1 KORintus 1

1:1 A nevem Pál, Jézus Krisztus szolgálata az életem megbízatása Isten csodálatos szándéka szerint. Szosztenész1 testvér a munkatársam.
(Előtte a korintusi zsinagóga vezetője1 volt. ApCsel 18:17)

1:2 Ezt az írást Isten korintusi eklézsiájának címezem. Vissza lettetek állítva a rátok tervezett eredeti kép harmóniájába, szentté téve Krisztus Jézusban. Nem csoda hát, hogy szenteknek neveznek benneteket. Kapcsolatban vagytok mindazokkal, akik mindenütt és minden helyen felfedezték igazi identitásukat Jézus Krisztusban. Ő ennek az egyesülésnek a feje. Az ő neve kapcsol össze bennünket egymással egy világméretű családban.
(Ef 3:15 „... akiről minden család el van nevezve a mennyben és a földön”. Egyház, eklézsia azok, akik felfedezték eredeti identitásukat. az ek, forrás, eredet + kaleo, családnév, névvel azonosítani.)

1:3 Kegyelem és békesség a ti részetek Istentől, aki a mi Apánk, és hatalmának végrehajtójától, Jézus Krisztustól.
(A kegyelemben és a békességben Isten kifejezi felénk jótékony szándékainak összességét. Pál azért ezekkel a szavakkal látja el evangéliumát, hogy üzenetét, mely Krisztus befejezett művének kinyilatkoztatása, hitünk alapjaként, megkülönböztesse a mózesi törvénytől, amely az embert a saját megigazulására irányuló erőfeszítéseire korlátozta. Ez a kegyelem kontra jutalom és a békesség kontra törekvés szembenállása.)

1:4 Mindig annyira örülök nektek, amikor arra gondolok, hogy milyen nagy előnyben részesültetek Isten Jézus Krisztusban lelepleződött kegyelme miatt!

1:5 Krisztusról való tudásotok sokkal többre épül, mint hallomás. Életetek minden vetülete ékesszólóan fejezi ki a benne rejlő egyesülésetek gazdag tárházát.

1:6 Krisztus tanúbizonysága biztosan be van bizonyítva bennetek.
(Teljes tudás birtokában vagytok és annak teljes kifejezését mutatjátok, mert bennetek a Krisztus igazságának bizonyítékai megerősítésre találtak. - NEB.)

1:7 Azzal, hogy befogadjátok1 Jézus Krisztus kinyilatkoztatását2, az ő uralmát, mint az életetekre gyakorolt legfőbb hatást, bebizonyítjátok, hogy semmiben sem szenvedtek hiányt, és hogy az ő kegyelmi ajándékai teljes mértékben a dicséretetekre válnak.
(Ez annyira ellentétben áll azokkal az időkkel, amikor az alulteljesítés érzése volt a jellemző. Amikor még úgy érezted, hogy soha nem vagy elég jó, és mindig lemaradsz valamiről. Megjegyzés: apekdechomai1 nem „szenvedélyesen várva”, hanem „szenvedélyesen elfogadva” vagy vendégszeretettel fogadva; apokalupsis2 a leleplezés, a feltárulás. Nem tudom, hogy a legtöbb fordítás miért akarja mindig későbbre halasztani azt, amit Isten már leleplezett.)

1:8 Ő kezdettől fogva mindvégig megalapoz titeket, hogy az identitásotokról megbizonyosodva1 álljatok, mint nappali világosságban, ahogyan az be van bizonyítva az Úr Jézus Krisztusban.
(Az anegkletos1 szó az ana felfelé, az en -ban -ben és a kaleo névvel azonosítani. Jézus bizonyítékot ad eredeti identitásunkra. Vö. anoche az ana + echo szóból a Róm 3:26-ban.)

1:9 Isten családnevét1 kaptuk. Ez a mi igazi származásunk. Ő hűséges, és teljesen meg van győződve arról, hogy vele közösen veszünk részt a fiúi közösségben. Mindabban benne vagyunk, amiben örömét leli a mi Urunk Jézus Krisztus és az Apánk. Ennek az egyesülésnek az alapja Isten hűsége.
(A kaleo1 szó azt jelenti, hogy nevén nevezni vagy azonosítani, családnevet adni.)

