Zsidókhoz írt levél 6 - Tükör Biblia parafrázis fordítás

​1. Következésképpen, bármennyire is nehéznek látszik, el kell válnotok a Messiás előrejelző/előrevetítő/előkép tanításhoz való szentimentális ragaszkodásotoktól, amelyet úgy terveztek/arra volt hívatott, arra alkottak, hogy mint egy hajó átvigyen/átvezessen minket a prófétai felmentés óceánján át a betöltött/beteljesített ígéret teljességébe. Alapvető fontosságú, hogy az elme elmozduljon a viselkedésetekkel Istent lenyűgözni próbáló kísérletektől az Isten hűségének felismerésére. A régi rendszerben nem maradt élet. Meghalt és eltűnt; tovább kell lépnetek. (Róma 3:27.)

“Alapvető fontosságú az elméletváltás/a gondolkodásmód megváltoztatása. Abba kell hagynunk azt a gondolkodásmódot, hogy azzal próbálkozunk, hogy Istent le tudjuk nyűgözni, azzal, hogy viselkedésünket megváltoztatjuk. Őt, ez nem változtatja meg, ugyanaz a véleménye rólunk és kísérleteink nem imponálnak neki, nem tudunk rá hatást gyakorolni azzal, hogy cselekedetünket megváltoztatjuk, hanem át kell térnünk Isten hűségének felismerésére. Az öreg rendszerben már nincs élet. Halott és eltűnt; tovább kell lépnetek. “
 
2. Valamennyi/összes zsidó tanítás a szertartásos mosakodásokról [bemerítésekről/keresztségről], a kézrátételről [hogy azonosuljanak az elejtett/megölt állattal, mint áldozattal], és valamennyi tanítás a bűntudatra vonatkozóan, beleértve a halálból való végső feltámadást is annak érdekében, hogy szembenézzünk az ítélettel, többé nem releváns/helytálló, lényeges. (Mindezek a képek és az árnyékok lezárultak és beteljesültek Krisztusban, az Ő élő lényében. Feltámadása tanúskodik arról az ítéletről, amellyel Ő nézett szembe az emberiség érdekében, és a gátló bűntudattól való megszabadulástól, amelyet ma hirdet. [Róma 4:25; ApCsel 17:31; János 12:31-33] Jézus azt mondta: És amikor felemeltetem a keresztről, minden ítéletet magamhoz vonzok. [airō felemelni] Zsidók 9:28.)
 
3. Így megyünk előre Isten sugalmazásával. “Így van, Isten ösztönzésével haladunk előre.” (A Szentírás prófétai képeitől és árnyékaitól annak lényegéig, a lényegre, amit Isten most a fiúságban szólt hozzánk. Zsidók 1:1-3.)
 
4. Most már lehetséges, hogy valaki tisztán/világosan látja a világosságot [a prófétai ige világosságából] és részesüljön a Szent Szellemben azáltal, hogy már megkóstolta a mennyei ajándékot.
(A próféták, akik arról a kegyelemről prófétáltak, ami a tiétek, amit nektek szántak, keresték ezt az üdvösséget/megváltást és tudakozódtak felőle; érdeklődtek, hogy mely személyt vagy időt jelezte Krisztus Szelleme bennük, amikor megjövendölték Krisztus szenvedését és későbbi dicsőségét. 1Péter 1:10, 11.)
 
5. és ők akár el is kezdhetnek lakmározni az Ige/a szó szépségéből; már megtapasztalták az ígéret korának erejét, amelyre mindenki várt.
 
6. Ha egy ilyen ember ragaszkodik ahhoz, hogy visszatérjen a törvényesség/a jogi gondolkodás, a bűntudat és az elítélés régi gondolkodásmódjába, lehetetlenné válik számára, hogy újra és újra megtérjen/visszatérjen a 1bűnbánatra. A bűnbánat ismétlődése elvének, ahogy azt a törvény alatt gyakorolják, nincs értelme az új felmentés összefüggésében, mert abszurd módon azt sugallná, hogy Krisztust újra megfeszítik és újra és újra nyilvános megszégyenítésnek vetik alá.”A megismételt bűnbánat elve, ahogyan a törvény alatt gyakorolják, nem értelmezhető, nincs értelme az új rend összefüggéseiben, mert ez abszurd módon azt sugallná, hogy Krisztust újra és újra keresztre feszítik, és nyilvános szégyennek teszik ki. “ Ezt az új rendet nem szabad összetéveszteni a régivel. A kegyelem nem egy olcsó bocsánat a bűnökért. Gyerünk: egyszer s mindenkorra hittudatra 1ébredni. Szabadok vagytok a régi szabályoktól és a törvény kötelezettség-vezérelt hatalmának fogságától. Lehetetlen a régi rendszer számára, hogy megfeleljen az újnak.
(Lásd Róma 3:27. A törvény árnyékrendszere alatt az áldozatokat ismételten leölték, mert nem volt lehetséges a tartós megtisztulás. [Zsidók 10:1-4]
[1] A gyakran bűnbánatként/megbánásként fordított szó a görög metanoia, a meta szóból, ami azt jelenti, hogy együtt valamivel és a νοιέω noieō, észlelni, felfogni az elmével. Leírja az elme ráébredését arra, ami igaz; érvelésünk átrendeződése; ez a gondolatok összegyűjtése, a közös megismerés. A hit nem egy döntés; ez egy felfedezés. Semmi köze a latin paenitentia szóhoz – ahonnan a bűnbánat és a megbánás gondolata származik.)
 
