2:1 Képzeld el, hol talált ránk Isten. Egy alsóbbrendű életmód halálos csapdájában1 voltunk, állandóan az életünk mintaképének mércéje alatt éltünk. (A bűn, a hamartia1 szó, a ha, negatív vagy nélkül és a meros, rész vagy forma szóból, tehát a kiosztott részed nélkül vagy forma nélkül lenni, ami egy tájékozatlan, eltorzult, csődbe ment identitásra utal; a meros szó, a morphe szó törzse, mint a 2Korinthus 3:18-ban a metamorf, formával szó, ami a hamartia - forma nélkül - ellentéte. A bűn azt jelenti, hogy valaki az eredeti tervrajzzal való kapcsolat nélkül éli az életét, hogy elállítódott a viselkedése Isten eredeti harmóniájától. Lásd 5Mózes 32:18 „Ti elfelejtettétek a Sziklát, amely nemzett titeket, és elszakadtatok az Istentől, aki táncolt veletek!” A héber חוּל khul azt is jelenti, hogy táncolni, mint a Bírák 21:21-ben.) 2:2 Mindannyian egy közös minta részesei voltunk, egy hatalmas, láthatatlan befolyás sodort minket magával, egy olyan szellem-energia, amely hitetlenségünkön keresztül mintegy fiakká fogadott minket az utasításaihoz. 2:3 Ez idő alatt mindannyiunk viselkedése elvetemült és megromlott volt. Tiltott vágyak zűrzavarában vergődve, az érzékek vágyaitól vezérelve, teljesen belefeledkezve az elmejátékok által uralt élet kifejezésébe. Olyan volt, mintha egy kiforgatott szenvedély nevelte volna az emberek globális fajtáját. 2:4 Mindezek egyike sem tudott elvonni Isten pazarló szeretetétől. Továbbra is pontosan ugyanolyan intenzitással szeretett minket. 2:5 Így mentett meg minket a kegyelem: miközben még a halál és közömbösség állapotában voltunk a tévelygéseinkben1, Krisztussal együtt feléledtünk2. Semmi saját részünk nem volt ebben. A kegyelem megszabadított3 minket egyszer s mindenkorra azoktól a hazugságoktól, amelyeket a teljesítmény-vezérelt rendszerben elhittünk magunkról, és most meghatározza4 hiteles identitásunkat. (A gyakran véteknek fordított szó, παράπτωμα paraptoma1, eltérés; a para közeli és a pipto szóból, magasabb helyről alacsonyabbra ereszkedni; megállni, petomai, repülni. A magasság elvesztése az emberiség bukott gondolkodásmódjáról beszél. Kol 3:1-3. A συνεζωοποιησεν sunetzoopoiesen2 [együtt megelevenített] ige aorisztikus aktív jelző, amely egy olyan cselekvést ír le, amely a múltban fejeződött be. A mondat, χάριτί ἐστε2 σεσῳσμένοι3 - szó szerint így fordítható: „Kegyelemből vagytok - miután üdvözültetek”. Az este4 ige az eimi, vagyok jelen idejű aktív jelzője - jelezve a lényed folyamatos állapotát, amely egy megállíthatatlan3 szabadságot ünnepel, amely a javadra történt. A sesoosmenoi3 ige, megszabadított; a Befejezett Passzív, amely egy olyan állapotot ír le, amely létezik, valaminek az eredményeként, ami korábban történt. A Befejezett Igeidő alapgondolata az, hogy egy cselekvés előrehaladása befejeződött, és a cselekvés eredményei tovább folytatódnak, teljes hatásukban. Más szóval, a cselekvés előrehaladása elérte a csúcspontját, és a befejezett eredmények már léteznek. Nem járultunk hozzá az üdvösségünkhöz. Isten Mesterterve az evangélium misztériumában bontakozott ki, amely kijelenti, hogy Krisztus halálában és feltámadásában közösen veszünk részt. Ez a kegyelem misztériuma, Isten Krisztusban nyilatkoztat ki minket. Most már úgy ismerhetünk, ahogyan mindig is megismertek voltunk. 1Kor 13:12. Isten cselekedeteiből vagyunk mi Krisztusban. 