Zsidókhoz írt levél 7 - Tükör Biblia parafrázis fordítás

​1. Ez ugyanaz a Melkisédek, Sálem Királya, az Isten Papja, aki Ábrahámmal találkozott, miután legyőzte a királyokat, és megáldotta őt. (Melkisédek, a megigazultság királya, מלך Melek és צדק Cedek. A Cedek szó jobb megértéséhez lásd 2 Korinthus 6:14. A hit szerinti megigazultságnak semmi köze a karma és a teljesítmény-központú megfeleléskényszer filozófiájához. Ezek sosem tudták kiegyensúlyozni a mérleget1, vagy összhangot teremteni az ellentmondások között.
(A heterozugeo1 szó, egy egyenlőtlen vagy különböző iga; a héber zugot, זוּגוֹת szóból ered, ami két hasonló/azonos tárgy párjára utal; egy iga vagy tanítás; a rabbi vagy egy filozófus igája, ami a tanításukat jelképezi; a tzedek, צדק, héber szóra emlékeztet a megigazultság, amiben szintén van olyan jelentés, ami a mérleg fanyelvére utal. „Az, aki megítéli a szomszédját a megigazultság vagy az ártatlanság egyensúlya szerint, azt a megigazultság szerint ítélik meg.” [T. Bab. Sabbat, fol. 127.

 
A hit-igazságosságnak semmi köze a karma és a teljesítményalapú elfogadás filozófiájához; soha nem tudták 1kiegyensúlyozni a mérleget, és ezeket nem lehetett semmilyen összefüggésben, igazságosan összefogni egy igában. [Az 1heterozugeō szó, egyenlőtlen vagy eltérő iga; a héber zugot szóból a זוּגוֹת, ami két azonos tárgy párját jelöli; iga vagy tanítás; egy rabbi vagy filozófus igáját a saját doktrínája/tana képviseli; emlékeztet a héber igazság szóra, tzedek, צדק, amely a fa mérlegrúd/mérlegkar gondolatát is tartalmazza a mérlegek skálájában. Az, aki az igazság vagy ártatlanság egyensúlya szerint ítélkezik a szomszédja felett, az az igazság szerint ítéli meg őt. [T. Bab. Sabat, fol. 127. 2.] A görög igazság szó szótöve a dikē – érdekes megjegyezni, hogy az igazságosság görög istennője Dikē [ejtsd: diké] és mindig egy mérleget a kezében tartva ábrázolták.])
 
2. Neki adott Ábrahám tizedet minden zsákmányából, anélkül, hogy még egy cipőfűzőt is megtartott volna magának! Ahhoz hogy elkezdjük méltányolni/értékelni Melkisédek jelentőségét, először meg kell értenünk a nevének mély jelentését/értelmét: az Igazság/Igazságosság Királya és a Békesség/Béke Királya. Ő az, aki teljesíti Isten ígéretét, és aki prófétai módon képviseli az emberiség helyreállítását és megváltását, ártatlanságát és teljességét/egységét.
(1Mózes 15:1 a Szeptuaginta LXX-ben így szól: Közvetlenül azután, hogy Ábrám találkozik Melkisédekkel, Jahve beszél hozzá és foglalkozik a félelmeivel [nincs föld; nincs gyermek] Ne félj! Minden összehasonlításon túl én vagyok a te [υπερασπιζω innen: ὑπεράνω huperanō; uper + ano – azonfelül, ráadásul], felbecsülhetetlen jutalmad; rendkívül módon felülmúlok minden lehetséges jutalmat, amit csak kívánhatsz, amit saját erőfeszítéseid révén értél el!
Róma 4:3: A Szentírás világos, Ábrahám visszatükrözte Isten benne való hitét; ez az alapja a 2megigazultság 1újrafelfedezésének. (1Emlékeznünk kell, hogy Ádám és Éva Elohimmal való közösségében valami elveszett, ami meg lesz váltva – vissza fog térni ennek az egyesülésnek a tudatába. 2Ez a legjelentősebb kapcsolat, ezzel összefüggő kifejezés a megigazultság, egy közös hasonlóságra mutat, amely tartalmazza az ember hiteles/valódi identitását és ártatlanságát.)
 
