hogyan olvasd, hogyan értsd meg a bibliát?
Jelszó: megtestesülés
A BIBLIA MEGÉRTÉSE - A MEGTESTESÜLÉS KÓDJA
fordította: Cseh Péter Mihály
A Biblia egy veszélyes könyv. Minden más dokumentumnál több embert zavart össze és osztott meg. Mégis mély és egyszerű üzenete továbbra is vonzó, lehengerlő – minden korban és kultúrában férfiak és nők sokaságának életét alakítja át. Még mindig ez a legkelendőbb könyv a bolygón. A Szentírást felhasználták az emberi történelem legnagyobb atrocitásainak igazolására. Embereket kínoztak meg, máglyán égettek meg, és tömegeket gyilkoltak meg valaki Szentírás-értelmezése alapján. Jézus, Pál és a hívők az idők során mindvégig azoknál szembesültek a legnagyobb ellenállással, akik ismerték a Szentírást.
Ha ilyen veszélyes dokumentumról van szó, hogyan közelítsünk a könyvhöz? Mi az a kulcs, amely kinyitja titokzatos üzenetét?
A korszakokon átívelő Romantika tárul itt fel. A Szentírásban a Teremtőnk, a Szerelmesünk szíve van elrejtve és feltárva e könyv lapjain. Azt mondja Ézsaiás 65:1-ben: "Kész voltam, hogy megtaláljanak azok, akik nem kerestek engem. Azt mondtam: 'Itt vagyok, itt vagyok én'". (RSV) Ez úgy hangzik, mint a tükörnyelv. Az „Itt vagyok én” visszhangzik bennünk: "Itt vagyok én". Mi lenne az, ami vonzaná Istent, hogy kapcsolatba lépjen velünk?
Az ember Istenben kezdődött el. Te vagy a legnagyobb ötlet, ami Istennek valaha is eszébe jutott. Nem a Föld nevű bolygónk rövid történelme az, ami megismertet minket Istennel. Ő mindig is ismert minket. Nem a szüleink találmánya vagyunk. Talán nagy meglepetés volt számukra a megérkezésed, de a Jeremiás 1:5 szerint Isten már akkor ismert téged, amikor még anyád méhében megformált.
A Biblia feljegyzi, hogy a világegyetem láthatatlan Mérnöke hogyan talált képi és hasonlatos kifejezést látható formában az emberi életben.
Amikor Isten elképzelt téged, olyan lényt képzelt el, akivel való bensőséges barátság az Atyát, a Fiút és a Szent Szellemet az örökkévalóságon át kíváncsisággal fogja eltölteni. Az emberiség partner lenne Isten hármas egységében. Az ő képmása és hasonlatossága az emberi életben lepleződne le.
Jézus azt mondja a János 10:30-ban: "Én és az Atya egy vagyunk". A többi tanítvány közül senki sem fogalmazta meg jobban Jézus küldetésének végkövetkeztetését, mint János a János 14:20-ban: Azon a napon megtudjátok, hogy mi egymással zavartalan egységben vagyunk. Én az Atyámban vagyok, ti bennem vagytok, és én bennetek.
Isten Krisztusban megtalált minket, mielőtt Ádámban elvesztünk volna. Krisztussal kapcsolatban vagyunk a világ megalapítása előtt (Ef 1:4 ). Elohim ismert minket, még mielőtt misztikusan megformálódtunk volna anyánk méhében. Most Krisztusban meghívást kaptunk, hogy megismerjük magunkat úgy, ahogyan minket mindig is ismertek (1Kor 13:12).
Jézus Krisztus a Szentírás kontextusa és értelme; az ő munkája, amellyel megváltotta Isten képét és hasonlatosságát emberi formában, az, amiről a Biblia szól (Kol 1:13-15). Ő mutatja meg, hogy nincs olyan hely a világegyetemben, ahol Isten szívesebben lenne; az Istenség teljessége fizikailag benne lakozik. Jézus bizonyítja, hogy az emberi élet Istenre szabott. Ő a mi teljességünket tükrözi. (Bár a kiterjedés nem tudja mérni vagy meghatározni Istent, pontos hasonlatosságuk emberi formában jelenik meg. Az emberi test keretezi a legteljesebb teret, amelyben az Istenség lakhat. Lásd Kol 1:19 és Kol 2:9,10)
Az egész Biblia Jézusról szól, és Jézusban minden rólad szól. Ez teszi a Bibliát a leglényegesebb könyvvé. Jézus Istennek "rólad, emberségedről” alkotott gondolata. Nevének jelentése a mi üdvösségünket hirdeti ki. Őbenne Isten megmentette hiteles identitásunkat és ártatlanságunkat. Az Ószövetség prófétai árnyéka bevezet bennünket az Ígéretbe, az Ígéret pedig rámutat a Személyre. Ő a Messiás-Krisztus, a megtestesült Ige. Ő képviseli az egész emberi nemet. Isten üdvrendjében Jézus tükrözi az embert. Isten szívének álma az emberiség megváltásában valósult meg; egyetlen emberben, egyetlen igazságos cselekedet, egyetlen áldozat által megmentette az emberi nemet.
