1 korintus 11

11:1 Tükrözzetek engem, ahogy én Krisztust tükrözöm!
(Jézus nem példakép számunkra, hanem példa mirólunk.)

[11:2-16 Ezt a részt nem fordítottam le, mert az a véleményem, hogy ez biztosan nem illik bele a Pál által hirdetett evangélium kontextusába. Pál megértette, hogy amikor Jézus meghalt, akkor mindenki meghalt. Emiatt többé már nem pusztán emberi nézőpontból ismerte az embereket. (Lásd 2Kor 5:14-16) Így nyilatkozik erről a Galatáknak írt levélben: „Nincs sem zsidó, sem görög, nincs sem szolga, sem szabad, nincs sem férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” Ezeket a gondolatokat, úgy tűnik, egy írástudó adta hozzá a szöveghez, hogy igazolja az akkori hagyományt, amikor még a nőknek fejkendőt kellett viselniük, hogy a férjüknek való alárendeltségüket jelezzék. A legidősebb fiam, Renaldo egyszer Lídiával és velem egy olyan gyülekezetbe járt, ahol a nők fejkendőt viseltek. A hölgyek közül az egyik hozott egy szalvétát és Lídia fejére tette. Renaldo elkezdett kuncogni, és amikor megkérdeztem, hogy mit talál olyan viccesnek, akkor azt mondta: „Apu, ez egy őrült gyülekezet, a nőknek nem szabad megmutatniuk a hajukat, de az oké, hogy a melleiket mindenki láthatja.” Körülöttünk mindenhol a kisbabáikat szoptató anyák ültek. Ez Afrika.]

11:17 Ajánlom nektek, hogy nagy figyelmet szenteljetek1 az általam hirdetett evangélium szívével kapcsolatos minden részletnek.
(A paradidomi1 szó a para elöljárószóból származik, amely közelséget, befolyási kört jelzi, és a didomi szóból, amely azt jelenti, hogy odaadni valakinek azt, ami már az övé.)

11:18 Legfőbb gondom, hogy az eltérő és zavaró vélemények miatt megosztottak vagytok, amikor mint gyülekezet összegyűltök. A mi figyelmünk az evangélium legfinomabb lényegére összpontosul. Én az egységben hiszek, nem a megosztottságban.

11:19 Bármilyen vitatkozás egyetlen haszna, hogy a hitelesség még nyilvánvalóbbá válik bennetek.

11:20 Amit hallottam, az a leginkább zavarba ejtő: amikor közös étkezésre gyűltök össze, annak ünneplése helyett, amit az Úr vacsorája bevezetett, 11:21 néhányan úgy viselkednek, mint a zabálógépek, miközben mások éheznek. Valamint ott vannak azok is, akik pazarolják a bort.

11:22 Ha mértéken felül akarjátok magatokat kényeztetni, akkor tegyétek ezt a saját otthonotok falai közt. Miért vetitek meg a közösséget és idegesítitek a szegényeket ebben a dologban? Ez a legundorítóbb. Csalódtam bennetek.

11:23 Hadd emlékeztesselek benneteket arra, amit mi valójában ünneplünk ebben a közösségi étkezésünkben: Azon az éjjelen, amikor az Úr Jézust elárulták, fogta a kenyeret 11:24 és hálát adott. Részekre törve a kenyeret, így szólt: „Ismerjétek1 fel a halálommal való kapcsolatotokat, minden alkalommal, amikor ezt eszitek, emlékezzetek az értetek megtört testemre!”
(Venni, megragadni jelentéssel, lambano1, elvenni azt, ami a sajátunk, magunkévá tenni.)

