10:1 Isten tudja, mennyire fáj a szívem mély és imádságos vágyakozással Izrael után, hogy felismerje üdvösségét. 10:2 Én magam is jártam már így. Ismerem buzgóságukat és odaadásukat. A problémájuk nem a szenvedélyük, hanem a tudatlanságuk. 10:3 Fáradhatatlanul azzal vannak elfoglalva, hogy megigazítsák magukat, miközben szemérmetlenül figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy Isten már megigazította őket Krisztusban. 10:4 Krisztus a törvény befejezése, mindaz, amit a törvény megkövetelt az emberiségtől, őbenne beteljesedett. Ő képviseli tehát az emberi nem megigazultságát, amely a hitre és nem a személyes teljesítményre épül. 10:5 Mózes a törvénynek adott hangot. Azt mondja, hogy az ember élete csak akkor igazul meg, ha megteszi, amit a törvény megkövetel. 10:6 A hit valami olyasmiben találja meg a hangját, ami sokkal közelebb áll az emberhez, mint a törvény betartására irányuló legfegyelmezettebb erőfeszítései. A hit bejelenti azt, hogy a Messiás többé már nem egy távoli ígéret, és nem is korlátozódik puszta történelmi hőssé. Ő most az emberiség megigazultsága. Az a kinyilatkoztatás, amit Isten Krisztusban véghez vitt, új beszélgetést szül. A régi típusú találgatás teljesen lényegtelenné vált. Krisztus nem valahol a mennyek birodalmában rejtőzik, mint jövőbeli reménység. Így aztán teljesen értelmetlen továbbra is azt mondogatni, hogy „Ki fog felszállni a mennybe, hogy Krisztust lehozza?”. (Az Ige közelsége a megtestesülés nyelvén egy új beszélgetést indít el. Az Ige testté lett, hogy minden test tanúja legyen Isten dicsőségének, ami visszatükröződik saját megvilágosodott értelmük ragyogásában.) 10:7 A hit beszéde megérti a feltámadás kinyilatkoztatását és az emberiségnek az abban való részvételét. A Messiás nem bolyong valahol a holtak vidékén. Valaki megkérdezi: „Ó, de mi van a sírral? Hol illik ide egy szakadék? Ki fog leereszkedni a mélységbe, hogy visszahozza Krisztust a halálból?” Ez a kinyilatkoztatás kiveszi a mélységet az egyenletből. (Azok, akik tagadják Jézus feltámadását, azt kívánnák, bárcsak leküldhetnének oda valakit, aki megerősíti a kételyeiket, és végleges bizonyítékot hozna vissza arra, hogy Jézus nem volt a Messiás. A hit olyan igazságot hirdet, amely felfedi, hogy az emberiség valóban Krisztussal együtt feltámadt. Lásd Ef 4:8 A Szentírás megerősíti, hogy letartóztatott minden lehetséges fenyegetést, amely az emberiséget túszul ejtette, „foglyul ejtette a fogságot”. És a feltámadásában, trófeaként vitt minket a magasba diadalmas mennybemenetelekor. Fontoljátok meg Isten zsenialitását: a megtestesült Krisztusban emberi alakban visszaszerezte azt, ami eleve a teremtettségünk által hozzánk tartozott. Ez az ő kegyelmi ajándéka nekünk. Ef 4:9 Az a tény, hogy felemelkedett, megerősíti győztes leszállását az emberi kétségbeesés legmélyebb bugyraiba. Lásd Lukács 9:27 Nem kell várnotok a halálotokig, hogy lássátok Isten királyságát. Néhányan közületek, akik most itt állnak velem, drámai módon, a saját szemükkel lesznek tanúi Isten királyságának. [A ὁράω horaoo szó, bámulni; csodálkozva bámulni; találkozni; saját szemetekkel látni. A következő versben [Lk 9:28] aztán Péter, Jakab és János csatlakozik Jézushoz a hegyen imádkozva, ahol megjelenését