A következtetés világos. Egyetlen bűn kellett ahhoz, hogy az emberiséget elítéljék; az igazságosság egyetlen cselekedete ugyanezt az emberiséget ártatlannak nyilvánítja. Az egyik engedetlensége az emberiséget bűnösnek mutatja; a másik engedelmessége az emberiséget igaznak mutatja (Róm 5:18, 19 Tükör).
Láthatjuk tehát, hogy ahogy a bűn egyetlen cselekedete az emberiség egész faját kiszolgáltatta az ítéletnek és a kárhozatnak, úgy a tökéletes igazságosság egyetlen cselekedete az egész emberiséget szabadon felmentette Isten színe előtt (Róm 5:19 J. B. Phillips). Isten megmutatta nekem, hogy ne nevezzek senkit közönségesnek vagy tisztátalannak (ApCsel 10:28 RSV).
Amikor Jézus csatlakozik a két összezavarodott tanítványhoz a Jeruzsálemből hazafelé vezető úton, a Szentíráson keresztül mutatja be magát nekik: "És kezdve Mózestől és minden prófétától, az összes Írásokban megmagyarázta nekik a magára vonatkozó dolgokat" (Lukács 24:27 RSV). Majd a Lukács 24:44-ben ugyanezt teszi, amikor megjelenik a tanítványainak: "És így szólt hozzájuk: "Ezek az én szavaim, amelyeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva rólam a mózesi törvényben, a prófétákban és a zsoltárokban.
'" (RSV) A Lukács 24:45 szerint: "Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat." (RSV)
Fülöp csatlakozik a főkincstárnok szekeréhez, és megkérdezi tőle: "Uram, érted, amit olvasol?" (Fülöp tudta, hogy lehetséges, hogy az ember jó könyvet olvas, de rosszul érti az üzenetet.) A Szentírásnak az Ézsaiás 53:7-ből való részletét olvasta: "Mint a vágóhídra vezetett juh, vagy a bárány a nyírója előtt, úgy némul el és nem nyitja ki a száját." És ezzel a szentírási részlettel kezdve Fülöp elmondta neki a Jézusról szóló örömhírt. (ApCsel 8:35) Jézus a Szentírás kontextusa. (Ézs 53:4, 5)
A Logosz rendeltetése nem az volt, hogy egy könyvbe vagy egy tantételbe legyen zárva, hanem hogy emberi formában dokumentálódjon és lepleződjön le. Az emberi élet a Szentírás legbeszédesebb hangja. Jézus Isten nyelve; az emberiség az ő hallgatósága (Zsid 1:1-3).
A szorgalmas kutatás és tanulmányozás nem a Szentírás megértésének kulcsa; Jézus azt mondja: "Tanulmányozzátok és kutatjátok az Írásokat, azt gondolván, hogy azokban megtaláljátok az örök életet, de ha engem kihagysz, elveszíted a lényeget".
Az Üzenet fordítás így hangzik: "Állandóan a Bibliátokba dugjátok a fejeteket, mert azt hiszitek, hogy ott örök életet találtok. De nem látjátok a fától az erdőt. Ezek az Írások mind rólam szólnak" (János 5:39).
Jézus küldetése nem az volt, hogy elindítsa a keresztény vallást, vagy hogy tiltakozó szavazatokat nyerjen Mózessel, Mohameddel vagy Buddhával szemben. Az ő megbízatása kettős volt: először is,
hogy felfedje, majd megváltsa a láthatatlan Isten emberi alakban megjelenő, mintaképét és hasonlatosságát. A Biblia használati utasítás helyett tükör, amely feltárja megváltott identitásunkat. Nem az ígéreteket nézegetjük a kirakatban, hanem belenézünk valódi hasonlatosságunk tükrébe, és felfedezzük megváltott ártatlanságunk integritását.
