4:1 Az a tény, hogy börtönben vagyok, a legkevésbé sem csökkenti a „Krisztusban-létem” tudatát. Krisztusban vagyok bebörtönözve. Teljes létezésem őbenne van meghatározva és behatárolva. Hagyd, hogy mindennapi életed részletei az igazi identitásod2 és értéked3 tudatából fakadjanak1, ahogyan az őbenne tükröződik. (Pál a börtönből ír, de látja magát Krisztussal együtt ülve a mennyei helyeken. Ef 2:6. Életét semmilyen figyelemelterelés vagy ellentmondás nem tudja más valóságra szűkíteni. „Elhívásodhoz méltó járás” helyett azt írtam: „Hagyd, hogy mindennapi életed részletei az igazi identitásod2 és értéked3 tudatából fakadjanak1, ahogyan az őbenne tükröződik.” A parakaleo1 szó, belülről ihletett, hogy éld a neked tervezett életet. Az elhívásod vagy hivatásod, a kaleo2, a családnévből, a névvel való azonosításból. A járni méltó, axios3, azaz egy másik, hasonló értékű dolog súlyával bíró, annyit érő.) 4:2 A szelídség és a gyengédség a megjelenésetek alapja. Ez tesz képessé titeket arra, hogy még a lehetetlennek tűnő helyzetekben is együttérzést mutassatok, lelkesen elviselve egymást egy olyan környezetben, ahol a szeretet uralkodik. 4:3 Legyünk éberek, hogy kincsként értékeljük egységünket1 a szellemben, ami a békében2 foglaltatik. (A sundesmos1 szó a sun, az egyesülést jelölő elsődleges elöljárószóból és a deo szóból, amely az egyetértésben való összekötést jelenti, mint a házasságban. Az eirene2 szó, békét jelent, az eiro, összeillesztés, újra eggyé válás szóból; az ácsmesterségben galambfarkú illesztésnek nevezik, amely a legerősebb illesztés. A béke a barátság akadálytalan élvezetének helye.) 4:4 Csak egy test és egy Szellem van. Elválaszthatatlanul egyek vagyunk, ugyanabban a reménységben. Nincs B terv. Ugyanazt a vezetéknevet viseljük. (Nevezett, kaleo1, névvel, családnévvel azonosítani.) 4:5 Csak egyetlen törvényes Uralom van, egyetlen hit és egyetlen keresztség. Mindannyian ugyanabban az egységben vagyunk elmerülve. (Csak egyetlen hit van. Nem az, amit mi hiszünk Istenről, hanem amit Isten hisz rólunk. A hitünk nem találja ki Istent. Isten hite határoz meg minket. Jézus az, amit Isten hisz. Lásd a János 1:33-hoz fűzött kommentáromat. János keresztsége a megtestesülést hirdeti. Mégis csupán prófétai képet közöl arról, amit majd Jézus szellemkeresztsége fog teljesen megmagyarázni, hogy az emberiség együttesen be van fogadva és el van merítve az ő halálába, feltámadásába és mennybemenetelébe. A megtestesülésben a prófétai szó van bemutatva, amely emberi alakot öltve félbeszakítja az emberi történelmet. Így látjuk az istenséget, amint alámerül a mi emberségünkbe, és kijelenti, hogy semmi sem fogja megállítani őt abban, hogy belépjen a mi poklunkba és legmélyebb sötétségünkbe. Halálunkat halva Isten lezár minden pusztító gondolkodásmódot és hiábavaló gyümölcsöt, amelyet Ádám bukásától örököltünk. Ahogyan ő a keresztségében kiemelkedett a vízből, mi is vele együtt emelkedünk fel az ő feltámadásában az új életre. Hóseás 6:2; Efezus 2:5-6. A baptizo1 szó a bapto, bapto, alámerít, eláraszt.) 