látványosan megváltoztatja Isten dicsőségének bőrén áttörő ragyogása. Még a ruhája is vakítóan fehér lett, mint a fény. Ekkor az Atya hangja megerősíti, hogy az ő szeretett fia a Mózes [a törvény] és Illés [a próféták] által egyaránt képviselt beszélgetés lezárása - „Hallgassátok meg őt”. - Jézus az Isten beszélgetése - ő a Logosz - lásd János 1:1.2.5.9 Ha visszamegyünk a kezdetekhez, akkor ott már jelen van az Ige, szemtől szembe Istennel. Az Ige az „Én vagyok”. Isten ékesszólása visszhangzik és benne zárul le. Az Ige egyenlő Istennel. A kezdet tükrözi az Igét szemtől szembe Istennel. Semmi, amiről az Ige tanúskodik, nem vonja el a figyelmet arról, hogy ki az Isten. „Ha engem láttatok, akkor az Atyát láttátok.” A sötétségen áthatolt, és az nem tudta felfogni vagy csökkenteni ezt a fényt. Az emberiség számára új nap jött el. Az élet hiteles fénye, amely mindenkit megvilágít, hamarosan felvirradt a világban. Élete végén Péter emlékeztet bennünket erre: 2Pét 1:16 Nem vagyunk szélhámosok, akik kitalációkat és meséket gyártanak, hogy súlyt adjanak a fenséges megjelenéséről szóló beszámolónknak. Saját szemünkkel voltunk tanúi az élet Mestere, Jézus Krisztus megvilágosító jelenléte erőteljes megnyilvánulásának. 2Pét 1:17 Látványosan jóváhagyta őt az Atya Isten a legnagyobb tisztelettel és dicsőséggel. Isten fenséges hangja jelentette ki: „Ez az én gyönyörűségem Fia, akiben tökéletesen a kedvemet lelem.” 2Pét 1:18 János, Jakab és az én számomra a prófétai szó kétségkívül beteljesedett. Ezt a hangot hangosan és tisztán hallottuk a mennyei birodalomból, miközben Jézussal voltunk abban a szent pillanatban a hegyen. 2Pét 1:19 Számunkra a Messiás megjelenése már nem jövőbeli ígéret, hanem beteljesedett valóság. Most rajtad a sor, hogy több legyen, mint egy másodkézből, hallomásból származó tanúságtétel. Fogadjátok el az én szavamat, mint lámpást az éjszakában. A nap hamarosan felvirrad bennetek, a saját megértésetekben. Amikor a Hajnalcsillag megjelenik, nincs többé szükségetek lámpára. Ez rövidesen meg fog történni a saját szívetek horizontján. 2Pét 1:20 Nagyon fontos megérteni, hogy a Szentírásban lejegyzett prófétai szónak nincs szüksége a mi értelmezésünkre vagy véleményünkre ahhoz, hogy érvényes legyen. 2Pét 1:21 A szent emberek, akik először mondták el ezeket a régi szavakat, nem kitalálták ezeket a gondolatokat, hanem egyszerűen csak Isten jövendölését hangoztatták, ahogyan a Szent Szellem egyénileg ihlette őket.) 10:8 Az Isten hite által hirdetett megigazulás a hiteles beszélgetés. Itt megszűnik az időbeli, térbeli távolság, vagy akár a közömbösség és az ellenségeskedés mindenféle fajtája. Az ige többé már nem távoli prófétai útmutató Mózes és Illés szájából. Ők bejelentették, hogy az ige rendeltetése az, hogy a megtestesülésben tükröződjön. „Az Ige rendkívül közel van hozzád. Kiárad a szívedből, és lendületes beszélgetéssé válik a szádban.” (5Móz 30:11-14) Mi nyilvánosan hirdetjük ki ezt az üzenetet, mert meg vagyunk győződve arról, hogy mindenkié. (A Septuaginta a görög nyelvű Ószövetség - ἔστιν σου ἐγγὺς τὸ ῥῆμα σφόδρα [rendkívül közel] ἐν τῷ στόματί [a szádban] σου καὶ ἐν τῇ καρδίᾳ σου [a szívedben] καὶ ἐν ταῖς χερσίν σου [a kezedben].) 