4:1 Ha példaként tekintünk atyánkra, Ábrahámra, és alaposan megvizsgáljuk az életét, mondanád-e azt, hogy személyes közreműködésével felfedezte az okát annak, hogy a testre alapozhatja a bizalmát? (Mi tette képessé Ábrahámot arra, hogy a nemzetek sokaságának atyja legyen? Az egyetlen szerepe az volt, hogy rendíthetetlenül hitt Isten belé vetett hitében.) 4:2 Ha úgy érezte, hogy az Istennel való barátsága jutalom a jó viselkedésért, akkor bizonyára lett volna oka a recept ajánlására. Mégis világosan látszik, hogy az egész az elejétől a végéig Isten kezdeményezése volt. 4:3 A Szentírás egyértelmű: „Ábrahám azt hitte, amit Isten hitt róla, és ebből következett az ő megigazultsága.” 4:4 Nagy különbség van a jutalom és az ajándék között: ha kemény munkával kiérdemeltél valamit, amit cserébe kapsz, az jár neked, és semmiképpen sem ajándék. 4:5 Világos tehát, hogy aki hisz abban, hogy Isten ártatlannak nyilvánítja az istenteleneket, az megérti, hogy az megigazultságot a hit, és nem a mi fáradozásunk adja. 4:6 Dávid megerősíti ezt az elvet, amikor annak az áldott állapotáról beszél, aki anélkül fedezi fel Isten tetszését, hogy hivatkozna valamilyen saját konkrét tettére, amivel önmagát felértékelhetné. 4:7 Ó, milyen boldog1 fejlődést ér el az ember, ha a bűn és a bűntudat súlya eltűnik, és az ember tiszta lappal indul. (Az arámi/héber ashar1, אשׁר áldott szó azt jelenti, hogy előrehaladni, fejlődni. [Lásd Zsolt 41:2 és Zsolt 72:12]) 4:8 „Milyen áldott az, aki fizetendő számla1 helyett kifizetett nyugtát kap a bűneiért.” (logitzomai1, olyan számítást végezni, amelyre csak egyetlen logikus következtetés adódhat, leltárt készíteni.) 4:9 Vajon ez az áldás kizárólag a körülmetéltekre korlátozódik, vagy kiterjed a körülmetéletlenekre is? Emlékezzünk, hogy Ábrahámot tekintjük példának. Az ő megigazultsága a hiten alapult. 4:10 Vajon a körülmetélkedés játszott-e bármilyen szerepet Ábrahám Isten előtti helyzetében? Természetesen nem. Nyilvánvaló, hogy Isten már a körülmetélése előtt megigazultságul számította be a hitét. (A megigazultság nem a jó viselkedés jutalma.) 4:11 A körülmetélést (prófétai) külső pecsétként vezették be, hogy megerősítsék azt a tényt, hogy Ábrahám hite már megigazultságot eredményezett. Ez alkalmassá teszi őt arra, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen embernek, aki hozzá hasonlóan hiszi, hogy a felmentő ítélet átadatott. (A pecsétet nem figyelemelterelésnek szánták, hanem a hit általi megigazultság prófétai megerősítésének. Ahogyan a nyugta is csak egy hivatkozás, és nem a tényleges tranzakció.) 4:12 Ugyanakkor atyaként képviseli mindazokat is, akik számára a körülmetélés nem csupán bőrt érintő vallási rituálé, hanem akik az ő hitének nyomdokain járnak. 4:13 A hit általi megigazultság és nem a törvény általi megigazultság váltotta ki az ígéretet, amikor Isten bejelentette Ábrahámnak, hogy ő lesz az atyja azoknak, akik örökölni fogják a világot. Itt is inkább ajándék elfogadásáról van szó, semmint jutalomról a törvény betartásáért. 4:14 A hit lényege üresedne ki, és az ígéret elve értelmetlen lenne, ha a személyes teljesítmény törvénye még mindig érvényben lenne az örökösök értékelésében. (A hit nem áll versenyben a törvénnyel. A hit által feltárt életminőség összhangban van az emberiség eredeti mintaképével, és éppen azt az életet tükrözi, amit a törvény ajánl.) 4:15 A törvény rendszere szükségszerűen csalódást, megbánást és a haragot okoz. Ha nincs törvény, nincs mit megszegni. Nincs szerződés, nincs szerződésszegés. 