4:6 Csak egyetlen Isten van. Ő marad a világmindenség legfelsőbb Apja. Mi azért vagyunk, mert ő van. Ő mindenben jelen van. Ő mindenek felett, mindenek által és mindenben van. („Nincs távol egyikünktől sem. Őbenne élünk, mozgunk és van a létünk. Valóban az ő utódai vagyunk.” ApCsel 17:24-28. A hazugság atyja nem az emberi nem atyja.) 4:7 Krisztus ajándéka a kegyelem extravagáns dimenzióit méri ki, ahol mindenki egyformán részesül előnyben. (Egy mérték, egy érték. Egyéni értékünket az ő ajándéka határozza meg, nem pedig a mi teljesítményünk.) 4:8 A Szentírás1 megerősíti, hogy letartóztatott3 minden lehetséges fenyegetést, amely az emberiséget túszul ejtette, „foglyul ejtette a fogságot”. És a feltámadásában, trófeaként vitt minket a magasba diadalmas mennybemenetelekor. Fontoljátok meg Isten zsenialitását: a megtestesült Krisztusban emberi alakban4 visszaszerezte2 azt, ami eleve a teremtettségünk által hozzánk tartozott. Ez az ő kegyelmi ajándéka nekünk. (Ebben a versben Pál megmagyarázza azt, amit az imént a 7. versben kijelentett - azt akarja, hogy megismerjük Krisztus ajándékának minden mértéket felülmúló extravagáns nagyságát. Ne feledjük, hogy a börtönből ír [Ef 4:1] Nem azért kér imákat, hogy kijusson a börtönből. Ő Krisztusban van bebörtönözve - [4:1] Teljes létezésem őbenne van meghatározva és behatárolva. Egykor a teljesítmény törvényének foglya volt, a saját testében túszként fogva tartva, kétségbeesetten kiáltozva: „Van-e valaki, aki megszabadíthatná őket ebből a halálos csapdából?” [Róm 7] Most Krisztus foglyaként beszél. Eszébe jut a 67. zsoltár egész szövegkörnyezete, és nyilvánvalóan felkelti az érdeklődését, amely azt ünnepli, hogy Isten megmenti a foglyokat a fogságból, sőt az önfejű és makacs embereket is, akik már meghaltak és a sírjukban ragadtak. [gondolkodásmód] Lásd Zsolt 67:6-7. Ő az árvák atyja és az özvegyek védelmezője. Isten a magányosokat otthonba helyezi. A foglyokat hatalmasan kivezeti, a konokokat is, még a sírokban lakókat is. Pál a kinyilatkoztatás által látja annak jelentőségét, hogy Jézus meghal a mi halálunkkal, és mentőakcióval belép a sötétségünkbe és a pokolba. Most idézi1 a Zsoltárok 67:19-et [a LXX Septuagintából - a görög ÓSZ-ből, amely a maszoretikus héber szövegben a Zsoltárok 68. verse], és látja a foglyul ejtett emberiséget a megtestesült Ige, az ember Jézus Krisztus halálában, pokolba való leszállásában és diadalmas feltámadásában. Zsoltárok 67:19 ἀνέβης εἰς ὕψος, ᾐχμαλώτευσας αἰχμαλωσίαν, ἔλαβες δόματα ἐν ἀνθρώπῳ - anebes eis hupsos, echmaloteusas3 aichmaloosian, elabes2 domata en [in] anthropo4 „Felemelkedtél a magasba, fogságba ejtve a fogságot [lándzsával letartóztatva3. Lásd 2Kor 10:5] és visszafoglalta2 az emberiség ajándékait emberi alakban. Az elabes2 szó a lambano szóból azt jelenti, hogy elvenni azt, ami a sajátunk. Az emberi faj4, férfi vagy a nő, szó a anthropos4, az ana, felfelé, és a tropos, életmód; jellem; hasonlóképpen. [A maszoretikus héber szöveg, Ps 68:18,19, לקחת מתנות באדם lakachat mattanoth ba adam - "Ádámban vettél ajándékokat". Az ajándékokat, amelyeket Jézus