1Kor 1:30. Isten látott minket Krisztusban, az ő halálában és feltámadásában mielőtt mi magunkat ott láttuk volna. Kr. e. 800-ban már kijelentette, hogy az emberiség Krisztussal együtt feltámadt. Ez az egyetlen írás az egész Ószövetségben, amely kifejezetten említi a harmadnapi feltámadást, és ez minket is magában foglal. „Két nap múlva feléleszt minket, a harmadik napon feltámaszt. Hóseás 6:2) 2:6 Az ő feltámadásában mi is benne vagyunk. Az ő mennybemenetelében is együtt vagyunk felemelve, hogy ugyanúgy jelen legyünk a mennyei birodalom tróntermében, ahol vele együtt ülünk az ő végrehajtó hatalmában. Teljes mértékben képviselve vagyunk Krisztus Jézusban. (Olyan sok időt vesztegettünk arra, hogy megpróbáljunk „oda” eljutni, jóllehet az „oda” ott van, ahol kezdettől fogva vagyunk. A Krisztusban való közös helyzetünk határoz meg bennünket. Ez már soha többé nem lehet távoli cél, amit vallásos áhítattal vagy törekvéssel elérhetünk, hanem a közvetlen helyünk. Lásd Ef 4:8-10; Kol 3:1-3) 2:7 Képzeljétek el, hogy Isten most már az időtlen örökkévalóságon át képes felmutatni kegyelme gazdagságának trófeáját, amelyet kedvességében tanúsított irántunk Krisztus Jézusban. A kereszt sikerének minden mértéket felülmúló bizonyítékát mutatja fel a kegyelem. (Az igazságosság egyetlen diadalmas cselekedetében Isten megmentett minket a „pincétől a padlásig”. Itt vagyunk most, Krisztusban kinyilatkoztatva, a boldogság lehető legmagasabb fokán. Az emberiség szomorú történelme nem tudta elterelni a figyelmet Isten pazarló szeretetéről.) 2:8 Az üdvösséged nem a jó viselkedés jutalma. Ez egy kegyelmi dolog volt az elejétől a végéig. Neked nem volt benne részed. Még a hit ajándéka is egyszerűen az Ő hitét tükrözi. (Ismétlem, ahogy Pál az Ef 2:5-ben mondja: χάριτί ἐστε σεσῳσμένοι chariti este sesoosmenoi, „Kegyelemből vagytok, mivel a hit ajándéka által megmenekültetek az olyan hazugságokból, melyek így kezdődnek: „Én nem vagyok...” A kegyelem felfedi, hogy kik vagyunk, és Isten hite meggyőz minket erről. Nem mi találtuk fel a hitet. Ez eleve Isten hite volt. Hitből hitbe megy a dolog, mondja Pál a Róma 1:17-ben. Jézus egyszerre a hit forrása és végeredménye. Zsidók 12:2) 2:9 Ha ez bármilyen cselekvésetekkel megvalósulhatna, akkor lenne okotok a dicsekvésre. 2:10 Az ő terve alapján vagyunk kialakítva. Ő formált és alkotott minket Krisztusban. Az ő munkája, az ő költeménye1 vagyunk. Teljesen2 alkalmasak vagyunk arra, hogy jót cselekedjünk, képessé vagyunk téve arra, hogy vonzó bizonyítékát adjuk az ő bennünk lévő hasonlatosságának mindenben, amit teszünk. (Isten Krisztus ihletett kifejezését találja bennünk. A görög szó, amely a munkát jelenti, poeima1. Isten minden tőle telhetőt megtett azért, hogy jellemének spontán és erőfeszítés nélküli kifejeződését találja meg bennünk a mindennapi életvitelünkben. A proetoimatso2 szó azt a fogalmat fordítja le, hogy Isten elkészítette számunkra az utat, hogy királyokként vezessen ki minket, akárcsak a keleti szokás, ahol az emberek a király előtt mentek, hogy az utakat egyengessék, és így a király könnyedén és kényelmesen tudjon utazni. Ézs 40:3-5) 2:11 Emlékezzetek vissza, honnan jöttetek. Nemcsak szellemileg voltatok halottak, hanem nem is oly régen még nem-zsidónak minősítettek benneteket, a felszín alapján megítélve semmi sem kötött titeket hozzájuk. Gúnyolódtak rajtatok, mert nem osztoztatok a körülmetélés megkülönböztető jegyében, ami az ő hírnevüket jelentette. 