Zsidókhoz írt levél 9 - Tükör Biblia parafrázis fordítás

​1. Az első rendszer egy jellegzetes/specifikus istentiszteleti mintát követett, amelyet egy meghatározott és szent istentiszteleti helyen végeztek. (Amelynek részletei az új árnyékában beszéltek.)

 
2. Az első sátoros területet Szenthelynek nevezték; az egyetlen fény itt a 1gyertyatartóról/mécstartóról jött, amely megvilágította azt az asztalt, amelyen a 2látványkenyerek kerültek bemutatásra. [3Móz 24:5-9]
([1] A lámpatartó gyönyörűen kidolgozott, arany karos gyertyatartó (menóra) volt, amely bimbózó és virágzó mandulaágakat ábrázolt. Ne feledd, hogy ezt látta Jeremiás is a Jeremiás 1:12-ben, amikor Isten azt mondta: Felébredek a szavamra, hogy teljesítsem azt. Ugyanez a héber szó használatos itt: שׁקד shaqad; a mandulát éber fának hívták, mert az virágzott először, amíg a többi fa még téli álmát aludta.
[2] A héber לחם הפנים lechem haPānīm szó arckenyér, vagy a jelenlét kenyere. Ami Krisztusban történt velünk, az Isten örökkévaló szándéka szerint történik [Jelenlét kenyere, görögül πρόθεσις 1protézis, előre megtervezett/prófétai cél], amelyet minden prófétai útjelzőben/jelben és árnyékban megmutatott; a héber hagyományban a látványkenyér/bemutatókenyér az igazi mennyei/égből való kenyérre mutatott, a hiteles szóra, amely Isten - Jézus, a megtestesült/inkarnált szó - szájából fakadt, fenntartva formatervezésünk életét. A látványkenyér/bemutatókenyér a testben való élet mindennapi fenntartására mutatott/utalt, mint Isten végső sátorára/hajléka, amely Jézus és a két emmausi tanítvány beszámolójában valósult meg; szívük lángolt a rezgéstől, a rezonanciától a hit miatt, miközben megnyitotta előttük az Írásokat, majd az asztal körül megnyílt a szemük, hogy felismerjék Őt, mint az Írás beteljesedését, az Ő igazi étkezését/ételét, amely megtestesült [Lukács 24:27-31]. Az ember nem csak kenyéren él, hanem Isten autentikus gondolatán, Isten eredeti szándékából, a szájából származó Igén, az Ő képmásának és hasonlatosságának megtestesüléséből, amely megnyilvánult és megváltatott az Ő emberi életében. Lásd a megjegyzésemet az 1 Korinthus 11:34-hez.
 
3. A második kárpit a belső sátorba vezetett, ami a Szentek Szentje néven ismert. “A második fátyol a legszentebb helynek nevezett belső sátorhoz vezetett.”
 
