9:1 Amit most mondani fogok, az az én őszinte meggyőződésem. Minden kétséget kizáróan meg vagyok bizonyosodva a Krisztusban való elválaszthatatlan egyesülésünkről. Saját lelkiismeretem tesz erről tanúságot a Szent Szellem által. 9:2 Az emberiség Krisztusba való belefoglalásának és megváltott ártatlanságának fényében olyan szomorúságot és fájdalmas vágyakozást érzek zsidó társaim iránt. (Mindannyian egyformán bele vannak foglalva, csak nem látják ezt.) 9:3 Ha ez bármilyen módon hasznukra válhatna, akkor inkább magam is legyek kizárva Krisztus áldásából. Ha a kizárásom esetleg segíthetne nekik megérteni a befogadásukat, boldogan felajánlanám testemet áldozatul. 9:4 A fiúság Izrael természetes öröksége. Történelmileg tanúi voltak a dicsőségnek és a szövetségeknek, valamint a törvény drámai megerősítésének. Az istentisztelet prófétai szertartásai és a messiási ígéretek az övék. 9:5 Ők a Messiás vér szerinti családja. Ő azonban felülmúlja minden meghatározásunkat. Ő az Isten, az áldás forrása1 és minden jó végső kihirdetője, minden korban. Ámen. (Az eulogetos1 szó áldottat jelent, az eulogeo, jó szó, jó hír, vagy „jól sikerült” bejelentés szóból; általában áldásnak fordítják. Isten igéje messze túlmutat Izrael határain, minden népre kiterjed.) 9:6 Nem mintha a hitetlenségük hatásában semlegesítette volna az Isten Igéjét. Izrael többé nem korlátozódik egy vér szerinti családra és földrajzi helyre. 9:7 Nem Ábrahám természetes magja adja meg nekik az identitásukat1, hanem Izsák, a hit gyermeke. Isten azt mondta: „Gyermekeid identitása1 Izsákban tárul fel.” ([1Móz 21:12]; kaleo1, családnevet adni, vagy névvel azonosítani. Az emberiség eredeti identitása nem a testben, hanem az ígéretben maradt fenn.) 9:8 Ezzel Isten egyértelműen jelzi, hogy az emberiség igazi szellemi identitása a hitben és nem a testben tárul fel. Az Ígéret a hit üzemanyaga. (Az ígéret lobbantja lángra a hitet. A hit ad tartalmat annak, amit a remény lát.) 9:9 Emlékezzünk Isten fogadalmára: „Kilenc hónap múlva Sárának fia lesz”. (1Mózes 18:10 az élet ideje szerint, tehát kilenc hónap; Galata 4:4 Jézus az idő teljessége; az ígéret egy személy) 9:10 Rebeka és Izsák is megfogantak, az ígéretnek megfelelően, hogy még jobban bizonyítsák a hit és a teljesítmény közötti különbséget. 9:11 Isten akkor szólt Rebekához, amikor az ikrek még az anyaméhben voltak. Semmi sem különböztette meg őket a jó megjelenés vagy a teljesítmény szempontjából. Kivéve azt a tényt, hogy az egyik percekkel a másik előtt született volna meg, ami az emberi hagyomány szerint az elsőszülöttnek járó elsőbbséget jelentette volna. Ezt azért jegyezték fel, hogy hangsúlyozzák a hit szerinti identitás1 alapelvét, mint a végső értéket, amely mindenféle, test szerinti előnyben részesítés felett áll. (A gyakran „kiválasztás”-nak fordított szó az ekloge1 szó, az ek, eredet, forrás és a lego, logosz, szó szóból, lásd Jn 1:1.14. A hit semmissé tesz minden olyan alapot, amellyel a test dicsekedhet. Róm 3:27) 9:12 Azt mondták neki, hogy „az idősebb szolgálja a fiatalabbat”. 