7. Mert amikor a megművelt termőföld gyakori záporokkal van áztatva, és a gazda által elvárt hasznos, éltető termést hozza, a betakarítás sok ünnepet hoz, a betakarítás nagy ünneplést eredményez.
 
“ Mert amikor a megművelt földet gyakori záporok áztatják, és megterem a gazda által várt hasznos, életet adó termés, az aratás nagy ünneplést hoz.”
 
8. Micsoda teljes csalódás azonban, ha ugyanaz a termőföld semmi mást nem terem, csak töviseket és bogáncsokat/tüskéket; ez értéktelen termés, és égetésre való; mint egy álom, ami felszáll, mint a füst.
 
“értéktelen termés, és elégetésre alkalmas; mint egy füstbe ment álom.”
 
9. Miután mindezt elmondtam, kedves barátaim, teljesen meg vagyok győződve Isten irántatok való szeretetéről; amit Isten az üdvösségben elért az érdeketekben, az semmivel sem hasonlítható össze, amit korábban ismertetek. Az üdvösség valósága azt visszhangozza, amit a törvény csak sejtetni/előrevetíteni/előrejelezni tudott.
 
10. Isten sem nem tisztességtelen/igazságtalan, sem nem tudatlan azt a szeretetteljes módot illetően, amelyben tiszteltétek az Ő Nevét, és abban a szorgalomban, amit mutattatok lankadatlan, elkötelezett vallási szolgálatotokban, megtartva minden/összes szent rituálét és szertartást mind a mai napig.
 
11. Arra buzdítalak titeket, hogy ugyanazt az őszinte odaadást alkalmazzátok, hogy most megvalósítsátok mindannak a betöltését, amit a régi rendszer előre látott/érdeklődéssel várt.
 
“ Arra buzdítalak benneteket, hogy ezt a szívből jövő elkötelezettséget most arra használjátok, hogy megvalósítsátok mindazt, amit a régi rendszer várt.”
 
12. Nem akarom, hogy úgy viselkedjetek, mint 1törvénytelen gyermekek, akik nem biztosak abban, mekkora részük van az örökségben. Azok hitét utánozzátok, akik türelmük révén birtokba vették a nekik kiosztott rész ígéretét.
(Az 1nothros szó a nothos szóból ered, olyan valaki, aki házasságon kívül született, ágyastól vagy rabszolganőtől. A törvény és nem az ígéret gyermeke. Galata 3:29; Galata 4:22-31.)
 
“Nem akarjuk, hogy úgy viselkedjetek, mint az illegitim gyermekek, akik nem biztosak az örökségükben.”
 
13. Mivel Istennél nem volt senki nagyobb, hogy esküdjön rá, magára esküdött. Ábrahámnak nem adhatott nagyobb biztosítékot, csak saját Lényének integritását, sérthetetlenségét; ez teszi az ígéretet olyan biztossá, mint amilyen Isten.
 
14. Mondván, továbbra is jót fogok beszélni rólad. Mindig csak azt a szándékomat erősítem meg, hogy megáldjalak és mérhetetlenül megsokasítsalak. (1Mózes 22:17: Megáldván megáldalak és megsokasítván megsokasítalak téged.)
 
15. Így Ábrahám türelmesen kitartott, és betartotta az ígéretet.
 
16. Emberi ügyekben bevett gyakorlat, hogy eskü alatt egy magasabb tekintélyt idéznek meg, hogy súlyt adjanak a felek közötti megállapodásoknak, ezzel 1elhallgattatva/ elnémítva a vita/civakodás lehetőségét. (Az 1peras szó minden vita végét jelenti; azt a pontot, amelyen túl már nem lehet tovább menni.)
 