Krisztus osztogat nekünk, bennünk kapta, megtestesülésében és megtestesülése által. Adam Clarke]. A Zsoltárok 67:19 LXX folytatja: καὶ γὰρ ἀπειθοῦντες τοῦ κατασκηνῶσαι - kai gar apeithountes tou kataskenoosai, „annak érdekében, hogy még a hitetlenek, apeithountes - a meggyőzésnek ellenállók, a visszaesők, az önfejűek, az akaratosak, a makacsok, a lázadók is megnyugodjanak; vagy most lakjon - kataskenosai - belül táborozzon - ez a szó ismét a megtestesülés jelentőségét hangsúlyozza - kata, le és skenosai, a skenos - bőrből. Isten örökkévaló gondolatai, a beszélgetés, amely az idők kezdete előtt volt, bőrbe van öltözve. János 1:1-3:14. Lásd Jel 13:10. A lándzsával foglyul ejtve és karddal megölve [Jn 18:3] a halált ajtóvá tette abba a tartományba, amelyben az emberiség fogságban volt, [hogy a feltámadáskor diadalmasan kivezessen minket a Bárány trófeájaként] két nap múlva feltámaszt minket. A harmadik napon feltámaszt minket. Hóseás 6:2 Újjászülettünk az ő feltámadásában. 1 Pét 1:3. Továbbá Efezus 2:5-6. Így mentett meg minket a kegyelem: míg mi még abban a halott és közömbös állapotban voltunk a mi elhajlásainkban, addig Krisztussal együtt megelevenedtünk.) 4:9 Az a tény, hogy felemelkedett, megerősíti győztes leszállását az emberi kétségbeesés legmélyebb bugyraiba. (Lásd János 3:13: „Senki sem szállt fel a mennybe, csak az, aki a mennyből leszállt1, az emberfia”. Az egész emberiség fentről származik. Mi anouthen1 vagyunk, fentről [lásd Jak 1:17-18]) 4:10 Ő most a hatalom legfelsőbb rangját foglalja el, a sötétségünk legalacsonyabb régióitól, amelyekbe elért, hogy megmentsen minket, a legmagasabb hatalomig a mennyekben, miután küldetését maradéktalanul teljesítette. (A bukott emberiség teljes mértékben visszatért a hiteles, terv szerinti életének tekintélyéhez. Zsolt 139:7 Hová menjek el a te Szellemedtől? Vagy hová meneküljek a Te orcád elől? Többes szám מפניך mippaneycha Elohim arcai. Az istenségben lévő személyek többszörösére utal. Zsolt 139:8 Ha én felmegyek a mennybe, te. שׁמים שׁם אתה Shemayim Shem/Sham Atah. A שמים semayim, az ég [ami a következő szó többes száma], Sém, jelentése, név vagy hírnév; az azonos határozószó Sám jelentése, itt, ott. Az ősi héberben msbreath. Ezután a szó, אתה Alef és Tav את AT-val kezdődik, amelyek a héber ábécé első és utolsó betűi; a rabbik úgy értelmezik, mint az első anyag, amelyből minden dolog kialakult, [lásd Gen 1:1]. Az AT partikula [ejtsd: et], magyarul lefordíthatatlan; de - mondja rabbi Aben Ezra - „a dolog anyagát jelenti”. Ezután következik a ה hey betű, az ősi héberben ez e, az ember felemelt kézzel ábrázolja a csodálkozás sóhaját, „íme”, mint amikor egy nagyszerű látványt nézünk; tehát jelentése: „lélegzetvétel” vagy „sóhaj”, ahogyan az ember teszi, amikor valami csodálatosat lát és rámutat. A ה [hej] egyben az 5-ös szám is, amely a kegyelem száma. Az Alfa és az Omega [amelyek a görög nyelv első és utolsó betűi] egyesüléséből keletkezik az αω ige, lélegzem. És a héberben az ábécéjük első és utolsó betűjének egyesülése, את [a modern héberben] írják, Aleph [bikafej] és Tav [a kereszt] ta az ősi héberben. Ha a Hádészban vetem meg az ágyamat, a te jelenléted már betölti azt. LXX - πάρειμι pareimi a te közvetlen jelenléted - én vagyok. A LXX-ban, azaz a görög Septuagintában [i. e. 250] ez a Zsolt 138:8 [139 a héber szövegben] Lásd az 1Thessz 2:19-hez fűzött jegyzeteimet). 