1 korintus 4

4:1 Így kell ránk, az úgynevezett apostolokra tekinteni: mintha mi lennénk Krisztus kapitány fedélzetén az evezősök és a gépházban a felelősök. Isten misztériumainak kezelésével vagyunk megbízva.
(Az Egyház mozgatórugója az, hogy az evangélium által leleplezi az emberiség Krisztusban való egyesülésének misztériumát. A huperétész alárendelt evezőst jelent, aki a trireme, quadrireme vagy quinquereme gályákon volt, és a legalsó padok egyikében evezett; azok, akik a legalacsonyabb rangú rabszolgák voltak, és gyakran az egész művelet legláthatatlanabb része. Nem bújunk díszes címek vagy lenyűgöző önéletrajzok mögé, hogy megpróbáljuk elnyerni a tapsotokat vagy pénzügyi támogatásotokat. Nem azért vagyunk itt, hogy lenyűgözzünk benneteket magunkkal. A mi megbízatásunk az, hogy lenyűgözzünk benneteket azzal, hogy mennyire teljesek vagytok Krisztusban Isten cselekedeteinek köszönhetően. [Lásd 1Kor 1:30; 2:6-9])

4:2 Lehet, hogy a címünk nem lenyűgöző, de a munkánk a legjelentősebb. Emiatt a szolgálatunk megkérdőjelezhetetlenül tisztességes.

4:3 A szolgálatom tekintélyét nem az alapozza meg, hogy ti az életemet hogyan vizsgáljátok meg, de még csak nem is az, amit egy emberi bíróság keresztkérdései hoznának felszínre. Nem is az én saját feltételezésemen alapul.

4:4 Noha nem tudok semmiről, ami a lelkiismeretem ellen szólna, nem ezáltal vagyok felmentve. A lényeg nem az, hogy magam mennyire látszódom megigazultnak a saját szememben. Ártatlanságunkra az Úr ítélete az egyetlen hivatkozási alap.

4:5 Bármilyen ítéletet a kereszt fölé helyezni és az Úr eljövetelénél fontosabbnak tekinteni értelmetlenség. A teljesítményen alapuló megítélés ideje lejárt. Az ő eljövetele megvilágítja az összes rejtett misztériumot az emberiségnek Krisztus halálában és feltámadásában való belefoglalásával kapcsolatban (1 Kor 2:7-8) és leleplezi az ember szívének legmélyebb vágyát1. Ennek az evangéliumnak a hirdetése által (1Kor 5:4) jelenik meg ő, és ebben mindenki megjelenik Isten által.
(Nem szennyeződött be egy alacsonyabb rendű ítélettől. Az apo azt jelenti, hogy távol az emberiség ítéletének befolyásától. Ő minden nemzet vágya1. Minden nemzet vágyakozik valódi identitásának és valódi ártatlanságának megváltására. [Lásd Hagg 2:7; továbbá 1Kor 1:7 és 1Kor 2:7] Olyan bölcsesség szavait hangoztatjuk, amely időtlen korszakok óta csendben rejtőzött. Isten mesteri tervét feltáró misztérium, amellyel az emberben megválthatja dicsőségét.)

4:6 Szándékosan alkalmaztam ezt magamra és Apollóra, hogy megmutassam nektek a hősimádat hiábavalóságát. Megversenyeztetni minket teljesen kiragadna abból az értelmezési keretből, amiben írtam nektek.
(Apolló és én is ugyanabban a megbízatásban vagyunk: értetek vagyunk itt, hogy hatással legyünk a hitetekre, azért, hogy felfedezzétek magatokban Krisztust. Minden egyes ember egyformán meg van ajándékozva őbenne. [Lásd 1Kor 3:5] Ezért senkinek sincs oka önmagával dicsekedni, mintha bármit is szerezhetne, ami ne volna már az övé. Mert mindaz, amit elnyerni kívántok, már a tiétek. [Lásd 1 Kor 3:21])

4:7 Hogyan maradhatna bármilyen ok a vitára vagy megkülönböztetésre, ha nincs bennünk semmi olyan, amit ne ingyen kaptunk volna? Ha pedig az, aki vagy és amid van, ajándék, és nem a jó viselkedésedért kapott jutalom, akkor a dicsekvésnek nincs semmi értelme.