9:13 Azt mondanánk, hogy Ézsau rosszul járt. Őt nem kedvelték, míg Jákobot előnyben részesítették. (És az Úr így szólt hozzá: „Két nemzet van méhedben, és két nép, amely tőled született, megoszlik. Az egyik erősebb lesz a másiknál, az idősebb szolgálja a fiatalabbat.” [1Móz 25:23] A kettő ugyanabból az öntőformából származik, mégis kétféle embertípust képviselnek: az egyik, aki hit által érti meg valódi identitását, a másik, aki a test szerint igyekszik azonosítani magát. Ismét a teljesítmény törvénye kontra a hit törvénye kerül hangsúlyozásra, hogy előkészítse a terepet az ígéret-elvhez. Az emberiség üdvössége ígéret és nem teljesítmény alapján történne, azaz nem a jó viselkedés jutalma lenne. Senki sem fog megigazulni a jó és a gonosz tudásának fájától; poneros, „gonosz”, tele nehézségekkel, bosszúságokkal és munkával.) 9:14 Ha azt mondjuk, hogy Isten igazságtalan, akkor nem értjük a lényeget. 9:15 Mózes látta Isten jóságának dicsőségét, látta Isten irgalmát és együttérzésének kedvességét. (Még akkor is, amikor Izrael megérdemelte a távollétét, megígérte nekik a jelenlétét. Mózes látta Isten dicsőségét és jóságát, miközben elrejtőzött a szikla hasadékában. (2Móz 33:18-19) Az egész Szentíráson keresztül a Szikla az emberiség eredeti identitásának mintaképét jelképezi. [Ézs 51:1; 5Móz 32:18; Mt 16:15-18]) 9:16 Isten kegyelme nem jutalom a jó viselkedésért, nem koszorú, amelyet a leggyorsabb sportolónak adnak. 9:17 Isten a fáraót prófétai figuraként használta fel, hogy bemutassa az emberiségnek az alsóbbrendű identitás rabszolgaságából való megváltásának drámáját. Az Írás feljegyzi Isten beszélgetését a fáraóval: „De hogy megmutassam a benned munkálkodó hatalmamat, azért támasztottalak, hogy nevemet, amely az emberiség hiteles és eredeti identitását tárja fel, az egész földön hirdessék.” (Az emberiség identitása nem a fáraó jogkörében vagy valamilyen politikai vezető befolyásában rejlik, hanem a Teremtőjében.) 9:18 Ugyanaz az irgalmassági cselekedet, amellyel mindenkit készségesen megajándékoz, az egyiket megáldhatja, a másik szívét pedig megkeményítheti. 9:19 Ez egyáltalán nem hangzik észszerűnek. Mi jogosítja fel akkor Istent arra, hogy mégis hibáztasson bárkit is? Ki tud ellenállni az ő akaratának? 9:20 Ki vitatkozhat Istennel? Az öntőforma határozza meg az alakot. (Az emberiség öntőformájának egyetlen igazi mintaképe van: Isten képmása és hasonlatossága.) 9:21 A fazekas határozza meg a sorrendet. Ugyanaz a fazekas, ugyanaz az agyag. Az egyik edény megérti az értékét, a másik nem, az egyik felismeri, hogy felbecsülhetetlen, a másik értéktelennek tűnik önmaga számára. 9:22 Értéktelenségük érzése pusztulásra bélyegezte őket, mégis Isten ereje és szenvedélye győzedelmeskedik a türelmes kitartásban. (Isten nem skizofrén, akinek egy látszólag instabil jellemet kell kiegyensúlyoznia önmagában azáltal, hogy teremt egy kedves és egy rossz embert: egyet az áldásra, egyet pedig a haragra. Ő nem lehet egyszerre a világosság és a sötétség szerzője. Nincs benne a kompromisszum vagy a változás árnyéka, nincs benne semmiféle következetlenség vagy torzulás. [Jak 1:17-18]. Az emberiség megtéveszti önmagát, amikor a test által elhomályosul a valódi identitásának ismerete. „Elmennek, és azonnal elfelejtik, hogy milyen személyek is ők valójában.” Pál nemes születésének nem volt többé jelentősége, amikor felfedezte a Krisztusban kinyilatkoztatott szellemi identitását. Izrael feljegyzett történelme előkészíti Istennek a globális emberiséggel való foglalkozásának prófétai szakaszát. A hit és nem a test lesz a közvetítője annak, hogy Isten az emberrel foglalkozzon. A test az embert az érzékekre és a lélek területére korlátozza, míg a hit