4. Az 1arany füstölőt 2évente egyszer, az engesztelés/kiemgesztelődés napján vitték oda. Az egész szentély szíve a 3szövetségládában volt, amelyet a bizonyság ládájának is neveznek. Faláda volt, kívül-belül tiszta arannyal borítva. Ebben őrizték a 4aranykorsót a pusztából származó csodamanna mintájával, valamint Áron 5bimbózó botját, valamint a 6két vésett kőtáblát a szövetség tízparancsolatával.
[1] 3Móz 16:12,13 Évente egyszer vegyen Áron égő parazsat az arany serpenyőben a [bronz] oltárról, és vigye a szent helyen lévő arany tömjénoltárhoz/füstölőoltárhoz. Vegyen két marok apróra tört illatos fűszert is és tegye a tömjén oltárára az illatáldozatot, majd vigye Jahve elé a legszentebb helyre a függöny túloldalára a Szentek Szentélyébe, és a tömjén felhője borítsa be a kegyszéket/a kegyelem trónját a bizonyság ládáján.
Ez az engesztelés napjára jellemző előkészület volt. Más napokon az volt a papok szokása, hogy tüzet vettek a rézoltárról egy ezüst tömjénezőben/füstölőben, de évente egyszer, az Engesztelés nagy napján a főpap a tüzet a bronzoltárról vette egy arany tömjénezőben; tömjént/füstölőt vett az egyik paptól, magával vitte az egyik pap által hozott füstölőt, és elment vele a szentélyben lévő arany tömjénező oltárhoz, majd a függönyön belül, a Szentek Szentjében, a Frigyláda előtt imádkozott Isten előtt. Sir Isaac Newton.
Lásd Jelenések 8:3: Aztán egy másik mennyei hírnök érkezett egy arany tömjénezővel, és papi módon átvette az oltár felügyeletét/irányítását. Sok illatszert adtak neki, és ezt édes illatú illatanyagként/füstként égették el az arany füstölőoltáron [a Szent helyen], a trón előtt [a Szentek Szentjében leleplezve], hogy minden egyes szent imáit képviselje a trón előtt [most, leleplezve a Szentek Szentjében], hogy bemutassa minden egyes szent imádságait. (A libanōtos szó a tömjénfából kivált mézgára/gyantára utal; egyben a tömjénfüstölőre is, amelyben a tömjént égették el a réz áldozati oltár parazsával. Az estathē ige a histēmi [intransitív] ingressziv első aorista passzívja, átvette a helyét - elhelyezték epi tou suchiastēriou - elfoglalta papi állását/pozicióját az oltár felett.
Lásd 2Mózes 30:1-10: A Szentek Szentje füstölő oltárán. 2Mózes 30:6: És tedd a függöny elé, amely a bizonyság ládája mellett van, az irgalmasszék/a kegyelem trónja elé, amely a bizonyság fedele fölött van, ahol találkozni fogok veled.
[2] Az évente egyszeri Engesztelés Napja - יוֹם כִּפּוּר Yom Kippur, a Szombatok Szombatjaként is ismert. A zsidók még a modern időkben is megünneplik ezt, mint legszentebb napjukat. Ó, bárcsak felfedezzék igazi szombatjukat Jézusban, a Messiásban!
[3] Az 1kibotos, fadoboz szó ugyanaz, mint Noé bárkájára; az emberiség megváltásának tartálya. 1Mózes 6:14; lásd 1Péter 3:18-20 a Tükörben.
[4] A 2mannát prófétikusan a mennyből származó igazi kenyérként ábrázolták, nem pedig az emberi munka által előállított kenyérként. János 4:35, 38.
[5] Mózes botja - de itt Áron botjaként van említve - amikor először találkoztak a fáraóval, Áron botja kígyóvá változott - a fáraó uralmának szimbólumává -, és elnyelte az egyiptomi mágusok kígyóbotját.
[6]Prófétai módon rámutatva tervezett életünk újra indult, ahol az agapē szeretet törvénye be van írva a bensőnkbe/belső tudatunkba.
Mind a bronz oltár, mind a füstölő oltár, akácfából készült; [sittim fa] a réz oltár sárgarézzel, a füstölő oltár pedig színarannyal volt bevonva. Az akácfa a nevét a kínzó töviseiről kapta - ׁשׁטּה shittah, שׁטט shôṭêt, átszúrni; megkorbácsolni; ösztöke: - korbács, ostor, csapás. Az akácfák szimbolikus használata ezeknek az oltároknak az építésében a keresztre feszítés erőteljes ábrázolását mutatja be nekünk. 2Mózes 27:1-5; 2Mózes 30:1. Lásd a Jelenések könyve 16 végén található feljegyzéseimet az oltárokról.)
 
