1 korintus 12

12:1 A szellemi megnyilvánulások természetfelettiek, még ha gyakran nagyon is természetesek. Csak azért, mert ez a szellemi dimenzióban történik, nem jelenti azt, hogy nem is tudjátok megérteni, amit Isten Szelleme mond nektek.

12:2 Emlékezzetek arra, hogy amikor még a pogány kultuszt gyakoroltátok, a halott és ostoba bálványok magukkal ragadtak titeket, hogy sok furcsa dolgot tegyetek.
(Akkoriban a hangtalan bálványok csapdájába estetek, most pedig Isten hangja ad nektek erőt egyszerű emberek által, akik felerősítik azt, amit Krisztusban az emberiségnek mondott.)

12:3 A Szent Szellem sohasem fogja elterelni a figyelmet Jézusról, és sohasem fog senkit Krisztus meggyalázására késztetni. A Szent Szellem mindig Jézust fogja felmagasztalni.
(Lásd János 16:13-14 „De amikor eljön az igazság Szelleme, kézen fog titeket, és elvezet benneteket a teljes igazság útjára. Nem fogja felhívni magára a figyelmet, hanem mindent közvetít és leleplez, amit hall, és amit mennyei szemszögből meglát azokról a dolgokról, amelyek bennetek fognak történni. A Szent Szellem megerősíti a rólatok alkotott felfogásomat azzal, hogy az enyémből vesz, és azt értelmezi bennetek.” Lásd a Tükör Biblia kommentárjegyzeteit. A héberben a Ruach, רוּח Szellem szó nőnemű.)

12:4 A kegyelmi ajándékoknak különböző megnyilvánulásai lehetnek, de ezek nem zavarják össze egymást, mivel ugyanaz a Szellem beszél általuk.

12:5 A szolgálatok is különbözőnek tűnhetnek rendeltetésük szerint, de mindenkiben ugyanaz az Úr mozdítja elő az ő célját és irányítását.

12:6 Lehet, hogy másképpen cselekszünk, de ugyanabból a forrásból merítünk. Isten mindenkit a sajátos céljának megfelelő energiával lát el.

12:7 A Szellem minden megnyilvánulása azért adatik, hogy teljesen a figyelem középpontjába helyezze azt, amit Isten Krisztusban elvégzett1.
(A sumphero1 szó azt jelenti, hogy együtt hordozni, összehozni.)

12:8 Az egyiknek olyan szó adatik, amely tisztázza a helyzetet és így a bölcsesség érvényesül. A másiknak az ismeret szava, amelyben olyasmire derül fény, amit másképp nem lehetett volna megismerni. A forrása mindnek ugyanaz a Szellem.

12:9 Egy másik személyt ugyanaz a Szellem a hit ajándékával ösztönöz, ismét másikat pedig ugyanaz a Szellem bizonyos betegségek gyógyításának ajándékával ruház fel.

12:10 Másnak a hatalmas csodatettek véghezvitele adatik meg, megint másnak a megvilágosodott beszéd [prófétálás], egy másiknak az a képesség, hogy különbséget tudjon tenni Isten Szelleme és egy idegen szellem között, valakinek a sokféle nyelven való kommunikáció képessége, másnak pedig az az ajándék, hogy ezeket a nyelveket értelmezze.

12:11 Mindezeket a különféle ajándékokat ugyanaz a Szellem ihlette, aki minden emberben egyénileg úgy működik, ahogyan a Szent Szellem kívánja. (Lásd 1Kor 14:1)

12:12 Ugyanannak a testnek a sok tagja nem osztja meg az egyén egységét. Krisztus Szellemének különféle ajándékai és működései gyönyörűen hasonlítanak az emberi test számos részének kölcsönös függőségére. Minden rész harmonikusan egyesül egyetlen egésszé. Krisztus Szelleme egy Szellem. Bár működése mindannyiunkban különbözőnek tűnhet, ez nem vonja el a figyelmet a bennünk lévő egységről.

12:13 Mert egy Szellemben mindnyájan egy testbe merülünk. Zsidó és pogány egyaránt, az, hogy rabszolgák vagy szabadok voltunk-e, már nem számít, mindnyájunkat egy Szellem itatott át. Ugyanabból a forrásból iszunk.

12:14 Az egyes tag és annak rendeltetése nem határozza meg az egész testet. A test adja az egyes tagok összefüggését. A sajátos adottságotok nem határoz meg benneteket. Krisztus határoz meg benneteket.

12:15 A különböző tagok kiegészítik egymást. A kéz nem lényegesebb tagja a testnek, mint a láb. Milyen ostobaság lenne, ha a láb alacsonyabb rendűnek érezné magát a kéznél pusztán azért, mert nem ugyanúgy néz ki! Teljesen különböző szerepeket töltenek be, de egyformán ugyanannak a testnek a részei.

12:16 Ha a fül azt mondaná: „Mivel nem vagyok a szem, nem vagyok része ugyanannak a testnek”, azt jelenti-e ez, hogy a fülnek igaza van?

12:17 Ha a test csak egy hatalmas szem volna, akkor az egész néma lenne. Ha csupa fül volna, akkor hogyan tudná megérezni a virágok illatát?

12:18 Isten a test minden egyes részét a saját szándéka szerint alakította ki.
(A halló fület és a látó szemet, mindkettőt az Úr alkotta meg. Péld 20:12)

12:19 Egyéni jelentőségünk csak másokkal való kapcsolatunkban talál összefüggést.

12:20 A tagok összessége egy testet tesz ki.

12:21 A szem érzékel és a kéz érint. Nem versengenek az elsőségért. A fej soha nem fogja a lábakkal azt éreztetni, hogy azok kisebbrendűek lennének. A testben nincs olyan érzés, hogy „én magasabbra vagyok helyezve nálad, ezért nincs szükségem rád”.