4:16 Mivel tehát a hit a kegyelem ajándékát támogatja, az ígéret minden gyermek számára egyformán biztosított. A törvény senkire sem tarthat kizárólagos igényt, a jutalmazás rendszere nem nem egyeztethető össze az ajándékozás elvével. A hit a mi forrásunk, és ez teszi Ábrahámot az atyánkká. 4:17 Amikor Isten Ábrám nevét Ábrahámra változtatta, ezzel nyilvánosan kijelentette, hogy minden nemzet atyja lesz. [1Móz 17] Itt látjuk Ábrahámot Isten hitével szembesülni. Azzal a fajta hittel, amely feltámasztja a halottakat, és a még nem látható dolgokat úgy nevezi, mintha azok már lettek lennének. (Megjegyzendő, hogy Ábrám legtöbb őse már apa volt, amikor betöltötte a 30. vagy 35. életévét; Terah azonban 70 éves volt, mielőtt Ábrám született; neve arra utal, hogy Terah elismerte, hogy nem tarthat igényt e fiú felett szülői szerepre, mert „felülről származott”. [1Móz 11:12-26] Most képzeljük el, milyen ideges volt Ábrám, amikor végül 75 éves lett, és még mindig nem született gyermeke. Ekkor találkozott vele Isten, és hozzáadta a nevéhez Jahve - יהווה - saját nevének "ה ő" jelzőjét. Ábrahám. אברהם. A ה [ő] egyben az 5-ös szám is, amely a kegyelem száma. Arabul a raham szó szitáló és tartós esőt jelent. A csepegő eső számtalan vízcseppje olyan, mint az 1Móz 15:5-ben említett csillagok („nézz az ég felé, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket... így lesz a te magvad is”) Most képzeld el, hogy ezek a számtalan csillagok a földre záporoznak, és mindegyikük homokszemcsévé válik. Így lesz a ti magvatok is. 1Móz 22:17 („Valóban megáldalak téged, és megsokasítom utódaidat, mint az ég csillagai és mint a homok a tengerparton.”) Az 1Móz 17:4-5-ben Isten a népek sokaságának atyjaként jelenti be אב המון גוים, ab hamon goyim; A המון, (hamon) szó nem egyszerűen nagy számot fejez ki, hanem azt az esőszerű zajt, amely egy egységes, forrongó embertömegből árad. Ábrahám identitása, neve Isten hitének és bátor megvallásának visszhangja volt, mikor még nélkülözte Izsákot. A névváltoztatás, hasonlóan Simonból Péter, azaz Szikla, arra emlékezteti az emberiséget, hogy felismerje eredeti identitását, mint Isten fiai, akiket a sziklából faragtak ki [5Móz 32:18; Ézs 51:1-2]) 4:18 A hit adott tartalmat a reménynek, amikor minden reménytelennek tűnt. Az „így lesz a te magvad is” szavak az apaság hitét foganták meg benne. (Ábrahám esete itt a bukott emberiség reménytelenségét ábrázolja, miután elvesztették identitásukat, és szembesültek azzal, hogy lehetetlen a számukra önmaguk megváltása.) 4:19 Ábrahám hitét lenullázta volna, ha saját életkorára és Sára halott méhére tekint. Százéves teste és Sára meddő méhe a legkevésbé sem zavarta meg. Végtére is tudta, hogy semmiféle hozzájárulásuk sem segítheti Istent ígéretének beteljesítésében. 4:20 Bár minden oka megvolt arra, hogy kételkedjen az ígéretben, egy pillanatig sem habozott, hanem a hitbeli bizalomtól megerősödve továbbra is az Isten álláspontját tükrözte. (A neve volt a hitvallása: a héber nyelvben az „Ábrahám” אברהם nem pusztán egy ismerősen hangzó név volt, hanem egy jelentőségteljes mondat, a hit tekintélyének megvallása, az esélytelenség ellenére. Nem jött zavarba a neve miatt. Nem változtatta a nevét röviden „Abe”-ra, amikor úgy tűnt, hogy a körülményei nem változnak. Minden alkalommal, amikor bemutatkozott, vagy amikor valaki a nevén szólította, az az Isten ígéretének merész kijelentése és megismétlése volt, úgy nevezve azokat a dolgokat, melyek még nem voltak, mintha lennének. Úgy képzelem, hogy Sára mondta ki a nevét a legtöbbször. Valójában minden alkalommal, amikor megszólították egymást, kimondták az ígéretet: „Nemzetek anyja, népek királyai származnak majd tőled.” [1Móz 17:5.16]. Ábrahám, „a sokaság atyja”.) 