4:11 Amit Isten bennünk hordoz, az a világnak becsomagolt ajándék: egyesek úttörőnek vannak megbízva, mások prófétai ajándékkal vannak megajándékozva, mások jó hír hirdetőjeként, mások pásztorként, akiknek valódi ajándékuk van a gondozásra és ápolásra, és másoknak ajándékuk van arra, hogy a kinyilatkoztatás ismerete által a tanítást feltüzesítsék. (Követek, kommunikátorok, tanácsadók és kócsok. - Rob Lacey) 4:12 Ajándékának minden egyes megnyilvánulása arra szolgál, hogy teljesen felkészítsen és képessé tegyen benneteket a szolgálat munkájára, hogy kölcsönösen hozzájáruljatok sajátos feladatotokhoz Krisztus látható testének meghatározásában. 4:13 E szolgálati ajándékok az a célja, hogy mindenkit egyenrangúan és a hit egységében mutassanak be. Pontosan azt higgyék, amit Isten Fia hisz, és pontosan tudják, amit ő tud rólunk. Szemtől szembe állva, egyenlő nagyságban, Krisztus teljességének1 mércéjéhez mérten. (Mindenkit eljuttatni a bennük lévő Krisztus mértékének teljességére való ráébredésre. A xrisztosz szó, a Felkent, a χρίω chriō, olajjal bekenni vagy bedörzsölni, megkeni; a kezét átvonni, megmérni; a χείρ cheir, kézből. [Még mindig kézzel mérjük a lovak magasságát - azaz: „Tizenhét kezes ló”.] A szó, pleroma1, olyan Krisztussal zsúfolásig megtöltött életet jelent, mint egy teherhajó, amely a rakományát szállítja.) 4:14 A legveszélyesebb élet, amit élhetsz, a tudatlan élet. Úgy maradsz, mint egy csecsemő egy irányíthatatlan hajón az élet viharainak hullámaiban és szelében. Ilyenkor mintegy kockadobás irányít, miközben az emberek megtévesztő tanításai és zavaró trükkjei szórakoztatnak. 4:15 A szeretet1 ad hangot az igazságnak. Az igazság2 által inspirált beszélgetés olyan légkört teremt, amelyben a növekedés spontán és elkerülhetetlen. Az egész személy Krisztusban van megnevezve, aki a feje a testnek. Ő az Isten emberiséggel való kommunikációjának betetőzése. („Az igazságot szeretetben kimondani” nemcsak az előnyben részesített magatartás minden beszélgetésünkben, hanem az egyetlen lehetőség. Ahol az igazság feddhetetlenséget ad a szeretetnek, és a szeretet vonzerőt ad az igazságnak. A szeretet, agapao1, az ago, vezetni, ahogy a pásztor vezeti a juhait, és pao, pihenni szóból származik. Isten nyugalma a mi tökéletességünket ünnepli; agapé azt jelenti, hogy ugyanazt az értéket látjuk, amit Isten lát minden emberben. Az igazság2, amint az Krisztusban tükröződik [21. v.]) 4:16 Őbelőle1, mint egy zene karmesteréből árad ki a mi tervünk eredeti kompozíciója és részletei. Mint a költészetben összefonódó szavak, rétegről rétegre kapcsolódnak össze, hogy teljes legyen a harmónia, gondolatainak ritmusát követve, mint a lábnyomok. Eközben a test virágzik és lüktet a szeretet energiájától. Minden egyes