A levél legfontosabb gondolatai

Pál az első négy fejezetben időt szán arra, hogy megerősítse a kereszt befejezett művébe vetett hitüket, mint az életük egyetlen érvényes hivatkozási alapját. A 12. és 14. fejezetben világosságot teremt a karizmatikus ajándékokkal kapcsolatban, majd a 13. fejezetben a legszebb szerelmes költeményben kiemeli az evangélium lényegét. Sok éven át ezt a fejezetet tipikus kirakatnézegető gondolkodásmódban olvasták és prédikálták.

Pál evangéliumában ez a gondolkodásmód teljesen megfordul. Ő azt hirdeti, hogy amit Isten Krisztusban tett, az valójában leleplezi az életünkre tervezett képet. A szeretet mindannak a teljességét ünnepli, amit Isten mindig is szem előtt tartott velünk kapcsolatban. A szeretet nem valami díj, amiért meg kell dolgozni. A szeretet azt tükrözi, aki vagy. Amit prófétai pillantásokban érzékeltünk, az most teljességre jutott. (1Kor 13:9-10)

A 15. fejezetben hangsúlyozza, hogy a feltámadásról szóló kinyilatkoztatás a témája és befejezése annak az üzenetnek, amelyet hirdet. Majd a 16:14-ben így fejezi be: „Az agapéból származtok. Mindenkit szeretni, aki körülöttetek van, ez az, amiért vagytok.” (Egymás iránti szeretetünket Isten irántunk érzett szeretete ébreszti fel.) A 22. versben pedig ezt az utolsó erőteljes kijelentést teszi: „Aki a törvényt a kegyelem fölé helyezi, az átok mentalitása alatt marad. Jézus Krisztus eljött. A kegyelem ad tekintélyt az ő uralmának. Annyira odavagyunk érte. Ő a Messiás, akire a világ várt. (Az arámi szó, maranatha, מרן אתא maran ata, azt jelenti: „Eljött a mi Urunk”.)