5. A Szövetség ládája felszínén felül lebegett a két Kerub, a dicsőség képmásai, akik az irgalmasszékre/a kegyelem trónjára figyeltek, amely a ládát fedte, amelyre a Főpap évente egyszer vért hintett, hogy fedje be a nép bűneit. Minden részlet jelentős, de ebben az írásban nem lehet hosszasan tárgyalni. (A héber כּפר kopher szó jelentése befedni [konkrétan bitumennel], átvitt értelemben letakarni törvényes/jogi és egyenlő csere révén a korábban megbomlott egyensúly helyreállítása érdekében. A törvényi előírás az emberi hagyomány és mitológia szerint a szemet szemért stb. Jézus arra buzdítja követőit, hogy fordítsák oda a másik arcukat: Hallottátok, hogy azt mondták: Szemet szemért és fogat fogért. De én azt mondom nektek...
A Láda reprezentálta a kegyelem helyét, ahol az engesztelést történt. Az ártatlanságot olyan áron kellett elérni, amely megegyezik a különböző felek között megkötött béke pótlási/helyettesítési értékével. Lásd még az 1Móz 6:14-et, ahol ugyanez a szó Noé bárkájának szurokkal való bevonását jelöli. A kereszt, ahol Jézus, Isten Báránya az emberiség halálát halta meg, az engesztelés egyenletének a lényege/kulcsa.
Lásd az 1Péter 1:18,19-et, hogyan beszél Isten az ítélet törvényének legradikálisabb bűnbak nyelvén, és végső lezárást hoz egy halott és felesleges rendszerre. A Zsoltárok 40:6,7 világosan kimondja, világosan megfogalmazza, hogy Isten nem követel és nem kér áldozatokat vagy felajánlásokat. Jézus Isten Báránya. Győzelmesen ütközik a hiábavaló áldozati rendszerrel.)
 
6. Ennek az elrendezésnek/megállapodásnak a keretein belül a papok reggel és este is teljesítették a napi feladataikat. (A napi feladatok közé tartozott a ruhájuk és az előkészületek, mosakodások, az áldozati felajánlások, a világítás és a díszítés; aztán minden szombaton a régi látványkenyeret 12 friss kenyérrel helyettesítették, és a bűnáldozatok vérét az arany füstölőoltárra, a szentély függönye elé hintették.
 
7. Ez a rutin csak egyszer szakadt meg évente, amikor a Főpap egyedül lépett be a második sátorba, a legszentebb istentiszteleti helyre az áldozati vérrel a saját maga és a nép felgyülemlett/felhalmozott hibáiért/bűneiért.
 
8. A Szent Szellem már ebben az elrendezésben jelezte, hogy van egy még szentebb út az első sátoron túl, amit még meg kell nyitni, ami még megnyitásra vár. Amíg az első mintát még fenntartották, míg az első minta még érvényben volt, a valóságban/igazságban való beteljesülése/megvalósítása még nem kezdődhetett meg/el.
 
9. Az akkori szent sátor mintája annak az addig tökéletlen rendszernek a hasonlatossága volt, amelyben a bemutatott ajándékok és áldozatok nem tudták teljesen megtisztítani az imádkozó lelkiismeretét.
 
“A korabeli szentély mintázata összefüggött a korábban tökéletlen rendszerrel, amelyben az ajándékok és áldozatok teljesen képtelenek voltak megtisztítani a hívő lelkiismeretét.”
 
10. Mindezen külsődleges rituálék vonatkoznak az ételre és italra, és a különféle ünnepi bemerítésekre és testi viselkedési, magatartási szabályokat kényszerítettek rájuk, amíg el nem jött a helyreállítás várható időpontja; az előre megjövendölt pillanat, amikor 1minden görbe egyenessé válik, és visszaállítják természetes és eredeti állapotába. (Ez a szó, az 1diotózis, csak ezen az egy helyen szerepel az Újszövetségben; ami elgörbült, azt teljesen egyenessé válik kiegyenesedik, vissza lesz állítva a természetes és normális állapotába, azt, ami valamiképpen kilóg, vagy kilógott a sorból, mint a törött vagy torz végtagok.)
 
