5:1 A következtetés1 világos: kifogástalan ártatlanságunknak egyáltalán semmi köze ahhoz, amit mi magunk cselekedtünk, hogy felértékeljük magunkat. Ez, ami velünk történt, kizárólag amiatt van, amit a mi Urunk Jézus Krisztus tett. A hit, és nem a jutalom a megigazultság egyetlen érvényes alapja2. Most teljes mértékben részesüljünk2 abban a zavartalan egyesülésben, amit az Istennel való szemtől szembeni3 barátság4 jelent. (Pál egy mondatban összefoglalja az előző négy fejezetet. „A hit eredményeként a vádaktól felmentett állapotban, élvezzük a békességet Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Weymouth NT. A dikaiothentes1 szó egy melléknévi részeshatározó, amit így fordítunk: „hit által megigazulva”. Lásd az előző verset, Róm 4:25 „...aki a mi vétkeink miatt adatott ki, és a mi igazzá nyilvánításunk miatt támadt fel.” Young szó szerinti fordítása. Az ek2 prepozíció megerősíti, hogy a hit a megigazultságunk forrása vagy alapja. Legyen [echo2, elköteleződjünk/visszhangozzunk] békességünk Istennel - eirēnēn echōmen pros ton theon. Ez kétségkívül a helyes szöveg, a jelen idejű aktív mellékmondat, nem pedig a Textus Receptus echomen (Present Indicative). Csak az időmérték erejét kell megfigyelni ahhoz, hogy világosan lássuk Pál szavainak jelentését. A mód a volitív mellékmondat, a jelen idő pedig a lineáris cselekvést fejezi ki. [A pros3 elöljárószó azt jelenti, hogy szemtől szembe; lásd János 1:1. A eirene4 szó békét jelent, az eiro, összeillesztés, újra eggyé válás szóból, az ácsmesterségben galambfarkú illesztésként emlegetik, ami a legerősebb illesztés. A békesség a barátság akadálytalan élvezetének helye, amely túl van a bűntudaton, gyanakváson, hibáztatáson vagy kisebbrendűségen.) 5:2 Jézus a kegyelem, akiben Isten szemtől szemben átöleli1 az egész emberi nemet. Itt vagyunk tehát, magasan2 állunk helyreállított ártatlanságunk örömteli boldogságában. Mi vagyunk Isten valóra3 vált álma. Mindvégig ez volt Isten elképzelése4. (Tárt karokkal üdvözölve, prosagoge1, a pros szóból, szemtől szembe és ago, hogy úgy vezessen, ahogy a pásztor vezeti a juhait. A 'hit által' szavak zárójelben vannak a görög szövegben, és a legjobb görög kéziratok nem támasztják alá azokat. Az öröm nem egy alkalmi boldogságérzet. Oda vagyunk helyezve2, histemi2, egy mozdíthatatlan, fenyegetés nélküli egyesülésben. A remény, elpis2 az elpo, elébe menni, általában örömmel. A doxa4 szó, amelyet gyakran fordítanak, dicsőség, a dokeo, képzetet, véleményt alkotni szóból származik.) 5:3 Az őbenne való boldog dicsekvésünk a bajok idején is töretlen marad. Tudjuk, hogy a terhelés türelmet eredményez. A megpróbáltatás nem képes megsemmisíteni azt, amiről a remény tudja, hogy bennünk van. 5:4 Minden várakozás közben a türelem előre bizonyítja a pozitív kimenetelt. (dokimosz1, bizonyíték. Thayer definíció: megvizsgálva és elfogadva, különösen az érmék és a pénz esetében.) 5:5 Ez a fajta remény nem okoz csalódást. A Szent Szellem ajándéka minden várakozásunkat beteljesíti, és mintegy artézi kútként árasztja1 ki Isten szeretetét bennünk. (ekxeo1, kiárasztani. A Szent Szellem maga a kiáradás, nem pedig beöntés. Lásd János 7:37-39, valamint Titusz 3:6) 5:6 Isten időzítése abszolút tökéletes volt. Az emberiség a leggyengébb állapotában volt, amikor Krisztus az ő halálukat halta. (Csődbe mentünk az önmagunk megmentésére tett erőfeszítéseinkben.) 5:7 A legkisebb valószínűsége sincs annak, hogy valaki meghaljon egy másik személyért, még akkor se, ha történetesen az épp egy igaz ember lenne. Mégis annak lehet távoli esélye, hogy valaki egy rendkívüli jó ember életének megmentése érdekében olyan odaadású bátorságra vállalkozzon, hogy valóban feladja a saját életét. 5:8 Isten rendkívüli szeretetének ajándéka abban rejlik, hogy amikor az emberiség még velejéig romlott volt, Krisztus meghalta a halálunkat. 