11:25 Pontosan ugyanezt tette a kehellyel is a vacsora után, mondván: „Ez a kehely őrzi az Újszövetség borát az én véremben. Engem ünnepeltek, mindannyiszor, amikor ezzel a megértéssel isszátok.”
(Mostantól az étkezéseink jelentőségteljesek. Azt a tényt ünnepeljük, hogy a megtestesülés kinyilatkoztatja megváltásunkat. Az ígéret megszemélyesült. Ő megváltotta az eredeti értékünket, identitásunkat és ártatlanságunkat. Meghalta a halálunkat, és ez meghatározza azt az életet, amit most élünk. Beteljesíti az Írás témáját: a Messiás szenvedései és a rá következő dicsőség. [1Pét 1:10-11])

11:26 A ti összes étkezésetek lényeges felhatalmazást1 ad az ő eljövetelének2 és az Újszövetség értelmét közvetíti.
(Akár esztek, akár isztok, kinyilvánítjátok, hogy ővele egyesülve bele vagytok foglalva a halálába és feltámadásába, megerősítve megváltott ártatlanságotokat. Egyes fordítások szerint „amíg el nem jövök...”. Az achri1 fordítása: addig, az akmen szóból származik, ami véget, befejezést, a jelen időt jelenti. Jézus a prófétai idő beteljesülése. Az erchomai2 eljövök szó az aorisztikus szubjunktív módban elthe, ami hasonló az optativushoz, ami egy kívánságot fejez ki. A görög igemód azt fejezi ki, hogy az igék melyik jelentését használjuk. Így azt a vágyat közöljük, hogy minden ember felismerje az Újszövetség jelentését. Lásd 2Péter 1:19 „Számunkra a Messiás megjelenése már nem jövőbeli ígéret, hanem beteljesedett valóság. Most rajtatok a sor, hogy több legyen, mint egy másodkézből, hallomásból származó tanúságtétel. Fogadjátok el az én szavamat, mint a lámpást az éjszakában! A nap hamarosan felvirrad bennetek, a saját megértésetekben. Amikor a Hajnalcsillag megjelenik, nincs többé szükségetek lámpára. Ez hamarosan meg fog történni a saját szívetek horizontján.”)

11:27 Tehát akik nem becsülik meg a kenyér és a bor jelentését, megmaradnak a kárhoztatásban.

11:28 Önmagatokat úgy látni, hogy Krisztus halálával összekapcsolódtatok és az ő vérében ártatlanná lettetek nyilvánítva, az egyetlen méltó módja annak, hogy mindenki a saját életét újraértelmezze az újszövetségi étkezés összefüggésében.
(Az Ószövetség, Második Törvénykönyv 28 alapján történő önvizsgálat többé már nem mérvadó. „Vizsgáljátok meg magatokat, hogy megőriztétek-e a hitet, tegyétek próbára magatokat, felismeritek-e, hogy bennetek van Jézus Krisztus.” [2Kor 13:5 — RSV)

11:29 Aki közömbösen vesz részt ezen az étkezésen, akár vallásos érzelmek miatt, akár pusztán az étkezés értelmével kapcsolatban, az a saját maga fölötti ítéletet eszi és issza. Jézus emberi teste minden egyes ember életének megítélését jelképezi. Ha ezt nem ismerjük el, azzal tudatosan kizárjuk magunkat az Újszövetség áldásaiból.
(Ézs 53:3-8 Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották. [SzIT] Senki sem engedheti meg magának, hogy alábecsülje azt, ami a kereszten történt velünk. Az Úr testének megkülönböztetése azt jelenti, hogy felfogjuk, mit látott Isten hite, amikor Jézus meghalt.)

11:30 Ez az oka annak, hogy sokan közületek szükségtelenül szenvednek gyengeségektől és betegségektől, és sokan már meghaltak.

11:31 Úgy ítélni meg az ő halálát, hogy abban ővele mi is valóban meghaltunk, megszabadít mindenféle elítéléstől.
(János 5:22 „Az Atya senkit sem ítél meg, hanem minden ítéletet a Fiúnak adott”. [RSV] János 12:31-33 „Most van e világ ítélete, most űzik el e világ uralkodóját, én pedig, amikor felemelkedem a földről, magamhoz vonzom az összes ítéletet. Ezt azért mondta, hogy megmutassa, milyen halál által kell meghalnia.”)

11:32 Krisztus megtört testét látva csak egy következtetésünk lehet: ő szenvedte el a mi összetörtségünket és eltorzulásunkat. Ez az Úr útmutatása. Milyen ostobaság lenne továbbra is ítélet alá helyezni magatokat és a világ többi részét, amikor Jézus már minden ítéletet magára vett!