4:21 Ábrahám bizalma volt az ő dresszkódja1. Minden kétséget kizáróan tudta, hogy Isten hatóereje egyenlő az ígéretével. (A plerophoreo1, a plero szóból, hogy teljesen beborítja minden részét, + phoreo, ruhát vagy páncélt viselni; hagyományosan úgy fordították, hogy teljesen meggyőződve. A hite volt a látható identitása és páncélja. A meggyőződését úgy viselte, mint a mindennapi ruháját.) 4:22 Isten meggyőződése átragadt Ábrahámra, és a személyes meggyőződésévé vált. Ez volt az ő megigazultságának alapja1. (A „megigazultsága beszámíttatott neki”, ez azt jelenti, hogy Isten hite Ábrahámnak egy láthatatlan jövőt mutatott, ahol az emberiség ártatlansága és identitása helyre lesz állítva. Görögül logitsomai1, logikus következtetés.) 4:23 Íme, a Jó Hír: a feljegyzett szavakat, hogy „beszámították neki” nem csak az ő kedvéért írták. 4:24 A Szentírást ránk gondolva írták. Ugyanez a következtetés1 most ugyanúgy érvényes arra, amikor felismerjük Jézus halálból való feltámadásának jelentőségét. (Azzal, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból, a mi helyreállított ártatlanságunkba vetett hitét hirdeti. Izsák születése Sára meddő méhéből prófétai módon hirdette Jézus feltámadását a sírból. Izsákot Ábrahám legjobb erőfeszítései sem tudták létrehozni. Sára halott méhe annak a képe, hogy a test nem tud létrehozni gyermeket. Ez aláhúzza azt, hogy az emberiség képtelen megváltani magát az akaraterő törvénye alatt. Jézus azt mondta: „Ábrahám látta az én napomat”. Az emberek legszélsőségesebb önfeláldozásai, amelyeket azért ajánlottak fel, hogy elnyerjék az istenségeik tetszését, soha nem érhettek fel Isten Bárányának áldozatával, amivel Ő megnyerte az emberiség figyelmét. Amikor Izsák megkérdezte az apját az áldozatról, akkor Ábrahám kijelentette: „Jahve jireh”. יהוה יראה Jahve lát. És felemelte szemeit, és íme, mögötte egy kos volt, amelyet a szarvánál fogva a tövisbokorba akadt. Figyeljük meg: „Mögötte”. A hit múlt idő-módban látja a jövőt. A feltámadás a végső bizonyítéka és trófeája az Isten hite szerinti megigazultságnak. [Lásd Róm 6:11] logitsomai1 - logikus következtetés. „Tekintsétek [logitsomai] magatokat valóban halottnak”, összehasonlítva a 4:19-cel: „Ábrahám halottnak tekintette a saját testét”. A Szentírást csak abban az összefüggésben tanulmányozhatjuk, hogy Krisztus képviseli az emberi fajt. Isten mindvégig ránk gondolt. [Jn 5:39]) 4:25 A mi bűneink okozták1 az ő halálát és a mi megigazultságunk bizonyítéka lett az ő feltámadása. Íme, az egyenlet: átadatott a hanyatlásunk, a bukott gondolkodásunk miatt és feltámasztatott, mert1 mi igaznak lettünk nyilvánítva. Feltámadása a felmentő ítéletünk hivatalos nyugtája. (Ez az egyik legfontosabb kijelentés az egész Bibliában. Az ő keresztje = a mi bűneink, az ő feltámadása = a mi ártatlanságunk. Az ő halála véget vetett az elbukásunknak; az ő feltámadása a helyreállított megigazultságunk bizonyítéka. Miért adták át Jézust meghalni? Mert, dia1, a mi vétkeink miatt. Miért támadt fel a halálból? Mert, dia1, a mi megigazultságunk miatt. Feltámadása feltárja a mi megigazultságunkat. Ha az emberiség Jézus halála után is