Annak a törekvésnek minden formája, ami a személyes odaadás és szorgalom által igyekszik hasonlóbbá válni Jézushoz, bármilyen őszinte is, ugyanazt a gyümölcsöt, a kudarcot és a bűntudatot termi. Jézus nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy megszabadítsa a világot. A vallás a bűntudat és az akaraterő által vezérelt érzelmekre helyezte a hangsúlyt, amelyek az emberiséget hiábavaló erőfeszítésekbe igázták, hogy megmentse vagy megjavítsa magát.
A Bibliát soha nem kézikönyvnek szánták. Üzenete az Immanuelről szól. Isten velünk van. A távolság minden meghatározása megszűnik Krisztusban (Ézs 40:4, 5). Amikor a Szentírást pusztán az erkölcsi viselkedés használati utasításaként értelmezik, akkor az üzenete eltakarva marad. A 2Kor 3:15 szerint: "Amikor Mózest olvassák, a lepel megmarad".
A János 1:17 szerint "Mózes a törvényt képviseli, Jézus a kegyelmet és az igazságot tárja fel". Csak a tükörben történik meg a csodás átalakulás, és valósul meg bennünk újra Teremtőnk isteni szándékának mintaképe (2Kor 3:18).
Jézus nem azért jött, hogy példakép legyen számunkra, hanem hogy közülünk való legyen. Ha Jézust bármilyen más módon, érzelmileg vagy vallásilag szemléljük, az nem hoz tartós változást. Most Krisztusban megismerhetjük magunkat, úgy, ahogyan mi mindig is ismertek voltunk (1Kor 13:12).
Ez az igazság felszabadít bennünket arra, hogy a nekünk szánt életet éljük (Jn 8:32).
János azt írja, hogy „ez nem új üzenet, hanem az az ige, amely kezdettől fogva volt. Mégis új, mert ami igaz őbenne, az ugyanúgy igaz bennetek is” (1Jn 2:7.8).
Tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és megértést adott nekünk, hogy megismerjük őt, aki igaz. És ez a megértés az, hogy őbenne vagyunk, aki igaz. (1Jn 5:20).
Pál a kegyelem és a békesség szavakkal fémjelzi evangéliumát, hogy megkülönböztesse Krisztus befejezett művének kinyilatkoztatásának üzenetét a mózesi törvénytől. Kegyelemről van szó a jutalommal szemben, és békességről a törekvéssel, a bűnösséggel és a kárhozattal szemben. A kegyelem és a békesség kifejezi Isten minden jótékony hatású szándékának összességét velünk szemben, amely Krisztusban valósult meg a számunkra.
Önmagunk felfedezése a tükörben az a kulcs, amely kinyitja az isteni találkozás ajtaját. Az érintésen túl kézzelfoghatóan lelepleződik lényünk genezise. Legbensőségesebb és legsürgetőbb keresésünk itt teljesül.
A Biblia kirakatböngészésének ideje végetért. „És mi mindnyájan új megértéssel látjuk magunkat őbenne, mintegy tükör által. Így az alsóbbrendű gondolkodásmódból az igazi Eredetünkről való kinyilatkoztatott nézőpontra váltunk.” (2Kor 3:18)
Amilyen mértékben a tudomány világa az érzékszervekre támaszkodik, hogy észlelje, megmérje és kiszámítsa a tényeket, hogy aztán megbízható következtetést vonjon le, a hit érzékeli Isten valóságát, és kiterjeszti a bizonyítékokat az értelemre. A hit a szellem számára az, ami az érzékek a test számára: míg az érzékek a törékeny és elhalványuló dolgokkal foglalkoznak, a hit a tökéletességet ünnepli. A hit nem vágyálom. Jézus Krisztus a hit tartalma. Ő a mi hitünk szerzője és bevégzője. Ő a rólunk alkotott minta pontos mércéje.
Krisztus ajándéka méri ki a kegyelem extravagáns dimenzióit, ahol mindenki egyformán előnyös helyzetben van. (Ef 4:7) Ez az a titok, amely korszakok és nemzedékek óta el volt rejtve: Krisztus bennetek van (Kol 1:27). Nem a történelemben, nem a világűrben, nem a jövőben rejtőzik. Ő a „Vagyok” bennetek. Várd meg Krisztus benned való kinyilatkoztatását. Nincs nagyobb motiváció a Szentírás tanulmányozására.
Jézus nem az égre mutatott, amikor megadta az Isten királyságának címét. Azt mondta: „Az Isten királysága bennetek van” (Lk 17:21).
