<![CDATA[Tükör Biblia - Francois du Toit munkája - 1Korintus]]>Sat, 02 May 2026 00:52:06 +0200Weebly<![CDATA[1 KORintus 1]]>Thu, 02 Feb 2023 08:00:00 GMThttps://tukorbiblia.weebly.com/1kor/1-korinthus-11:1 A nevem Pál, Jézus Krisztus szolgálata az életem megbízatása Isten csodálatos szándéka szerint. Szosztenész1 testvér a munkatársam.
(Előtte a korintusi zsinagóga vezetője1 volt. ApCsel 18:17)

1:2 Ezt az írást Isten korintusi eklézsiájának címezem. Vissza lettetek állítva a rátok tervezett eredeti kép harmóniájába, szentté téve Krisztus Jézusban. Nem csoda hát, hogy szenteknek neveznek benneteket. Kapcsolatban vagytok mindazokkal, akik mindenütt és minden helyen felfedezték igazi identitásukat Jézus Krisztusban. Ő ennek az egyesülésnek a feje. Az ő neve kapcsol össze bennünket egymással egy világméretű családban.
(Ef 3:15 „... akiről minden család el van nevezve a mennyben és a földön”. Egyház, eklézsia azok, akik felfedezték eredeti identitásukat. az ek, forrás, eredet + kaleo, családnév, névvel azonosítani.)

1:3 Kegyelem és békesség a ti részetek Istentől, aki a mi Apánk, és hatalmának végrehajtójától, Jézus Krisztustól.
(A kegyelemben és a békességben Isten kifejezi felénk jótékony szándékainak összességét. Pál azért ezekkel a szavakkal látja el evangéliumát, hogy üzenetét, mely Krisztus befejezett művének kinyilatkoztatása, hitünk alapjaként, megkülönböztesse a mózesi törvénytől, amely az embert a saját megigazulására irányuló erőfeszítéseire korlátozta. Ez a kegyelem kontra jutalom és a békesség kontra törekvés szembenállása.)

1:4 Mindig annyira örülök nektek, amikor arra gondolok, hogy milyen nagy előnyben részesültetek Isten Jézus Krisztusban lelepleződött kegyelme miatt!

1:5 Krisztusról való tudásotok sokkal többre épül, mint hallomás. Életetek minden vetülete ékesszólóan fejezi ki a benne rejlő egyesülésetek gazdag tárházát.

1:6 Krisztus tanúbizonysága biztosan be van bizonyítva bennetek.
(Teljes tudás birtokában vagytok és annak teljes kifejezését mutatjátok, mert bennetek a Krisztus igazságának bizonyítékai megerősítésre találtak. - NEB.)

1:7 Azzal, hogy befogadjátok1 Jézus Krisztus kinyilatkoztatását2, az ő uralmát, mint az életetekre gyakorolt legfőbb hatást, bebizonyítjátok, hogy semmiben sem szenvedtek hiányt, és hogy az ő kegyelmi ajándékai teljes mértékben a dicséretetekre válnak.
(Ez annyira ellentétben áll azokkal az időkkel, amikor az alulteljesítés érzése volt a jellemző. Amikor még úgy érezted, hogy soha nem vagy elég jó, és mindig lemaradsz valamiről. Megjegyzés: apekdechomai1 nem „szenvedélyesen várva”, hanem „szenvedélyesen elfogadva” vagy vendégszeretettel fogadva; apokalupsis2 a leleplezés, a feltárulás. Nem tudom, hogy a legtöbb fordítás miért akarja mindig későbbre halasztani azt, amit Isten már leleplezett.)

1:8 Ő kezdettől fogva mindvégig megalapoz titeket, hogy az identitásotokról megbizonyosodva1 álljatok, mint nappali világosságban, ahogyan az be van bizonyítva az Úr Jézus Krisztusban.
(Az anegkletos1 szó az ana felfelé, az en -ban -ben és a kaleo névvel azonosítani. Jézus bizonyítékot ad eredeti identitásunkra. Vö. anoche az ana + echo szóból a Róm 3:26-ban.)

1:9 Isten családnevét1 kaptuk. Ez a mi igazi származásunk. Ő hűséges, és teljesen meg van győződve arról, hogy vele közösen veszünk részt a fiúi közösségben. Mindabban benne vagyunk, amiben örömét leli a mi Urunk Jézus Krisztus és az Apánk. Ennek az egyesülésnek az alapja Isten hűsége.
(A kaleo1 szó azt jelenti, hogy nevén nevezni vagy azonosítani, családnevet adni.)

1:10 Barátaim, mivel családnevünket1 és azonosításunkat a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében kaptuk, arra sürgetlek titeket, hogy azonos módon beszéljetek. Ugyanaz a forrás a mi hivatkozási alapunk. A megosztottság képzete egy illúzió. Tökéletesen összeillők vagyunk. Pontosan egy gondolatban egyesülünk, és ugyanazt az elhatározást közvetítjük.
(A parakaleo1 szó a para közelséget jelző elöljárószóból és a kaleo, a vezetéknévből származik.)

1:11 Néhány hívő Kloé közösségéből beszélt nekem a soraitokban folyó vitáról. Ez a legzavaróbb.

1:12 Azt mondták nekem, hogy csoportokra vagytok osztva, ahol egyesek Pál, mások Apolló, megint mások Kéfás pártján állnak, sőt vannak, akik azt mondják, hogy „mi vagyunk a messiási csoport”.

1:13 Ez tényleg nevetséges: lehet-e Krisztust picike ereklyékre feldarabolni? Vajon Pált feszítették keresztre értetek? Pál nevébe merítkeztetek be?

1:14 A bemerítés nem az én dolgom, nálam nem ezen van a hangsúly. Örülök, hogy csak Kriszpuszt és Gájuszt merítettem be közületek.
(Kriszpusz a szomszédja és a zsinagóga vezetője volt. [lásd ApCsel 18:8] Gájusz Korintusban lakott. Pál nála lakott, amikor a Rómaiakhoz írt levelet papírra vetette. [Róm 16:23] Pál útitársa is volt. [ApCsel 19:29])

1:15 Elhatárolódom attól az elképzeléstől, hogy a bemerítést arra használjam, hogy a saját nevemmel fémjelezzem a szolgálatomat. Valahogy a bemerítés csapdává vált egyesek számára, akik tagokat kívánnak megnyerni a felekezetüknek.

1:16 Ó, igen! Most eszembe jut, hogy Sztefanász családját is én merítettem be.
(Az 1Kor 16:15 szerint Sztefanász családja (fiatal és idős) volt az első megtérő Akhájában.)

1:17 A megbízatásom nem arról szólt, hogy a bemerítésen keresztül tagokat nyerjek meg valamilyen „keresztény klub” számára. Azzal bíztak meg, hogy mindenféle kötöttségek nélkül hirdessem a jó hírt, és így semmi se vonja el a figyelmet Krisztus keresztje kinyilatkoztatásának erőteljes hatásáról.
(A kereszt misztériuma az emberiségnek az ő halálába és feltámadásába való belefoglalásának kinyilatkoztatása. [lásd 1 Kor 2:2.7])

1:18 A kereszt üzenete ostobaságnak tűnik egyesek számára, a saját vesztükre. De nekünk, akik ott fedezzük fel üdvösségünket, ez Isten dinamikája.

1:19 Ézsaiás ezt írta: „Összezavarom az 'úgynevezett' bölcsek bölcsességét, és bebizonyítom, hogy tudósaik tévednek”. (Ézs 29:14)

1:20 Isten bölcsessége kirekeszt minden más bölcsességet. Mindegyikük bezárhatja a boltját. A filozófusok, az akadémikusok, a simulékony beszédűek, a sokaság.
(Amikor az emberiség dilemmájára adandó valódi válaszokról van szó, Isten bölcsessége az evangélium fizetőeszköze, amely a kereszt bolondságában tárult fel.)

1:21 Az érzékszervek által irányított világ gyanakvó vizsgálódással méregeti Isten műveit a teremtésben, de mégsem ismeri fel és nem is ismeri el őt. Ezzel éles ellentétben az általunk hirdetett üzenet bolondsága a hit középpontjába állítja Isten művét, amellyel megváltja bennünk az ő képmását.
(Amit mi hirdetünk, az megsemmisíti a személyes teljesítményen függő dicsekvés minden alapját, ezért e világ csináld-magad rendszerei számára ostobaságnak tűnik.)

1:22 A zsidók jelekre sóvárognak [hogy megerősítsék kételyeiket], míg a görögök filozófiai vitákban gyönyörködnek.
(Mindkét csoport a lélek birodalmának ugyanabban a szegletében raboskodik.)

1:23 A megfeszített Krisztus az az üzenet, amelyet nyilvánosan hirdetünk, a zsidók undorodására, miközben a görögök azt gondolják, hogy bolondok vagyunk.

1:24 Isten bölcsességének dinamikája szerint a tény az, hogy zsidók és görögök egyformán Krisztusba vannak belefoglalva, és őbenne vannak meghatározva.

1:25 Olyan ostobaságnak tűnik, hogy a kereszten Istennek meg kell halnia az emberiség halálával. Isten oly gyengének tűnik elszenvedni ilyen sérelmet. Csakhogy a legbölcsebb tervek és a zsenialitás leghatalmasabb megnyilvánulásai sem képesek felfogni Istent, vagy versenyre kelni vele a kereszten, az ő leggyengébb pillanatában.

1:26 Akár be is vallhatjátok, barátaim: nem a tudományos képzettségetek, a jó megjelenésetek vagy a társadalmi kapcsolataitok befolyásolták Istent, hogy Krisztusban képviseljen benneteket.

1:27 Mintha Isten szándékosan választotta volna ki e világ bolondjait, hogy zavarba hozza a bölcseket, az elutasítottakat, hogy megszégyenítse a nemeseket.

1:28 Azok, akiknek nincs semmilyen kiemelkedő családfájuk, a társadalom „senkijei”, vonzották Isten kezdeményezését, hogy bennük mutatva be az Ő szándékát1, hogy újra megadja az emberiség jelentését. Így minden más társadalmi mércét teljesen jelentéktelenné, feleslegessé és alkalmatlanná tett.
(eklegomai1, az ek, azaz eredet, forrás és legomai, a logosz, azaz Isten logikája szóból; hagyományosan „kiválasztott”-nak fordítják. Blueprint - mintakép)

1:29 Minden ok, amivel valaki önmagával dicsekedhetne, jelentéktelenné silányul Isten előtt.

1:30 Isten1 műve vagyunk Krisztusban. Ő egyszerre a mi bölcsességünk eredete és zsenialitása. Olyan bölcsesség, amely feltárja, hogy mennyire igazak, megszenteltek és megváltottak vagyunk már őbenne.
(Az ek1 elöljárószó mindig eredetet, forrást jelöl. Az emberiség Jézushoz kapcsolódása Isten műve. Isten üdvrendjében Jézus Krisztus képvisel minket. Amit az emberiség soha nem tudott elérni az összes vallás által szorgalmazott személyes fegyelemmel és akaraterővel, azt Isten hite Krisztusban megvalósította. Az ő tervéből vagyunk Krisztusban. Egységben vagyunk összekapcsolva vele. Bölcsességünk ebből az egyesülésből származik. Megigazultságunk és szentségünk is tőle származik. A szentség egyenlő az ember szellemének, lelkének és testének teljességével és harmóniájával. Megváltásunk őbenne van szentesítve. Ő váltotta meg identitásunkat, gondolkodásunkat, egészségünket, örömünket, békességünket, ártatlanságunkat és teljes jólétünket. [Lásd Ef 1:4] A Knox-fordításban ez áll: „Tőle vesszük eredetünket1”.)