2:12 Abban az időben távol voltatok a messiási reménytől. Semmi közötök nem volt Izraelhez. Idegennek éreztétek a prófétai ígéret szövetségeit, olyan életet éltetek, amelyben nem volt mire várnotok egy olyan világban, ahol Isten távolinak tűnt. 2:13 De most, hűha! Minden megváltozott. Felfedeztétek magatokat, hogy Krisztusban vagytok elhelyezve. Ami egykor oly távolinak tűnt, most oly közel van. Az ő vére felfedi megváltott ártatlanságotokat és hiteles geneziseteket. 2:14 Őbenne vagyunk egyek és békességben vagyunk mindenkivel. Ő feloldotta a megosztottság minden meghatározását. (Amiről tudjuk, hogy a háborút és a válást megszünteti.) 2:15 Megtestesülésével a szertartási törvények és előírások teljes zsidó rendszerét használhatatlanná tette, mint az emberi élet és viselkedés igazolására szolgáló mércét. Azzal, hogy meghalt az emberiség halálával, a feszültség és az ellenségeskedés minden oka teljesen megszűnt. Az általa meghirdetett béke egyetlen új, Krisztusban teremtett és meghatározott emberi fajt tár fel, ahelyett, hogy két, etnikai identitásuk és különbözőségük által elválasztott embercsoportot látnánk. 2:16 Mindkét fél teljes mértékben képviselve van és egyformán megbékélt Istennel a kereszt által egy emberi testben. Visszaállította a korábbi harmóniát. Így az összes ellentétes elem végképp vereséget szenvedett. 2:17 Ezen az alapon lépett fel nyilvánosan, hirdetve a béke Örömhírét az egész emberi fajnak. Mind azoknak, akik úgy érezték, hogy az ígéretek és szövetségek tekintetében kívül maradtak, mind pedig azoknak, akik zsidó identitásuk miatt mindvégig közel álltak hozzá. 2:18 Krisztusnak köszönhetően zsidó és pogány most már egy Szellemben egyformán elérhető az Apa. 2:19 A következtetés világos: többé nem néznek titeket rossz szemmel, mint idegent. Ott vagytok, ahová tartoztok, és egy bensőséges család része vagytok. 2:20 Életetek most már kézzelfogható meghatározást ad a szellemi struktúrának, mivel Isten a próféták és az apostolok alapjaiba építette bele azt. Maga Jézus Krisztus a fő sarokkő1. (A ακρογωνιαιου akrogooniaioo1 szó csak a LXX-ban fordul elő [először Ézs 28:16-ban] és az ÚSZ-ben itt, valamint az 1Pét 2:6-ban. A sarokkő [vagy alapkő, vagy állító kő] az első kő, amelyet egy falazott alap építésénél helyeznek el. Az összes többi követ ehhez a kőhöz viszonyítva helyezik el, és így határozzák meg az egész építmény helyét. Lásd 1Királyok 6:7. Egyetlen kalapács vagy véső hangja sem hallatszott, amíg a templom épült. Minden kő tökéletesen ki volt vágva a kőbányában [a keresztben], hogy pontosan tükrözze a legfőbb sarokkő mintáját. Továbbá Ézsaiás 51:1. És Róm 9:30-33; Ézs 8:14; Ézs 28:16. „Ez az elsődleges alapkő az építmény dőlésszögében, amellyel az építész a falak és a keresztfalak támaszpontjainak mércéjét rögzíti az egész építményben.” [W. W. Lloyd]) 2:21 Őbenne mindannyian olyanok vagyunk, mint élő Lego-kockák1, amelyek ugyanabból az anyagból, a beszélgetésből1 illeszkednek egymáshoz, egyre jobban artikuláljuk az Úrban egymásba fonódó globális mozgó szentélyt3. (A sunarmologeo1 szó a sun szóból származik, ami egyesülést jelent, a harmo szó harmóniát jelent, a logeo pedig beszélgetést. A auxano2 szó növekedéssel bővülést jelent. A naos3 szó a legszentebb lakóhelyet jelenti.) 2:22 Őbenne együtt épültök fel, mint Isten állandó szellemi lakhelye. Ti vagytok Isten lakcíme.
0 Comments
Leave a Reply. |
Nyomtatható, online pdf formában olvasható verzió:
EFEZUSIAKNAK ÍRT LEVÉLTÜKÖR BIBLIA A levelet angolról magyarra fordította:
Cseh Péter Mihály @ 2022. március 18- április 14. Lektorálta:
dr. Palavics József Pajó A weblapot készíti, a tartalmat közzéteszi:
Fehér Vera ArchivesCategories |