megnyilvánulás ott találja meg a maga teljes mértékét. ([mint a zene karmestere1, epichoregeo1] „Az egyház nem egy feldarabolt, működésképtelen test, hanem teljesen összehangolva és hatékonyan az ember szerelmese.” - Rob Lacey) 4:17 A legsürgősebb kérésem hozzátok az Úrban a következő: nincs semmi közötök az üresfejű tömegek1 ostobaságához. Az életetek és ügyeitek értelmetlen módon való vezetésének napjai lejártak. (A pogányok ethnos1, az emberek tömegei, akik elméjük hiúságában járnak.) 4:18 A nekik tervezett élet idegennek tűnik számukra, mert elméjüket elsötétíti a tudatlanság által uralt megkeményedett szív. Elvakítja őket az érzékek illúziója, amely az egyetlen támpontjuk, fényes nappal bekötött szemmel dacosan járnak. (A szív megkeményedése az elsötétült értelem eredménye; a hitetlenség által elfátyolozott elme. Lásd 2 Kor 4:4) 4:19 Mivel Istentől eltávolodott életre kondicionálódtak, ezért szellemben érzéketlenek, a vágy és a kapzsiság vezérli őket. Teljesen átadták magukat a felháborító, szégyentelen életnek. (Lásd Róm 1:19-23) 4:20 Mindezzel teljes ellentétben áll a Krisztus. 4:21 Az igazság1 Jézusban van meghatározva. Nem lehet őt más összefüggésben tanulmányozni. Ő a megtestesülés. Hallgasd, ahogyan ő visszhangzik benned. A rólad szóló igazságnak Jézusban van a végső támpontja. (Szó szerint: Az igazság1, amint az Jézusban van. Lásd 1Jn 2:7-8 Bármi igaz rá, az rád is ugyanúgy igaz. Ő nem azért jött, hogy egy új, kompromisszumos szabályrendszert vezessen be. Ő nem nekünk, hanem rólunk mutat példát.) 4:22 Mert az őbenne, az ő halálában és feltámadásában való egyesülésetek igazságában levetkőztétek1 ezt a régi identitást, mint egy piszkos, elnyűtt ruhát. A tudatlanság és a kéjvágy [18. v.] megrontott és becsapott benneteket, hogy egyáltalán viseljétek. (Az ige, αποθεσθαι 1apothesthai, aorisztikus középső főnévi igenév, amely az ige által kifejezett cselekvést befejezett egységként mutatja be, kezdettel és véggel. Csakúgy mint egy színész, aki egy adott szerephez köpenyt viselt, amelyet értelmeznie kellett; a hamis identitás már nem releváns. Lásd Kol 3:1-3:9 Az a régi élet hazugság volt, idegen volt a mi tervünktől. Azokat az álruhákat most teljesen levetkőztük magunkról, amikor megértjük a Krisztussal való egyesülésünket az ő halálában és feltámadásában. Többé nem vagyunk kötelesek a korábban viselt köntösünk azonossága és uralma alatt élni, és nem is csalunk meg senkit hamis színleléssel. [A jelmezek, amelyeket egy színész viselne, meghatározzák a szerepét a darabban, de nem határozhatják meg őt magát.]) 4:23 Így szokás szerint megújultok1 elmétek legbensejében. Ez azt fogja eredményezni, hogy teljesen átprogramozódtok abban, ahogyan magatokról gondolkodtok. (Merengjetek el a rólatok szóló igazságon, ahogyan az Krisztusban megjelenik. Kezdjétek azzal a ténnyel, hogy vele ültök a mennyben. Soha nem lehettek ővele együtt jobban feltámasztva és felemelve, mint amennyire már most is abban vagytok. [Ef 2:5-6] Csak a megváltott együvé tartozásotok tudatában „növekedhettek”. Figyeljétek meg, hogy Pál nem azt