5:9 Ha Isten ennyire tudott szeretni minket, amikor még istentelenek és bűnösök voltunk, mennyivel inkább szabadok vagyunk most már arra, hogy felismerjük az ő szeretetét, azok után, hogy Jézus vére által megigazultunk? (Isten nem szeret minket jobban most, hogy kiengesztelődtünk vele. Most szabadon felismerhetjük, mennyire szeretett minket mindvégig. [Kol 2:14; Róm 4:25]) 5:10 Az Istennel szembeni ellenségességünk és közömbösségünk nem csökkentette az irántunk érzett szeretetét. Egyenrangú értéket látott bennünk, amikor elcserélte Fiának életét a miénkért. Most, hogy a kiengesztelődés1 aktusa befejeződött, az ő élete bennünk helyreállít minket a „pincétől a padlásig”. (Kiengesztelődés, megbékélés, a katalasso1 szóból, ami egyenlő értékű kölcsönös cserét jelent. Thayer definíció: kicserélni, mint érméket más, azonos értékű érmékre. „Mert ha míg ellenségek voltunk, az ő Fiának halála által megbékéltünk Istennel, sokkal inkább, most, hogy megbékéltünk, az ő élete által üdvözülünk.” - RSV) 5:11 Így folytatódik az Istenben való örömteli dicsekvésünk. Jézus Krisztus valósággá tette a megbékélést. 5:12 Egy ember nyitotta meg az ajtót a bűn1 előtt. A bűn bevezette a szellemi halált. Mind a bűn, mind a halál globális hatással volt. Senki sem menekült meg a zsarnoksága elől. (A bűn, a hamartia1 szó, a ha, negatív vagy nélkül és a meros, rész vagy forma szóból, tehát a kiosztott részed nélkül vagy forma nélkül lenni, ami egy tájékozatlan, eltorzult, csődbe ment identitásra utal; a meros szó, a morphe szó törzse, mint a 2Korinthus 3:18-ban a metamorf, formával szó, ami a hamartia - forma nélkül - ellentéte. A bűn azt jelenti, hogy valaki az eredeti tervrajzzal való kapcsolat nélkül éli az életét, hogy elállítódott a viselkedése Isten eredeti harmóniájától.) 5:13 Nem a törvény vezette be a bűnt. Csak még nem világítottak rá. 5:14 Ádámtól Mózesig a halál uralta mindenki életmódját, 2500 évvel a törvényadás előtt. Ez alól senki sem volt kivétel. Még azok sem, akiknek a bűne más volt, mint Ádámé. A tény az, hogy Ádám vétke1 indította el a bűnt. Ahogy az egész emberiséggel egy ember, azaz Ádám miatt történt valami, az a mód, mint alapelv, előre jelezte, hogy ugyanígy egy ember, azaz Jézus miatt fog történni valami ugyanezzel az emberiséggel. (Pál most egy olyan szót alkalmaz, amelyet csak ő használ a leveleiben [7 alkalommal] parabasis1 a bűnre használt szokásos szó, hamartia helyett - a parabasis - nak két összetevője van, a para, amely a közelségre/együttlétre utal és a bainos, lépés, lábnyom - ebben az értelemben eltérés; - nem szinkronban. Ádámban az emberiség kiesett az igazi identitásával való összhangjából, de nem tudta ezt, amíg a törvény fel nem fedte. Krisztusban ugyanez az emberiség rendkívül megigazult lett, de nem ismeri fel, amíg az evangélium fel nem fedi.) 5:15 A kényszerleszállás és az ajándékozás összehasonlításakor egyetlen hasonlóságot találunk, hogy mind Ádám, mind Krisztus egy sokaságot képvisel. Az emberiségnek az egy emberben, Jézus Krisztusban megajándékozott kegyelmi állapota azonban messze felülmúlja Ádám bukásának hatását, és jelentőségét tekintve összehasonlíthatatlan a halál2 és az elválasztottság képzetével. (Pál most vezeti be a paraptoma1 szót, a para lehető legközelebbi közelségéből és a pipto, egy magasabb helyről egy alacsonyabbra ereszkedni - megállítani a repülést. Nem csoda, hogy a Kol 3:1-3-ban arra buzdít bennünket, hogy gondolatainkat a fentiekkel foglaljuk le, ahol Krisztussal együtt, közösen trónolunk a mennyekben. A apothnesko2, halál szó az elkülönülésre utal; az apo szóból, amely az egyik dolognak a másiktól való bármilyen elválasztását jelenti, amely által a kettő egyesülése vagy közössége megsemmisül; továbbá az elkülönülés és távolságtartás állapotára is utal. A thnesko szó jelentése halál. De Isten ingyenes ajándéka mérhetetlenül felülmúlja a vétket. „Mert ha egyetlen egyén vétke miatt az emberiség sokasága meg is halt, ennél végtelenül nagyobb az a nagylelkűség, az Isten kegyelme és az ő kegyelmében adott ajándék, amely az egyetlen emberben, Jézus Krisztusban kinyilvánulva az emberiség sokaságának adatott.” (Weymouth, 1912). 