1 korintus 3

3:1 Ez nevetséges. Kivel beszélek én itt? Vajon még szellemileg egyszerűen csecsemőnek számítotok, akik megragadtak egy érzékileg leuralt testiességben, gagyogásig süllyedve?
(Érzelgős zagyvaságokat halandzsáztok arról, hogy ki a kedvenc prédikátorotok, ahelyett, hogy felfedeznétek, kik vagytok Krisztusban.)

3:2 Tejjel tápláltalak benneteket, és ennyi idő után, még most is úgy tűnik, hogy az étvágyatok nem kívánja az evangélium húsos eledelét. Amíg egy érzékileg leuralt testiességben tejjel táplálkoztok, (Krisztust pusztán emberi szempontból ismeritek [lásd 2Kor 5:16]), addig képtelenek lesztek megemészteni azt a húsos üzenetet, ami a Krisztussal való egyesülésetekben lezajlott és kinyilatkoztatott.
(Óriási különbség van aközött, hogy Krisztust történelmi alakként érzelgősen kezeljük, és aközött, hogy felismerjük az evangélium kinyilatkoztatását. Ez a kegyelem misztériuma: Isten Krisztusban  minket leplez le. Krisztusban összekapcsolt minket az idők kezdete előtt. Jézus nem szimplán egyénként halt meg. Ő a mi halálunkat halta meg, és mi vele együtt támadtunk fel.)

3:3 Heves vitáitok és megosztottságotok azt bizonyítja, hogy teljesen eltévesztitek az evangélium lényegét. Úgy viselkedtek, mint bármely más szellemileg nem megvilágosodott ember, aki vallásilag a kicsinyes pártpolitika megszállottja, miközben nem látja az üzenet lényegét.

3:4 Nem látjátok, hogy itt nem Pálról vagy Apollóról vagy bármelyik tanítóról van szó, akihez kapcsolódni szeretnétek? Nem azért vagyunk itt, hogy kijátsszuk az egyik hívőt a másik ellen, kétségbeesetten próbálkozva a szavazatotokat elnyerni, hogy csatlakozzatok a „csoportunkhoz”. (ApCsel 19:1)

3:5 Apolló és én is ugyanabban a megbízatásban vagyunk: értetek vagyunk itt, hogy hatással legyünk a hitetekre, azért, hogy felfedezzétek magatokban Krisztust. Minden egyes ember egyformán meg van ajándékozva őbenne. (Lásd a 21. és 22. verseket.)

3:6 Azáltal ültettem, hogy az evangéliumot először én hoztam el hozzátok, majd Apolló megöntözte  a magot, amikor szolgált benneteket. De Isten okozza azt, hogy a krisztusi élet lángra lobbanjon és kibontakozzon bennetek.

3:7 Ha nekünk csak annyit sikerült elérnünk, hogy a személyünkhöz kössünk benneteket, akkor valójában cserben hagytunk titeket. Az, aki ültet, nem fontosabb, mint az, aki öntöz. Ez nem rólunk szól, hanem arról, hogy ti magatokban felismerjétek Isten művét.
(A mi szolgálatunknak egyetlen célja van: feltárni bennetek Krisztust. Lásd Pál apostol sürgetését a Filippi 2:12-ben: „ne csak a jelenlétemben, hanem sokkal inkább a távollétemben fedezzétek fel a saját üdvösségetek teljes nagyságát: Isten viszi végbe az akarást és a cselekvést bennetek”. Ennek a „saját üdvösségetek kimunkálásának” semmi köze sincs a bűntudathoz és az akaraterőre korlátozódó cselekedetek törvényrendszeréhez. Ez az Ő bennetek való munkálkodásának felfedezése energiával tölti fel a vágyatokat és a képességeteket, hogy kifejezzétek őt.)

3:8 Egyéni megbízatásunk nem helyezi az egyiket a másik fölé. Pontosan ugyanaz a küldetésünk, hogy ebben hogyan járunk, sikerrel vagy kudarccal, az csakis rajtunk múlik.

3:9 Isten munkatársai vagyunk. Ti vagytok Isten szántóföldje. Vagy más összefüggésben: ti vagytok az ő épülete, és az életetekre tervezett képnek ő az építésze és mérnöke.

3:10 Az ő kegyelme a képességeim egyetlen hivatkozási alapja. Az ő ajándéka minősít engem. A hit alapja, amelyet az életetekben lefektettem, ezt bizonyítja. Tehát a következő személy fokozottan ügyeljen arra, hogy azzal összhangban építsen, amit a kegyelem közvetít.
(Építőmesteri bizonyítványomat nem egyetemen szereztem kiválóságom jutalmaként. Egyedül a kegyelem határozza meg és inspirálja az újszövetségi szolgálatot.)

3:11 Jézus Krisztus az egyetlen alap. Semmi, amit bárki más taníthat, nem helyettesítheti őt.

3:12 Képzeljétek el az építőanyagok különbségét: az egyik aranyból, ezüstből és drágakövekből épít, míg a másik fából, szénából és szalmából.
(Összehasonlításképpen: a keresztről szóló tanítás és annak dicsőséges hatása egy hívő ember életében olyan, mintha aranyból, ezüstből és drágakövekből építkeznénk, míg e világ rendszerének a vallásos jó cselekedetekre és nem a hitre épülő bölcsessége olyan, mintha fából, szénából és szalmából építkeznénk, ami pusztán csak tüzelőanyag.)