lényege az emberiség valódi szellemi identitását tárja fel. Az agapéba merített igazság lobbantja lángra a hitet. Türelme a fáraóban mutatkozik meg: „Vigyétek hát jószágaitokat tető alá, minden, ami a nyílt mezőn ki van téve, emberek és állatok, elpusztulnak, ha lezúdul a jégeső. A fáraó minden szolgája, aki tisztelte Isten szavát, amilyen gyorsan csak tudta, fedél alá vitte munkásait és állatait, de azok, akik nem vették komolyan Isten szavát, kint hagyták munkásaikat és állataikat a mezőn.” [2Móz 9:19-21] „Mert a jó hír ugyanúgy eljutott hozzánk, mint hozzájuk, de az üzenet, amelyet hallottak, nem vált hasznukra, mert nem találkozott hittel a hallgatókban.” [Zsid 4:2 RSV]) 9:23 Felkészítette a színteret arra, hogy irgalma gazdagságát az értékes edényeken mutassa meg. Vágyakozik megerősíteni bennük eredeti szándékát. (Az ő dicsősége, doxa, vélemény, szándék.) 9:24 Az, hogy zsidók vagy pogányok vagyunk, többé nem határoz meg minket. Isten hite határoz meg minket. (Ő „elhívott” minket; kaleo, névvel, családnévvel azonosítani.) 9:25 Hóseás Isten szívének adott hangot, amikor azt mondta: „Az identitás nélküli népet népemnek, és azt, akit nem szerettek, Drágámnak nevezem.” (Még Ézsaut is, akiről azt mondtad, hogy gyűlöltem. ) [Lásd 13. v.]. A hébereknél gyakori volt a „szeretet” és a „gyűlölet” kifejezések használata ebben az összehasonlító értelemben, ahol az előbbi erős pozitív kötődést jelentett, az utóbbi pedig nem tényleges gyűlöletet, hanem csupán kevesebb szeretetet, vagy a szeretet kifejezéseinek visszatartását. [vö. 1Móz 29:30-31; Lk 14:26]) 9:26 Megjövendöli, hogy ugyanaz a nép, amelyről azt mondták, hogy nem Isten népe, azt fogja megtudni, hogy valóban az élő Isten gyermekei. 9:27 Ézsaiás sír Izraelért: „Elveszettnek érezhetitek magatokat a tömegben, mert számotok a tenger homokszemeivel egyenlő, de Isten nem hagyja el az egyént.” A számok nem vonják el Isten figyelmét az egyes ember értékéről. („Ézsaiás ugyanezt a hangsúlyt tartotta fenn: Ha a tengerparton minden egyes homokszem meg lenne számlálva, és az összeget 'Isten kiválasztottja' felirattal látnák el, akkor még mindig csak számok lennének, nem nevek. Az üdvösség az egyéni felismerés révén jön létre. Isten nemcsak megszámlál minket, hanem nevünkön szólít. Nem a számmisztika áll a középpontjában.” - A Message fordítás) 9:28 Mert az ő szava késedelem nélkül beteljesíti az igazságát. Az ő szava költészet a földön. (Jn 1:1.14; Róm 1:16-17) 9:29 A sokaság1 Ura megőrizte számunkra a Magot, hogy megmentsen minket Szodoma és Gomorra pusztulásától. (A héber צבא tzaba (Strongs H6635) szóból, צבא tzaba, sereg/embertömeg. [Lásd a Róm 3:10-re vonatkozó megjegyzést] Az 1Mózes 18-ban Ábrahám közbenjár Szodomáért és Gomorráért: „Ha van talán 50 igaz ember, miattuk megmented-e a várost?. Addig tárgyal Istennel, amíg le nem csökken: „talán tíz?”... „nem volt egy igaz, nem egy sem...”