1:31 A hírnévre való emberi igényünk is Őbenne teljesül.
(Erre gondolt Jeremiás, amikor ezt írta: „Ne dicsekedjenek a bölcsek bölcsességükkel, ne dicsekedjenek a hatalmasok erejükkel, ne dicsekedjenek a gazdagok gazdagságukkal, hanem aki dicsekszik, az dicsekedjék abban, hogy megért és megismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki állhatatos szeretetet, igazságot és megigazultságot viszek végbe a földön, mert ezekben gyönyörködöm - mondja az Úr.” Jeremiás 9:23-24)
​Következő fejezet >>
]]><![CDATA[1 korintus 2]]>Wed, 01 Feb 2023 08:00:00 GMThttps://tukorbiblia.weebly.com/1kor/1-korinthus-22:1 Azzal, hogy meglátogattalak titeket, nem az volt a szándékom, hogy teológiai vitába bocsátkozzam veletek, vagy hogy lenyűgözzelek benneteket, filozófiai szavakkal okoskodva Isten misztériumáról1.
(A μαρτύριον marturion, tanúságtétel és a μυστήριον musterion1, misztérium szavak hasonlóak. Az alexandriai másolatban és másokban is így olvasható: „Isten misztériuma”: a szír változatban is אהלאד אזר, „Isten misztériuma”. Az alexandriai szövegtípus a görög Újszövetségnek az a formája, amely dominál a legkorábbi fennmaradt dokumentumokban. Az Újszövetség szír nyelvű változata a Kr. u. II. századból származik. Szíria volt az az ország, ahol a görög nyelv keresztezte a szír nyelvet, amely szoros kapcsolatban állt a Jézus és az apostolok által használt arámi nyelvjárással. Ezért a szövegkritikusok nagyra becsülik a szír változatokat. E fejezet kontextusa gyönyörűen kibontja az evangélium titkát. Lásd a jegyzeteimet: Miért a misztérium? Róma 11:25)

2:2 Az elmém1 veletek van tele. Az egyetlen lehetséges módja, ahogyan igazán megismerhetlek2 titeket, az Isten misztériumának fényében van, amely Krisztus3 bennetek. Jézus a kereszten meghalt az emberiség halálával, és ezzel végleg kizárta az ítélet1 minden más alapját.
(A krino1 szó ítélni, meghatározni, törvényszéki értelemben ítélkezni, itt, aorisztikus időben, ekrina, ami egyszer és mindenkorra befejezett cselekedetre utal. Az aorisztikus idő egy eseményt összefoglalóan, kívülről nézve, mint egészet mutatja be, szinte olyan, mint egy pillanatfelvétel a cselekményről. Pál egy nagyon merész és radikális kijelentést tesz, amikor szolgálatának fókuszát arra korlátozza, hogy „megismerje” az emberiség megváltott ártatlansága kinyilatkoztatásának teljes terjedelmét és következményeit, ahogyan azt Jézus Krisztus keresztje közvetíti. Ez Isten misztériumának lényege. „Mert elhatároztam, hogy semmit sem fogok ismerni2 [- eido2, látni, észrevenni] bennetek, csak Jézust Krisztust, a megfeszítettet.” Semmi mást. Nem a legújabb pletykákat vagy a népszerű hírek eseményeit. Azt mondja a 2Kor 5:14.16-ban: „Krisztus szeretete erre a következtetésre vezet: egy meghalt mindenkiért - ezért mindenki meghalt. Mostantól kezdve tehát már SENKIT sem ismerek emberi szempontból.” Pál folytatja tovább megváltott egységünk misztériumának kifejtését. Az előző fejezetben arra a következtetésre jutott, hogy Krisztusban vagyunk Isten által. Itt pedig egyértelműen rámutat a bennünk lévő Krisztusra3. [Ahogyan Jézus kijelentette a Jn 14:20-ban] Lásd 2Kor 3:4 Krisztus a mi rólatok való meggyőződésünk bizonyítéka Isten előtt. Továbbá 2 Kor 1:18 Isten bizonyossága a mi meggyőződésünk. Őbenne nincsen 'talán'. 2 Kor 1:19 Az Isten Fia, Jézus Krisztus, akit én, Pál, Szilvánusz és Timóteus bátran hirdettünk bennetek, az Isten végső igenje az emberiségnek. Az emberi élet mindenben őhozzá kapcsolódik. Isten értelme szerint ezzel kapcsolatban a tétovázásnak még csak a legcsekélyebb jele sem létezik. Gal 1:16 és Kol 1:27)

2:3 Teljesen alkalmatlannak éreztem magam. Tudjátok, hogy nem az én ékesszólásom győzött meg benneteket. Annyira ideges voltam, hogy egész testem reszketett a lámpaláztól.

2:4 Üzenetem nem a világi bölcsesség meggyőző érvein alapult, mivel célom nem az volt, hogy az embereket magamhoz irányítsam1, hanem inkább a Szellem őbennük való erőteljes működéséhez vezessem.
(Thayer görög definíciója az apodeiknumi1 szónak azt jelenti, hogy az ember önmagától elfelé mutasson. E szó korábbi fordításai gyakran azt a benyomást keltették, hogy a nagy, csodatevő Isten embere ellopja a show-t, és szórakoztatja a tömeget. Ez annyira nem illett Jézusra és Pálra. Pál soha nem ír arról, hogy hány embert gyógyított meg, vezetett hitre, stb. Mindent elsöprő gondja az volt, hogy a mi értelmes szemeinket megvilágítsa Krisztus bennünk való kinyilatkoztatása. Figyeljük meg a 2Korintusi 10:10 [RSV] verset: „Mert azt mondják: 'A levelei súlyosak és erősek, de a testi jelenléte gyenge, és a beszéde semmitmondó.'” Továbbá 2Korinthus 11:6: „Még ha képzetlen is vagyok a beszédben, a tudásban nem vagyok”. - RSV)

2:5 A hitetek mögött csak Isten ereje lehet a hivatkozási alap, amivel sosem érhetnek fel az emberiség bölcselkedő manipulációi.

2:6 Az általunk kimondott szavak a kinyilatkoztatás bölcsességét visszhangozzák azokban, akik megértik, mennyire tökéletesen megváltottak Krisztusban. Ez a bölcsesség minden világi fajtát felülír. Ami egykor bölcsnek és jó tanácsnak tűnt, hirtelen haszontalan információvá süllyedt.
(Az erkölcsi viselkedés javítására irányuló összes népszerű program már elavult. „Isten műve vagyunk Krisztusban. Ő egyszerre a mi bölcsességünk eredete és zsenialitása. Olyan bölcsesség, amely feltárja, hogy mennyire igazak, megszenteltek és megváltottak vagyunk már őbenne.” Isten üdvrendjében Jézus Krisztus képvisel minket. Amit az emberiség soha nem tudott elérni az összes vallás által szorgalmazott személyes fegyelemmel és akaraterővel, azt Isten hite Krisztusban megvalósította. [1Kor 1:30])

2:7 Olyan bölcsesség szavait szólaltatjuk meg, amelyek időtlen korszakok óta csendben el voltak rejtve. Egy misztérium, amely kibontja Isten mesteri tervét1, amellyel az emberben helyreállítja dicsőségét. Megdicsőülésünk mindig is Isten terve volt, már az idők kezdete előtt2 is.
(Pál azért használja ezeket a szavakat: prohoritso1, előre eltervezett és pro aion2 az idők előtt, hogy hangsúlyozza Isten meggyőződésének bizonyosságát az ő eltervezett szándékáról, hogy megmentse és helyreállítsa bennünk képmását és hasonlatosságát. A mi megváltásunk Isten belső horizontján már az idők előtt létezett. A prohoritso a pro - előtt és horitso - horizont; előre meghatározottat jelent, mint amikor egy építész részletes tervet készít. Lásd Róma 8:30. Jézus kinyilatkoztatja, hogy mi már előre léteztünk Istenben. Ő határoz meg minket. Megigazított minket, és meg is dicsőített minket. Megváltotta ártatlanságunkat, és visszaadta a dicsőséget, amelyet Ádámban elvesztettünk.)

2:8 Sem az akkori politikusoknak, sem a teológusoknak nem volt fogalmuk erről a misztériumról, az emberiség Krisztusban való egyesüléséről. Ha tudták volna, soha nem feszítették volna keresztre az Urat, akinek halála helyreállította dicsőségünket.
(Maga az idő tanúsította és feljegyezte egy egyén halálát és feltámadását és maga az örökkévalóság tanúsította és feljegyezte az egész emberi nem halálát és feltámadását.)

2:9 Meg van írva: „Ami korszakok óta el volt rejtve az érzékszervek számára hozzáférhetetlen birodalomban, amit emberi szem nem pillanthatott meg, fülük még csak suttogását sem hallhatta, és a kérdező elme sem tudta megfejteni annak a misztériumnak a kódját, amelyet Isten már teljes mértékben1 megvalósított, és királyi országútként előkészített, melyet szerelmeseinek szívébe vésett.”
([Az Úr a szavakkal is kifejezi, hogy „az örökkévalóságot nem lehet megfejteni”. DeepL titka] Tervének pontos részletei, hogy megmentse az ő képmását és hasonlatosságát az emberben, a helyén voltak. Isten rejtett bölcsessége volt, hogy Jézus hogyan fogja képviselni az emberiséget, amikor meghal az ő halálukkal. Isten értelme szerint már az idők előtt összekapcsolódtunk Krisztusban. Ez Isten örökkévaló elhatározása szerint történt. „Amit Isten előkészített” vagy hetoimatzo1, abból a keleti szokásból, hogy a király utazása előtt embereket küldtek előre, hogy az utakat kiegyenlítsék és járhatóvá tegyék. Ami a test számára zsákutcának tűnt, az a hit számára királyi országút. Az emberiség megváltása nem az emberi filozófia vagy spekuláció terméke volt. A héber szövegben az Ézsaiás 64:3 [A mi angol fordításainkban ez a 64. v.] idézet a héber ghaka2 szó חכה, ami azt jelenti, hogy képet faragni; rajzolással vagy leírással megmutatni, átütő, hagyományosan úgy is fordítják, hogy azok, akik „az Úrra várnak”. [A Zsolt 130:5-ben és az Ézs 40:31-ben is egy másik szót használnak azokra, akik „várnak” az Úrra, a קוה kawa azt jelenti: összefonódni.] Pál görögül ír és valószínűleg a Septuagintából idézi az Ézsaiás 64-et (a Septuaginta 3. verse), és ezt a kifejezést használja: „azokért, akik szeretik őt”. A Septuaginta az eleosz, gyengéd együttérzés szót használja. A hit tehát megnyitja a szeretet misztériumának horizontját. Ez egy olyan hely, ahol a gondolatok benyomást keltenek2. Egy olyan hely, amely nem hozzáférhető a gyanakvó, akadémikus vagy vallásos, bűntudatos és teljesítményalapú megközelítés vizsgálatának. [lásd 1 Kor 3:20])

2:10 Isten örökkévaló elhatározásának e mélységes misztériumai1 most lelepleződnek bennünk. Semmi sincs rejtve a Szent Szellem elől, aki Isten legbelső gondolatait feltárja.
(„A korai egyházi latinban a mustērion1 fordítása sacramentum volt, ami a klasszikus latinban katonai esküt jelentett. A szentség szó magyarázata, amelyet oly gyakran erre az etimológiára alapoznak, ezért téves, mivel a szentség jelentése valójában a mustērionhoz tartozik, nem pedig a klasszikus értelemben vett sacramentumhoz.” Vincent)

2:11 Ahogyan külső tekintettől rejtve az ember szelleme ismeri saját gondolatait, úgy Isten Szelleme, mint egy jelátalakító, a hitünk számára hozzáférhetővé teszi Isten gondolatait.
(A modern technológiában lehetetlen lenne olyan forrásból származó információhoz hozzáférni, amely nem kompatibilis a készülékünkkel, vagy dekóder nélkül.)

2:12 Az Istentől származó Szellem leleplezi nagylelkűségének ajándékait. Megértéssel ajándékozott meg bennünket, hogy megismerjük azt, amit velünk kapcsolatban mindig is gondolt. Ez annyira különbözik a világ szellemének földies bölcsességétől, ahol mindenen árcédula van.
(Krisztus Isten bölcsessége misztériumának leleplezése: most már tudjuk, hogy Isten hogyan állította helyre megigazultságunkat és teljességünket Krisztusban. Isten üdvrendjében Jézus Krisztus képvisel minket. Amit az emberiség soha nem tudott elérni az összes vallás által szorgalmazott személyes fegyelemmel és akaraterővel, azt Isten hite Krisztusban megvalósította. Az ő tervéből vagyunk Krisztusban. Egységben vagyunk összekapcsolva vele. Bölcsességünk ebből az egyesülésből származik. Megigazultságunk és szentségünk is tőle származik. A szentség egyenlő az ember szellemének, lelkének és testének teljességével és harmóniájával. Megváltásunk őbenne van szentesítve. Ő váltotta meg identitásunkat, gondolkodásunkat, egészségünket, örömünket, békességünket, ártatlanságunkat és teljes jólétünket. [Lásd az 1Korinthus 1:30-hoz fűzött megjegyzést] A szekuláris vallás e világ szellemének terméke, ahol minden a teljesítményen alapul. Csak a pillanat hőseit ünneplik. A többiek nézőkké és közönséggé alacsonyodnak.)

2:13 Szavaink hatása nem korlátozódik az emberi tapasztalat és hagyomány által tanított, a világban ismerős bölcsességre, hanem a zavartalan szellemi együtthangzás1 közvetíti, szellemet szellemmel kapcsolva össze.
(A sugkrinō1 szó szellemi összeegyeztethetőséget sugall; egymáshoz illeszkedően összetenni, összeilleszteni, kombinálni, értelmezni, összehasonlítani: tehát szellem és szellem összekapcsolása.)

2:14 Az érzéki ember nem képes megérteni Isten Szellemének nyelvét. A szellemi dolgok értelmetlennek tűnnek számukra. Képtelenek felismerni azt, amit csak szellemileg lehet elbírálni.
(A teljesítményalapú gondolkodásmód nem képes hozzáférni ahhoz, amit a kegyelem közvetít. Ez éppoly lehetetlen, mintha megpróbálnánk egy gépkocsival a levegőbe emelkedni. A törvény nem veheti fel a versenyt a kegyelemmel.)

2:15 Azok, akik szellemileg felébredtek, azonnal hozzáértők lesznek minden dolog szellemi [kegyelmi] szemszögből való megítélésére, miközben ők maguk szabadok bárki kritikai vizsgálódásától.

2:16 Nincs más alap a tanításra, mint Krisztus értelmének visszhangzása. Ő a bennünk megszemélyesített Mesterelme.
<< Előző fejezet
Következő fejezet >>
]]><![CDATA[1 korintus 3]]>Tue, 31 Jan 2023 08:00:00 GMThttps://tukorbiblia.weebly.com/1kor/1-korintus-33:1 Ez nevetséges. Kivel beszélek én itt? Vajon még szellemileg egyszerűen csecsemőnek számítotok, akik megragadtak egy érzékileg leuralt testiességben, gagyogásig süllyedve?
(Érzelgős zagyvaságokat halandzsáztok arról, hogy ki a kedvenc prédikátorotok, ahelyett, hogy felfedeznétek, kik vagytok Krisztusban.)