mondja, hogy „újítsátok meg elméteket”. Hanem, hogy szokás szerint megújuljatok... A jelen idejű passzív főnévi igenevet ανανεουσθαι ananeosthai1, ana, felfelé [azáltal, hogy a fenti dolgokra irányítjátok gondolataitokat, ahol Krisztussal együtt ültök] és νεώτερος neoteros, megújult; megújult. A görög főnévi igenévnek lehet jelen idejű vagy aorisztikus alakja. A két forma közötti ellentétnek inkább az aspektushoz van köze, mint az időhöz. A jelen idejű főnévi igenév progresszív vagy imperfektív aspektus kifejezésére szolgál. Az ige által kifejezett cselekvést úgy ábrázolja, mint ami folyamatban van. Az Aorist Infinitive azonban nem fejez ki progresszív aspektust. Az ige által kifejezett cselekvést befejezett egységként mutatja be, amelynek van kezdete és vége. Ez az átalakulás az elmétek szellemében történik, amelyet az igazság sokkal mélyebb szinten ébresztett fel, mint a puszta intellektuális vagy tudományos beleegyezés. Gyakran azt hittük, hogy az információnak a fejből kell a szívbe cseppennie; de ez éppen fordítva van. Jézus azt mondja a János 7:37-ben: „Ha elhiszitek, hogy én vagyok az, amiről az Írás szól, akkor felfedezitek, hogy ti vagytok az, amiről én szólok, és élő vizek folyói fognak kiáradni legbensőbb lényetekből. Az emberiség szelleme soha nem volt fertőzött, akárcsak a vízjel a papírjegyen. Az elveszett pénzérme soha nem vesztette el eredeti feliratát és képét [lásd még Jakab 3:9]. Az elmét fátyolozta el a sötétség. Elsötétült az értelmünk. Gondolataink a lélek birodalmának támpontjára szűkültek, önmagunk és egymás megismerése csupán a test szerint történt. Ézs 55:8-11. Semmi baj nincs a tervezésünkkel vagy a megváltásunkkal. Rosszul gondolkodtunk. Annak érdekében, hogy gondolataink megmeneküljenek a sötétség uralmából, Jézus, mint Isten megtestesült képe és hasonlatossága, elment a legsötétebb pokoli rémálmunkba, és szembenézett a legkegyetlenebb ítéletünkkel és félelmeinkkel, és meghalt a mi halálunkkal. Ez az a misztérium, ami korszakokon és nemzedékeken át el volt rejtve, a mi megdicsőülésünkre. Azért lettünk ővele együtt megfeszítve, hogy abszolút lezáruljon minden olyan hivatkozás, amely Ádám bukása következtében önmagunkra vonatkozott. És miközben halottak voltunk bűneinkben és vétkeinkben, Isten ővele együtt megelevenített, felemelt és leültetett minket Krisztusban. Most mindnyájan fedetlen arccal szemlélhetjük az Úr dicsőségét, mintegy tükör által. És gyökeresen átalakuljon a gondolkodásunk, hogy újra felfedezzük az ő képét és hasonlatosságát, amelyet teljesen megváltott bennünk.) 4:24 Maradjatok1 teljesen elmerülve2 ebbe az Isten által felülről megformált új személybe. Isten képére és hasonlatosságára teremtettetek. Erről szól a megigazultság és az igazi szentség. (A kopulatív partikula kai1, mint a καὶ ἐνδύσασθαι, folytatja az előző 3 mondatban kifejezett gondolatot. Az ige, ενδυσασθαι endusasthai [mint a 22. versben], ismét aorisztikus középső főnévi igenév, amely az ige által kifejezett cselekvést befejezett egységként mutatja be, kezdettel és véggel. Gal 2:20 Itt tehát egyszerre