11. De most Krisztus egy tökéletes sátor főpapjaként jelent meg a nyilvánosság előtt. “De most Krisztus nyilvánosan megjelent a tökéletes hajlék Főpapjaként.” A jó dolog, amit előre megmondtak/megjósoltak, 1megérkezett. Ez az új sátor nem az árnyék típusú, ember alkotta sátor mása. Ez az igazi. (Az ige, γενομενων 1genomenōn, az aorista, múlt idejű szófaj, amely megszületett/megtörtént. Sajnos néhány későbbi másoló szándékosan kihagyta a γενομεμλμενωννων szót; csak a 10:1 ζεεν szót másolták. ἀγαθῶν, az áldások, amelyek hamarosan eljönnek.
Nyilvánvaló, hogy Isten eredeti lakóhelyének helyreállítása az emberi életben ismét megnyilvánul/felfedésre kerül, feltárul. Lásd a dolgok helyreállítását ennek a fejezetnek a végén; valamint az Apostolok Cselekedetei 3 végén.)
 
12. Főpapként a szentélybe való belépési engedélyét nem állatok vére biztosította. A saját vére által Szerzett hozzáférést/jutott hozzá az emberi faj nevében. Csak egy cselekedetre volt szükség ahhoz, hogy belépjen a kegyelem legszentebb helyére és ott örökös/örök következményekkel járó váltságdíjat vehessen fel/alapítson. (Az általa biztosított/megszerzett megváltás tökéletessége nem igényel további áldozatot. Nincsenek fennálló tartozások; semmit sem kell tennünk, hogy súlyt adjunk annak, amit egyszer s mindenkorra elért. Az egyetlen lehetséges papi tevékenység, amelyben most részt vehetünk, az az, hogy folyamatosan áldozatot hozunk ajkaink gyümölcséből, hálát adva Nevének; nincs vér, csak gyümölcs, még az önfeláldozásunk, az idő- és pénzajándékunk stb. is csak az állandó/folyamatos hálánk gyümölcse.)
 
13. Az állatok vére és az üsző égőáldozat hamuja csak nagyon időleges/nagyon múló és felszíni tisztulást tudott elérni azáltal, hogy a bűnösökre szórták. A tehenet jelentő szó damalis, a damatzo szóból, ami megszelídíteni jelent; ez volt a legdrágább és legértékesebb áldozat.) Ez egy Erős, érintetlen, makulátlan nőstény borjú volt, családi kedvencként nevelték; Egy Kis Hercegnő. Ez volt a legjobb, amit a törvény rendszere fel tudott mutatni; mégsem volt lehetséges a lelkiismeret belső megtisztulása; csak az időleges/múló megkönnyebbülés érzése maradt; miközben tudja, hogy az egész folyamatot újra és újra meg kell ismételni.
Ebben az elrendezésben/megoldásban Isten a bűntudatunk dilemmájával foglalkozott; a mélyen fekvő/gyökerező foltot, amelyet hagyott, alaposan fel kellett tárni, majd lezárni. A hibáival terhelt árnyrendszert a maga tökéletlenségeivel, mint lehetséges eszközt az ártatlanság tartós és értelmes érzésének megszerzésére, ki kellett meríteni; végső soron bizonyítva, hogy egyetlen olyan áldozat sem, amelyet bárki a saját költségén hozhat, nem érhet fel Isten áldozatával, aki bűnbaknak adja magát az emberi fajnak, hogy meggyőzzön minket arról, hogy irántunk érzett szeretete a botrányos végletekig fajul/terjed, ahol végül szembesülünk azzal a ténnyel, hogy nem abban az áldozatban amit mi hozunk befolyásolódik Isten elméje kedvezően irányunkban; hanem önmaga megdöbbentő feláldozása az, ahol örökre, a legradikálisabb nyelvezeten befolyásolja elképzeléseinket és gondolatainkat az Apáról, a Fiúról és a Szellemről. Nincs számukra drágább/kedvesebb az univerzumban, csak megváltott ártatlanságunk és egyéni értékünk felismerése. Lásd Kolossé 2:14,15 a Tükörbibliában.)
 
14. Mennyivel hatékonyabb volt Krisztus vére, amikor bemutatta saját, hibátlan életét az örökkévaló Szellem által Isten előtt, annak érdekében, hogy megtisztítsa a lelkiismereteteket a törvény 1zsákutcás rituáléi alatti csalódottságától. Nem lehet összehasonlítani a bűntudat és a kötelesség által vezérelt, halott vallási rendszert, valamint a bűntudattól mentes élet vibrálását, amelyet a bűntudat-mentes élet élése jelent. Erről szól az újszövetségi papság. (Holt munkák, 1nekros ergon. Egy halott, vallásos-rutin rendszer soha nem tud versenyezni a feltámadt Krisztussal, aki most megvalósul bennetek.)
 