. A maradék képviseli azt az egyetlen Magot, amely megmenti az emberiség sokaságát. A Róma 5:17 szerint „egy ember engedelmessége és igazságos cselekedete felülmúlja a bűnök sokaságának hatását”. Ha a (szellemi) halál egyetlen bűnben meglátta a rést, és megragadta a lehetőséget, hogy Ádámban uralkodjon az emberiségen, mennyivel inkább megragadhatjuk mi most azt az előnyt, hogy megigazultságban uralkodjunk ebben az életben Krisztusnak egyetlen cselekedete által, aki kegyelme által ártatlannak nyilvánított minket. A kegyelem tekintélyben fölötte áll a véteknek. Az egyetlen búzaszem nem maradt egyedül. [Lásd János 12:24] A Róma 5:18-19-ben olvasható: „A következtetés világos: ha egynek vétsége elítéli az egész emberiséget, akkor ezen alapelv szerint az egy ember igazsága az egész emberiséget megigazítja. Az egyik engedetlensége az emberiséget bűnösnek tünteti fel, a másik engedelmessége az emberiséget igaznak állítja be.”) 9:30 Ez azt jelenti, hogy a kívülálló és kirekesztett nemzetek, éppen a pogányok, akik nem törekedtek megigazultságra semmiféle vallási fegyelem révén, rábukkantak a hitnek e kincsére. 9:31 Izrael azonban, amely a törvény megtartásával, saját fegyelmére és akaraterejére alapozva próbálta elérni a megigazultságot, kudarcot vallott. 9:32 Hogyan vallottak kudarcot? A hit túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen. A saját hiábavaló erőfeszítéseikben jártasabbak voltak és abban jobban érezték magukat, mint abban, amit a hittel tettek. A Krisztusban tükröződő hitbeli identitásuk botlás köve lett számukra. 9:33 A Sziklára hivatkozó prófétálás az emberi élet szellemi identitására mutatott. A Messiásban Isten az emberiség identitásáról szóló bizonyságtételét a szemük elé helyezte, a Sionra, vallásos figyelmük középpontjába, mégis, elvakítva önigazultsági törekvéseiktől, megbotlottak benne. Azok azonban, akik hit által felismerték őt, mint a Sziklát, amelyből kifaragták őket, megszabadultak a kudarc és a kisebbrendűség érzésének szégyenétől. (Lásd 5Mózes 32:18 „Elfelejtettétek a Sziklát, amely nemzett titeket...”, és az Ézsaiás 51:1-ben: „Nézzetek a Sziklára, amelyből kifaragtak benneteket.” Az emberiség csak őbenne fogja felfedezni, amit keres. „Ki az az Emberfia?” Az emberiség fizikai identitását szellemi eredete, Isten képmása és hasonlatossága határozza meg: „Én azt mondom, hogy te Petrosz vagy. Te Szikla úr vagy, a régi kődarab. [Lásd Máté 16:13-19]. Az emberiség eredete és igazi identitása megmarad és újra feltárul a Sziklában, minden koron át. A „szikla” kifejezés akkoriban azt jelentette, amit mi a számítógépes nyelvben „merevlemeznek” hívunk. Azt a helyet, ahol az adatokat biztonságosan, hosszú időre megőrzik. A kőzetfosszíliák hordozzák az élet legrégebbi adatait és bizonyítékait. Lásd 1 Péter 2:6) következő fejezet >> << előző fejezet
0 Comments
Leave a Reply. |
RÓmaiakhoz írt Levél -
|
tükör_biblia_-_róma_levél.pdf | |
File Size: | 9319 kb |
File Type: |
A Tükör Biblia Transzformáció Zoom beszélgetések felvételeit itt tudod megnézni:
A magyar szöveg angol eredetije:
FRANCOIS DU TOIT:
MIRROR BIBLE, THE ROMANS @ 2021
FRANCOIS DU TOIT:
MIRROR BIBLE, THE ROMANS @ 2021
A Mirror Bible a görög eredeti bibliai szöveg magyarázó angol fordítása, FRANCOIS DU TOIT munkája
A levél angolról magyarra fordítását végezte:
Cseh Péter Mihály @ 2022.05.2-2022.05.31.
Cseh Péter Mihály @ 2022.05.2-2022.05.31.
Lektorálja: Dr. Palavics József Pajó @ 2022
A weblapot készíti, a tartalmat közzéteszi:
Fehér Vera
Fehér Vera
Az itt közzétett fordítás még csak egy munkaközi anyag. Tehát könnyen előfordulhat, hogy egyes szövegrészek még revideálásra kerülnek. De a célunk, hogy az érdeklődők a leghamarabb ismerkedhessenek a tartalommal, ezért már a munkaközi fordítás-változatot is megosztjuk.
Archives
Categories
A weblapot készíti, a tartalmat közzéteszi:
Fehér Vera
Fehér Vera