3. Nincs olyan feljegyzés, ami Melkisédeket egy természetes apához vagy anyához kötheti; nincs születési okirata, nincs születési anyakönyvi kivonat, sem bármilyen beszámoló a haláláról, vagy akármilyen feljegyzés a koráról. Pontosan Isten Fiára hasonlít: a papsága kezdet és befejezés nélkül marad. (Ez abban az időben volt, amikor minden genealógiáról/nemzedékrendről részletes nyilvántartást vezettek.)
 
4. Most fontoljuk meg gondosan és körültekintően; az a tény, hogy Ábrahám, a legnagyobb pátriárka/ősatya tizedet adott neki a zsákmányból, csak azt mutatja, hogy Melkisédek milyen kivételes/előkelő ember lehetett Ábrahám megítélése/megbecsülése szerint, és milyen és mekkora benyomást tett rá. (A héber gondolkodásban Ábrahám volt a legfontosabb egyéni pozíció az identitásukra és hagyományaikra való hivatkozásként.) “A héberek tudatában Ábrahám volt a legfontosabb személy, aki az identitásuk és a hagyományaik viszonyítási pontja.”
 
5. Lévi fiait, akik természetes származásuknál fogva papok voltak, a törvény által kötelező volt, hogy testvéreiktől tizedet kapjanak, még akkor is, ha egyenrangúak voltak és közös apjuk Ábrahám volt.
 
6. Melkisédek azonban itt mindenkitől kap tizedet, aki Ábrahámmal kapcsolatban áll, annak ellenére, hogy nincs természetes kapcsolata a származásukkal. “Mindazonáltal Melkizedek itt tizedet kap mindenkitől, aki Ábrahámhoz kapcsolódik, annak ellenére, hogy nincs természetes kapcsolata a vérvonalukkal.” Az áldásban, amit Ábrahám felett mondott, elismerte Ábrahámot Isten ígéreteinek birtokosaként. (Megerősítette az Ábrahám hite által képviselt megigazultság ígéretének örömhírét.) “Ábraham felett kimondott áldásában elismerte Ábrahámot, mint Isten ígéreteinek birtokosát. Megerősítette az Igazságosság/a megigazultság ígéretének jó hírét, amelyet Ábrahám hite képvisel.”
 
7. Általában mindig a fiatal kapja az áldást az idősebb személytől.
“Elvileg a junior mindig megkapja az áldását a magasabb rangú személytől.”
 
8. A léviták esetében papságuk időtartama megegyezik az élettartamukkal, addig papok amíg élnek; a Szentírás azonban kijelenti, hogy Melkisédek életének nincs vége.
 
9. Érvelésem az, hogy még Lévi is, aki később megkapta a tizedet, már Ábrahámban fizetett Melkisédeknek tizedet.
 
10. Amikor Melkisédek és Ábrahám találkozott, Lévi már jelen volt apja ágyékában. (Mire Lévi megszületett, Melkisédek még életben volt; mivel életének nincs sem kezdete, sem vége, benne az idő és az örökkévalóság találkozik.)
 
11. A lényeg, amit szeretnék kiemelni és kihangsúlyozni, a következő: ha a lévita papság, amely a mózesi törvényhez kapcsolódott, hibátlan rendszer lett volna [azáltal, hogy bárkit is feddhetetlen ártatlanságban mutatott volna be Isten előtt], akkor bizonyára nem említenének meg egy másik papsági rendet, amelyet Melkisédek vezet, és nem pedig Áron. (Zsoltárok 110:4)
 
12. Ha van egy új papság, akkor nyilvánvalóan lennie kell új törvénynek. (Melkisédek felfedi a megigazultság új alapját, amely nem az ember azon erőfeszítéséhez kapcsolódik, hogy megtartsa a törvényt a saját akaratereje és erőfeszítése által, hanem Krisztus tökéletes munkáján alapul, Krisztus tökéletes munkájára épül. Ezt az új törvényt nevezik a hit törvényének [Róma 3:27], a tökéletes szabadság törvényének [Jakab 1:25], és a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvényének. [Róma 8:2].) 
 
