|
Pál költői megfogalmazásban bontja ki Krisztus misztériumának üzenetét, mintegy az emberiséget képviselve. Abszolút szenvedélyesen imádkozik, és azt kívánja, hogy mindenki meglássa Krisztusban való teljes összekapcsolódottságának mértékét. Isten Krisztusban ránk talált, mielőtt Ádámban elveszített volna bennünket.
Ef 1:10 Az idők teljességének üdvrendjében minden Krisztusban csúcsosodik ki. Minden, ami a mennyben van és minden, ami a földön van, megbékélt őbenne.
0 Comments
1:1 Pál, aki Isten magával ragadó elhatározásának alkalmazásában áll, és akinek az a megbízatása, hogy Jézus Krisztust képviselje az efezusi szentek és minden Krisztus Jézusban hívő ember előtt.
2:1 Képzeld el, hol talált ránk Isten. Egy alsóbbrendű életmód halálos csapdájában1 voltunk, állandóan az életünk mintaképének mércéje alatt éltünk. (A bűn, a hamartia1 szó, a ha, negatív vagy nélkül és a meros, rész vagy forma szóból, tehát a kiosztott részed nélkül vagy forma nélkül lenni, ami egy tájékozatlan, eltorzult, csődbe ment identitásra utal; a meros szó, a morphe szó törzse, mint a 2Korinthus 3:18-ban a metamorf, formával szó, ami a hamartia - forma nélkül - ellentéte. A bűn azt jelenti, hogy valaki az eredeti tervrajzzal való kapcsolat nélkül éli az életét, hogy elállítódott a viselkedése Isten eredeti harmóniájától. Lásd 5Mózes 32:18 „Ti elfelejtettétek a Sziklát, amely nemzett titeket, és elszakadtatok az Istentől, aki táncolt veletek!” A héber חוּל khul azt is jelenti, hogy táncolni, mint a Bírák 21:21-ben.)
3:1 A szolgálatom nem mérhető a börtöncellám méretéhez. Engem az ő kegyelme tart bezárva, ezért Krisztus Jézus a börtönőr. Ti vagytok az oka annak, hogy itt vagyok. (A kegyelem méri fel a szolgálatomat. Ez a börtöncella nem képes befogadni vagy elrejteni üzenetemet előletek.)
4:1 Az a tény, hogy börtönben vagyok, a legkevésbé sem csökkenti a „Krisztusban-létem” tudatát. Krisztusban vagyok bebörtönözve. Teljes létezésem őbenne van meghatározva és behatárolva. Hagyd, hogy mindennapi életed részletei az igazi identitásod2 és értéked3 tudatából fakadjanak1, ahogyan az őbenne tükröződik. (Pál a börtönből ír, de látja magát Krisztussal együtt ülve a mennyei helyeken. Ef 2:6. Életét semmilyen figyelemelterelés vagy ellentmondás nem tudja más valóságra szűkíteni. „Elhívásodhoz méltó járás” helyett azt írtam: „Hagyd, hogy mindennapi életed részletei az igazi identitásod2 és értéked3 tudatából fakadjanak1, ahogyan az őbenne tükröződik.” A parakaleo1 szó, belülről ihletett, hogy éld a neked tervezett életet. Az elhívásod vagy hivatásod, a kaleo2, a családnévből, a névvel való azonosításból. A járni méltó, axios3, azaz egy másik, hasonló értékű dolog súlyával bíró, annyit érő.)
6:1 Ez a kölcsönös egymás iránti engedés minden társas kapcsolatban folytatódik, amelyben részt veszünk, és kiterjeszti a krisztusi élet vonzó megjelenítését, kezdve otthon, a szerető szülők meleg ölelésében. Az, ahogyan a gyermekek a szüleiknek válaszolnak, tanúskodik az Úrban való megigazultságukról. (A megigazultság kifejezés lényegében arról szól, hogy két fél megbecsüli egymáshoz való hasonlóságát.)
|
Nyomtatható verzió:
EFEZUSIAKNAK ÍRT LEVÉLTÜKÖR BIBLIA 
Francois du Toit
A levelet angolról magyarra fordította:
Cseh Péter Mihály @ 2022. március 18- április 14. 
Cseh Peti
Lektorálta:
dr. Palavics József Pajó 
dr. Palavics József Pajó
A weblapot készíti, a tartalmat közzéteszi:
Fehér Vera 
Fehér Vera
ArchivesCategories |
||
RSS Feed