bűnös lenne, akkor a feltámadása nem számítana semmit. Ez magyarázza az ApCsel 10:28-at és a 2Kor 5:14 és 16-ot. Lásd Young's Literal Translation, Róm „aki a mi vétkeink miatt adatott ki, és a mi igazzá nyilvánításunk miatt támadt fel.” A parapiptō2 szónak két összetevője van, para, az egyesülés lehető legközelebbi közelsége, és piptō, magasabb helyről alacsonyabbra ereszkedni; leesni; lefelé lökődni; a petomai, repülni szóból. Így megállítani a repülést. Magasságot veszíteni. Ez az emberiség rövid zuhanásáról, vagy bukott gondolkodásmódjáról beszél. Lásd Kol 3:1-3. Továbbá Fil 3:10. Az ApCsel 17:31-ben Pál elmagyarázza a görög filozófusoknak, hogy a zsidó prófétai szó szerint „Isten kitűzött egy napot, amelyen igazságosan megítéli a világot egy általa kijelölt ember által, és erről az egész emberiségnek bizonyítékot adott azzal, hogy feltámasztotta őt a halálból”. Isten kijelentése a ti helyreállított ártatlanságotokról az ő legsürgetőbb meghívása számotokra, az emberiségnek, hogy találkozzatok a bensőséges egységgel.” Lásd még 1Péter 1:10-12 „Ez az üdvösség, amelyet most a sajátotokként ismertek meg, a prófétai gondolkodás témája; ez az, ami nemzedékeken át megragadta a próféták figyelmét, és a legszorgalmasabb kutatás és vizsgálat tárgyává vált. Mindvégig tudták, hogy az emberiség üdvössége kegyelmi kinyilatkoztatás, amelyet prófétai kijelentéseikben fenntartottak. (Az üdvösség soha nem személyes teljesítmény vagy az akaraterőből fakadó kezdeményezés jutalma lenne. A cselekedetek törvénye soha sem helyettesítheti a kegyelmet.) 1Pét 1:11 Minden beszélgetésükben állandóan az volt a kérdés, hogy ki lesz a Messiás, és pontosan mikor fog ez megtörténni. Bizonyossággal tudták, hogy a bennük élő Krisztus Szelleme volt az, aki prófétai módon rámutatott és bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azt követő dicsőségről. (Ami dicsőség Ádámban elveszett, az Jézus Krisztusban újra helyre lett állítva.) 1Pét 1:12 Kinyilatkoztatták nekik, hogy ez a dicsőséges kegyelmi üzenet, amelyet közvetítettek, egy konkrét napra és személyre mutat, amely túlmutat saját látókörükön és nemzedékükön. Prófétai látásukban láttak titeket. Ez a mennyei bejelentés mindvégig rátok gondolt. Előre hirdették nektek az örömhírt a mennyből kapott Szent Szellemben, mert maguk a mennyei hírnökök is vágytak arra, hogy mélyen belelássanak annak teljes beteljesedésébe.”) következő fejezet >> << előző fejezet
0 Comments
Leave a Reply. |
RÓmaiakhoz írt Levél -
|
tükör_biblia_-_róma_levél.pdf | |
File Size: | 9319 kb |
File Type: |
A Tükör Biblia Transzformáció Zoom beszélgetések felvételeit itt tudod megnézni:
A magyar szöveg angol eredetije:
FRANCOIS DU TOIT:
MIRROR BIBLE, THE ROMANS @ 2021
FRANCOIS DU TOIT:
MIRROR BIBLE, THE ROMANS @ 2021
A Mirror Bible a görög eredeti bibliai szöveg magyarázó angol fordítása, FRANCOIS DU TOIT munkája
A levél angolról magyarra fordítását végezte:
Cseh Péter Mihály @ 2022.05.2-2022.05.31.
Cseh Péter Mihály @ 2022.05.2-2022.05.31.
Lektorálja: Dr. Palavics József Pajó @ 2022
A weblapot készíti, a tartalmat közzéteszi:
Fehér Vera
Fehér Vera
Az itt közzétett fordítás még csak egy munkaközi anyag. Tehát könnyen előfordulhat, hogy egyes szövegrészek még revideálásra kerülnek. De a célunk, hogy az érdeklődők a leghamarabb ismerkedhessenek a tartalommal, ezért már a munkaközi fordítás-változatot is megosztjuk.
Archives
Categories
A weblapot készíti, a tartalmat közzéteszi:
Fehér Vera
Fehér Vera