13. Az a személy, akit prófétai módon említenek ennek az új papságnak a vezetőjeként, egy teljesen más törzshöz tartozik. Ez teljes szakítást jelent a hagyománnyal, mert a lévitákon kívül senki más törzsből való soha nem érintette meg az oltárt.
 
14. Az előzmény, a történelem világos, hogy az Úr Júda törzséből származik, akire vonatkozóan, Mózes nem tett említést a papi hivatalról.
 
15. Sokkal nagyobb jelentőségű és még nyilvánvalóbb az a tény, hogy Jézus Melkisédekben tükröződik, akiben az új papi tisztség/hivatal megszületik/keletkezik.
 
16. Ez az új szolgálat nem a test gyarlósága által korlátozott parancsolatokon alapul, hanem az elpusztíthatatlan élet tekintélyén. (Ahogyan azt a feltámadása is megmutatta.)
“Ez az új hivatal nem a test gyengesége által korlátozott előírások törvényén alapul, hanem egy megsemmisíthetetlen élet hatalmán. (Amit az Ő feltámadása bizonyít.)”
 
17. Így a Szentírás erősíti meg az Ő örökkévaló papságát pontosan a Melkisédek mintája szerint.
 
18. Ez az új rend azonnal véget vetett a törvények és parancsolatok korábbi, alsóbbrendű és haszontalan rendszerének.
 
“Ez az új rend azonnali véget vetett az előző alsóbbrendű és haszontalan törvények és parancsolatok rendszerének.“
 
19. Abbeli képességében, hogy egyesítse az emberiséget Istennel, a törvény egyetlen egyszer sem járt sikerrel; ezért váltotta fel egy sokkal felsőbbrendű remény bevezetése, egy új rend, amelyben tökéletesen képviselve vagyunk Isten előtt.
 
 “A törvény, amelynek képessége, hogy újraegyesítse az emberiséget Istennel, még egyszer sem járt sikerrel; ezért váltotta fel egy sokkal felsőbb rendű remény bevezetése, egy új rend, amelyben tökéletesen képviseltetjük magunkat Isten előtt.”
 
20. A korábbi papság puszta hagyománnyá redukálódott és természetes leszármazás útján apáról fiúra szállt. Istennek nem volt beleszólása a dologba.
 
“Az előző papság csupán hagyománnyá vált, és természetes származás útján apáról fiúra öröklődött. Istennek nem volt beleszólása az ügybe.”
 
21. Hogy megdönthetetlen sértetlenséget adjon az új messiási papságnak, megíratott: Az Úr megesküdött és nem fogja meggondolni magát, ’Te pap vagy mindörökké a Melkisédek rendje szerint’ (Zsoltárok 110:4)
 
“Az új messiási papság megkérdőjelezhetetlen sérthetetlenségének biztosítása érdekében meg van írva: Az Úr megesküdött, és nem változtatja meg a véleményét: „Te örökké pap vagy, Melkizedek rendje szerint.”
 
22. Melkisédek úgy tükrözi Krisztust a legmagasabb papi tisztségben, mint aki az emberi fajt 1támogatja. Jézus most élő bizonyítéka az Isten szövetségi ígéretének, hogy sokkal jobban szolgálja az emberiséget, mint bármilyen korábbi egyezség/megállapodás alatt. (A ἔγγυος 1egguos szó: kezes/biztosíték, hivatalos jóváhagyás/támogatás.)
 
