1 korintus 5

5:1 A köztetek történt szexbotrány nyilvánosságra került: valaki azt mondta, hogy lefeküdt a mostohaanyjával. Ilyenfajta viselkedés még a társadalomban sincs megtűrve, nemhogy a hívők között.

5:2 És ti még hitvitákkal meg felekezetieskedéssel vagytok elfoglalva. Ez szívszorító. Ez a szégyenteljes helyzet azt a legsürgősebb hozzáállást kívánja meg, hogy világosan elhatároljátok magatokat ettől a viselkedéstől, egészen addig menve, hogy megszakítjátok a közösséget ezzel a személlyel.
(Az első négy fejezetben Pál nagyon világossá teszi azt, hogy ez az evangélium nem a bűn takargatására szolgál, hanem annak eltávolítására. Aki azt sugallja, hogy a kegyelem engedélyt ad a bűnre, az csak olajat önt a tűzre. [Lásd 1 Kor 3:12-15])

5:3 Habár nem vagyok veletek testközelben, szellemem jelen van e levél felolvasásakor. Mintha ténylegesen jelen lennék az összejöveteleteken, olyan ünnepélyesen biztosítalak benneteket, hogy már meghoztam az ítéletemet az Úr Jézus Krisztus nevében:

5:4 Amikor ti egymással találkoztok, akkor szellememben én is ott vagyok az Úr Jézus Krisztus velünk jelenlévő ereje által.

5:5 Az ilyen személyt engedjétek ki magatok közül, és adjátok át a Vádlónak1. A vádlás eméssze föl a testét annak a napnak világosságáig, amikor Jézus Krisztus kinyilatkoztatása feltárul őérte, hogy kiszabadítsa szellemét bűne csalárdságából.
(Gondoljunk Pál szívére a 2Kor 2:6-8; 10-11-ben: az ilyennek elég ez a többség általi büntetés. Inkább forduljatok felé megbocsátással és vigasztalással, máskülönben a túlzott szomorúság elhatalmasodhat rajta. Ezért kérlek titeket, újra erősítsétek meg a szereteteteket iránta. Akinek megbocsátotok, annak én is megbocsátok. Amit én megbocsátottam, ha megbocsátottam valamit, az a ti érdeketekben történt Krisztus jelenlétében, hogy megakadályozzam a Sátánt1 [satanas1, vádló] abban, hogy előnyt szerezzen velünk szemben. Mert nem vagyunk tudatlanok a terveivel kapcsolatban. Az Efezusi 4:26-27-ben mondja: Még ha úgy is gondoljátok, hogy jogos kifogásotok van, ne hagyjátok, hogy a harag uralja a napotokat. Ha nem foglalkoztok vele azonnal, a bennetek lévő Krisztus hasonlatosságának fényében, a nap lenyugszik számotokra, és a napotok az elvesztegetett lehetőségek közé kerül, ahol a sötétség a haragot használja fel arra, hogy bűnbe csábítson. Bármilyen bűn, amelyet eltűrtök, nyílt meghívás az Ördögnek. Ne adjatok neki felületet, ahonnan tevékenykedhet. [A diabolos szó vagy ördög, a dia + ballo, kidobáson át - lefordítva: a bukás miatt; bukott gondolkodásmód])

5:6 Ha nem veszünk tudomást a kovász akár csak kis mennyiségű jelenlétéről, akkor az egész tésztát hamarosan átjárja a kovász. Így elveszik minden alapja annak, hogy dicsekedjünk azzal, hogy milyen jónak tűntek a dolgok.
(Lásd a Lukács 22:1 A pászka és a kovásztalan kenyér című jegyzetemet.)