A Máté 13:44-ben azt mondja: „A mennyek királysága olyan, mint a szántóföldben elrejtett kincs, amelyet az ember megtalált és eltakart. Aztán örömében elmegy, és eladja mindenét, amije van, és
megveszi azt a mezőt”. „Az emberiségben megváltott képmásának és hasonlatosságának örömét látta, amikor a kereszttel dacolva megvetette annak szégyenét". (Zsid 12:2)
A mező sokkal több annál, mint ami a szemnek látszik. Jézus azért jött, hogy feltárja a mező valódi értékét. Az emberi életet soha többé nem lehet alábecsülni. A kincs meghalad minden mezőgazdasági értéket, amit bármilyen termés hozhatna. A kincs határozza meg a mező valódi értékét.
Pál azt mondja: „Ezt a kincset agyagedényekben hordjuk.” (2 Kor 4:7 RSV) Mégis a saját hitetlenségünk fátylat borít az elménkre, hogy megakadályozza, hogy felismerjük Isten Krisztusban kinyilatkoztatott képmását, mint eredeti identitásunk hiteles tükörképét (2Kor 4:4).
Nem arra vagyunk teremtve, hogy csak kenyérből éljünk. A kenyér a saját munkánk termését jelképezi. Jézus arra hív minket, hogy a szemünket vegyük le a saját munkánkról és emeljük fel és lássuk meg a már érett aratást. Az aratás csak akkor érett, ha a gyümölcsben lévő mag megegyezik az elvetett maggal.
Az egyetlen búzaszem nem maradt meg egyedül. (Jn 12:24, Jn 4:35, Jn 2:19-21, Hóseás 6:2, Ef 2:5).
Az Ige rendeltetése nem a könyv, hanem az élő levél volt. A Krisztusban kinyilatkoztatott és megváltott emberi élet Isten hangja, az emberiség pedig az ő hallgatósága. „Ti magatok vagytok minden beleegyezés, amire szükségünk van. Maga az életetek olyan levél, amelyet bárki elolvashat, ha csak rátok néz. Maga Krisztus írta - nem tintával, hanem Isten élő Lelkével, nem kőbe vésve, hanem emberi életekbe vésve -, és mi nyilvánosságra hozzuk.” 2 Kor 3:2-3 - Az Üzenet fordítás
A 2Kor 3:3 így szól: „Az a tény, hogy Krisztus Episztolája vagy, fényesen ragyog, mint a nappal! Erről szól a mi szolgálatunk. Isten Szelleme az élő tinta. A Szellem szívre gyakorolt hatásának minden nyoma az, ami állandóságot ad ennek a beszélgetésnek. Itt nem a törvény nyelvéről beszélünk; ez dinamikusabb és maradandóbb, mint a kőbe vésett betűk. Ez a beszélgetés bele van hímezve a belső tudatodba. (Erre az életetre vagytok tervezve, amit a kegyelem visszhangoz bennetek!)
A klasszikus zene minden őszinte tanulója érzékenyen igyekszik úgy megragadni és értelmezni a darabot, hogy az ne térítsen el a kompozíció eredeti hangzásától.
Származásunkat tanulmányozva következtetésre jutni olyan, mintha a Teremtő válla fölött átkukucskálnánk, hogy a szemén keresztül nézzünk, és rácsodálkozzunk a várakozására. Az Ő láthatatlan képmása és hasonmása hamarosan emberi alakban fog lelepleződni!
A személyes vélemény vagy a hagyományos hiedelem nem állja meg a helyét az Ő gondolatainak szökőkútszerű frissességével szemben. Az igazság igéje pontosan megőrzi eredeti gondolatát szívünk visszhangjában.
Jézus más szándékkal tanulmányozta a Szentírást. Ő tudta, hogy ő maga tükröződik benne. Már ismerős volt számára a szöveg és ezért kontextusba tudta helyezni.
Képzeljük el, hogy Isten talált egy Igét, amely méltó arra, hogy végső gondolatát, az emberiségnek szóló utolsó, örökkévaló, legbensőségesebb üzenetét megőrizze.
Ezt a gondolatot nem az emberek vagy égi küldöttek ősi nyelvébe öltözteti, hanem egy „cserépedényben”, Jézusban, a megtestesült Igében, aki emberi személyben kifejező képet ad a láthatatlan Istenről.
Azáltal, hogy őbenne meghal az emberiség halála, véget vet az összes hazugságnak, amit magunkról hittünk, és azáltal, hogy a feltámadásában Isten vele együtt minket is feltámaszt, erőteljesen bevezet bennünket a megváltott életbe, amire teremtve lettünk.