vagyok halott és élő. Halott vagyok a régi énemnek, aki próbáltam lenni, és élek a valódi énemnek, ami Krisztus bennem. Vele együtt megfeszíttettem, és most vele együtt élek. Micsoda dicsőséges összefonódás. Benne voltam a halálában. Most felfedezem, hogy ő belém, az életembe ivódott. Most először lehetek szabad a bőrömben, elmerülve a közös fiúságunkba vetett hitében. Szeret engem és hisz bennem. Ő Isten ajándéka számomra. Továbbá Lukács 9:24 A saját magunk által alkotott „én” épségben tartásával próbálkozni, eleve veszett ügy. „Elveszíteni” önmagatokat bennem, azt jelenti, hogy felismeritek, hogy én vagyok a forrása annak, akik eleve vagytok. Ez a ti megmentő kegyelmetek. A Lukács 24:49-ről szóló jegyzeteim: az öltözködési szabályaitok.) 4:25 A színlelés és az egymásnak való hazudozás a régi életetek része volt. Most az igazság marad az állandó inspiráció minden beszélgetésetekben. Úgy kapcsolódunk egymáshoz, mint különböző részek ugyanabban a testben. (Ami azt jelenti, hogy egymás becsapása azt jelentené, hogy becsapjátok magatokat. Az igazság csak Krisztusban talál összefüggést [21. v.]) 4:26 Még ha úgy is gondoljátok, hogy jogos kifogásotok van, ne hagyjátok, hogy a harag uralja a napotokat. Ha nem foglalkoztok vele azonnal, a bennetek lévő Krisztus hasonlatosságának fényében, a nap lenyugszik számotokra, és a napotok az elvesztegetett lehetőségek közé kerül, ahol a sötétség a haragot használja fel arra, hogy bűnbe csábítson. 4:27 Bármilyen bűn, amelyet eltűrtök, nyílt meghívás az Ördögnek. Ne adjatok neki felületet, ahonnan tevékenykedhet. 4:28 Ha korábban tolvajok voltatok, most már nem vagytok azok. Keressetek egy becsületes munkát, ahol a munkátok gyümölcse áldás lehet mások számára. 4:29 Az olcsó beszéd helyett a szátok most a kegyelem forrása, amely bátorítást és inspirációt ad mindenkinek, aki hallótávolságon belül van. 4:30 A Szent Szellem az Istentől kapott pecsétgyűrűtök, amely megerősíti, hogy megváltottként a nappali világosságban éljétek az életeteket. Bármi egyéb viselkedés, mely az éjjelhez tartozik, elszomorítja őt. 4:31 A lehető legerősebben foglaljatok állást a torz viselkedés minden formájával szemben a saját életetekben. Ne engedjétek meg magatoknak, hogy rosszindulatúak legyetek. Az erőszakos érzelemkitörések és a dühöngések nem állnak jól nektek. Nem kell kiabálnotok ahhoz, hogy érvényt szerezzetek az álláspontotoknak. Az embereknek biztonságban kell érezniük magukat a beszélgetéseitekben. Ezért a rágalmazás és a bántó szavak, az istenkáromlás kiesnek. 4:32 Inspiráljon benneteket a kedvesség és az együttérzés. Az, hogy megbocsátotok egymásnak, amikor esetleg ingerültnek és csalódottnak érzitek magatokat, azt mutatja, ahogyan Isten kegyelmesen bánt velünk Krisztusban.
0 Comments
Leave a Reply. |
Nyomtatható, online pdf formában olvasható verzió:
EFEZUSIAKNAK ÍRT LEVÉLTÜKÖR BIBLIA A levelet angolról magyarra fordította:
Cseh Péter Mihály @ 2022. március 18- április 14. Lektorálta:
dr. Palavics József Pajó A weblapot készíti, a tartalmat közzéteszi:
Fehér Vera ArchivesCategories |