5:7 Mivel Krisztust, a mi Pászka Bárányunkat már egyszer s mindenkorra feláldozták, a  bűntudatosság régi kovásza, melyet a törvény tartott fenn, már alapjaiban el lett mozdítva. Egyedül ennek alapján vagytok képesek most végleg megszabadítani magatokat a bűnt megtűrő gondolkodásmód régi kovászától, ami a törvény rendszere alatt működtette a magyarázkodásainkat.
(Egy új márkanyelvet beszélünk: az új szövetség egy egészen új tészta, a Krisztusban eltörölt régi rendszer kovászának nyoma nélkül. A törvény által bevezetett és fenntartott gondolkodásmód. „Éppen e rituális áldozatok ismételgetésében a bűntudat inkább megerősödik, mintsem megszűnik.” [Zsid 10:3] Isten tanúbizonysága az egyetlen meggyőződésem veletek kapcsolatban: Jézus Krisztus meghalta a halálotokat a kereszten. Másfajta megvilágításban nem láthatlak titeket. „Elhatároztam, hogy semmit sem ismerek bennetek, csak Jézus Krisztust, és őt megfeszítve.” [1 Kor 2:2] A Zsidóknak írt levél 9:11-12 mondja: „Most azonban Krisztus nyilvánosan megjelent, mint a tökéletes sátor főpapja. A megjövendölt jó dolgok megérkeztek. Isten eredeti lakhelyének helyreállítása az emberi életben ismét lelepleződött. Főpapként a Szentélybe való belépési engedélyét nem a vadállatok vére biztosította. Az emberi nem nevében saját vérével szerzett bebocsátást. Csak egyetlen cselekedetre volt szüksége, hogy belépjen a kegyelem legszentebb Szentélyébe, és ott örök érvényű váltságot helyezett el. A megváltás tökéletességével bebiztosította, hogy semmiféle további áldozatra nincs szükség. Az általa biztosított megváltás tökéletessége nem igényel további áldozatot. Nincsenek fennmaradó tartozások. Nincs semmi, amit nekünk tennünk kellene, hogy súlyt adjunk annak, amit ő egyszer s mindenkorra beteljesített. Az egyetlen lehetséges papi tevékenység, amelyben most részt vehetünk, az, hogy folyamatosan áldozatot hozunk ajkaink gyümölcséből, hálát adva az ő Nevének. Nem véres verejték, hanem gyümölcs még az önfeláldozó tetteink is, az idő és a pénz odaszánása, és a többi, mindez csak az állandó hálánk gyümölcse.”)

5:8 Életünk most a mindennapokban a Pászka ünneplésének meghosszabbítása – a szüntelen ártatlanságból lakomázva. A régi bűntudat vezérelt rendszert, a kovászos gondolkodásmódot, amely mindig előráncigálja és megtűri a bűnt, felváltja kovásztalan ártatlanságunk megértése, mint amikor a gyémántot a nap sugaraiban megvizsgálják1, hogy megerősítsék hibátlan épségét.
(A elikrineia1 szó azt jelenti, hogy a nap sugaraiban vizsgálják.)

5:9 Amikor azt írtam nektek, hogy ne kapcsolódjatok a paráznákhoz,

5:10 azt egyáltalán nem úgy értettem, hogy magatokat távol kellene tartanotok a világi emberektől. Ha el kellene kerülnötök  az erkölcstelen, kapzsi, tolvaj és bálványimádó személyekkel való érintkezést, akik az önmagukról alkotott torz képet imádják, akkor el kellene menekülnötök a bolygóról.

5:11 Amit mondok, az az, hogy bárki, aki testvérként viselkedik, miközben tovább folytatja az ő régi, tipikusan parázna, kapzsi, bálványimádó, emberekkel erőszakoskodó, részegeskedő és tolvaj életstílusát, azzal nyilvánvalóan még ugyanahhoz az asztalközösséghez se ül le veletek együtt.

5:12 Nem az én dolgom, hogy az egyházon kívül levők viselkedéséről beszéljek. Felelősségteljes véleményt azok viselkedéséről alkotunk, akik a mi sorainkon belül vannak.

5:13 Ismerjük Istennek a világról alkotott ítéletét, miszerint Krisztus keresztje kizárta az összes lealacsonyító identitásképzést. De ebben az esetben azt mondom, hogy határozottan kell fellépnetek a köztetek lévő bajkeverőkkel szemben.
(A bűnösök nem azért vonzódtak Jézushoz, mert megalkuvó szabályokat vezetett be. Valami olyasmit, hogy „semmi baj, ha vétkezel, csak ne kapjanak el, vagy próbálj meg kevesebbet vétkezni”. Ehelyett az ő személyében lelepleződve visszatükröződött a valódi származásuk, az eredeti identitásuk és a hiteles ártatlanságuk épsége. Tudták, hogy a hazugságnak, amelyet identitásukként éltek, nincs ereje saját lelkiismeretük visszhangjával szemben. Jézus nem azt mondta, a prostituáltnak, hogy „Menj, és kevesebbet vétkezz!”, hanem azt mondta neki, hogy „Menj, és többé ne vétkezz!” Jézus tudott valamit az életünkre tervezett képről, amit mi szem elől tévesztettünk. Amit feltárt, azt meg is váltotta.)
<< Előző fejezet
Következő fejezet >>