Most, hogy a fátylat minden értelemben eltávolították, úgy tekinthetünk rá, mint egy tükörben; felfedezhetjük és ünnepelhetjük a saját teljességünket Őbenne!
fordította: Cseh Péter Mihály
A Biblia egy veszélyes könyv. Minden más dokumentumnál több embert zavart össze és osztott meg. Mégis mély és egyszerű üzenete továbbra is vonzó, lehengerlő – minden korban és kultúrában férfiak és nők sokaságának életét alakítja át. Még mindig ez a legkelendőbb könyv a bolygón. A Szentírást felhasználták az emberi történelem legnagyobb atrocitásainak igazolására. Embereket kínoztak meg, máglyán égettek meg, és tömegeket gyilkoltak meg valaki Szentírás-értelmezése alapján. Jézus, Pál és a hívők az idők során mindvégig azoknál szembesültek a legnagyobb ellenállással, akik ismerték a Szentírást.
Ha ilyen veszélyes dokumentumról van szó, hogyan közelítsünk a könyvhöz? Mi az a kulcs, amely kinyitja titokzatos üzenetét?
A korszakokon átívelő Romantika tárul itt fel. A Szentírásban a Teremtőnk, a Szerelmesünk szíve van elrejtve és feltárva e könyv lapjain. Azt mondja Ézsaiás 65:1-ben: "Kész voltam, hogy megtaláljanak azok, akik nem kerestek engem. Azt mondtam: 'Itt vagyok, itt vagyok én'". (RSV) Ez úgy hangzik, mint a tükörnyelv. Az „Itt vagyok én” visszhangzik bennünk: "Itt vagyok én". Mi lenne az, ami vonzaná Istent, hogy kapcsolatba lépjen velünk?
Az ember Istenben kezdődött el. Te vagy a legnagyobb ötlet, ami Istennek valaha is eszébe jutott. Nem a Föld nevű bolygónk rövid történelme az, ami megismertet minket Istennel. Ő mindig is ismert minket. Nem a szüleink találmánya vagyunk. Talán nagy meglepetés volt számukra a megérkezésed, de a Jeremiás 1:5 szerint Isten már akkor ismert téged, amikor még anyád méhében megformált.
A Biblia feljegyzi, hogy a világegyetem láthatatlan Mérnöke hogyan talált képi és hasonlatos kifejezést látható formában az emberi életben.
Amikor Isten elképzelt téged, olyan lényt képzelt el, akivel való bensőséges barátság az Atyát, a Fiút és a Szent Szellemet az örökkévalóságon át kíváncsisággal fogja eltölteni. Az emberiség partner lenne Isten hármas egységében. Az ő képmása és hasonlatossága az emberi életben lepleződne le.
Jézus azt mondja a János 10:30-ban: "Én és az Atya egy vagyunk". A többi tanítvány közül senki sem fogalmazta meg jobban Jézus küldetésének végkövetkeztetését, mint János a János 14:20-ban: Azon a napon megtudjátok, hogy mi egymással zavartalan egységben vagyunk. Én az Atyámban vagyok, ti bennem vagytok, és én bennetek.
Isten Krisztusban megtalált minket, mielőtt Ádámban elvesztünk volna. Krisztussal kapcsolatban vagyunk a világ megalapítása előtt (Ef 1:4 ). Elohim ismert minket, még mielőtt misztikusan megformálódtunk volna anyánk méhében. Most Krisztusban meghívást kaptunk, hogy megismerjük magunkat úgy, ahogyan minket mindig is ismertek (1Kor 13:12).
Jézus Krisztus a Szentírás kontextusa és értelme; az ő munkája, amellyel megváltotta Isten képét és hasonlatosságát emberi formában, az, amiről a Biblia szól (Kol 1:13-15). Ő mutatja meg, hogy nincs olyan hely a világegyetemben, ahol Isten szívesebben lenne; az Istenség teljessége fizikailag benne lakozik. Jézus bizonyítja, hogy az emberi élet Istenre szabott. Ő a mi teljességünket tükrözi. (Bár a kiterjedés nem tudja mérni vagy meghatározni Istent, pontos hasonlatosságuk emberi formában jelenik meg. Az emberi test keretezi a legteljesebb teret, amelyben az Istenség lakhat. Lásd Kol 1:19 és Kol 2:9,10)
Az egész Biblia Jézusról szól, és Jézusban minden rólad szól. Ez teszi a Bibliát a leglényegesebb könyvvé. Jézus Istennek "rólad, emberségedről” alkotott gondolata. Nevének jelentése a mi üdvösségünket hirdeti ki. Őbenne Isten megmentette hiteles identitásunkat és ártatlanságunkat. Az Ószövetség prófétai árnyéka bevezet bennünket az Ígéretbe, az Ígéret pedig rámutat a Személyre. Ő a Messiás-Krisztus, a megtestesült Ige. Ő képviseli az egész emberi nemet. Isten üdvrendjében Jézus tükrözi az embert. Isten szívének álma az emberiség megváltásában valósult meg; egyetlen emberben, egyetlen igazságos cselekedet, egyetlen áldozat által megmentette az emberi nemet.