3:13 Mindenki munkáját a valóságos életben kell próbára tenni. Nyilvánvalóvá lesz, mint fényes nappal, ahogy az aranyat a tűzben vizsgálják meg: amit megéltek, az vagy szalmaként fog elégni, vagy aranyként fog ragyogni.
(Az emberiség Krisztussal közös keresztre feszítésének és feltámadásának kinyilatkoztatása az evangélium aranya.)

3:14 Ha az, amit tanítasz, a kereszt sikerének kinyilatkoztatásán alapul, az az ellentmondások hevében is nyilvánvalóan bebizonyosodik.

3:15 Kétségkívül pusztító lenne látnotok, ahogy a munkátok gyümölcse füstté válik, még akkor is, ha közben azért a saját életetek megmenekül.

3:16 Ismerjétek fel, hogy az életetek Isten építménye! Az ő állandó lakhelyéül kialakított szentélye. Az ő Szelleme lakik bennetek.
(Testetek minden sejtjét úgy tervezte, hogy befogadja és kifejezze őt.)

3:17 Ahogyan a tűz elégetné a salakot, úgy Isten templomának minden tisztátalansága is megsemmisülne, hogy magát az emberi életet mint az ő állandó szentélyét megőrizze. (Lásd a 15. verset.)

3:18 Miért csapjátok be magatokat? Amit a zsidó közvélekedés szerint bölcsnek tartanak, az ostobaság. Nincs megalkuvás, ha bölcsességről van szó. Egyetlen bölcsesség számít, az, amit Isten tart bölcsnek, még akkor is, ha az a tipikus vallásos érvelés szerint bolondságnak tűnik. Inkább tartson a vallás nevetségesnek, mint bölcsnek.
(Isten bölcsességének dinamikája szerint a tény az, hogy zsidók és görögök egyformán Krisztusba vannak belefoglalva, és őbenne vannak meghatározva. Olyan ostobaságnak tűnik, hogy a kereszten Istennek meg kell halnia az emberiség halálával. Isten oly' gyengének tűnik elszenvedni ilyen sérelmet. Csakhogy a legbölcsebb tervek és a zsenialitás leghatalmasabb megnyilvánulásai sem képesek felfogni Istent, vagy versenyre kelni vele a kereszten, az ő leggyengébb pillanatában. [1Kor 1:24-25]. [Lásd még 1 Kor 1:30; 2:7-8])

3:19 Isten bölcsessége bizonyítja a világi bölcsesség ostobaságát. Az Írás feljegyzi, hogy Isten hogyan csapja be e világ bölcsességét.
(A Message fordításban a Jób 5:13-ban ez áll: „Összeesküvéseikben elkapja a mindentudókat – a szeméttel együtt kisöpri az összes szövevényes intrikát”.)

3:20 Az Úr ismeri az emberiség üres vitatkozásaiban1 és párbeszédeiben megnyilvánuló eredménytelen2 értelemkeresést.
(A dialogismos1 szó úgy fordítható, hogy valaki önmagával tanakodik. A Zsoltárok 94:11-ben ez áll: „Az Úr ismeri az ember gondolatait, hogy azok hiábavalóságok”. A maten2 szó eredménytelen, sikertelen keresgélésnek fordítható.)

3:21 Ezért senkinek sincs oka önmagával dicsekedni, mintha bármit is szerezhetne, ami ne volna már az övé. Mert mindaz, amit elnyerni kívántok, már a tiétek. (Lásd 1Korinthus 4:7) Így szól az Úr: „Ne dicsekedjenek a bölcsek bölcsességükkel, ne dicsekedjenek a hatalmasok erejükkel, ne dicsekedjenek a gazdagok gazdagságukkal, hanem aki dicsekszik, az dicsekedjék abban, hogy megért és megismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki állhatatos szeretetet, igazságot és megigazultságot viszek végbe a földön, mert ezekben gyönyörködöm - mondja az Úr.” (Jeremiás 9:23-24)

3:22 Nem nyertek meg semmilyen versenyt azzal, hogy Pál, Apolló vagy Kéfás közül kiválasztjátok a kedvenc tanítótokat. Ők már úgyis mind tihozzátok tartoznak. A világ a tiétek. Az élet és a halál a tiétek. Azzal, amivel most, ebben a jelen pillanatban rendelkeztek, már a jövőt is birtokoljátok.
(Még a halál sem veszélyeztetheti azt, amitek az életben már megvan. Lásd Róma 8:38-39)

3:23 Amennyire Krisztus elválaszthatatlanul Isten tulajdona, ugyanannyira ti is Krisztus tulajdona vagytok. Egyek vagytok ővele.
(Jézus jóváhagyta, hogy az emberi nem Isten tulajdona. Lásd Zsolt 24:1; Máté 13:44 és Lukács 15-ben mindhárom példázat a tulajdonjogot ünnepli - nem veszhetsz el anélkül, hogy eleve hozzá ne tartoznál.)
<< Előző fejezet
Következő fejezet >>