10:9 Most már megvalósult a te üdvösséged. Saját szavaid visszhangozzák Isten hangját. Jézus mesteri tettének leleplezése formálja a szavakat a szádban, amit az a szívedben lévő meggyőződés ihlet, hogy Isten valóban feltámasztotta őt a halálból. (Az ő feltámadásában Isten vele együtt minket is feltámasztott [Hóseás 6:2]. Feltámadása kijelenti ártatlanságunkat [Róm 4:25]. Az üdvösség nem korlátozódik egy receptre vagy a „megtérők imája” formulára. Ez egy meggyőzött szív önkéntelen, elkerülhetetlen beszélgetése. Megvallani, homologeo1, homo, ugyanaz + logeo, mondani.) 10:10 Itt a hit önkéntelen módon, a szívben történik. Az emberiség helyreállított megigazultságának kinyilatkoztatása új beszélgetésre gyújt, hirdetve az üdvösséget. (A pisteuetai szó személytelen szerkezet, „elhívődik”; a hit megtörténik. [A pisteuō passzív jelzője jelen idejű] A hit nem olyasmi, amit „teszünk” - a hit az, ami akkor történik velünk, amikor felismerjük, hogy mit tett értünk Isten. Ézs 26:12 Uram, te tetted értünk minden cselekedetünket. RSV. „Isten cselekedeteiből vagyunk mi Krisztusban.” 1 Kor 1:30. Ő állított vissza minket a feddhetetlen ártatlanságba. Lehetetlen nem bátran hirdetni az ilyen globális következményekkel járó híreket. [Ézs 40:9]) 10:11 Az Írás kijelenti, hogy aki hisz Krisztusban, hogy ő az Isten ígéretének beteljesedése az emberiség megváltására, az nem szégyenül meg. (Lásd Ézs 28:16. Ez a két héber szó, חוּש chush, sietni, és [Ézs 49:23] בּוּשׁ bush, szégyenkezni , nagyon hasonlóan néznek ki és hangzanak, és nyilvánvalóan összekeveredtek egyes fordításokban - a Septuaginta [LXX] volt az a szöveg, amelyet Pál ismert, és ott a görög szó, καταισχύνω kataischunō szégyenkezni; tehát egyértelműen a בּוּשׁ ּbush szóból fordították.) 10:12 Semmi sem különbözteti meg a zsidót a görögtől, amikor Isten nagylelkűségéről van szó. Egyforma jóindulattal válaszol mindenkinek, aki azonosulva látja önmagát őbenne. (Felismerik, hogy Isten határozza meg őket, és nem a kulturális identitásuk.) 10:13 Az üdvösség annak megértése, hogy minden ember igazi identitása Krisztusban tárul fel. (Aki segítségül hívja1 az Úr nevét, az üdvözül. epikaleomai1, feljogosít; névvel, családnévvel azonosítani.) 10:14 Hogyan lehetséges meggyőzni az embereket az őbenne való azonosulásukról1, miközben nem hiszik, hogy ő képviseli őket? Hogyan fognak hinni, ha továbbra sem tudják, hogy kik is ők valójában? Hogyan fogják megérteni, ha a befogadásuk Jó Hírét nem jelentik ki nekik? (Az epikaleomai1 szó hagyományosan úgy fordítható, hogy „felhívni”, a kaleo szóból, ami szó szerint azt jelenti, hogy családnév, vagy név szerint azonosítani. Ez az ekklesia szótöve is, ahol az ek elöljárószó származást jelöl, és a kaleo. A Máté 16. fejezetének szövegkörnyezetében, ahol Jézus ezt a szót vezeti be, kinyilatkoztatja, hogy az emberfia valóban Isten fia: „Mondom neked Simon, Jónás fia, te vagy Petrosz [szikla], és erre a petroszra építem az én eklézsiámat”. [Lásd Róm 9:33]) 10:15 Mi adja valakinek azt a sürgetést, hogy ezeket a dolgokat kijelentse? A prófétai Írás ezt jegyzi fel: „Milyen szépen ugrálnak a lábukkal a győzelem izgalmas hírére a hegyeken, ahol az őrszemek állomásoztak, hogy tanúi legyenek egy háború kimenetelének! Mivel azzal szemtanúként találkoztak, ezért alkalmasak arra, hogy a béke evangéliumával fussanak, és hirdessék az ebből következő örömhírt azokról a jó dolgokról, amelyek mindenkinek javára válnak.” 