12:22 A tagokat nem aszerint értékeljük fontosságukban, hogy mennyire tűnnek láthatónak és kiemelkedőnek. A kevésbé látható részek nélkülözhetetlenek. Lehetetlen a testnek azok nélkül működnie.

12:23 Azok a tagok, amelyek látszólag kevésbé látható értékkel bírnak, nagyobb és személyesebb törődést érdemelnek. Az emberben sokkal több van egy bájos arcnál.

12:24 Isten úgy építette fel a testet, hogy minden egyes része egyformán értékes. A kevésbé látható részekkel gyakran még nagyobb tisztelettel és különlegesebb gondoskodással bánik.

12:25 A különböző testrészek érzékeny egymásrautaltsága miatt természetes, hogy semmiféle széthúzás nem tűrhető meg. Ehelyett minden tag szeretetteljes gondoskodással tekint a másikra.

12:26 Lehetetlen, hogy a test egyik része sérülést szenvedjen anélkül, hogy ne figyelmeztetnék azonnal a test többi részét a veszélyre. Az egyik fájdalma mindegyiknek a fájdalma. Ugyanígy a teljes embert tiszteljük, nem csak a hárfán ügyesen játszó ujjakat. Mindenki egyformán részesül ugyanabból az örömből.
(Ez a párhuzam tökéletesen megmagyarázza az emberiségnek Krisztus halálának borzalmába és feltámadásának dicsőségébe való belefoglalását. Egy meghalt mindenkiért, ezért mindenki meghalt. 2Kor 5:14-17)

12:27 Ti vagytok Krisztus teste. Egyénileg éppúgy, mint ahogy összességében az ő teste vagytok. Mindegyikőtök őt tükrözi. Ő1 határozza meg a ti formátokat2. Nem az egyes tag adja meg a testnek az összefüggést. A test ad összefüggést a tagnak.
(„A tagok részlegesen” vagy egyénileg az ek1 prepozícióból származik, amely mindig származást jelöl, és a meros2-ból, amely részt vagy adagot jelent.)

12:28 Bárhová is helyezzen benneteket Isten a testben, az a teljes eklézsia rendeltetésének kiegészítésére szolgál. A látszólag legkiemelkedőbb és leglátványosabb ajándékok az apostolkodás, a prófétálás, a tanítás, a csodatevés, a különböző betegségek gyógyítása. Aztán ott vannak azok, akik képesek betölteni bármilyen szerepet, amit az adott pillanat megkíván tőlük. Ők azok, akik teljes támogatásukkal segíthetik1 a többi ajándék bármelyikét. Az ügyintézők azzal vannak megajándékozva, hogy nagy szakértelemmel irányítsák2 az eklézsia különböző működésmódjait. Aztán ott vannak azok, akik a nyelveken szólás ajándékát kapták.
(Az antilepszis1 szó azt jelenti, hogy együtt fogni. A kubernesis2 szó a kubernao, latinul „kormányozni” szóból származik. Senki sem fontosabb a másiknál. Az apostol nem egy rang. „Apostolinak” lenni egyszerűen azt magyarázza, hogy egy meghatározott feladattal vagy megajándékozva, amely magában foglalja a megbízatásodat, hogy új határokat járj be, valamint hogy bölcsességgel és szenvedéllyel kezdeményezz vezetést. Az ajándékot soha nem szabad összetéveszteni a jutalommal. Az ajándékod nem határoz meg téged. Ezért ne hagyd, hogy az emberek Miszter Prófétának nevezzenek. Efezusi 4:11-12 Amit Isten bennünk hordoz, az a világnak becsomagolt ajándék: egyesek úttörőnek vannak megbízva, mások prófétai ajándékkal vannak megajándékozva, mások jó hír hirdetőjeként, mások pásztorként, akiknek valódi ajándékuk van a gondozásra és ápolásra, és másoknak ajándékuk van arra, hogy a kinyilatkoztatás ismerete által a tanítást feltüzesítsék. [Követek, kommunikátorok, tanácsadók és kócsok. - Rob Lacey] Ajándékának minden egyes megnyilvánulása arra szolgál, hogy teljesen felkészítsen és képessé tegyen benneteket a szolgálat munkájára, hogy kölcsönösen hozzájáruljatok sajátos feladatotokhoz Krisztus látható testének meghatározásában.)

12:29 Nem mindenki apostol, próféta, tanító vagy csodatevő.
(A te ajándékod nem emel téged senki más fölé. Világos tehát, hogy nem lehet sem a versengésnek, sem a dicsekvésnek semmi alapja. Az ajándékok nem versengenek egymással. Ehelyett mindegyik ajándék a másikat dicséri.)

12:30 Nem mindenki rendelkezik kifejezetten gyógyítói ajándékkal. Nem feltétlenül beszél mindenki nyelveken. Mindenki egyformán pontosan értelmezi az idegen nyelven elhangzottakat?
(A lényeg nem az, hogy önmagadban mivel vagy megajándékozott, hanem az, hogy mennyire tudsz hatékonyan felkészíteni másokat, hogy ők maguktól felfedezzék teljes nagyságukat Krisztusban.)

12:31 Miközben lelkesen kutatjátok, hogy melyek a kedvenc ajándékaitok, engedjétek meg, hogy bemutassam nektek az élet summum bonumát. Ez mindent felülmúl.
(Summum bonum - a legfőbb jó – latinul. A SZERETET AZ, HOGY TE KI VAGY. „A kirakatböngészés napjai véget értek.” 2 Kor 3:18)
<< Előző fejezet
Következő fejezet >>​