11:33 Amikor tehát összegyűltök az Újszövetségre emlékeztető vacsora elfogyasztására, a legnagyobb odafigyeléssel öleljétek át egymást!

11:34 Nincs értelme azért összejönni, hogy megnézzük, ki tud a legtöbbet enni vagy inni. Egyetek otthon, ha éhesek vagytok! Miért kellene az ünneplésből kárhoztatást csinálni?
(A mi ünneplésünk a kereszt sikerét ünnepli, és semmi köze a pogány lakomákhoz. Az asztal volt a legjelentősebb prófétai előkép. A papoknak naponta friss kenyeret kellett a szentélyben lévő asztalra tenniük. Ezt nevezték bemutatott kenyérnek. Héberül לחם הפנים lechem haPānīm, szó szerint: „Kenyérarc. A jelenlét kenyere.” A héber jelenlét szó azt jelenti, hogy szemtől szemben. Miközben Jézus a Lukács 24. fejezete szerint az Emmausz felé vezető úton a két tanítványhoz beszélt, azok nem ismerték fel őt, pedig a szívük lángra lobbant. Amikor az Írásban magára mutatott,  elmagyarázta az emberiség megváltásának prófétai ígéretét, Mózestől kezdve a zsoltárokon és a prófétákon keresztül. Amikor Lukács kikérdezte az emmauszi tanítványokat, akkor a részletekre ügyelve pontosan tudni akarta, hogy a Jézussal való találkozásuk melyik pontján ismerték fel őt személyesen. A 28. versben ezt írja: „Közeledtek tehát ahhoz a faluhoz, ahová mentek, és úgy tűnt, Jézus továbbmegy...” Hűha! Nem kellett volna Jézusnak ezen a ponton lehetőséget adnia nekik arra, hogy elköteleződjenek, vagy legalább elmondják a „megtérők imáját”? Még a legjobb Rabbi sem tudta őket tovább vinni. Lukács 24:29-31 „Ők pedig erősködve kérték őt: 'Uram, maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van!' Így hát bement, hogy velük maradjon. Amikor pedig asztalhoz ült velük, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték őt. Ő pedig eltűnt a szemük elől.” Csalódottság helyett nagy izgalom fogta el a szívüket, és elindultak az éjszakában azzal a vágyakozással, hogy elmondhassák a történteket a többieknek Jeruzsálemben. Semmi sem mozgatja meg jobban az embert, mint a megtestesülés kinyilatkoztatásának lényegi felismerése. Tudták, hogy Jézus a személyében már nem lehet jelenvalóbb, mint amennyire a bennünk megtestesült Igében jelen van. Abban a pillanatban, amikor Jézust az Írásban felfedezzük, mintegy tükör által, a szívünk lángra lobban, és a következő étkezésünk már a megtestesülés ünneplésévé változik. „Valahányszor csak esztek vagy isztok, emlékezzetek meg rólam!” Minden étkezés a templomot ünnepli. A testetek Isten lakcíme a Föld bolygón. Ő nem emberi kéz által készített épületekben lakik. Soha többé nem kell az akaraterőtöket bevetnetek, hogy fogyókúrázzatok és formába hozzátok magatokat. Az akaraterő a törvény nyelve. A szeretet és az értékességünk tudatosítása lobbantja lángra a hitet. Az igazság kinyilatkoztatása felszabadít, hogy valóban szabadok lehessetek. A gyorsétel és a műkaja ideje végetért. Az Asztal szent, és a ti testeteket, mint megváltott életetek szentélyét és az életetekre tervezett hiteles képet ünnepli. Az asztal körül ülni a barátság és az elragadó beszélgetés ünnepe. Egyetek olyan ételeket, amelyek megáldják a templomot! A legtöbb betegség a táplálkozással függ össze. Tanulmányozzátok a táplálkozást! Ezt a kincset cserépedényekben hordozzuk. Az edény a benne lévő kincstől nyeri értékét.)
<< Előző fejezet
​Következő fejezet >>