17. Ugyanebben a kontextusban szembesülünk Isten azon vágyával, hogy a velünk, mint az ígéretének örököseivel való bánásmódban a végletekig elmenjen, és hogy kiiktasson/megszüntessen minden kételyt/kétséget/kételkedést vagy a vita lehetséges alapjait. Annak érdekében, hogy meggyőzzön minket elhatározásának változtathatatlanságáról és véglegességéről, esküre 1szorítkozott/korlátozta magát. Azt az ígéretet, ami örökségünknél fogva már hozzánk tartozik, most szintén eskü alatt 1erősítette meg.
([1] Az 1mesiteuō szót használják, ami közbeiktatott vagy közvetített. Hasonlítsd össze a mesites, mediátor szóval, ami a mesosból ered: közép, közepe, középpont. A megtestesülésben Isten a teremtménye közepébe helyezte magát. Lásd Galata 3:20: Ábrahámnál nem volt közvetítő; csak Isten volt. [A mózesi törvény a bukás, a bukott elme nyelve volt, ami közvetítőket követelt meg – a lévita papságot -, mert ez egy olyan elrendezés/megállapodás volt, amelyben az emberiségnek is és Istennek is része volt. Az emberiség része az volt, hogy engedelmeskedjen a parancsolatoknak és tartsa azokat be, Isten része pedig az, hogy áldjon. Istennek Ábrahámmal kötött szövetsége kegyelmi szövetség volt, mivel rámutatott az ember Jézus Krisztusra, akiben Isten maga teljesíti az emberiség részét és ezért nem kellett közvetítő önmagán kívül.
A megtestesült Jézus betölti mind a házassági ajánlatot, mind az én megteszem/fogadom részt is teljesíti . M. Perez]
Az Ige az ígéret; a megtestesülés/ az inkarnáció, a keresztre feszítés és feltámadás a bizonyíték. Meggyőzőbben kívánja megmutatni az ígéret örököseinek célja megváltoztathatatlan jellegét. RSV - The Revised Standard Version.
Az emberiséget nem a gonosztól/ördögtől kellet megváltani; egy tolvaj sosem válik tulajdonossá; Jézus sem ezt tette, amit Ő tett, nem változtatta meg az Apa véleményét rólunk. Az elménket kellett meggyőzni. A mi elménknek volt szüksége a meggyőzésre. Istent nem kellett megbékíteni a teremtményével; Isten Krisztusban volt, amikor megbékéltette önmagával a világot. 2Korinthus 5:18-20.)
 
18. Tehát most két visszafordíthatatlan ténnyel van dolgunk, amelyek lehetetlenné teszik, hogy bárki is bebizonyítsa, hogy Isten tévedett; így a megváltott identitásunkra vonatkozó meggyőződésünk erőteljesen megerősödik. Mi már ebbe a sorsba menekültünk; reménységünk közvetlenül megragadhatóvá/elérhetővé vált.
(A megváltás ígéretét életben tartotta az egész Szentírás és ennek az ígéretnek a beteljesedése Jézusban. Lásd: János 8:13-18, János 8:17: Ez meg kell, hogy oldja a dolgot, mivel a törvényetekben meg van írva, hogy kettőnek a bizonysága igaz/megáll. [A kettőnek ez az egyesített tanúbizonysága csak azért, hogy megegyeztek, nem igaz, hacsak nem az külön-külön is. De, ha megegyeznek, a tanúságtétel a földre esik. 5Móz 17:6 és 5Móz 19:15. - Robertson. Ugyanígy Jelenések 10:6, Lásd az esküvel kapcsolatos megjegyzéseket a Jelenések 10 végén, valamint a jegyzeteket Jézus bizonyságtételéről a Jelenések 20 végén.])
 
“ Tehát most két visszafordíthatatlan ténnyel állunk szemben, amelyek lehetetlenné teszik, hogy bárki megcáfolja/ bebizonyítsa, hogy Isten tévedett; így megerősítjük a megváltott identitásunkba vetett meggyőződésünket. Már elmenekültünk abba a sorsba.”
 
19. Szívünk és elménk biztos; biztonságosan le van horgonyozva Isten közvetlen jelenlétének legbelső udvaraiban; túl a (prófétai) fátylon.
 
20. Azáltal, hogy a mi érdekünkben járt, értünk ment oda, a mi nevünkben, Jézus feltört/felfedezett/előkészített egy helyet a számunkra és elhárított/eltávolított minden olyan akadályt, ami eltávolíthat vagy távol tarthat minket az ígérettől. ŐBenne mindörökre képviselve vagyunk; Ő lett a Főpapunk a Melkisédek rendje szerint. Ugyanazt a kiváltságos hozzáférést élvezzük, mint Ő.
(Azt mondta: Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Azon a napon többé nem fogtok kételkedni, hogy én és az Apa egyek vagyunk; Tudni fogjátok, hogy én az Apában vagyok és ti énbennem és én tibennetek. János 10:30, 14:3, 20.)
 
“Azzal, hogy Jézus a mi nevünkben odament, úttörő módon előkészített egy helyet számunkra, és eltávolított mindenféle akadályt, amely esetleg távol tartott volna minket az ígérettől.”