10:16 Elképzelni se könnyű, hogy létezhet még olyan nép, amely nehezen hallja és érti meg a Jó Hírt. Ézsaiás így szól: „Uram, ki hitt a mi híradásunknak?” 10:17 Tehát ez1 a hit a megkülönböztetett hallásból ered. Abból a fajta hallásból, amely felismeri Krisztus hiteles lelepleződését, mint a hit kútforrását. (Megjegyzés: ez a hit1; lásd 2Kor 13:5, továbbá Ef 4:5. Csak egyetlen hit számít - nem az, amit mi, vagy millió más ember hisz, hanem az, amit Isten hisz. Jézus az, amit Isten hisz rólad - emberről. Mi vagyunk Isten hallgatósága. Jézus Isten nyelve. A görög ek2 prepozíció, amely az eredetet jelöli. Így a hit a Krisztust kinyilatkoztató igéből ered. Ennek a lendületes üzenetnek a meghallása, mind a próféták szájából, mind pedig most a megtestesült Krisztusban leleplezve, meggyőződést gyújt. A legjobb kéziratokban a „Krisztus” nem pedig „Isten” szava [rhema] szerepel. Nem az Írás puszta idézése ébreszt hitet, hanem a benne lévő Krisztus lelepleződése teszi ezt. Lásd Lukács 24:27 És Mózestől kezdve és az összes prófétákon át az összes írásokban megmagyarázta nekik a magára vonatkozó dolgokat. Később így tettek bizonyságot: „Nem lángolt-e fel bennünk a szívünk, miközben magyarázta nekünk az Írásokat?”) 10:18 Vajon Isten nem adott-e az emberiségnek tisztességes lehetőséget a hallásra? A 19. zsoltár így szól: „Igéi úgy érintik meg az egész világot, mint a nap sugarai. Semmi sem rejtőzik el a forrósága elől. Igen, valóban, visszhangjuk az egész földön visszhangzott, és hangjuk hallatszott a föld végső határáig.” (Róm 1:19 Isten nem idegen senkinek sem. Ami megismerhető az Istenből, az az emberben nyilvánul meg1. Isten kinyilatkoztatta ezt a lényünk legmélyén, ami a lelkiismeretünkkel együtt tanúskodik erről bennünk! [Megjegyzés: Róm 2:14 és 15 ... A törvény sokkal több, mint pusztán egy írott kódex. A jelenléte az emberi lelkiismeretben még az írott utasítás hiányában is nyilvánvaló. Lásd még 2 Kor 4:4.7 és Kol 1:27. Ha bekötjük a szemeinket, az nem távolítja el a kincset arról a helyről, ahol mindvégig el volt rejtve. Minden alkalommal, amikor szeretünk, örömmel találkozunk, vagy megtapasztaljuk a szépséget, visszatükröződik bennünk Teremtőnk természetének egy csipetje; még egy hitetlen ember tapasztalatában is. A megtestesülésben Jézus emberi alakban, mintegy tükör által, Isten hasonlatosságát, nem pedig „másságát” leplezi le. A phaneros1 szó a phaino-ból származik, ami azt jelenti: ragyogni, mint a fény. Kolosszei 2:9-10 „Isten Krisztusban találja meg önmagának pontos és teljes kifejeződését, emberi testben. Ő a mi teljességünket tükrözi, és ő a végső tekintélye valódi identitásunknak.” Míg a kiterjedés nem képes mérni vagy meghatározni Istent, az ő pontos hasonlatossága emberi formában jelenik meg. Jézus bebizonyítja, hogy az emberi élet Istenre szabott. Lásd még Efezus 4:8 és Jakab 3:9. Mondhatunk szépeket Istenről, az Apáról, de ugyanazzal a szájjal átkozhatjuk embertársunkat, aki pedig szintén az Ő hasonlatosságára teremtetett. Nem az a lényeg, hogy amit az illető tett, az megérdemli-e a