3:2 Tejjel tápláltalak benneteket, és ennyi idő után, még most is úgy tűnik, hogy az étvágyatok nem kívánja az evangélium húsos eledelét. Amíg egy érzékileg leuralt testiességben tejjel táplálkoztok, (Krisztust pusztán emberi szempontból ismeritek [lásd 2Kor 5:16]), addig képtelenek lesztek megemészteni azt a húsos üzenetet, ami a Krisztussal való egyesülésetekben lezajlott és kinyilatkoztatott.
(Óriási különbség van aközött, hogy Krisztust történelmi alakként érzelgősen kezeljük, és aközött, hogy felismerjük az evangélium kinyilatkoztatását. Ez a kegyelem misztériuma: Isten Krisztusban  minket leplez le. Krisztusban összekapcsolt minket az idők kezdete előtt. Jézus nem szimplán egyénként halt meg. Ő a mi halálunkat halta meg, és mi vele együtt támadtunk fel.)

3:3 Heves vitáitok és megosztottságotok azt bizonyítja, hogy teljesen eltévesztitek az evangélium lényegét. Úgy viselkedtek, mint bármely más szellemileg nem megvilágosodott ember, aki vallásilag a kicsinyes pártpolitika megszállottja, miközben nem látja az üzenet lényegét.

3:4 Nem látjátok, hogy itt nem Pálról vagy Apollóról vagy bármelyik tanítóról van szó, akihez kapcsolódni szeretnétek? Nem azért vagyunk itt, hogy kijátsszuk az egyik hívőt a másik ellen, kétségbeesetten próbálkozva a szavazatotokat elnyerni, hogy csatlakozzatok a „csoportunkhoz”. (ApCsel 19:1)

3:5 Apolló és én is ugyanabban a megbízatásban vagyunk: értetek vagyunk itt, hogy hatással legyünk a hitetekre, azért, hogy felfedezzétek magatokban Krisztust. Minden egyes ember egyformán meg van ajándékozva őbenne. (Lásd a 21. és 22. verseket.)

3:6 Azáltal ültettem, hogy az evangéliumot először én hoztam el hozzátok, majd Apolló megöntözte  a magot, amikor szolgált benneteket. De Isten okozza azt, hogy a krisztusi élet lángra lobbanjon és kibontakozzon bennetek.

3:7 Ha nekünk csak annyit sikerült elérnünk, hogy a személyünkhöz kössünk benneteket, akkor valójában cserben hagytunk titeket. Az, aki ültet, nem fontosabb, mint az, aki öntöz. Ez nem rólunk szól, hanem arról, hogy ti magatokban felismerjétek Isten művét.
(A mi szolgálatunknak egyetlen célja van: feltárni bennetek Krisztust. Lásd Pál apostol sürgetését a Filippi 2:12-ben: „ne csak a jelenlétemben, hanem sokkal inkább a távollétemben fedezzétek fel a saját üdvösségetek teljes nagyságát: Isten viszi végbe az akarást és a cselekvést bennetek”. Ennek a „saját üdvösségetek kimunkálásának” semmi köze sincs a bűntudathoz és az akaraterőre korlátozódó cselekedetek törvényrendszeréhez. Ez az Ő bennetek való munkálkodásának felfedezése energiával tölti fel a vágyatokat és a képességeteket, hogy kifejezzétek őt.)

3:8 Egyéni megbízatásunk nem helyezi az egyiket a másik fölé. Pontosan ugyanaz a küldetésünk, hogy ebben hogyan járunk, sikerrel vagy kudarccal, az csakis rajtunk múlik.

3:9 Isten munkatársai vagyunk. Ti vagytok Isten szántóföldje. Vagy más összefüggésben: ti vagytok az ő épülete, és az életetekre tervezett képnek ő az építésze és mérnöke.

3:10 Az ő kegyelme a képességeim egyetlen hivatkozási alapja. Az ő ajándéka minősít engem. A hit alapja, amelyet az életetekben lefektettem, ezt bizonyítja. Tehát a következő személy fokozottan ügyeljen arra, hogy azzal összhangban építsen, amit a kegyelem közvetít.
(Építőmesteri bizonyítványomat nem egyetemen szereztem kiválóságom jutalmaként. Egyedül a kegyelem határozza meg és inspirálja az újszövetségi szolgálatot.)

3:11 Jézus Krisztus az egyetlen alap. Semmi, amit bárki más taníthat, nem helyettesítheti őt.

3:12 Képzeljétek el az építőanyagok különbségét: az egyik aranyból, ezüstből és drágakövekből épít, míg a másik fából, szénából és szalmából.
(Összehasonlításképpen: a keresztről szóló tanítás és annak dicsőséges hatása egy hívő ember életében olyan, mintha aranyból, ezüstből és drágakövekből építkeznénk, míg e világ rendszerének a vallásos jó cselekedetekre és nem a hitre épülő bölcsessége olyan, mintha fából, szénából és szalmából építkeznénk, ami pusztán csak tüzelőanyag.)

3:13 Mindenki munkáját a valóságos életben kell próbára tenni. Nyilvánvalóvá lesz, mint fényes nappal, ahogy az aranyat a tűzben vizsgálják meg: amit megéltek, az vagy szalmaként fog elégni, vagy aranyként fog ragyogni.
(Az emberiség Krisztussal közös keresztre feszítésének és feltámadásának kinyilatkoztatása az evangélium aranya.)

3:14 Ha az, amit tanítasz, a kereszt sikerének kinyilatkoztatásán alapul, az az ellentmondások hevében is nyilvánvalóan bebizonyosodik.

3:15 Kétségkívül pusztító lenne látnotok, ahogy a munkátok gyümölcse füstté válik, még akkor is, ha közben azért a saját életetek megmenekül.

3:16 Ismerjétek fel, hogy az életetek Isten építménye! Az ő állandó lakhelyéül kialakított szentélye. Az ő Szelleme lakik bennetek.
(Testetek minden sejtjét úgy tervezte, hogy befogadja és kifejezze őt.)

3:17 Ahogyan a tűz elégetné a salakot, úgy Isten templomának minden tisztátalansága is megsemmisülne, hogy magát az emberi életet mint az ő állandó szentélyét megőrizze. (Lásd a 15. verset.)

3:18 Miért csapjátok be magatokat? Amit a zsidó közvélekedés szerint bölcsnek tartanak, az ostobaság. Nincs megalkuvás, ha bölcsességről van szó. Egyetlen bölcsesség számít, az, amit Isten tart bölcsnek, még akkor is, ha az a tipikus vallásos érvelés szerint bolondságnak tűnik. Inkább tartson a vallás nevetségesnek, mint bölcsnek.
(Isten bölcsességének dinamikája szerint a tény az, hogy zsidók és görögök egyformán Krisztusba vannak belefoglalva, és őbenne vannak meghatározva. Olyan ostobaságnak tűnik, hogy a kereszten Istennek meg kell halnia az emberiség halálával. Isten oly' gyengének tűnik elszenvedni ilyen sérelmet. Csakhogy a legbölcsebb tervek és a zsenialitás leghatalmasabb megnyilvánulásai sem képesek felfogni Istent, vagy versenyre kelni vele a kereszten, az ő leggyengébb pillanatában. [1Kor 1:24-25]. [Lásd még 1 Kor 1:30; 2:7-8])

3:19 Isten bölcsessége bizonyítja a világi bölcsesség ostobaságát. Az Írás feljegyzi, hogy Isten hogyan csapja be e világ bölcsességét.
(A Message fordításban a Jób 5:13-ban ez áll: „Összeesküvéseikben elkapja a mindentudókat – a szeméttel együtt kisöpri az összes szövevényes intrikát”.)

3:20 Az Úr ismeri az emberiség üres vitatkozásaiban1 és párbeszédeiben megnyilvánuló eredménytelen2 értelemkeresést.
(A dialogismos1 szó úgy fordítható, hogy valaki önmagával tanakodik. A Zsoltárok 94:11-ben ez áll: „Az Úr ismeri az ember gondolatait, hogy azok hiábavalóságok”. A maten2 szó eredménytelen, sikertelen keresgélésnek fordítható.)

3:21 Ezért senkinek sincs oka önmagával dicsekedni, mintha bármit is szerezhetne, ami ne volna már az övé. Mert mindaz, amit elnyerni kívántok, már a tiétek. (Lásd 1Korinthus 4:7) Így szól az Úr: „Ne dicsekedjenek a bölcsek bölcsességükkel, ne dicsekedjenek a hatalmasok erejükkel, ne dicsekedjenek a gazdagok gazdagságukkal, hanem aki dicsekszik, az dicsekedjék abban, hogy megért és megismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki állhatatos szeretetet, igazságot és megigazultságot viszek végbe a földön, mert ezekben gyönyörködöm - mondja az Úr.” (Jeremiás 9:23-24)

3:22 Nem nyertek meg semmilyen versenyt azzal, hogy Pál, Apolló vagy Kéfás közül kiválasztjátok a kedvenc tanítótokat. Ők már úgyis mind tihozzátok tartoznak. A világ a tiétek. Az élet és a halál a tiétek. Azzal, amivel most, ebben a jelen pillanatban rendelkeztek, már a jövőt is birtokoljátok.
(Még a halál sem veszélyeztetheti azt, amitek az életben már megvan. Lásd Róma 8:38-39)

3:23 Amennyire Krisztus elválaszthatatlanul Isten tulajdona, ugyanannyira ti is Krisztus tulajdona vagytok. Egyek vagytok ővele.
(Jézus jóváhagyta, hogy az emberi nem Isten tulajdona. Lásd Zsolt 24:1; Máté 13:44 és Lukács 15-ben mindhárom példázat a tulajdonjogot ünnepli - nem veszhetsz el anélkül, hogy eleve hozzá ne tartoznál.)
<< Előző fejezet
Következő fejezet >>
]]><![CDATA[1 korintus 4]]>Mon, 30 Jan 2023 08:00:00 GMThttps://tukorbiblia.weebly.com/1kor/1-korintus-44:1 Így kell ránk, az úgynevezett apostolokra tekinteni: mintha mi lennénk Krisztus kapitány fedélzetén az evezősök és a gépházban a felelősök. Isten misztériumainak kezelésével vagyunk megbízva.
(Az Egyház mozgatórugója az, hogy az evangélium által leleplezi az emberiség Krisztusban való egyesülésének misztériumát. A huperétész alárendelt evezőst jelent, aki a trireme, quadrireme vagy quinquereme gályákon volt, és a legalsó padok egyikében evezett; azok, akik a legalacsonyabb rangú rabszolgák voltak, és gyakran az egész művelet legláthatatlanabb része. Nem bújunk díszes címek vagy lenyűgöző önéletrajzok mögé, hogy megpróbáljuk elnyerni a tapsotokat vagy pénzügyi támogatásotokat. Nem azért vagyunk itt, hogy lenyűgözzünk benneteket magunkkal. A mi megbízatásunk az, hogy lenyűgözzünk benneteket azzal, hogy mennyire teljesek vagytok Krisztusban Isten cselekedeteinek köszönhetően. [Lásd 1Kor 1:30; 2:6-9])

4:2 Lehet, hogy a címünk nem lenyűgöző, de a munkánk a legjelentősebb. Emiatt a szolgálatunk megkérdőjelezhetetlenül tisztességes.

4:3 A szolgálatom tekintélyét nem az alapozza meg, hogy ti az életemet hogyan vizsgáljátok meg, de még csak nem is az, amit egy emberi bíróság keresztkérdései hoznának felszínre. Nem is az én saját feltételezésemen alapul.

4:4 Noha nem tudok semmiről, ami a lelkiismeretem ellen szólna, nem ezáltal vagyok felmentve. A lényeg nem az, hogy magam mennyire látszódom megigazultnak a saját szememben. Ártatlanságunkra az Úr ítélete az egyetlen hivatkozási alap.

4:5 Bármilyen ítéletet a kereszt fölé helyezni és az Úr eljövetelénél fontosabbnak tekinteni értelmetlenség. A teljesítményen alapuló megítélés ideje lejárt. Az ő eljövetele megvilágítja az összes rejtett misztériumot az emberiségnek Krisztus halálában és feltámadásában való belefoglalásával kapcsolatban (1 Kor 2:7-8) és leleplezi az ember szívének legmélyebb vágyát1. Ennek az evangéliumnak a hirdetése által (1Kor 5:4) jelenik meg ő, és ebben mindenki megjelenik Isten által.
(Nem szennyeződött be egy alacsonyabb rendű ítélettől. Az apo azt jelenti, hogy távol az emberiség ítéletének befolyásától. Ő minden nemzet vágya1. Minden nemzet vágyakozik valódi identitásának és valódi ártatlanságának megváltására. [Lásd Hagg 2:7; továbbá 1Kor 1:7 és 1Kor 2:7] Olyan bölcsesség szavait hangoztatjuk, amely időtlen korszakok óta csendben rejtőzött. Isten mesteri tervét feltáró misztérium, amellyel az emberben megválthatja dicsőségét.)