15. Jézus halálában a teljes emberiség 1képviselve volt és ez véget vetett a réginek és bevezette az Új Szövetséget. Így megváltott minket az első Szövetség alatt lejegyzett/feljegyzett törvényszegéstől/vétkeinktől és örökösként azonosított minket; feljogosít bennünket arra, hogy részesedjünk mindabból a teljes örökségéből, amit Ő a mi javunkra szerzett meg. (A 1közvetítő, a mesitēs fogalma ebben a hasonlatban nem egy közvetítő, mintha Jézusnak meg kellene volna változtatnia az Apu véleményét rólunk; a mi elménket kellett meggyőzni. Jézus nem Istentől mentett meg minket; Ő teljesen Isten és teljesen ember, és benne van a legteljesebben képviselve az emberiség, lásd a Galata levél 3:20-at is.
 
16. Ahhoz, hogy a végrendelet hatályba lépjen, a végrendelkezőnek meg kell halnia.
 
17. A végrendelkező halála előtt a végrendelet csupán egy jövőbeli ígéret, amely azonnali hasznot nem hoz senkinek, amely senkinek sem nyújt azonnali előnyt.
 
18. Még az első szövetség is megkövetelt egy halált a megvalósuláshoz és a bekövetkezésért; az állatáldozat vére jelentette ezt a halált.
 
19. Miután Mózes az egész nép hallatára kimondta a törvény részletes követelményeit, borjak és kecskék vérét vette, vízzel összekeverte, és egy csomó skarlát/piros gyapjúval megkötött izsópot mártott a vérgyűjtőkbe, és a vért a könyvre és az emberekre hintette.
 
20. E tisztító szertartás végrehajtása/végzése közben Mózes ünnepélyesen kijelentette: Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten rendelt rátok.
 
21. Majd ugyanazt a vért hintette a sátorra és minden bútorra és minden szolgálati eszközre is.
 
22. Így a törvény szerint minden megtisztítás vérrel történt; a 1megbocsátás különleges kapcsolatban volt a vérontással. (A konkrét ügy lezárásának gondolatát egy ártatlan áldozat halálában közölték. A vér jelképezte ezt a pénznemet. A megbocsátásnak vagy elengedésnek fordított szó az 1aphiēmi szó, az apo, el valamitől, távol lenni, távolról és hieimi szavakból az eimi, én vagyok intenzív formája; így a megbocsátás lényegében az egyén valódi „én-vagyok-létének” helyreállítása. A sérelem, sértés, szégyen, ellenségesség vagy bűntudat többé nem határozza meg az egyént. Lásd 1Péter 1:18: Jól látható, hogy a hiábavaló, bukott gondolkodásmódtól váltottak meg, amelyet apáitoktól örököltetek, nem a saját munkátok árán, amelyet az arany és ezüst ingadozó értéke képvisel, valamint a vallásos erőfeszítéseitek gazdagsága képvisel; 1Péter 1:19: de ti Krisztus drága vérén váltattatok meg; Ő a végső áldozat; szeplőtelen és feddhetetlen. Teljessé teszi a prófétai képet.
(ŐBenne Isten az ítélet törvényének legradikálisabb bűnbak nyelvét beszéli, és végső lezárást hoz egy halott és fölösleges rendszerre. A Zsoltárok 40:6,7 világosan kimondja, hogy Isten nem követel áldozatokat vagy felajánlásokat. Jézus, az Isten báránya. Győzedelmesen ütközik a hiábavaló áldozati rendszerrel, amelyben folyamatosan felajánlásokat teszünk képzeletünk ál-, szeszélyes/hangulatingadozó szörnyisteneinek. Ez a kereszt botránya. Isten nem követel olyan áldozatot, amely megváltoztatná az emberiségről alkotott gondolkodását/véleményét; Ő önmagát adja áldozatul Krisztusban, hogy örökre kiirtsa/eltüntesse elménkből a bűntudatot, és hogy, gyökeresen/radikálisan megváltoztassa a Teremtőnkről, egymásról és önmagunkról alkotott gondolkodásunkat. [A bűntudat lényegében a cselekedeteken alapuló tudat.])
 