5:16 Az ajándékozás alapelve más nyelven beszél, és egy gyökeresen más egyenletet tesz le az asztalra. Míg egyetlen bűn olyan ítéletet eredményezett, amely elmarasztalással végződött, addig a kegyelem felmentő ítélete megszámlálhatatlan torzulást fordított át az ártatlanságba. 5:17 Már nem a halálé az utolsó szó. Az élet uralkodik. Ha egyetlen ember kényszerleszállásának hatása az emberiséget a halál uralta életstílusba kényszerítette, mennyivel előnyösebb helyzetben van most ugyanez az emberiség, amikor a kegyelem határtalan tárházának birtokosa, amely képessé teszi arra, hogy a megigazultság ajándéka révén élvezze az életben az uralkodást, annak az egyetlen embernek, Jézus Krisztusnak köszönhetően. A kegyelem minden mértékben felülmúlja a bűnt. (Nem, a kegyelem nem olyasvalami, amire az ember az elfogadásával válik jogosulttá. A kegyelem úgy lett az emberiségé, hogy nem adott rá engedélyt. A οἱ λαμβάνοντες - oi lambanontes1 szavak nem azt jelentik, hogy hittel elfogadják, hanem egyszerűen a befogadókat jelöli. [A jelen idejű aktív határozói névmás] A perisseia2 περισσεία szó azt jelenti, hogy szuper bőségesen; azt, ami minden határt meghalad. Természetesen ez nem veszi ki a hitet az egyenletből. Kontextust ad a hitnek. Lásd az 1-2. verset. A hit nem az, hogy valaminek az elnyeréséért tenned kell valamit, hanem a hit az, ami amiatt történik veled, amit már elnyertél.) 5:18 A következtetés világos: ha egynek vétsége elítéli az egész emberiséget, akkor ezen alapelv szerint az egy ember igazsága az egész emberiséget megigazítja. (Phillips fordítása: „Azt látjuk tehát, hogy amint egyetlen bűnös cselekedet az egész emberi nemet kárhoztatásnak tette ki, úgy egyetlen tökéletesen igazságos cselekedet az egész emberiséget a felmentő ítélet szabadságában mutatja be Isten színe előtt.”) 5:19 Az egyik engedetlensége az emberiséget bűnösnek tünteti1 fel, a másik engedelmessége az emberiséget igaznak állítja be. (A kathistemi1 szó azt jelenti, hogy előidézni, felállítani, kiállítani. Nem a saját engedetlenségünk által lettünk bűnössé; és nem is a saját engedelmességünk által lettünk igazzá.) 5:20 A törvény megléte nem hozott változást, hanem csak kiemelte a vétséget. Ahol azonban a bűn megnövekedett, ott a kegyelem felülmúlta azt. 5:21 A halál szolgáltatta a bűnnek a terjedési felületet és a hatalmat, ahonnan uralkodhatott. Most már a kegyelem szuverenitása a megigazultság által egy olyan életet biztosít, amiben Jézus Krisztus uralma van felettünk. (Az egyenlet egyszerű: Nem a saját engedetlenségünk által lettünk bűnössé, és nem is a saját engedelmességünk által lettünk igazzá. Ugyanaz az emberiség, amelyet az egy ember, Ádám képviselt, most már diadalmasan képviseltetve van az egy ember Jézus Krisztusban. Ádám vétke többé nem tartja fogva az emberi nemet.) következő fejezet >> << előző fejezet
0 Comments
Leave a Reply. |
RÓmaiakhoz írt Levél -
|
tükör_biblia_-_róma_levél.pdf | |
File Size: | 9319 kb |
File Type: |
A Tükör Biblia Transzformáció Zoom beszélgetések felvételeit itt tudod megnézni:
A magyar szöveg angol eredetije:
FRANCOIS DU TOIT:
MIRROR BIBLE, THE ROMANS @ 2021
FRANCOIS DU TOIT:
MIRROR BIBLE, THE ROMANS @ 2021
A Mirror Bible a görög eredeti bibliai szöveg magyarázó angol fordítása, FRANCOIS DU TOIT munkája
A levél angolról magyarra fordítását végezte:
Cseh Péter Mihály @ 2022.05.2-2022.05.31.
Cseh Péter Mihály @ 2022.05.2-2022.05.31.
Lektorálja: Dr. Palavics József Pajó @ 2022
A weblapot készíti, a tartalmat közzéteszi:
Fehér Vera
Fehér Vera
Az itt közzétett fordítás még csak egy munkaközi anyag. Tehát könnyen előfordulhat, hogy egyes szövegrészek még revideálásra kerülnek. De a célunk, hogy az érdeklődők a leghamarabb ismerkedhessenek a tartalommal, ezért már a munkaközi fordítás-változatot is megosztjuk.
Archives
Categories
A weblapot készíti, a tartalmat közzéteszi:
Fehér Vera
Fehér Vera