23.  A tény, hogy olyan sok pap volt, azt mutatja, milyen gyakran haltak meg és milyen gyakran kellett pótolni őket.
 
24.  Jézus papságának azonban nem lesz utódja, mert örökké megmarad.
 
25.  Rajta keresztül, általa az emberiség Istenhez való közeledése örökre biztosított; Ő továbbra is üdvösségük hiánytalan, teljes beteljesülését 1hirdeti/közli. (A szó, ἐντυγχάνω 1entugchanō az en, in és tugchanō szóból: célba találni, eltalálni a célt – mint ahogy gerelyt dobnak vagy nyilat lőnek ki. Hogy ilyen módon teljes egészében az egyént képviselje a személyében az ember megtestesült/inkarnált fiaként/Isten fiaként jelenítse meg. Lásd Zsidók 12:24,25.
Zsidók 8:6 szintén: Jézus most mindazon ígéreteknek a beteljesülése, amelyekre a régi szokások csak rámutattak”Jézus most az összes olyan ígéret beteljesedése, amelyekre a régi gyakorlatok csupán utaltak”; ahogy mikor egy darts nyíl telibe találja céltáblát, a Bullt. Az általa most alkalmazott felmentés messze jobb, mint a régi. Ő egy hatékonyabb szövetség döntőbírója; azzal szentesítve, hogy az emberiség számára sokkal nagyobb hasznot jelent.
Lásd szintén Zsidók 9:15-öt: “Jézus, aki teljes mértékben képviseli az emberiséget, halála véget vetett a Réginek az Ószövetségnek, és bevezette az Új Szövetséget.” Az emberiség teljes körű képviselőjeként Jézus halála véget vetett az Ószövetségnek, és bevezette az Újszövetséget. ”Így megváltott minket az első Szövetség alatt nyilvántartott törvényszegésekből, és örökösökként azonosított minket; alkalmassá téve minket arra, hogy részesedjünk mindabban a teljes örökségben, amit értünk szerzett. ”  Ekképpen megváltott minket az első szövetségben feljegyzett vétkektől, és örökösként azonosított minket; feljogosít bennünket arra, hogy részt vehessünk mindannak a maradéktalan örökségében, amit a nevünkben szerzett. [A közvetítő fogalma, a mesitēs ebben az analógiában nem közbenjáró, mintha Jézusnak meg kellett volna változtatnia a Mennyei Édesapánk véleményét rólunk; a mi elménket kellett meggyőzni. Jézus nem Istentől mentett meg minket; Ő teljesen Isten és teljesen ember, és benne van a legteljesebb mértékben képviselve az emberiség. Lásd Galata 3:20; még Zsidók 6:16-20. És 1János 2:1,2.])
 
26. Mint a mi Főpapunk, messze túlszárnyal minden egyéb papi rendszert szembetűnő kiválóságban és szent jellemben. Bűntelen, Ártatlan, hibátlan életét a földön sosem veszélyeztette a bűn, Ő maga pedig a mennyek fölé emelkedett, ahol az örökkévalóságban a legmagasabb rangot tölti be.
 
“Főpapunkként feltűnő kiemelkedéssel és szent jellemmel messze minden más papi rendszer fölé emelkedik. Az Ő bűntelen, hibátlan földi életét soha nem veszélyeztette a bűn, és Ő maga a mennyek fölé emelkedett, ahol az örökkévaló birodalomban a legmagasabb hatalmi rangot tölti be.”
 
27. Ellentétben a korábbi főpapokkal, akiknek a napi áldozatok rendszere állandó emlékeztető/figyelmeztetés volt kudarcaikra, neki nem volt szüksége áldozatra a saját nevében. Az áldozat, amit ajánlott mindenkiért, Ő maga volt; egy soha meg nem ismételhető áldozat.
 
“A korábbi főpapokkal ellentétben, akiknek napi áldozati rendszere folyamatosan emlékeztette őket saját kudarcaikra, neki nem volt szüksége arra, hogy saját magáért áldozzon. Az áldozat, amit felajánlott, önmaga volt mindenkiért; egy áldozat, amely soha nem ismétlődik meg.”
 
28. A törvény alatt az embereket gyengeségeikre való tekintet nélkül nevezték ki főpapnak. Az eskü szava, amely a törvény után következett, a Fiút örökkévaló tökéletességbe állította.
 
“A törvény alatt az embereket gyengeségeik ellenére nevezték ki főpapokká. Az eskü szava, amely a törvényt követte, a Fiút örök tökéletességre nevezte ki.”