4:6 Szándékosan alkalmaztam ezt magamra és Apollóra, hogy megmutassam nektek a hősimádat hiábavalóságát. Megversenyeztetni minket teljesen kiragadna abból az értelmezési keretből, amiben írtam nektek.
(Apolló és én is ugyanabban a megbízatásban vagyunk: értetek vagyunk itt, hogy hatással legyünk a hitetekre, azért, hogy felfedezzétek magatokban Krisztust. Minden egyes ember egyformán meg van ajándékozva őbenne. [Lásd 1Kor 3:5] Ezért senkinek sincs oka önmagával dicsekedni, mintha bármit is szerezhetne, ami ne volna már az övé. Mert mindaz, amit elnyerni kívántok, már a tiétek. [Lásd 1 Kor 3:21])

4:7 Hogyan maradhatna bármilyen ok a vitára vagy megkülönböztetésre, ha nincs bennünk semmi olyan, amit ne ingyen kaptunk volna? Ha pedig az, aki vagy és amid van, ajándék, és nem a jó viselkedésedért kapott jutalom, akkor a dicsekvésnek nincs semmi értelme.

4:8 Már átitatódtatok, szó szerint túlcsordulásig tele vagytok. Nem lehettek annál gazdagabbak, mint amennyire már azok vagytok. Nem Apolló vagy Pál miatt vagytok királyi családtagok, hanem amiatt, ami Krisztusban történt veletek. Ó, bárcsak tudnátok ezt, hogy együtt uralkodhassunk veletek!
(Nem vagyunk más rangban attól, hogy mi tanítottuk nektek az örömhírt. Ne próbáljatok tehát hősöket csinálni belőlünk, miközben ti magatokat egyszerű támogatókká és nézőkké alacsonyítjátok le! [Lásd még 1 Kor 1:30 és 2 Kor 10:12] Pál újra megerősíti azt az üzenetet, hogy mennyire teljesek vagyunk már Krisztusban, mint egyetlen hivatkozási pontunkban. Már nem a teljesség felé törekszünk, hanem a teljességből élünk. Az Ószövetség nyelve a „felé” volt. Az Újszövetség nyelve a „belőle”. A régi azt mondta, hogy „tedd”. Az új azt mondja: „Kész”.)

4:9 Ha igazán tudni akarjátok, nincs semmi elbűvölő abban, hogy valaki apostol. Egyeseknek úgy tűnik, hogy Isten úgy állít ki bennünket, mint bohócokat a cirkuszban. A vallásos világ nevetség tárgyává tesz bennünket. Rólunk szólnak a legújabb pletykák a városban. Még a mennyei hírnökök is sajnálnak minket. És ha mégis bálványozni akartok minket, gondoljátok át újra dolgot. Mi nem osztogatunk autogramokat. És nem is vagyunk a kereszténység legújabb márkája. Halálos ítélet lóg a fejünk felett.

4:10 Krisztus miatt bolondnak tart minket a vallásos társadalom. Bolondságunk azonban csak egy célt szolgál: bebizonyítani nektek, hogy Krisztus a ti bölcsességetek. Gyöngeségünk arra jó, hogy meggyőzzön benneteket arról: Krisztusban van az erőforrásotok! Rossz hírünk a közvélemény szemében, hogy megérteti veletek: Krisztusban kitüntetett helyzetben vagytok!
(Ne engedjétek, hogy az, amit értetek szenvedünk, elvonja a figyelmeteket annak felismeréséről, hogy milyen bölcsek, erősek és megbecsültek vagytok valójában Krisztusban.)

4:11 Miközben ezt írom nektek, a saját életem elég ellentmondásosnak látszik. Arra gondolok itt, hogy amíg nektek azt mondom, milyen tökéletesek és fogyatkozás nélküliek vagytok már, addig én alig emlékszem arra, hogy mikor volt előttem utoljára rendes étel. Amint ezt írom, a szám ki van száradva a szomjúságtól, le vagyok vetkőztetve. Kékre-zöldre vagyok verve, és nincs hová mennem.

4:12 Kimerültséget érzek a fizikai munkámtól. Amikor az emberek sértegetnek minket, ügyelünk arra, hogy mi jót mondjunk róluk. Zaklatnak bennünket, de elviseljük azt.

4:13 Bántó híresztelések köröznek rólunk, de menekvést és vigasztalást1 lelünk az igazi identitásunkban. Bűnbakoknak2 számítunk, a társadalom söpredékének. Ezzel szembesülünk nap mint nap.
(A parakaleo1 szó a para, a közelséget jelző, az egyesülésre utaló elöljárószóból és a kaleo, a névvel, családnévvel való azonosításból származik. A görögök a katharmata2 kifejezést a bűnbakokra, a népért való engesztelésül feláldozott áldozatokra, sőt bűnözőkre is alkalmazták, akiket közköltségen tartottak el, hogy járvány vagy más csapás kitörésekor áldozatként felajánlhassák őket engesztelésül az állam bűneiért.)

4:14 Nem szándékozom zavarba hozni benneteket. Mindezeket a dolgokat azért ajánlom figyelmetekbe, mert igen drága gyermekeim vagytok.

4:15 Míg számtalan tanácsadótok felügyelheti az életeteket, atyátok nincs sok. Mert Krisztus Jézusban az evangélium által én nemzettelek benneteket.

4:16 Éppen ezért sürgősen felszólítalak benneteket, hogy tükrözzétek az üzenetemet!

4:17 Ezért küldöm hozzátok szeretett fiamat, Timóteust. Ő sziklaszilárd a hitében. Emlékeztetni fog benneteket rám, közvetítve nektek különleges üzenetemet, amit minden helyen és minden egyházban hangsúlyozok, ahova csak ellátogatok.
(Pál különleges hangsúllyal tanítja azt az üzenetet, melynek címszavai: „Krisztusban”, „Krisztus bennetek” és „az ő befejezett műve”. „Nincs más evangélium, az ’evangélium’ címkéjű, úgynevezett keresztény termékek sokfélesége ellenére sem. Ha a törvény bármilyen kis nyoma megmarad, az nem jó hír, csupán vallásos emberek képzelgései, amik ellopnak Krisztus evangéliumából.” [Lásd Gal 1:7] „Ez a szíve az evangéliumnak, amit hirdetek. Ez azzal kezdődött, hogy lelepleződött bennem a fiúság: Istentől származom. Ez felszabadított arra, hogy ugyanezt a fiúságot hirdessem a nem-zsidó emberekben is. Nem éreztem azonnali késztetést arra, hogy kikérjem azok véleményét, akik Krisztust csak mint egy történelmi alakot ismerték.” A görög szöveg teljesen világos, „Tetszett az Atyának, hogy leleplezze a Fiát énbennem azért, hogy hirdessem Őt a nemzetekben!” Az en emoi, azt jelenti ‘bennem’, és en ethnos, a ‘pogány nemzetekben’, illetve a nem zsidó emberek sokaságában! Nem a pogányok 'között', ahogy a legtöbb fordítás mondja. Később, amikor Barnabást elküldték, hogy vizsgálja meg a görögök megtérését az ApCsel 11-ben, ahelyett, hogy a történteket jelentette volna a jeruzsálemi központnak, azonnal megkeresi Pált, tudva, hogy Pál evangéliuma annak a titoknak a lelepleződése, hogy Krisztus a nemzetekben van. [Lásd Kol 1:27]
Nem csoda hát, hogy azok a hívők voltak az elsők, akiket keresztényeknek, vagyis Krisztushoz hasonlóan Felkenteknek hívtak! Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, akit mi bennetek hirdettünk, Szilvánusz, Timóteus és én, nem volt Igen is, meg Nem is, hanem őbenne mindig Igen volt. [2 Kor 1:19])

4:18 Tudom, hogy közületek némelyek azzal hencegnek, hogy az üzenetem és én magam csakúgy elporladunk a föld színén. Nem kívánhatjátok, hogy eltűnjek!

4:19 Az Úr szándéka szerint hamarabb jelenek meg, mint ahogy ti gondoljátok. Akkor majd megtudjuk, hogy van-e bármilyen dinamika beszédükben.

4:20 Isten királysága, a krisztusi élet uralma a felhatalmazott életről szól, nem csak arról, hogy a kedvenc tanítótokat vagy az Írást idézgetitek.

4:21 Mit szeretnétek jobban? Ha a kezemben ostorral vagy ha szeretetteljes, szelíd lélekkel közelednék hozzátok?
<< Előző fejezet
Következő fejezet >>
]]><![CDATA[1 korintus 5]]>Sun, 29 Jan 2023 08:00:00 GMThttps://tukorbiblia.weebly.com/1kor/1-korintus-55:1 A köztetek történt szexbotrány nyilvánosságra került: valaki azt mondta, hogy lefeküdt a mostohaanyjával. Ilyenfajta viselkedés még a társadalomban sincs megtűrve, nemhogy a hívők között.

5:2 És ti még hitvitákkal meg felekezetieskedéssel vagytok elfoglalva. Ez szívszorító. Ez a szégyenteljes helyzet azt a legsürgősebb hozzáállást kívánja meg, hogy világosan elhatároljátok magatokat ettől a viselkedéstől, egészen addig menve, hogy megszakítjátok a közösséget ezzel a személlyel.
(Az első négy fejezetben Pál nagyon világossá teszi azt, hogy ez az evangélium nem a bűn takargatására szolgál, hanem annak eltávolítására. Aki azt sugallja, hogy a kegyelem engedélyt ad a bűnre, az csak olajat önt a tűzre. [Lásd 1 Kor 3:12-15])

5:3 Habár nem vagyok veletek testközelben, szellemem jelen van e levél felolvasásakor. Mintha ténylegesen jelen lennék az összejöveteleteken, olyan ünnepélyesen biztosítalak benneteket, hogy már meghoztam az ítéletemet az Úr Jézus Krisztus nevében:

5:4 Amikor ti egymással találkoztok, akkor szellememben én is ott vagyok az Úr Jézus Krisztus velünk jelenlévő ereje által.

5:5 Az ilyen személyt engedjétek ki magatok közül, és adjátok át a Vádlónak1. A vádlás eméssze föl a testét annak a napnak világosságáig, amikor Jézus Krisztus kinyilatkoztatása feltárul őérte, hogy kiszabadítsa szellemét bűne csalárdságából.
(Gondoljunk Pál szívére a 2Kor 2:6-8; 10-11-ben: az ilyennek elég ez a többség általi büntetés. Inkább forduljatok felé megbocsátással és vigasztalással, máskülönben a túlzott szomorúság elhatalmasodhat rajta. Ezért kérlek titeket, újra erősítsétek meg a szereteteteket iránta. Akinek megbocsátotok, annak én is megbocsátok. Amit én megbocsátottam, ha megbocsátottam valamit, az a ti érdeketekben történt Krisztus jelenlétében, hogy megakadályozzam a Sátánt1 [satanas1, vádló] abban, hogy előnyt szerezzen velünk szemben. Mert nem vagyunk tudatlanok a terveivel kapcsolatban. Az Efezusi 4:26-27-ben mondja: Még ha úgy is gondoljátok, hogy jogos kifogásotok van, ne hagyjátok, hogy a harag uralja a napotokat. Ha nem foglalkoztok vele azonnal, a bennetek lévő Krisztus hasonlatosságának fényében, a nap lenyugszik számotokra, és a napotok az elvesztegetett lehetőségek közé kerül, ahol a sötétség a haragot használja fel arra, hogy bűnbe csábítson. Bármilyen bűn, amelyet eltűrtök, nyílt meghívás az Ördögnek. Ne adjatok neki felületet, ahonnan tevékenykedhet. [A diabolos szó vagy ördög, a dia + ballo, kidobáson át - lefordítva: a bukás miatt; bukott gondolkodásmód])

5:6 Ha nem veszünk tudomást a kovász akár csak kis mennyiségű jelenlétéről, akkor az egész tésztát hamarosan átjárja a kovász. Így elveszik minden alapja annak, hogy dicsekedjünk azzal, hogy milyen jónak tűntek a dolgok.
(Lásd a Lukács 22:1 A pászka és a kovásztalan kenyér című jegyzetemet.)

5:7 Mivel Krisztust, a mi Pászka Bárányunkat már egyszer s mindenkorra feláldozták, a  bűntudatosság régi kovásza, melyet a törvény tartott fenn, már alapjaiban el lett mozdítva. Egyedül ennek alapján vagytok képesek most végleg megszabadítani magatokat a bűnt megtűrő gondolkodásmód régi kovászától, ami a törvény rendszere alatt működtette a magyarázkodásainkat.
(Egy új márkanyelvet beszélünk: az új szövetség egy egészen új tészta, a Krisztusban eltörölt régi rendszer kovászának nyoma nélkül. A törvény által bevezetett és fenntartott gondolkodásmód. „Éppen e rituális áldozatok ismételgetésében a bűntudat inkább megerősödik, mintsem megszűnik.” [Zsid 10:3] Isten tanúbizonysága az egyetlen meggyőződésem veletek kapcsolatban: Jézus Krisztus meghalta a halálotokat a kereszten. Másfajta megvilágításban nem láthatlak titeket. „Elhatároztam, hogy semmit sem ismerek bennetek, csak Jézus Krisztust, és őt megfeszítve.” [1 Kor 2:2] A Zsidóknak írt levél 9:11-12 mondja: „Most azonban Krisztus nyilvánosan megjelent, mint a tökéletes sátor főpapja. A megjövendölt jó dolgok megérkeztek. Isten eredeti lakhelyének helyreállítása az emberi életben ismét lelepleződött. Főpapként a Szentélybe való belépési engedélyét nem a vadállatok vére biztosította. Az emberi nem nevében saját vérével szerzett bebocsátást. Csak egyetlen cselekedetre volt szüksége, hogy belépjen a kegyelem legszentebb Szentélyébe, és ott örök érvényű váltságot helyezett el. A megváltás tökéletességével bebiztosította, hogy semmiféle további áldozatra nincs szükség. Az általa biztosított megváltás tökéletessége nem igényel további áldozatot. Nincsenek fennmaradó tartozások. Nincs semmi, amit nekünk tennünk kellene, hogy súlyt adjunk annak, amit ő egyszer s mindenkorra beteljesített. Az egyetlen lehetséges papi tevékenység, amelyben most részt vehetünk, az, hogy folyamatosan áldozatot hozunk ajkaink gyümölcséből, hálát adva az ő Nevének. Nem véres verejték, hanem gyümölcs még az önfeláldozó tetteink is, az idő és a pénz odaszánása, és a többi, mindez csak az állandó hálánk gyümölcse.”)