23. Ha a törvény módszerei csupán csak a mennyei valóságot megelőlegező/előkép-ező árnyékot jelentették/vetítették, akkor ezeknek a példáknak a beteljesülése minden bizonnyal erősebb és hatékonyabb áldozatot követel.
 
24. Krisztusban sokkal több van bennünk, sokkal többet kaptunk, mint egy példakép, vagy mint egy árnyék, amely a szent helyen a sátorban tükröződik, amelyet emberi kezek állítottak fel. Ő magába a mennyei szférába lépett be, ahol személyesen tükörképen mutat meg minket Istennel szemtől szemben. (νῦν most, ἐμφανισθῆναι τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ az Isten arcába; közvetlen jelenlét; a szavak, ὑπὲρ [birtokos esettel] szemben, át ἡμῶν, minket; így tükörképen mutat meg minket, így Ő tükröz minket.)
 
25. Nem is volt rá szükség, hogy valaha is megismételje az áldozatát. A főpapok a régi árnyékrendszerben helyettesítő állatáldozatokkal álltak, amelyeket minden évben be kellett mutatni.
 
26. De Jézusnak nem kellett szenvednie újra és újra a világ 1bukása óta; önmaga egyetlen feláldozása a történelem beteljesedésében most 2felfedi, hogyan semmisítette meg a bűnt. Megnyilvánult egyszer s mindenkorra a korszak 3befejezésekor annak érdekében, hogy végezzen a bűnnel, megszüntesse a bűnt. (Az 1kataballō szó jelentése: elbukni, alacsonyabb helyre tenni, a themeelios helyett, ami alapot jelent [lásd Efézus 2:20]; így a világ bukásának fordítják a világ alapítása helyett.
Az egész bukás elszakadás/eltávolodás volt tudatunkban/gondolatainkban valódi identitásunktól, mint Elohim képmása és hasonlatossága. Akárcsak Évát, mindnyájunkat megtévesztettek, hogy elhiggyünk egy hazugságot magunkról, ami a nem-én-vagyok-fáról származik. Mindannyian, mint a birkák, eltévedtünk. [Ézsaiás 53:6]) 2Isten Báránya elvette a világ bűneit. A 2phaneroō̄ szó azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá tesz, nyíltan kijelenti, megnyilvánul. Itt a befejezett szenvedő kijelentő mód a πεφανερωται, ami azt jelenti, hogy a cselekvés előrehaladása befejeződött, és a cselekvés eredményei továbbra is teljes mértékben érvényesek és folytatódnak. A συντέλεια τῶν αἰώνων 3sunteleia tōn aiōnōn szavak a kor végén - csak itt és a Máténál ötször használatosak. Jézus a korszak vége; Ő a törvény vége; amit tett, mostantól az határozza meg az emberi életet, nem pedig a törvény cselekedetei alapján mért teljesítményünk.)
 
27. Tehát minden ember 1egyszeri halállal való találkozása pontosan 2ennek az ítéletnek a teljes következményében tükröződik, amelyet Jézus most megszüntetett/elengedett és felszabadított alóla. (1hapax mint egyszeri-ben; μετὰ δὲ 1τουτο ezt a κρίσις ítéletet. Lásd János 12:31: Most van ennek a világnak az ítélete; ez az a pillanat, amikor a világrendszer uralkodója 1végérvényesen ki van vetve/űzve. [János itt egy kettős jelentésű szót használ, ekballō eksō – teljesen kidobva. Így kikerült/kiveszik az egyenletből. Lukács 10:18.] A kígyó fejét mindjárt összetörik. 1Mózes 3:15; Kolossé 2:14,15. Szintén János 16:11: Akkor a világ meg lesz győződve arról, hogy a nekik járó ítéletet akkor hajtották végre, amikor e világrendszer uralkodója felett ítélkeztek.)
 