4:8 Már átitatódtatok, szó szerint túlcsordulásig tele vagytok. Nem lehettek annál gazdagabbak, mint amennyire már azok vagytok. Nem Apolló vagy Pál miatt vagytok királyi családtagok, hanem amiatt, ami Krisztusban történt veletek. Ó, bárcsak tudnátok ezt, hogy együtt uralkodhassunk veletek!
(Nem vagyunk más rangban attól, hogy mi tanítottuk nektek az örömhírt. Ne próbáljatok tehát hősöket csinálni belőlünk, miközben ti magatokat egyszerű támogatókká és nézőkké alacsonyítjátok le! [Lásd még 1 Kor 1:30 és 2 Kor 10:12] Pál újra megerősíti azt az üzenetet, hogy mennyire teljesek vagyunk már Krisztusban, mint egyetlen hivatkozási pontunkban. Már nem a teljesség felé törekszünk, hanem a teljességből élünk. Az Ószövetség nyelve a „felé” volt. Az Újszövetség nyelve a „belőle”. A régi azt mondta, hogy „tedd”. Az új azt mondja: „Kész”.)

4:9 Ha igazán tudni akarjátok, nincs semmi elbűvölő abban, hogy valaki apostol. Egyeseknek úgy tűnik, hogy Isten úgy állít ki bennünket, mint bohócokat a cirkuszban. A vallásos világ nevetség tárgyává tesz bennünket. Rólunk szólnak a legújabb pletykák a városban. Még a mennyei hírnökök is sajnálnak minket. És ha mégis bálványozni akartok minket, gondoljátok át újra dolgot. Mi nem osztogatunk autogramokat. És nem is vagyunk a kereszténység legújabb márkája. Halálos ítélet lóg a fejünk felett.

4:10 Krisztus miatt bolondnak tart minket a vallásos társadalom. Bolondságunk azonban csak egy célt szolgál: bebizonyítani nektek, hogy Krisztus a ti bölcsességetek. Gyöngeségünk arra jó, hogy meggyőzzön benneteket arról: Krisztusban van az erőforrásotok! Rossz hírünk a közvélemény szemében, hogy megérteti veletek: Krisztusban kitüntetett helyzetben vagytok!
(Ne engedjétek, hogy az, amit értetek szenvedünk, elvonja a figyelmeteket annak felismeréséről, hogy milyen bölcsek, erősek és megbecsültek vagytok valójában Krisztusban.)

4:11 Miközben ezt írom nektek, a saját életem elég ellentmondásosnak látszik. Arra gondolok itt, hogy amíg nektek azt mondom, milyen tökéletesek és fogyatkozás nélküliek vagytok már, addig én alig emlékszem arra, hogy mikor volt előttem utoljára rendes étel. Amint ezt írom, a szám ki van száradva a szomjúságtól, le vagyok vetkőztetve. Kékre-zöldre vagyok verve, és nincs hová mennem.

4:12 Kimerültséget érzek a fizikai munkámtól. Amikor az emberek sértegetnek minket, ügyelünk arra, hogy mi jót mondjunk róluk. Zaklatnak bennünket, de elviseljük azt.

4:13 Bántó híresztelések köröznek rólunk, de menekvést és vigasztalást1 lelünk az igazi identitásunkban. Bűnbakoknak2 számítunk, a társadalom söpredékének. Ezzel szembesülünk nap mint nap.
(A parakaleo1 szó a para, a közelséget jelző, az egyesülésre utaló elöljárószóból és a kaleo, a névvel, családnévvel való azonosításból származik. A görögök a katharmata2 kifejezést a bűnbakokra, a népért való engesztelésül feláldozott áldozatokra, sőt bűnözőkre is alkalmazták, akiket közköltségen tartottak el, hogy járvány vagy más csapás kitörésekor áldozatként felajánlhassák őket engesztelésül az állam bűneiért.)