5:8 Életünk most a mindennapokban a Pászka ünneplésének meghosszabbítása – a szüntelen ártatlanságból lakomázva. A régi bűntudat vezérelt rendszert, a kovászos gondolkodásmódot, amely mindig előráncigálja és megtűri a bűnt, felváltja kovásztalan ártatlanságunk megértése, mint amikor a gyémántot a nap sugaraiban megvizsgálják1, hogy megerősítsék hibátlan épségét.
(A elikrineia1 szó azt jelenti, hogy a nap sugaraiban vizsgálják.)

5:9 Amikor azt írtam nektek, hogy ne kapcsolódjatok a paráznákhoz,

5:10 azt egyáltalán nem úgy értettem, hogy magatokat távol kellene tartanotok a világi emberektől. Ha el kellene kerülnötök  az erkölcstelen, kapzsi, tolvaj és bálványimádó személyekkel való érintkezést, akik az önmagukról alkotott torz képet imádják, akkor el kellene menekülnötök a bolygóról.

5:11 Amit mondok, az az, hogy bárki, aki testvérként viselkedik, miközben tovább folytatja az ő régi, tipikusan parázna, kapzsi, bálványimádó, emberekkel erőszakoskodó, részegeskedő és tolvaj életstílusát, azzal nyilvánvalóan még ugyanahhoz az asztalközösséghez se ül le veletek együtt.

5:12 Nem az én dolgom, hogy az egyházon kívül levők viselkedéséről beszéljek. Felelősségteljes véleményt azok viselkedéséről alkotunk, akik a mi sorainkon belül vannak.

5:13 Ismerjük Istennek a világról alkotott ítéletét, miszerint Krisztus keresztje kizárta az összes lealacsonyító identitásképzést. De ebben az esetben azt mondom, hogy határozottan kell fellépnetek a köztetek lévő bajkeverőkkel szemben.
(A bűnösök nem azért vonzódtak Jézushoz, mert megalkuvó szabályokat vezetett be. Valami olyasmit, hogy „semmi baj, ha vétkezel, csak ne kapjanak el, vagy próbálj meg kevesebbet vétkezni”. Ehelyett az ő személyében lelepleződve visszatükröződött a valódi származásuk, az eredeti identitásuk és a hiteles ártatlanságuk épsége. Tudták, hogy a hazugságnak, amelyet identitásukként éltek, nincs ereje saját lelkiismeretük visszhangjával szemben. Jézus nem azt mondta, a prostituáltnak, hogy „Menj, és kevesebbet vétkezz!”, hanem azt mondta neki, hogy „Menj, és többé ne vétkezz!” Jézus tudott valamit az életünkre tervezett képről, amit mi szem elől tévesztettünk. Amit feltárt, azt meg is váltotta.)
<< Előző fejezet
Következő fejezet >>
]]><![CDATA[1 korintus 6]]>Sat, 28 Jan 2023 08:00:00 GMThttps://tukorbiblia.weebly.com/1kor/1-korintus-66:1 Aggaszt engem, hogy ti még azt fontolgatjátok, hogy a közösségeteken belüli vitákat a törvény embere döntse el, miközben ezeknek az úgynevezett „bíráknak” fogalmuk sincs a Krisztusban kapott megigazultságunk alapjáról.
(Most Pál bevezető szavait tartsd az elmédben a 1Kor 1:2 szerint: Ezt az írást Isten korintusi eklézsiájának címezem. Vissza lettetek állítva a rátok tervezett eredeti kép harmóniájába, szentté téve Krisztus Jézusban. Nem csoda hát, hogy szenteknek neveznek benneteket. Kapcsolatban vagytok mindazokkal, akik mindenütt és minden helyen felfedezték igazi identitásukat Jézus Krisztusban. Ő ennek az egyesülésnek a feje. Az ő neve kapcsol össze bennünket egymással egy világméretű családban. Lásd Jel 14:10 és 1Kor 1:30)

6:2 Felfedezve azt, hogy milyen alapvetően megszentelt minket Isten Krisztusban (1Kor 1:30), most mi képviseljük az igazságos ítélkezés alapelvét, amellyel az egész világot meg kell ítélni. Hogyan is vonakodhatnánk a saját sorainkban egy jelentéktelen ügy eldöntésétől?

6:3 Ha a ránk bízott ítélkezés még a szellemi birodalomra is kiterjed, ahol égi hírnököket kell megítélnünk, mennyivel súlyosabb megítélése van a napi ügyek eldöntésének?

6:4 Mivel teljesen felkészültek vagytok az ilyen dolgok megítélésére a kegyelem evangéliumának világosságában, miért vesződtök olyan emberek bevonásával, akik e világ mércéi szerint ítélkeznek?

6:5 Úgy értem, hogy ez a leginkább zavarba ejtő. Több igazságosságot vártok a világtól, mint a saját családotoktól? Nincs köztetek egyetlen bölcs ember sem, aki képes megoldani a házon belüli vitákat?

6:6 Látjátok, milyen bolondság lenne a barátoknak pereskedni egymással és az igazságot leszűkíteni egy olyan rendszerre, amely hitetlenségen alapszik!
(Egy olyan rendszer a cselekedetek törvényén és a személyes teljesítményen alapszik, nem pedig a kereszt befejezett művébe vetett hiten.)

6:7 Még ha az egyik meg is nyeri az ügyet, ez veszteség az egyházra nézve. Miért nem tűritek el a hibát? Az messze nagyobb győzelem, ha ti inkább megcsalást szenvedtek el és azt elfogadjátok örömteljesen, mint hogy megküzdenétek a jogotokért, hogy bizonyítsátok a ti nézőpontotokat.

6:8 Semmi sem fog változni azáltal, hogy e világ bölcsességét engeditek érvényre jutni az ítélethozatalban. Az igazságtalanság és a becsapás csak tovább fog terjedni soraitokban, mint a rák.

6:9 Másokkal való összhang nélkül1 élni nem tükrözi Isten királyságában való társörökösi részesüléseteket. Az emberek bántalmazásának egész ügye idegen az életünkre tervezett képtől, és nem illik hozzátok. Miért éljetek hazugságban2? Tárgyként3 árusítható kéjnek tekinteni az embereket csak a bálványimádás4 egy másik formája. Titkos szeretőt tartani5 ugyanaz a megtévesztés. Miért színlelitek magatokat annak, akik nem vagytok, megtévesztő öltözködéssel6, mint ahogy egy színész eljátszik egy szerepet, finom, királyi ruházkodással, csak azért, hogy másokat kihasználjatok7 anyagilag vagy szexuálisan?
(A ἄδικος adikos1 szó, az a, tagadó és δίκη dikay, két egymásban hasonlatosságot találó félből - a megigazultság, dikaiosune szó törzse -, ahol Diké az igazságosság azonos nevű görög istennőjére emlékeztet, akit jellemzően mérleggel a kezében ábrázolnak. Így - szinkronban a másikkal. A  πλανάω planao2 szó a πλάνη csalásból - hazugságban élni. A πόρνος pornos3 szó a πέρνημι pernēmi szóból: árucikként eladni [különösen a „pornó/szex-iparban”. A bálványimádás szó, ειδωλολατραι eidoolotarai4, pontosan arra utal, amit az emberiség a kertben elveszített - az Elohim tükörképének és hasonlatosságának tudatát. A bálványimádás azt jelenti, hogy az emberiség hasztalanul keres egy saját maga által készített pótképet. [Lásd ApCsel 17:29] A μοιχός moichos5 szó, házasságtörés - titkos szeretővel rendelkezni. A malakos6 finom ruházat, ismét egy olyan szó, amelyet csak itt használnak, és két olyan utalásban, amelyek mindkettő Keresztelő János ruházatának ellentétére utal. Lásd Mt 11:8 és Lk 7:25. Keresztelő János ruházata bizonyosan nem a legújabb, finom divat szerint készült, amelyet egy királyi palotában vagy más, valakinek a fontosságát és sikerét jelképező, bőséget képviselő helyen viseltek. Ismétlem, az arsenokoites7 szót csak Pál használja az Újszövetségben, és a 9. és 10. versben rögzített kijelentés kontextusában nem a „homoszexualitásról”, hanem a szexuális kizsákmányolásról beszél. „Az arsenokoites szóra vonatkozó kevés, Biblián kívüli hivatkozásban az adott kontextus azt diktálja, hogy a szemantikai tartomány a „gazdasági kizsákmányolás valamilyen szexuális eszközzel”. Inkább a [férfi] mások szexuális és gazdasági uralmára utal. Más szóval, ismét nincs elegendő nyelvi vagy történelmi bizonyíték arra, hogy a arsenokoites7-t „homoszexuális”-ként fordítsuk, és így a két NT-vers, amely ezt a kifejezést használja, könnyen értelmezhető „szexuális kizsákmányolás”-ként. [Dale B. Martin])

6:10 A lista folytatódik, a pénzre sóvárgó1 emberek veszélyesek. Azt gondolják, semmi sem számít csalásnak2 az üzleti életben, vagy a házasságban. Oly sokáig cselekedtek így, hogy ez már egy függőséggé3 vált bennük. Olyan, mint kórosan iszákosnak lenni. Akkor ott vannak még azok, akik
gyalázkodó sértegetéseket4 hánynak mindenfelé – mások jó hírnevét becsmérléssel megkárosítják. Ők olyanok, mint a ragadozók5 egy vadászaton. Ezek a dolgok egyáltalán nem tükrözik Isten királyságának közösségét.
(A κλέπτης kleptes1 szóból származik a magyar kleptomániás szó. Szintén a πλεονέκτης pleonektes2 szóból származik valaki, akinek a kapzsisága soha nem elégül ki. [Lásd 1Kor 5:10-11] Aztán a μέθυσος methusos3 szó, a krónikus ivó - az erős italok rabja. A λοίδορος loidoros4 szó gyalázkodó beszédet jelent. A ἅρπαξ harpax5 szó pedig bestiális ragadozót jelent. Lásd Jel 17:18. Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyain uralkodott. [Babilon város prostituált társadalma áll szemben Krisztus menyasszonyával, mint az Új Jeruzsálemmel. Ahogy Babilon a Jelenések könyvének szimbolikus nyelvén nem város, hanem egy „bukott”, eltorzult gondolkodású társadalom; úgy az Új Jeruzsálem sem város, hanem az emberiség megváltott társadalma. Krisztus menyasszonya.])

6:11 Néhányotoknak köze lehet ahhoz az életstílushoz, de nézzétek meg magatokat most! Meg lettetek tisztítva, totális harmóniában, szentségben helyreállítva és megigazulttá téve. Az Úr Jézus neve kijelenti a megváltásotokat. Isten szelleme valósítja meg az üdvösséget bennetek.
(1Kor 1:30; 1Kor 2:2 Továbbá Ef 4:22-23 Csakúgy, mint egy színész, aki köpenyt viselt egy bizonyos szerephez, amelyet értelmeznie kellett. A hamis identitás már nem meghatározó.)

6:12 Szabadon megtehetem, amit akarok, de ha az, amit csinálok, nem helyénvaló, tartózkodom attól, hogy megtegyem, és nem hagyom, hogy hirtelen ötletek csapdába ejtsenek.

6:13 Az ételre és a nemi egyesülésre irányuló étvágyatok nem határoz meg benneteket. Az életetek Istenre szabott. Úgy illeszkedtek őhozzá, mint a kesztyű. Ő betölti legmélyebb vágyódásaitokat.
(„Ismeritek a régi mondást, 'Először azért eszel, hogy élj, és aztán azért élsz, hogy egyél?' Nos, igaz lehet, hogy a test csak egy ideig való dolog, de ez nem ürügy arra, hogy a testeteket étellel tömjétek meg és a szexben elkényeztessétek. Mivel a Mester megtisztel benneteket a testtel, tiszteljétek meg őt a testetekkel.” - Message fordítás. „De nem mondhatjátok azt, hogy a fizikai testünk a szexuális promiszkuitásra lett megalkotva. Istennek lett teremtve, és Isten az, aki a válasz a mi legmélyebb vágyódásainkra.” - Phillips fordítás)

6:14 Isten drámai módon feltárja azt az értéket, amit az emberi testbe helyezett, azáltal, hogy Jézus halálból való feltámadásával minket is feltámasztott.
(A hit látja azt, hogy őhozzá kapcsolódtunk a halálában és vele élünk az ő feltámadásában. Mindenki számára világosan látható, hogy a halál az ő feltámadásában elveszítette uralmát Krisztus fölött. Nem szükséges még egyszer meghalnia, hogy valami újabb állítást ismételten bebizonyítson.)