1:10 Barátaim, mivel családnevünket1 és azonosításunkat a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében kaptuk, arra sürgetlek titeket, hogy azonos módon beszéljetek. Ugyanaz a forrás a mi hivatkozási alapunk. A megosztottság képzete egy illúzió. Tökéletesen összeillők vagyunk. Pontosan egy gondolatban egyesülünk, és ugyanazt az elhatározást közvetítjük.
(A parakaleo1 szó a para közelséget jelző elöljárószóból és a kaleo, a vezetéknévből származik.)

1:11 Néhány hívő Kloé közösségéből beszélt nekem a soraitokban folyó vitáról. Ez a legzavaróbb.

1:12 Azt mondták nekem, hogy csoportokra vagytok osztva, ahol egyesek Pál, mások Apolló, megint mások Kéfás pártján állnak, sőt vannak, akik azt mondják, hogy „mi vagyunk a messiási csoport”.

1:13 Ez tényleg nevetséges: lehet-e Krisztust picike ereklyékre feldarabolni? Vajon Pált feszítették keresztre értetek? Pál nevébe merítkeztetek be?

1:14 A bemerítés nem az én dolgom, nálam nem ezen van a hangsúly. Örülök, hogy csak Kriszpuszt és Gájuszt merítettem be közületek.
(Kriszpusz a szomszédja és a zsinagóga vezetője volt. [lásd ApCsel 18:8] Gájusz Korintusban lakott. Pál nála lakott, amikor a Rómaiakhoz írt levelet papírra vetette. [Róm 16:23] Pál útitársa is volt. [ApCsel 19:29])

1:15 Elhatárolódom attól az elképzeléstől, hogy a bemerítést arra használjam, hogy a saját nevemmel fémjelezzem a szolgálatomat. Valahogy a bemerítés csapdává vált egyesek számára, akik tagokat kívánnak megnyerni a felekezetüknek.

1:16 Ó, igen! Most eszembe jut, hogy Sztefanász családját is én merítettem be.
(Az 1Kor 16:15 szerint Sztefanász családja (fiatal és idős) volt az első megtérő Akhájában.)

1:17 A megbízatásom nem arról szólt, hogy a bemerítésen keresztül tagokat nyerjek meg valamilyen „keresztény klub” számára. Azzal bíztak meg, hogy mindenféle kötöttségek nélkül hirdessem a jó hírt, és így semmi se vonja el a figyelmet Krisztus keresztje kinyilatkoztatásának erőteljes hatásáról.
(A kereszt misztériuma az emberiségnek az ő halálába és feltámadásába való belefoglalásának kinyilatkoztatása. [lásd 1 Kor 2:2.7])

1:18 A kereszt üzenete ostobaságnak tűnik egyesek számára, a saját vesztükre. De nekünk, akik ott fedezzük fel üdvösségünket, ez Isten dinamikája.

1:19 Ézsaiás ezt írta: „Összezavarom az 'úgynevezett' bölcsek bölcsességét, és bebizonyítom, hogy tudósaik tévednek”. (Ézs 29:14)

1:20 Isten bölcsessége kirekeszt minden más bölcsességet. Mindegyikük bezárhatja a boltját. A filozófusok, az akadémikusok, a simulékony beszédűek, a sokaság.
(Amikor az emberiség dilemmájára adandó valódi válaszokról van szó, Isten bölcsessége az evangélium fizetőeszköze, amely a kereszt bolondságában tárult fel.)

1:21 Az érzékszervek által irányított világ gyanakvó vizsgálódással méregeti Isten műveit a teremtésben, de mégsem ismeri fel és nem is ismeri el őt. Ezzel éles ellentétben az általunk hirdetett üzenet bolondsága a hit középpontjába állítja Isten művét, amellyel megváltja bennünk az ő képmását.
(Amit mi hirdetünk, az megsemmisíti a személyes teljesítményen függő dicsekvés minden alapját, ezért e világ csináld-magad rendszerei számára ostobaságnak tűnik.)