4:14 Nem szándékozom zavarba hozni benneteket. Mindezeket a dolgokat azért ajánlom figyelmetekbe, mert igen drága gyermekeim vagytok.

4:15 Míg számtalan tanácsadótok felügyelheti az életeteket, atyátok nincs sok. Mert Krisztus Jézusban az evangélium által én nemzettelek benneteket.

4:16 Éppen ezért sürgősen felszólítalak benneteket, hogy tükrözzétek az üzenetemet!

4:17 Ezért küldöm hozzátok szeretett fiamat, Timóteust. Ő sziklaszilárd a hitében. Emlékeztetni fog benneteket rám, közvetítve nektek különleges üzenetemet, amit minden helyen és minden egyházban hangsúlyozok, ahova csak ellátogatok.
(Pál különleges hangsúllyal tanítja azt az üzenetet, melynek címszavai: „Krisztusban”, „Krisztus bennetek” és „az ő befejezett műve”. „Nincs más evangélium, az ’evangélium’ címkéjű, úgynevezett keresztény termékek sokfélesége ellenére sem. Ha a törvény bármilyen kis nyoma megmarad, az nem jó hír, csupán vallásos emberek képzelgései, amik ellopnak Krisztus evangéliumából.” [Lásd Gal 1:7] „Ez a szíve az evangéliumnak, amit hirdetek. Ez azzal kezdődött, hogy lelepleződött bennem a fiúság: Istentől származom. Ez felszabadított arra, hogy ugyanezt a fiúságot hirdessem a nem-zsidó emberekben is. Nem éreztem azonnali késztetést arra, hogy kikérjem azok véleményét, akik Krisztust csak mint egy történelmi alakot ismerték.” A görög szöveg teljesen világos, „Tetszett az Atyának, hogy leleplezze a Fiát énbennem azért, hogy hirdessem Őt a nemzetekben!” Az en emoi, azt jelenti ‘bennem’, és en ethnos, a ‘pogány nemzetekben’, illetve a nem zsidó emberek sokaságában! Nem a pogányok 'között', ahogy a legtöbb fordítás mondja. Később, amikor Barnabást elküldték, hogy vizsgálja meg a görögök megtérését az ApCsel 11-ben, ahelyett, hogy a történteket jelentette volna a jeruzsálemi központnak, azonnal megkeresi Pált, tudva, hogy Pál evangéliuma annak a titoknak a lelepleződése, hogy Krisztus a nemzetekben van. [Lásd Kol 1:27]
Nem csoda hát, hogy azok a hívők voltak az elsők, akiket keresztényeknek, vagyis Krisztushoz hasonlóan Felkenteknek hívtak! Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, akit mi bennetek hirdettünk, Szilvánusz, Timóteus és én, nem volt Igen is, meg Nem is, hanem őbenne mindig Igen volt. [2 Kor 1:19])

4:18 Tudom, hogy közületek némelyek azzal hencegnek, hogy az üzenetem és én magam csakúgy elporladunk a föld színén. Nem kívánhatjátok, hogy eltűnjek!

4:19 Az Úr szándéka szerint hamarabb jelenek meg, mint ahogy ti gondoljátok. Akkor majd megtudjuk, hogy van-e bármilyen dinamika beszédükben.

4:20 Isten királysága, a krisztusi élet uralma a felhatalmazott életről szól, nem csak arról, hogy a kedvenc tanítótokat vagy az Írást idézgetitek.

4:21 Mit szeretnétek jobban? Ha a kezemben ostorral vagy ha szeretetteljes, szelíd lélekkel közelednék hozzátok?
<< Előző fejezet
Következő fejezet >>