6:15 Ez azt jelenti, hogy a testetek tagja az övének, ami abszurddá teszi még a gondolatát is annak, hogy az ő testét szexuális kicsapongásba vonjuk be.

6:16 A szex sokkal többet foglal magába, mint két test egyesülése. Az Írás beszél a két élet eggyé válásának megszentelt egyesüléséről. Hogyan alacsonyíthatjuk le ezt a megszentelt egyesülést bujálkodásra?
(A szex több mint pusztán bőr és bőr érintkezése. A szex sokkal inkább spirituális misztérium, mintsem fizikai tényszerűség. - Message fordítás)

6:17 Az ővele való egyesülésünkben egy szellem vagyunk az Úrral.

6:18 Meneküljetek a paráznaságtól! Minden szexuális bűn az emberi test szentsége elleni erőszak és  úgy megsebzi az egyén lelkiismeretét, mint egyetlen más bűn sem.
(A kísértéstől úgy menekülhetsz meg a legkönnyebben, ha nem felejted el, hogy ki vagy.)

6:19 Nem ismeritek fel, hogy a testetek eleve Isten Szellemének megszentelt kegyhelye, bennetek visszhangozva? Nem ti vagytok az életetek egyedüli tulajdonosai.

6:20 Megvásárolt és kifizetett emberek vagytok. Mindannyian az övé vagytok. Éljétek az életeteket annak tudatában, hogy mennyire megfizethetetlen árkategóriában vagytok! Istent látjátok vendégül a bőrötökben.
(Lásd 1Péter 1:18 Világosan látható, hogy ki lettetek váltva az atyáitoktól örökölt hiábavaló, bukott gondolkodásmódból, nem saját munkátok érdemeként, az arany és ezüst változékony értéke vagy a vallásos erőfeszítések valutája szerint, 1Péter 1:19 hanem Krisztus felbecsülhetetlen vérével. Ő a legvégső áldozat. Szeplőtlen és hibátlan. Ő teszi teljessé a prófétai képet. [Őbenne Isten az ítélkezés törvényének legradikálisabb bűnbaknyelvén beszél, és egy halott és fölösleges rendszer legvégső lezárását hozza. A Zsoltárok 40:6-7 egyértelműen kimondja, hogy Isten nem követel áldozatokat vagy felajánlásokat. Jézus az Isten Báránya.) Lásd a Mirror kommentár többi részét 1 Pét 1:19-21 Szintén Máté 13:44; Zsid 6:16-17)
<< Előző fejezet
Következő fejezet >>
]]><![CDATA[1 korintus 7]]>Fri, 27 Jan 2023 08:00:00 GMThttps://tukorbiblia.weebly.com/1kor/1-korintus-77:1 Nekem szánt írásotokban a házasságról kérdeztetek.

7:2 Az a tény, hogy én nem vagyok házas, nem azt jelenti, hogy a házasság ellen vagyok. Ahol egy férfi kötődik a feleségéhez és a nő őhozzá, ott mindketten szexuális értelemben biztonságban vannak.

7:3 A házasság ideális környezetet biztosít a férj és a feleség számára, hogy kölcsönösen megbecsüljék egymást.

7:4 A feleség a férjéhez tartozik és a férj a feleségéhez. A testük már nem a sajátjuk.

7:5 Közös megegyezéssel dönthetnek úgy, hogy a testi érintkezéstől tartózkodnak, egy imádságra és böjtre szánt különleges időszak miatt. Nem túl sok időre, mivel ez kísértésre adhat alkalmat.

7:6 Nem hozok szabályokat a házasságról. Ez egyszerűen a kérésetekre adott tanácsom.

7:7 Mindenkinek ajánlhatnám a saját életpéldámat. Mégis arról vagyok meggyőződve, hogy az élet ajándék, akár egyedülálló, akár házas valaki.

7:8 A nem házasoknak ugyanaz a tanácsom, mint azoknak akik elveszítették a társukat: a lehető legjobb megmaradni egyedülállónak, úgy, mint én is.

7:9 Ismétlem, nem törvényt akarok adni. Sokkal inkább a házasság kihívásaival érdemes szembenézni, mint a vágytól égni.

7:10 A válással kapcsolatos kérdéseitekre azt mondom, hogy erőteljesen ellenzem ezt az elképzelést, és ez nem pusztán az én tanácsom, ez az Úr rendelése.

7:11 Ha a feleség elhagyja a férjét, nem házasodhat meg újra. Egyetlen lehetősége a férjével való megbékélés lenne. Ebben az esetben a férj nem utasíthatja el őt.

7:12 Annak a testvérnek, aki a hitetlen feleségéről kérdezett, azt tanácsolom, hogy maradjon mellette addig elkötelezetten, amíg az is kész ővele együtt maradni.
(Hitetlenség: nem hiszik el magukról az Isten kegyelmének evangéliumában kinyilatkoztatott igazságot. [1Kor 1:30])

7:13 Ugyanaz a helyzet, ha az asszony hitetlen férjjel él együtt. Ha ő szeret veled lenni, nincs okod elválni tőle.

7:14 Elvileg a hitetlen férj megszentelődik a felesége hite által, a hitetlen feleség pedig a férje hite által. Ha ez nem így lenne, akkor a gyermekeitek megfertőződnének a hitetlen társ által. Ők mégis tiszták az egyik szülőjük hite által. Az egyén hite az egész családra áldást hoz.
(A hit nem zár ki. Isten hite magába foglal.)

7:15 De ha mégis elválni kíván a hitetlen fél, akkor legyen úgy. Inkább legyen békesség, mint egy erőltetett barátság.

7:16 Hamis barátságban lenni nem méltó, még ha van is arra lehetőség, hogy társadat megnyerd az Úrnak.

7:17 Isten mindegyikünkkel egyesével különlegesen és egyénileg foglalkozik, és a körülményeinktől függetlenül kapcsolódott hozzánk. Ő határozza meg és teszi teljessé az életeteket, nem a társatok, vagy annak hiánya. Nemcsak azért mondom ezt, mert a ti különleges kihívásaitokkal kapcsolatos kérdéseitekre válaszolok, hanem mert ugyanerről az alapelvről vagyok meggyőződve az összes egyházban.

7:18 A körülmetéltség vagy annak hiánya nem határoz meg benneteket. Krisztusban egyáltalán nincs jelentősége a zsidó vagy a pogány örökségeteknek, és nem is lehet soha többé aszerint címkézni benneteket.
(A kaleo szó azt jelenti, hogy névvel azonosítani; családnévvel nevezni)

7:19 Egyébként a parancsolatokat úgysem tudtátok betartani, akár körülmetéltek vagytok, akár nem.
(Tehát ha a körülmetéltség nem használt semmit, amikor még a törvény alatt kerestétek a megigazulást, hogyan lehetne akkor most bármi haszna a hit általi megigazultság megértésében?)

7:20 Nem azok vagytok, amit az előmeneteletek vagy a munkaköri leírásotok mond rólatok.

7:21 Még ha a legalacsonyabb rangú rabszolgák is voltatok korábban, az semmit sem változtat a ti igazi identitásotok méltóságán. Nem arról beszélek, hogy ne törekedjetek előléptetésre. Mindenképp fogadjátok el, ha az megadatik nektek. A lényeg, amire rá akarok mutatni, hogy Krisztusban egyformán szabadok vagytok, akár rabszolgák, akár szabadok vagytok a társadalomban,  mint főnök vagy alkalmazott.

7:22 A társadalom megcímkézhet benneteket, mint egy rabszolgát, de Krisztus feltárja, hogy milyen szabadok vagytok valójában. Ismétlem akkor, hogy a társadalomban lehettek akár úgynevezett „szabad személyek” is, de Krisztusban megkötözött rabszolgák vagytok.

7:23 Nem vagytok eladók. Isten váltságdíjat fizetett a szabadságotokért, most pedig szeretetének uralmához kötöz benneteket. Az életetek fölötti tábla azt mondja: ELADVA.
(Nem vagy eladó a teljesítmény és a cselekedetek törvényének vallásos rendszerén alapuló jóváhagyás számára.)

7:24 Mi ugyanahhoz a háztartáshoz1 tartozunk. Minden egyes ember Istentől származik és őtőle való  a családneve2. Ez a mi igazi vérvonalunk, maradjunk3 is meg abban megalkuvás nélkül.
(Testvérek, adelphos1, ami azt jelenti, hogy ugyanabból az anyaméhből származunk. A kaleo2, azt jelenti, hogy családnév, és para3, olyan elöljárószó, amely a közelséget jelzi, egy hatásszférából kiinduló dolgot, a lakóhelyi egységre utaló utalással, hogy szerzőjétől és adójától származik, származik, azt a pontot jelöli, ahonnan egy cselekvés ered, bensőséges kapcsolat.)

7:25 A kérdésetekkel kapcsolatban, miszerint a fiatal, nem házas emberek tartózkodjanak-e a házasságtól, vagy sem, amiatt az idő miatt, amivel szembenézünk, nincs különleges iránymutatásom az Úrtól, de újra bízhattok a jó tanácsomban. Isten irgalmából én személy szerint nem tervezek megházasodni.

7:26 Ezek miatt a különösen szorongató idők miatt azt mondanám, hogy jó dolog megmaradni egyedülállónak és függetlennek.

7:27 Tehát a tanácsom az, hogy ha már kapcsolatban vagy valakivel, ne lépj ki belőle, és ha független vagy, ne törekedj párkapcsolatra!

7:28 Egyáltalán nem rossz megházasodni. Mindaz, amiről beszélek, annyi, hogy a házasság különleges kihívásokkal jár az amúgy is nehéz időkben.

7:29 Ezen idők sürgőssége kölcsönös áldozatokat kívánhat azoktól, akik megházasodnak, például azt, hogy a közös időt feláldozzák más prioritásokért.

7:30 Még a legszemélyesebb terünket is elfoglalja az öröm és a bánat. Nem hagy időt nektek, hogy a saját érdeklődési körötöket és a javaitokat kényeztessétek. Ha éppen valamit vásároltok, úgy tegyétek, mintha az sosem lenne a tiétek.

7:31 Ne támaszkodjatok túlságosan e világ törékeny gazdasági struktúráira! Ma még itt vannak és holnapra eltűnnek.

7:32 Véleményem szerint a nem házas emberek egyszerű életet élnek, teljes odaadással az Úrnak, bármilyen figyelemelterelés nélkül.

7:33 Eközben a házas ember szembe ütközik az összes tipikus otthoni kihívással, melyek elszívják a figyelmét felesége iránt, valamint az ő élvezetei és igényei iránt.

7:34 Ugyanez a helyzet a nők esetében is. A nem házas nő osztatlan figyelmet szentelhet az Úrnak, bármilyen érzelmi vagy testi házastársi kötelezettség nélkül.

7:35 Igazán azt kívánom nektek, hogy az Úrnak a szívetekben odaszánt figyelemmel egy csodaszép életet éljetek, bármilyen figyelemelterelés nélkül, mely csapdába ejtene benneteket!

7:36 Ha egy férfi el van jegyezve egy fiatal lánnyal, és úgy érzi, hogy nem akarja megvárni, hogy a lány idősebb legyen a házasságkötésre, akkor menjenek és házasodjanak meg, nincs semmi gond  ezzel.

7:37 De ha úgy dönt, hogy inkább vár, akkor szabadon megteheti, amit szívében elhatározott.

7:38 Személyes meggyőződésem az, hogy egyedül maradok, de egyáltalán nem ellenzem a házasságot.

7:39 Amíg a férj életben van, a feleségét a törvény kötelezi arra, hogy vele maradjon. Ha meghal, akkor magától értetődő, hogy szabad mással összeházasodnia, amint őt erre az Úr vezeti.

7:40 Persze a véleményem az, hogy nem szabadna ismét megházasodnia.
(Nyilván Pál tanácsa tipikusan annak az agglegénynek a gondolata, aki úgy érzi, hogy igazolnia kell azt a döntését, hogy egyedülálló marad. [Lídia és én most már több, mint 40 éve vagyunk együtt, és semmiképpen sem tartjuk úgy, hogy az egymás iránti elkötelezettségünk elvonja a figyelmünket az Úrtól. Épp ellenkezőleg, ez a leginkább ajánlott, csodálatos élet. 2014 augusztusában.] Pál ugyanezeket a dolgokat mondja a Timóteusnak szánt levelében, amiket itt a 7. és 8. fejezetekben írt, figyelmeztetve őt azokra, akik tiltják a házasságkötést és tartózkodnak azon ételek élvezetétől, melyeket Isten azért teremtett, hogy hálaadással fogadják, akik elhiszik és ismerik az igazságot. Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, amit hálaadással fogadunk. [1 Tim 4:3-4] Nyilván ezek az ügyek ellentmondásosak voltak abban a korban.)
<< Előző fejezet
Következő fejezet >>​
]]><![CDATA[1 korintus 8]]>Fri, 27 Jan 2023 08:00:00 GMThttps://tukorbiblia.weebly.com/1kor/1-korintus-88:1 Arról is kérdeztetek engem, hogy a hívőknek szabad-e enni a bálványoknak felajánlott ételből. Szabadok vagyunk a saját meggyőződésünkhöz ragaszkodni, hogy mit együnk vagy mit ne. De végső soron ez nem arról szól, hogy ki nyeri meg a diétáról szóló vitatkozást, hanem az emberek iránti szeretetről.

8:2 Hagyjátok, hogy a szeretet határozza meg a meggyőződéseteket és ne pusztán az észbeli tudás!