1:22 A zsidók jelekre sóvárognak [hogy megerősítsék kételyeiket], míg a görögök filozófiai vitákban gyönyörködnek.
(Mindkét csoport a lélek birodalmának ugyanabban a szegletében raboskodik.)

1:23 A megfeszített Krisztus az az üzenet, amelyet nyilvánosan hirdetünk, a zsidók undorodására, miközben a görögök azt gondolják, hogy bolondok vagyunk.

1:24 Isten bölcsességének dinamikája szerint a tény az, hogy zsidók és görögök egyformán Krisztusba vannak belefoglalva, és őbenne vannak meghatározva.

1:25 Olyan ostobaságnak tűnik, hogy a kereszten Istennek meg kell halnia az emberiség halálával. Isten oly gyengének tűnik elszenvedni ilyen sérelmet. Csakhogy a legbölcsebb tervek és a zsenialitás leghatalmasabb megnyilvánulásai sem képesek felfogni Istent, vagy versenyre kelni vele a kereszten, az ő leggyengébb pillanatában.

1:26 Akár be is vallhatjátok, barátaim: nem a tudományos képzettségetek, a jó megjelenésetek vagy a társadalmi kapcsolataitok befolyásolták Istent, hogy Krisztusban képviseljen benneteket.

1:27 Mintha Isten szándékosan választotta volna ki e világ bolondjait, hogy zavarba hozza a bölcseket, az elutasítottakat, hogy megszégyenítse a nemeseket.

1:28 Azok, akiknek nincs semmilyen kiemelkedő családfájuk, a társadalom „senkijei”, vonzották Isten kezdeményezését, hogy bennük mutatva be az Ő szándékát1, hogy újra megadja az emberiség jelentését. Így minden más társadalmi mércét teljesen jelentéktelenné, feleslegessé és alkalmatlanná tett.
(eklegomai1, az ek, azaz eredet, forrás és legomai, a logosz, azaz Isten logikája szóból; hagyományosan „kiválasztott”-nak fordítják. Blueprint - mintakép)

1:29 Minden ok, amivel valaki önmagával dicsekedhetne, jelentéktelenné silányul Isten előtt.

1:30 Isten1 műve vagyunk Krisztusban. Ő egyszerre a mi bölcsességünk eredete és zsenialitása. Olyan bölcsesség, amely feltárja, hogy mennyire igazak, megszenteltek és megváltottak vagyunk már őbenne.
(Az ek1 elöljárószó mindig eredetet, forrást jelöl. Az emberiség Jézushoz kapcsolódása Isten műve. Isten üdvrendjében Jézus Krisztus képvisel minket. Amit az emberiség soha nem tudott elérni az összes vallás által szorgalmazott személyes fegyelemmel és akaraterővel, azt Isten hite Krisztusban megvalósította. Az ő tervéből vagyunk Krisztusban. Egységben vagyunk összekapcsolva vele. Bölcsességünk ebből az egyesülésből származik. Megigazultságunk és szentségünk is tőle származik. A szentség egyenlő az ember szellemének, lelkének és testének teljességével és harmóniájával. Megváltásunk őbenne van szentesítve. Ő váltotta meg identitásunkat, gondolkodásunkat, egészségünket, örömünket, békességünket, ártatlanságunkat és teljes jólétünket. [Lásd Ef 1:4] A Knox-fordításban ez áll: „Tőle vesszük eredetünket1”.)

1:31 A hírnévre való emberi igényünk is Őbenne teljesül.
(Erre gondolt Jeremiás, amikor ezt írta: „Ne dicsekedjenek a bölcsek bölcsességükkel, ne dicsekedjenek a hatalmasok erejükkel, ne dicsekedjenek a gazdagok gazdagságukkal, hanem aki dicsekszik, az dicsekedjék abban, hogy megért és megismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki állhatatos szeretetet, igazságot és megigazultságot viszek végbe a földön, mert ezekben gyönyörködöm - mondja az Úr.” Jeremiás 9:23-24)
​Következő fejezet >>