A következtetés világos. Egyetlen bűn kellett ahhoz, hogy az emberiséget elítéljék; az igazságosság egyetlen cselekedete ugyanezt az emberiséget ártatlannak nyilvánítja. Az egyik engedetlensége az emberiséget bűnösnek mutatja; a másik engedelmessége az emberiséget igaznak mutatja (Róm 5:18, 19 Tükör).
Láthatjuk tehát, hogy ahogy a bűn egyetlen cselekedete az emberiség egész faját kiszolgáltatta az ítéletnek és a kárhozatnak, úgy a tökéletes igazságosság egyetlen cselekedete az egész emberiséget szabadon felmentette Isten színe előtt (Róm 5:19 J. B. Phillips). Isten megmutatta nekem, hogy ne nevezzek senkit közönségesnek vagy tisztátalannak (ApCsel 10:28 RSV).
Amikor Jézus csatlakozik a két összezavarodott tanítványhoz a Jeruzsálemből hazafelé vezető úton, a Szentíráson keresztül mutatja be magát nekik: "És kezdve Mózestől és minden prófétától, az összes Írásokban megmagyarázta nekik a magára vonatkozó dolgokat" (Lukács 24:27 RSV). Majd a Lukács 24:44-ben ugyanezt teszi, amikor megjelenik a tanítványainak: "És így szólt hozzájuk: "Ezek az én szavaim, amelyeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva rólam a mózesi törvényben, a prófétákban és a zsoltárokban.
'" (RSV) A Lukács 24:45 szerint: "Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat." (RSV)
Fülöp csatlakozik a főkincstárnok szekeréhez, és megkérdezi tőle: "Uram, érted, amit olvasol?" (Fülöp tudta, hogy lehetséges, hogy az ember jó könyvet olvas, de rosszul érti az üzenetet.) A Szentírásnak az Ézsaiás 53:7-ből való részletét olvasta: "Mint a vágóhídra vezetett juh, vagy a bárány a nyírója előtt, úgy némul el és nem nyitja ki a száját." És ezzel a szentírási részlettel kezdve Fülöp elmondta neki a Jézusról szóló örömhírt. (ApCsel 8:35) Jézus a Szentírás kontextusa. (Ézs 53:4, 5)
A Logosz rendeltetése nem az volt, hogy egy könyvbe vagy egy tantételbe legyen zárva, hanem hogy emberi formában dokumentálódjon és lepleződjön le. Az emberi élet a Szentírás legbeszédesebb hangja. Jézus Isten nyelve; az emberiség az ő hallgatósága (Zsid 1:1-3).
A szorgalmas kutatás és tanulmányozás nem a Szentírás megértésének kulcsa; Jézus azt mondja: "Tanulmányozzátok és kutatjátok az Írásokat, azt gondolván, hogy azokban megtaláljátok az örök életet, de ha engem kihagysz, elveszíted a lényeget".
Az Üzenet fordítás így hangzik: "Állandóan a Bibliátokba dugjátok a fejeteket, mert azt hiszitek, hogy ott örök életet találtok. De nem látjátok a fától az erdőt. Ezek az Írások mind rólam szólnak" (János 5:39).
Jézus küldetése nem az volt, hogy elindítsa a keresztény vallást, vagy hogy tiltakozó szavazatokat nyerjen Mózessel, Mohameddel vagy Buddhával szemben. Az ő megbízatása kettős volt: először is,
hogy felfedje, majd megváltsa a láthatatlan Isten emberi alakban megjelenő, mintaképét és hasonlatosságát. A Biblia használati utasítás helyett tükör, amely feltárja megváltott identitásunkat. Nem az ígéreteket nézegetjük a kirakatban, hanem belenézünk valódi hasonlatosságunk tükrébe, és felfedezzük megváltott ártatlanságunk integritását.