28. Így ebben az összefüggésben [mindenkinek a halállal való találkozása] Jézus a végső áldozat. Amit az első, az árnyék-felmentés pusztán prófétailag mutatott, 1egyszer s mindenkorra beteljesítette, amikor áldozatként 2jelent meg, hogy 3magára vegye az 4egész emberi faj bűneit. Most, amikor a bűn nincs többé a napirenden, 6másodszor jelenik meg, 5ebből a halálból, hogy jól látható legyen mindenki az ő Megváltójának 7teljes szívvel való ölelésében.
([1] A szó, itt απαξ 1hapax, ugyanazt az „egyszeri találkozást a halállal” tükrözi az előző versben, amely most Krisztusban fejeződött be.
[2] A határozatlan szenvedő melléknévi igenév προσενεχθεις a 2prospherō szóból: amelyet felajánlásként mutattak be;
[3] ἀναφέρω 3anapherō, [A határozatlan főnévi igenév az ige által kifejezett cselekvést egy befejezett egységként írja le kezdettel és végekkel]: egyszer s mindenkorra hordozandó terhet venni magára!
[4] Az εἰς eis elöljárószó egy végső következtetésre mutat; azután τὸ πολλῶν 4to pollōn, a sok/számos, az emberiség tömege.
[5] Most, ebből a halálból, másodszor is megjelenik; az 5ek elöljárószó mindig forrást, kiindulópontot jelöl: ki.
[6] A feltámadás tehát a 6második megjelenés ebben a beszélgetésben. A szó, δεύτερος 6deuteros, a másik a kettő közül. Első megjelenése a születésében volt, amint a megtestesült Ige testté lett, és most, másodszor, feltámadásában, amely a mi testünkben a Szent Szellemben való jelenlétében lepleződött le! Lásd ApCsel 3 a Tükörtanulmány Bibliában.
[7] Őt teljes szívükből ölelve; a részes eset is a helyre mutat, így: τοις αὐτὸν ἀπεκδεχομένοις. 7apekdechomai, apo-ból, távol, [ami korábban meghatározta az egyiket] és ek, ki, forrás; és dechomai, kezébe venni, teljes szívvel elfogadni, teljesen átölelni. Feltámadásában újra megjelent a világ győztes Megváltójaként. A bűn már nincs napirenden; Isten Báránya elvette a világ bűneit. Jézus Krisztus halállal és ítélettel teljesítette be az emberiség rendeltetését/sorsát! [1Korinthus 15:3-5; Róma 4:25; ApCsel 17:30, 31; Róma 6:10.]
Sok Szentírást csak futurisztikus/jövőbeli értékkel fordítottak le és értelmeztek, és ennek következtében sokakat, mint például a zsidókat, semlegesítettek, hogy szorgalmasan várjanak a Messiás eljövetelére. A Messiás egyszer és mindenkorra Messiásként jött el. Jézus feltámadás után újra megjelent, és most az Ő feltámadási élete bennünk, mint teste második megjelenésének kiterjesztése; Isten a már megbékélt világhoz fordult, hogy megbékéljenek. [ApCsel 3:26, 2 Korinthus 5:19, 20] Az egyház továbbra is halogatta annak valóságát, amit Isten bevezetett Krisztusban. Már teljes mértékben képviselve vagyunk feddhetetlenségében. A hagyományos, második eljövetel doktrínája egyáltalán nem kontextusa ezeknek a fejezeteknek. [Lásd 1Péter 1:10-13] Az arámi szó, a maranatha, מרן אתא maran ata azt jelenti: Eljött a mi Urunk.
Lásd az Úr napjáról szóló jegyzeteimet a Jelenések 1. végén – a Végidőket is a Jelenések 17. fejezetében
Lásd: Mint egy tolvaj az éjszakában a Jelenések 3. végén
Az esküvő [lásd a The City-Bride Revelation 3 jegyzeteit]
Valamint a Jelenések 21. fejezetének Új mennyről és új földről szóló, kiterjedt jegyzeteim.