8:3 Istent és embertársaitokat szeretni olyan könnyű, ha megértitek, hogy Ő ismer benneteket. Engedjétek, hogy Isten rólatok való ismerete lelkesítse bennetek a szeretetet őiránta és embertársaitok iránt!

8:4 A bálványoknak felajánlott étel evése körül zsivajt csapni éppen a bálványokat helyezi előtérbe indokolatlanul. Azok semmitérők, tehát miért csináljunk valamit a semmiből? Mi tudjuk, hogy csak egyetlen Isten van, és hogy neki nincs versenytársa.

8:5 Sok szó esik más istenekről és démonikus erőkről, melyek a földön és a mennyei birodalomban munkálkodnak. Nyilvánvalóan úgy tűnik, hogy az embereknek a beléjük vetett hitéből és a róluk szóló beszélgetésekből kapnak felhatalmazást. Így hát valóban az látszik, hogy sok isten „uralkodik” az emberek fölött.

8:6 Ez nem teszi őket Isten versenytársává. Mi tudjuk, hogy számunkra csak egyetlen Isten van, aki mindennek a forrása. Csak egyetlen hatalom van, az Úr Jézus Krisztus. Minden dolog őmiatta létezik. Az egész létünket neki köszönhetjük. Egyedül ő ad összefüggést és támpontot az életünkhöz.

8:7 Azonban nem mindenki ismeri fel ezt. Van néhány hívő, akik meg vannak győződve arról, hogy a bálványok valóságosak, így számukra hatalmas lelkiismereti terhet jelent, ha azt hallják, hogy azt mondjuk, a bálványoknak felajánlott ételek fogyasztásával nincs semmi gond.

8:8 Az étkezési szokásotok biztos nem javítja az Isten előtti megítéléseteket, akár esztek húst, akár nem.

8:9 Nem az a lényeg, hogy mennyire érzitek jogosnak azt a szabadságot, hogy azt egyétek, ami csak tetszik nektek, hanem az, hogy mennyire figyeltek oda arra, hogy ne legyetek buktató más számára.

8:10 Ha valaki, aki példaképként néz fel rátok, azt látja, hogy ti egy templomi rituálén esztek, ahol a húst nyilvánvalóan feláldozták a bálványoknak, akkor a ti szabadságotok alkalmat adhat arra, hogy ez a személy a bálványimádás csapdájába essen.

8:11 Tehát a ti „felsőbbrendű tudásotok” valakinek a romlását okozza, akiért Krisztus meghalt.
(Te arra befolyásolsz valakit, hogy lecserélje a Krisztus áldozatában megtalált új hitét, hogy ismét részévé váljon a zsidó törvények elavult és felesleges rendszerének és az állatáldozatok pogány imádatának.)

8:12 Úgy gondolhatjátok, hogy érvényes érvelésetek van az álláspontotok igazolására, de  közben a testvéretek lelkiismeretét kékre-zöldre veritek, annak felismerése nélkül, hogy Krisztus ügyét sebesítitek meg.

8:13 Inkább megtartóztatom magam a húsevéstől, nehogy testvérem megbotránkozását kockáztassam.
<< Előző fejezet
Következő fejezet >>
]]><![CDATA[1 korintus 9]]>Thu, 26 Jan 2023 08:00:00 GMThttps://tukorbiblia.weebly.com/1kor/1-korintus-99:1-6 Úgy tűnik, különböző szempontok alapján ítélik meg a mi szolgálatunkat. Úgy tűnik, hogy néhány apostolnak olyan szabadságjogai vannak, amelyek másoknak nincsenek. Ami az étrendjüket, az anyagi ellátásukat, valamint azt a fényűzést illeti, hogy a feleségük elkísérheti őket. Köztetek magasabbra lenne rangsorolva Kéfás és Jézus testvérei, mint Barnabás és jómagam? Mit mondanátok az irányotokban végzett küldetésem értékelésére? Biztos nem szólhat ellenem a mi Mesterünkkel, Jézus Krisztussal való szemtől szembe találkozásomat követő élménynek és a felétek nyújtott szolgálatom gyümölcsének ténye? Az a tény, hogy szemtől-szembe találkoztam a mi Mesterünkkel, Jézus Krisztussal, majd ezt követte számotokra a szolgálatom hatása és gyümölcse, biztosan nem számíthat ellenem!

9:7 Képzeljük el, hogy egy zsoldos a saját költségén menne a háborúba. Gondolom, ez mennyire abszurd lenne. Mégis szinte magától értetődő, hogy Barnabásnak és nekem magunknak kell megkeresnünk a kenyerünket, hogy ne terheljük azokat az embereket, akiknek közösséget alapítottunk, és a hitüket is nap mint nap tápláljuk.

9:8 Bárki, aki szőlőt ültet, ingyen eszi a gyümölcsét. Ugyanígy a pásztortól se várja senki, hogy fizessen a tejivásért.

9:9 Vagy ez csak a saját elképzelésem? Ha ragaszkodtok a szentírási bizonyítékokhoz, még Mózes törvénye is azt mondja, hogy a gabonát taposó bikának nem szabad bekötni a száját!

9:10 Ha Isten így törődik egy ökörrel, képzeljétek el, mennyivel inkább gondot visel rátok! Ebben az Írásban Mózes bizonyára többre gondolt, mint pusztán az ökrökre. A gazda a szántással csak az idejét pazarolná a szántóföldjén, ha nem részesülne az aratásból. Miközben az ökör még a kukoricát taposta, a gazda már örömteljesen számított a kenyérre.

9:11 Így tehát a szellemi magvetés átfordul az anyagi aratásba.

9:12 Míg mások ezt az előnyt élvezik, miért lenne rossz az, hogy mi ugyanúgy osztozzunk abban? Nem használtunk ki benneteket. Mi inkább hiányt szenvednénk el, semmint a jogainkhoz ragaszkodjunk, és eközben azt okozzuk bennetek, hogy a figyelmetek elterelődjön Krisztus evangéliumától.

9:13 Közismert, hogy azok az emberek, akik a templomi szolgálattal vannak elfoglalva, azt eszik, amit ott feláldoznak.

9:14 Ugyanez az alapelv érvényes azokra is, akik az evangéliumot hirdetik. És ez nemcsak valakinek egy jó elképzelése, hanem az Úr rendelése.

9:15 Nem azért írok nektek ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, hogy bármiféle kötelezettség alá vonjalak benneteket. Éppen ellenkezőleg, nagyon világos akarok lenni ebben: a tény az, hogy azért teszem másképp a dolgokat, senkitől sem várva, hogy a szolgálatomért fizessen nekem, hogy sürgősen hangsúlyozzam azt, hogy bárkinek a lehetséges kifogása okafogyottá váljon azon a téren, hogy nekem leuraló szándékaim lennének. Halálosan komolyan gondolom ezt az evangéliumot.

9:16 Azért élek, hogy hirdessem az evangéliumot. Ez teljesen felemészti a létemet. A ti pénzetek semmi változást sem okoz nekem, mivel ez az evangélium a hátam mögé csavarta és leszorította a karomat. Valójában az életem szörnyen lealacsonyodna, ha nem nem lenne lehetséges, hogy a jó hírt hirdessem.

9:17 Ha ez nálam pusztán az előmenetel ügye lenne, akkor felbérelhettek vagy éppen eltávolíthattok engem. De én nem vagyok eladó. Engem a meggyőződés heve vett alkalmazásba.

9:18 Tehát mi is a hasznom ebben, kérdezhetnétek? Felbecsülhetetlen az öröm, hogy költség nélkül hirdethetjük Krisztus evangéliumát. Nem, én se magamat, se mást nem csapok be azzal, hogy lemondok a prédikátori jogaimról.

9:19 Tehát ebben az értelemben szabad vagyok mindenki elvárásától vagy irányításától. Mégis önként minden ember rabszolgájává tettem magamat. Ez felülmúl minden más motivációt, hogy befolyásoljam az embereket.

9:20 A zsidóknak olyan vagyok, mint egy zsidó, hogy megnyerjem őket. Törvénytudónak álcázom magam, hogy megnyerjem azokat, akik a törvény alá szorultak.

9:21 A pogányoknak, akik nem törődnek a zsidó érzelmekkel, olyan lettem, mint akinek semmi kötelezettsége sincs a zsidó törvények iránt, hogy őket is megnyerjem. Ne értsetek félre! Nem vétkezem azért, hogy a bűnösökkel azonosuljak. Krisztus törvénye alatt vagyok, mely az agapé szeretet törvénye.

9:22 Annyira meg vagyok győződve minden személy Krisztusba való belefoglaltságáról, hogy mindenné lenni vágyom, mert meg kell nyernem mindenkit, hogy megértsék a Krisztussal való egyesülésüket. Nem mutatom magam szupererősnek a gyöngék számára, hanem inkább kiteszem magam az ő gyöngeségüknek, hogy megnyerjem őket. Senkitől sem tartom távol magam. Küldetésem az, hogy pontosan az legyek, amit annak a sokféle1 embernek a helyzete kíván meg, akiket arra ébresztek rá, hogy vegyék birtokba az üdvösségüket. Nincs más tervem.
(Hagyományosan úgy fordítják, hogy „azért, hogy egyeseket megmentsek”; nem hiszem, hogy Pál ezt mondja itt. A tis1 szó mindenféle fajtára is utalhat.)

9:23 Az evangélium magyarázza meg az életstílusomat. Ez sokkal többet jelent a számomra egy szószéknél. Az életem elválaszthatatlanul összekapcsolódott veletek a jó hírrel való közösségben.

9:24  Az atléták versenyt futnak a győzelemért. A céljuk nemcsak versengeni, hanem elnyerni a díjat. Ez az, amiért én is prédikálok, hogy meggyőzzelek benneteket, nem pusztán azért, hogy szórakoztassalak titeket.
(Egy futballjátékos mágikus ügyességgel bánhat a labdával, de ez semmit se ér, ha nem találja meg a rést és nem lő gólt.)

9:25 Az atléták tudják, hogyan összpontosítsanak a belső erőből merítve, hogy elnyerjék a trófeát. De az összes erőfeszítésük egy röpke pillanattá válik számukra, melyet az egyre halványuló elismerés koszorúja ünnepel. Számunkra a ti hitetek megnyerése elpusztíthatatlan érték.

9:26 Minden lépésemben a győzelem bizonyosságával futok. Nem árnyékbokszolok, amikor prédikálok.

9:27 Szándékosan hasonlítom magamat a bajnok atléták áldozatos és odaszánt életéhez. Hasonló módon edzem és megfegyelmezem a testemet. Sok mindent megtagadok magamtól a hitetek megnyerésére irányuló törekvésemben, így tehát nem lesz semmi ürügyetek arra, hogy elutasítsátok az üzenetemet. Nekem ti kelletek, nem a pénzetek.
(Pál nem azért mondja ezt, mert aggódik Isten jóváhagyása felől. Ő a hallgatósága helyeslését keresi: „mindenné válni mindenfajta ember számára, annak érdekében, hogy megnyerjem egyesével mindegyikőjüket.” 1Korintus 9:12 Mi inkább hiányt szenvednénk el, semmint a jogainkhoz ragaszkodjunk, és eközben azt okozzuk bennetek, hogy a figyelmetek elterelődjön Krisztus evangéliumától. [Lásd Pál sürgős ügyét a Kol 1:25-28-ban])
]]><![CDATA[1 korintus 10]]>Wed, 25 Jan 2023 08:00:00 GMThttps://tukorbiblia.weebly.com/1kor/1-korintus-1010:1 Most emlékezzetek, hogyan szabadult meg Izrael népe a rabszolgaságból! Isten jelenlétének, védelmének és gondviselésének felhője mindenkit egyformán magába foglalt. Ők mind csodásan át lettek vezetve a Vörös-tengeren száraz lábbal és tanúi voltak, hogy az elnyomóik teljesen megsemmisültek.
(„Ezeket az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha többé nem látjátok újra.” [Kiv 14:13] A fáraó nem vádolható a negyvenéves sivatagi kitérőért.)


10:2 A felhő és a tenger a bemerítkezés előképe, amibe azért mentek be, hogy Mózes vezetésével azonosuljanak.
(Mindez prófétai képe volt annak, hogy Krisztus a halálában és feltámadásában kivezet minket a megkötözöttségből és a rabszolgaságból.)

10:3 Mindnyájan ugyanabból a csodálatos ételből részesültek nap mint nap.

10:4 Ők mind ugyanazt a természetfeletti vizet itták a Sziklából, mely összes útjukra elkísérte őket. A Szikla a Messiás volt.
(A tapasztalatuk át volt itatva a szellemi dimenzióval és a csodákkal, mégis hitetlenségük miatt haltak meg. A természetfeletti nem a hit bizonyítéka. A hitetlenségük abban a hazugságban gyökerezett, amit magukról elhittek. [Szám 13:33] Azonban Krisztus ott volt még a hitetlenségükben is, mint Szikla kísérve őket.)