Annak a törekvésnek minden formája, ami a személyes odaadás és szorgalom által igyekszik hasonlóbbá válni Jézushoz, bármilyen őszinte is, ugyanazt a gyümölcsöt, a kudarcot és a bűntudatot termi. Jézus nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy megszabadítsa a világot. A vallás a bűntudat és az akaraterő által vezérelt érzelmekre helyezte a hangsúlyt, amelyek az emberiséget hiábavaló erőfeszítésekbe igázták, hogy megmentse vagy megjavítsa magát.
A Bibliát soha nem kézikönyvnek szánták. Üzenete az Immanuelről szól. Isten velünk van. A távolság minden meghatározása megszűnik Krisztusban (Ézs 40:4, 5). Amikor a Szentírást pusztán az erkölcsi viselkedés használati utasításaként értelmezik, akkor az üzenete eltakarva marad. A 2Kor 3:15 szerint: "Amikor Mózest olvassák, a lepel megmarad".
A János 1:17 szerint "Mózes a törvényt képviseli, Jézus a kegyelmet és az igazságot tárja fel". Csak a tükörben történik meg a csodás átalakulás, és valósul meg bennünk újra Teremtőnk isteni szándékának mintaképe (2Kor 3:18).
Jézus nem azért jött, hogy példakép legyen számunkra, hanem hogy közülünk való legyen. Ha Jézust bármilyen más módon, érzelmileg vagy vallásilag szemléljük, az nem hoz tartós változást. Most Krisztusban megismerhetjük magunkat, úgy, ahogyan mi mindig is ismertek voltunk (1Kor 13:12).
Ez az igazság felszabadít bennünket arra, hogy a nekünk szánt életet éljük (Jn 8:32).
János azt írja, hogy „ez nem új üzenet, hanem az az ige, amely kezdettől fogva volt. Mégis új, mert ami igaz őbenne, az ugyanúgy igaz bennetek is” (1Jn 2:7.8).
Tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és megértést adott nekünk, hogy megismerjük őt, aki igaz. És ez a megértés az, hogy őbenne vagyunk, aki igaz. (1Jn 5:20).
Pál a kegyelem és a békesség szavakkal fémjelzi evangéliumát, hogy megkülönböztesse Krisztus befejezett művének kinyilatkoztatásának üzenetét a mózesi törvénytől. Kegyelemről van szó a jutalommal szemben, és békességről a törekvéssel, a bűnösséggel és a kárhozattal szemben. A kegyelem és a békesség kifejezi Isten minden jótékony hatású szándékának összességét velünk szemben, amely Krisztusban valósult meg a számunkra.
Önmagunk felfedezése a tükörben az a kulcs, amely kinyitja az isteni találkozás ajtaját. Az érintésen túl kézzelfoghatóan lelepleződik lényünk genezise. Legbensőségesebb és legsürgetőbb keresésünk itt teljesül.
A Biblia kirakatböngészésének ideje végetért. „És mi mindnyájan új megértéssel látjuk magunkat őbenne, mintegy tükör által. Így az alsóbbrendű gondolkodásmódból az igazi Eredetünkről való kinyilatkoztatott nézőpontra váltunk.” (2Kor 3:18)
Amilyen mértékben a tudomány világa az érzékszervekre támaszkodik, hogy észlelje, megmérje és kiszámítsa a tényeket, hogy aztán megbízható következtetést vonjon le, a hit érzékeli Isten valóságát, és kiterjeszti a bizonyítékokat az értelemre. A hit a szellem számára az, ami az érzékek a test számára: míg az érzékek a törékeny és elhalványuló dolgokkal foglalkoznak, a hit a tökéletességet ünnepli. A hit nem vágyálom. Jézus Krisztus a hit tartalma. Ő a mi hitünk szerzője és bevégzője. Ő a rólunk alkotott minta pontos mércéje.
Krisztus ajándéka méri ki a kegyelem extravagáns dimenzióit, ahol mindenki egyformán előnyös helyzetben van. (Ef 4:7) Ez az a titok, amely korszakok és nemzedékek óta el volt rejtve: Krisztus bennetek van (Kol 1:27). Nem a történelemben, nem a világűrben, nem a jövőben rejtőzik. Ő a „Vagyok” bennetek. Várd meg Krisztus benned való kinyilatkoztatását. Nincs nagyobb motiváció a Szentírás tanulmányozására.
Jézus nem az égre mutatott, amikor megadta az Isten királyságának címét. Azt mondta: „Az Isten királysága bennetek van” (Lk 17:21).