bántást. A lényeg, hogy az emberek Isten képének és hasonlatosságának a hordozói a teremtés által! Róm 1:20 Isten megjelenik a teremtésben. A látható kozmosz szerkezete maga is meggyőzi az értelmet. Világosan tanúskodik a láthatatlan Isten mindig jelenlévő, fenntartó erejéről, hatalmáról és intelligenciájáról, így az emberiségnek nincs semmiféle érvényes kifogása arra, hogy figyelmen kívül hagyja őt. (Zsoltárok 19:1-4 „Isten dicsősége az égbolton turnézik, Isten alkotásának kiállítása az egész látóhatár. Minden reggel Nappal Asszony órákat tart, minden este Éjszaka Professzor előadásokat. Szavuk nem hallható, hangjuk nem rögzíthető, de csendjük betölti a földet: kimondatlan igazság szól mindenütt.” - Message fordítás) 10:19 Nem értem, hogyan lehetett Izrael olyan vak, hogy nem ismerte fel a köztük lévő Messiást. Először Mózes volt az, aki megjósolta, hogy Isten féltékenységre fogja ingerelni őket olyan nép sokaságával, amely az ő megítélésükben a senkik közé tartozik. Izraelben undort keltve egy látszólag értelmetlen népség fogja magára vonni a figyelmet. („Féltékenységre ingereltek engem azzal, ami nem isten, bálványaikkal ingereltek engem. Ezért féltékenységre ingerlem őket azzal, ami nem nép, egy ostoba néppel ingerlem őket.” [5Móz 32:21 RSV]) 10:20 Aztán Ézsaiás egészen biztosan hallja Istent, amint azt mondja: „Belebotlottam azokba, akik nem is fáradoztak azzal, hogy engem keressenek, nyilvánvalóvá váltam egy olyan nép számára, amely nem üldözött engem.” 10:21 „Pedig kezeim folyamatosan Izrael fölött lebegtek fényes nappal, intve őket, miközben hitetlenségük1 és negatív, ellentmondásos2 beszélgetésük arra késztette őket, hogy szemérmetlenül figyelmen kívül hagyjanak engem.” (Az apetheo szó [apátia] a hit megtagadását jelenti; antilego2 pedig ellentmondásos beszélgetést. Lásd Ézs 65:1 Kész voltam, hogy keressenek azok, akik nem kérdeztek engem. Kész voltam, hogy megtaláljanak azok, akik nem kerestek engem. Azt mondtam: „Itt vagyok, itt vagyok” [tükörnyelven] a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet. Ézs 65:2 Egész nap kitártam kezeimet a lázadó népre, amely nem jó úton jár, a maga mesterkedéseit követve.) következő fejezet >> << előző fejezet
0 Comments
Leave a Reply. |
RÓmaiakhoz írt Levél -
|
tükör_biblia_-_róma_levél.pdf | |
File Size: | 9319 kb |
File Type: |
A Tükör Biblia Transzformáció Zoom beszélgetések felvételeit itt tudod megnézni:
A magyar szöveg angol eredetije:
FRANCOIS DU TOIT:
MIRROR BIBLE, THE ROMANS @ 2021
FRANCOIS DU TOIT:
MIRROR BIBLE, THE ROMANS @ 2021
A Mirror Bible a görög eredeti bibliai szöveg magyarázó angol fordítása, FRANCOIS DU TOIT munkája
A levél angolról magyarra fordítását végezte:
Cseh Péter Mihály @ 2022.05.2-2022.05.31.
Cseh Péter Mihály @ 2022.05.2-2022.05.31.
Lektorálja: Dr. Palavics József Pajó @ 2022
A weblapot készíti, a tartalmat közzéteszi:
Fehér Vera
Fehér Vera
Az itt közzétett fordítás még csak egy munkaközi anyag. Tehát könnyen előfordulhat, hogy egyes szövegrészek még revideálásra kerülnek. De a célunk, hogy az érdeklődők a leghamarabb ismerkedhessenek a tartalommal, ezért már a munkaközi fordítás-változatot is megosztjuk.
Archives
Categories
A weblapot készíti, a tartalmat közzéteszi:
Fehér Vera
Fehér Vera