10:5 A nagy többség teljesen csalódott Istenben, és meghalt a pusztában.
(Izrael sosem lépett be az örökségébe. Nem a sivatag volt az ő sorsuk. A Zsidókhoz írt levél 4:1 így figyelmeztet: „Micsoda ostoba dolog lenne számunkra, ha nekünk hasonló módon el kellene buknunk a megváltásunk minden következményébe való belépés során!” És a Zsidóknak írt levél 4:6 „A hitetlenség miatt buktak el. Leértékelték a szabadulásukat és egy hazugságot hittek el önmagukról.” És a Zsidóknak írt levél 2:3  „Senki sem engedheti meg magának, hogy alábecsülve ezt az utolsó üzenetet, istenkáromlóan viszonyuljon egy ilyen csodálatos nagyságú megváltáshoz. Nincs más módja a megmenekülésnek. A Krisztusban megfogalmazott üdvösség az az üzenet, amelyről Isten kezdettől fogva beszélt, és amit újra és újra megerősítettek azok, akik hallgatták őt. Nem engedhetjük meg magunknak azt a késlekedést, hogy az ígéretre még egyszer jövőbeli eseményként tekintsünk.)

10:6 Világosan az emlékezetünkbe van vésve, hogy ne kövessük a példájukat. Isten irgalmas gondoskodásának ünneplése helyett gonosz étvágyra gerjedtek.

10:7 A bálványimádásuk még jobban becsapta őket. Önmaguk eltorzított mintaképével teltek el.
(Mindez azzal kezdődött, hogy elhittek egy hazugságot önmagukról. [Szám 13:33] Ez ugyanaz a bűn volt, ami Évát becsapta a Paradicsomban.)

10:8 Teljesen szétszórttá és elkényelmesedetté váltak a szexuális bűnökben, ami közülük ezrek sokaságát gyilkolta meg.
(Ez milyen ostoba zsákutca ahhoz képest, hogy átölelve birtokolhatjuk az ígéretet: Jézus megváltotta az életünkre tervezett képet.)

10:9 Emlékezzetek arra, hogy Izrael hogyan beszélt Isten és Mózes ellen, becsapva saját hitetlensége által, kétségek közt vizsgálgatva a Messiást, aki Isten ígérete!
(Istent vádolták amiatt, amit ők vontak saját magukra. [Lásd Szám 13:33; 21:5-6.8] Habár Isten irgalmasan gondoskodott róluk, ők beteljesületlenül beleragadtak  saját nyomorúságos hitetlenségükbe. A morgolódás helyzetbe hozza az ellenséget, hogy becsapjon benneteket. Isten irgalma bűneik ellenére győzedelmeskedett, és itt is meglátjuk a ránk rótt ítéletnek egy másik drámai prófétai előképét, eltörölve a bűnbak, Jézus által. [Jn 3:14-15; Gal 3:13; Lásd a Tükör fordítás jegyzeteit a 2Kor 5:21-nél.] „Amikor felemelnek a kereszten, magamhoz vonom az egész emberiséget és az ítélet mindenféle formáját.”)

10:10 A morgolódás gyilkos dolog.

10:11 Most tehát ezek a prófétai előképek a mi figyelmeztetésünkre íródtak, hogy rámutassanak arra a tényre, amiről mi most az evangéliumban tanúskodunk. Mindannak teljességével szembesülünk, ami meg lett ígérve.

10:12 Ha úgy tartjátok, hogy nektek mindez már a birtokotokban van, tegyétek biztossá azt, hogy erősen álltok az igazi identitásotokban, amikor a kísértés tombol! Micsoda ostobaság lenne számunkra ugyanabba a hitetlenségbe esni, ami megölte Izraelt!
(Ők elhittek magukról egy hazugságot. [Szám 13:33])

10:13 A ti helyzetetek nem különleges. Minden ember szembesül az életében ellenállással. Itt van a jó hír: Isten hisz a szabadságotokban. Ő lehetővé tette számotokra a győzelmet minden helyzetben, amivel valaha találkozni fogtok.

10:14 Drága szeretett barátaim1! Meneküljetek az ő bennetek lévő képéhez és hasonlatosságához, amiben már az eltorzult kép elveszíti a vonzerejét.
(Az agapetos1 szó fordítása drága szeretett barátaim. Megismerni Isten agapé szeretetét egyet jelent igazi identitásunk megismerésével. Az agapao szó az agoo szóból ered, ami azt jelenti, hogy pásztorként vezeti a juhait, és a pao, nyugodni, mint a 23. zsoltárban: „Csöndes vizekhez vezet engem, ahol lelkem megnyugszik. Az elmélkedés folyamaiban a lelkem emlékszik arra, hogy ki vagyok. Most már szembe tudok nézni a halál árnyékának völgyével, és nem félek a gonosztól.”)

10:15 A józan eszetekre hagyatkozok. Ne becsüljétek le, amit mondok nektek!

10:16 Amikor megosztjuk egymással az ételt, akkor a Krisztusban való közösségünket nyilvánítjuk ki. Minden alkalommal, amikor ugyanabból a kehelyből iszunk, a kegyelem szövetségének a nyelvét közvetítjük, ami a közösségünkről mindent elmond. A bor, amit megiszunk, a Krisztusban való részesülésünket képviseli. A kenyér, amit megtörünk, a megtestesülésben való részesülésünket ünnepli. A prófétai ígéret testté lett az ő személyében. Egybekapcsolódva kijelentjük, hogy az ő halálában és feltámadásában való belefoglaltságunk kinyilatkoztatásával immár Krisztus látható teste mi vagyunk.
(Tudjátok, hogy az atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódból megváltást nyertetek, nem pusztulásra ítélt dolgok, mint például ezüst vagy arany által, hanem Krisztusnak, mint hibátlan és szeplőtlen báránynak drága vére által. [1Pét 1:18-19] Ő váltotta meg eredeti értékünket és kristálytiszta ártatlanságunkat.)

10:17 Az egyetlen kenyér, amiből mindnyájan részesülünk, azt a tényt jelképezi, hogy habár sokan vagyunk, de csak egyetlen Krisztus van. Azzal, hogy együtt eszünk ebből az egy kenyérből, kinyilvánítjuk, hogy mi mindannyian egy test vagyunk Krisztusban, és hogy ő mindegyikünkben megtestesült.
(A mi „sokaságunk” „egységgé” változik. Krisztus nem válik széttöredezetté bennünk. Inkább mi leszünk őbenne egyek. - Message fordítás)

10:18 A prófétai előkép összefüggésében tekintsünk Izrael áldozati rendszerére. Azok, akik megették a feláldozott állatokat, ugyanannál az oltárnál egymás társaivá lettek.

10:19 Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy a bálványnak bemutatott áldozatban valami mágikus erő lenne. A bálványnak felajánlott hús pont olyan, mint bármi más sült hús.

10:20 A különbség Izrael és a pogány nemzetek között a prófétai előkép típusában van, amelyre Izrael áldozata mutat rá. A démonoknak felajánlott áldozatok nem mutatnak rá semmire és semmilyen hasznot sem hoznak nektek. Úgy értem, miért kapcsolódnátok bele bármibe is, ami kisebbre korlátoz benneteket annál, mint akik vagytok.
(A zsidó áldozati rendszernek csak abban van az egyetlen jelentősége, hogy rámutatott a Messiásra. Mind az ígéret, mind a Messiás személye az emberiség eredeti identitásának és ártatlanságának megváltására mutat.)

10:21 Egyazon étkezéskor nem ünnepelhetitek az Urat, majd pedig pogány kultuszra szánjátok oda magatokat a következő alkalommal, amikor esztek. Amikor csak esztek és isztok, a Krisztusban való egyesüléseteket visszhangozzátok1.
(Minden úrvacsorán és még a napi étkezésekben is visszhangozzuk az „Én vagyok” kijelentést. A részesülni szó a metecho1 szóból ered; a meta jelentése együtt, az echo pedig azt jelenti, hogy visszhangozzuk azt, amit Isten Krisztusban mondott nekünk; hasonlóan a metanous szóhoz, NEM a bűnbánat [vezeklés]; hanem a gondolatok egyesítése valamiről; Istennel való együtt-tudás; egyetérteni Istennel magaddal kapcsolatban)

10:22 Isten nem folytat kötélhúzást a démonokkal vagy a vallásos rituálék iránti megszállottságunkkal. Neki nincs versenytársa. Ő az „Én vagyok”.
(Még a zsidók is, akik folytatták az áldozati rituáléikat Krisztusnak, mint Isten pászka Bárányának a feláldozása után, a pogány isteneknek mutatták be felajánlásaikat, nem pedig az Istennek. Nem maradt semmi további szellemi jelentősége a zsidó rítusok gyakorlásának, beleértve a szombatot és az éves ünnepeket.)

10:23 Minden az „Én vagyok”-ban van jóváhagyva1. Minden az „Én vagyok”-ban keletkezik és végződik2. Most hogy a prófétai előkép beteljesült Krisztusban, a zsidó rituálék többé már nem jelentik nekünk ugyanazt az értelmezési keretet. Krisztusnak van jelentősége, nem a hajdanvolt rituáléknak.
(Minden az „Én vagyok”-ban kezdődik. Ez a görög exesti szóból származik, az exousia1 szóból, ami ek + eimi. Az ek mindig az eredetet jelöli, az eimi pedig az „én vagyok”. Ezt a szót gyakran fordítják „hatalomnak”, vagy ebben az esetben „jóváhagyottnak”; a hagyományos fordítások szerint minden „törvényes”. A sumphero2 szó azt jelenti, hogy együtt hordozni, lezárni. Isten képmása és hasonlatossága, amely emberi alakban feltárulkozott és megváltást nyert, a prófétai kép lényege. Az oikodome3 szó az oikos, azaz lakás vagy család és a kupola, azaz tető szóból származik. Pál arra sürgeti az egyházat, hogy Krisztus kinyilatkoztatásában találjanak rá a közösségi összetartozásra, ne pedig a zsidó és pogány vallási szertartások összekeverésében.)

10:24 Habár szabad vagyok a saját meggyőződésem követésére, mégsem erőltetem a szabadságomat valaki más kárára. Jóllehet teljesen jogosnak érezhetjük a saját meggyőződésünket, ehelyett mégis inkább arra tekintsünk, hogy mi van a másik hasznára.
(Csak az a jó hír számít, ami Krisztusban már megtörtént minden egyes emberrel.)

10:25 Ne is gondoljatok arra kétszer, hogy megegyétek-e a helyi piacról hozott húst! Miért fáradnátok azzal a kérdéssel, hogy feláldozták-e zsidó vagy pogány templomban? Az ilyen kérdések teljesen értelmetlenek. A jó és a rossz közt vívódó lelkiismereti kérdéssel élni csak tovább kínoz benneteket és másokat is.

10:26 Dávid kategorikusan kijelenti a 24. zsoltár első versében, hogy az Úré a föld és annak teljessége.
(Ez egyszer s mindenkorra megnyugtatja a lelkiismeretedet az étkezési vitákkal kapcsolatban. Csupán emberi gondolkodás állatot áldozni egy választott démonnak vagy istenségnek, de a Teremtőnek amúgy is minden a tulajdonában van, és nincs szüksége senki engedélyére, hogy jóváhagyja a tulajdonjogát, és az sem befolyásolja, hogy az ember mit hisz.)

10:27 Ha személyes meghívást kaptok egy vacsorára, ahol a vendéglátók hitetlenek, és ti szeretnétek oda elmenni, akkor nyugodtan egyetek meg bármit, amivel nektek készülnek. Kérlek titeket, ne hozzátok őket zavarba azzal, hogy kényes kérdéseket tesztek föl az étellel kapcsolatban, miszerint feláldozták-e bálványoknak, vagy sem. Hagyjátok magatok mögött a vallásos érzelmeiteket, és élvezzétek a lakomát!

10:28 Ha azonban valaki kifejezetten felemlíti nektek, hogy a húst valóban bálványoknak áldozták, akkor az illető lelkiismerete miatt inkább tartózkodjatok az étkezéstől, nehogy azt a benyomást keltsétek, hogy helyeslitek a bálványimádást.

10:29 Nem, én nem alkudom le a szabadságomat azzal, hogy érzékeny vagyok valaki más lelkiismerete iránt.
(Azonban az ilyen különleges eseteket kivéve, nem tojáshéjjal a fenekemen járkálok körbe, azon aggódva, hogy a szűk látókörű emberek mit mondanak. Szabadon és könnyedén járok, megismerve már a mi széles látókörű Mesterünk mondását. - Message fordítás)

10:30 A kegyelem ad lendületet a lelkiismeretemnek, nem pedig az emberek gyanakvó vizsgálódása. Számomra minden étkezés annak ünneplése, amit a kegyelem kinyilatkoztat.

10:31 Isten rólatok alkotott gondolatától1 lenyűgözve éljétek az életeteket! Az evés és az ivás biztosan és állandóan arra emlékeztet benneteket, hogy ti az ő dicsősége vagytok. Minden étkezés ismételten azt a tényt nyilvánítja ki, hogy az életetekre tervezett kép Krisztusban meg van váltva. Köszöntsétek az életet!
(Dicsőség, doxa, dokeo1, jó vélemény szóból)

10:32 Éljétek hát az életeteket szabadságban és bölcsességben! Bármiféle megütközés nélkül az életetek vonzerejét mind tanúsítani fogják a zsidók, a pogányok és az egyház is.

10:33 Annyira meg vagyok győződve minden személy Krisztusba való belefoglaltságáról, hogy mindenné lenni vágyom, mert meg kell nyernem mindenkit, hogy megértsék a Krisztussal való egyesülésüket. Küldetésem az, hogy pontosan az legyek, amit annak a sokféle embernek a helyzete kíván meg, akiket arra ébresztek rá, hogy vegyék birtokba az üdvösségüket. Nincs más tervem.
(Lásd 1Kor 9:22)​
]]>