A Máté 13:44-ben azt mondja: „A mennyek királysága olyan, mint a szántóföldben elrejtett kincs, amelyet az ember megtalált és eltakart. Aztán örömében elmegy, és eladja mindenét, amije van, és
megveszi azt a mezőt”. „Az emberiségben megváltott képmásának és hasonlatosságának örömét látta, amikor a kereszttel dacolva megvetette annak szégyenét". (Zsid 12:2)
A mező sokkal több annál, mint ami a szemnek látszik. Jézus azért jött, hogy feltárja a mező valódi értékét. Az emberi életet soha többé nem lehet alábecsülni. A kincs meghalad minden mezőgazdasági értéket, amit bármilyen termés hozhatna. A kincs határozza meg a mező valódi értékét.
Pál azt mondja: „Ezt a kincset agyagedényekben hordjuk.” (2 Kor 4:7 RSV) Mégis a saját hitetlenségünk fátylat borít az elménkre, hogy megakadályozza, hogy felismerjük Isten Krisztusban kinyilatkoztatott képmását, mint eredeti identitásunk hiteles tükörképét (2Kor 4:4).
Nem arra vagyunk teremtve, hogy csak kenyérből éljünk. A kenyér a saját munkánk termését jelképezi. Jézus arra hív minket, hogy a szemünket vegyük le a saját munkánkról és emeljük fel és lássuk meg a már érett aratást. Az aratás csak akkor érett, ha a gyümölcsben lévő mag megegyezik az elvetett maggal.
Az egyetlen búzaszem nem maradt meg egyedül. (Jn 12:24, Jn 4:35, Jn 2:19-21, Hóseás 6:2, Ef 2:5).
Az Ige rendeltetése nem a könyv, hanem az élő levél volt. A Krisztusban kinyilatkoztatott és megváltott emberi élet Isten hangja, az emberiség pedig az ő hallgatósága. „Ti magatok vagytok minden beleegyezés, amire szükségünk van. Maga az életetek olyan levél, amelyet bárki elolvashat, ha csak rátok néz. Maga Krisztus írta - nem tintával, hanem Isten élő Lelkével, nem kőbe vésve, hanem emberi életekbe vésve -, és mi nyilvánosságra hozzuk.” 2 Kor 3:2-3 - Az Üzenet fordítás
A 2Kor 3:3 így szól: „Az a tény, hogy Krisztus Episztolája vagy, fényesen ragyog, mint a nappal! Erről szól a mi szolgálatunk. Isten Szelleme az élő tinta. A Szellem szívre gyakorolt hatásának minden nyoma az, ami állandóságot ad ennek a beszélgetésnek. Itt nem a törvény nyelvéről beszélünk; ez dinamikusabb és maradandóbb, mint a kőbe vésett betűk. Ez a beszélgetés bele van hímezve a belső tudatodba. (Erre az életetre vagytok tervezve, amit a kegyelem visszhangoz bennetek!)
A klasszikus zene minden őszinte tanulója érzékenyen igyekszik úgy megragadni és értelmezni a darabot, hogy az ne térítsen el a kompozíció eredeti hangzásától.
Származásunkat tanulmányozva következtetésre jutni olyan, mintha a Teremtő válla fölött átkukucskálnánk, hogy a szemén keresztül nézzünk, és rácsodálkozzunk a várakozására. Az Ő láthatatlan képmása és hasonmása hamarosan emberi alakban fog lelepleződni!
A személyes vélemény vagy a hagyományos hiedelem nem állja meg a helyét az Ő gondolatainak szökőkútszerű frissességével szemben. Az igazság igéje pontosan megőrzi eredeti gondolatát szívünk visszhangjában.
Jézus más szándékkal tanulmányozta a Szentírást. Ő tudta, hogy ő maga tükröződik benne. Már ismerős volt számára a szöveg és ezért kontextusba tudta helyezni.
Képzeljük el, hogy Isten talált egy Igét, amely méltó arra, hogy végső gondolatát, az emberiségnek szóló utolsó, örökkévaló, legbensőségesebb üzenetét megőrizze.
Ezt a gondolatot nem az emberek vagy égi küldöttek ősi nyelvébe öltözteti, hanem egy „cserépedényben”, Jézusban, a megtestesült Igében, aki emberi személyben kifejező képet ad a láthatatlan Istenről.
Azáltal, hogy őbenne meghal az emberiség halála, véget vet az összes hazugságnak, amit magunkról hittünk, és azáltal, hogy a feltámadásában Isten vele együtt minket is feltámaszt, erőteljesen bevezet bennünket a megváltott életbe, amire teremtve lettünk.
Most, hogy a fátylat minden értelemben eltávolították, úgy tekinthetünk rá, mint egy tükörben; felfedezhetjük és ünnepelhetjük a saját teljességünket Őbenne!
