Zsidókhoz írt levél 4 - Tükör Biblia parafrázis fordítás

​1. Micsoda ostoba dolog lenne, ha most hasonló módon rontanánk el, elmulasztanánk, kudarcot vallanánk, hogy belépjünk az Ő nyugodalmába, ahol megváltásunk valamennyi következményét ünnepelhetjük. (Miért vesztegessünk el még egy kört a hitetlenség pusztájában.)

 
2. Amit Isten ma Jézusban mond nekünk, megerősíti, hogy hasonlóképpen beletartoztunk abba a prófétai üzenetbe, amelyet őseink hirdettek; a hitetlenségük kizárta őket az ígéret birtoklásából/lehetőségéből; nem tudtak létfontosságú kapcsolatot  megteremteni/kialakítani az ígérettel, amíg önmagukról alkotott, kicsinyes/torz, törpe véleményük rabszolgái maradtak. Mivel az ige nem vegyült/keveredett hittel, nem volt katalizátor, hogy lángra lobbantsa hatását a szívükben és így az ígéret egyáltalán nem vált hasznukra. (Még ha 40 éven keresztül a nap 24 órájában is szemtanúi voltak a természetfelettinek, a természetfeletti nem a hit bizonyítéka. A nem-vagyok-fa mentalitás tipikus gyümölcsével voltak elfoglalva, el voltak benne merülve; továbbra is jobban meg voltak győződve egy alacsonyabb rendű, alsóbbrendű  identitásról, mint a rabszolgaságból a tervezésük szerinti hiteles élet szabadságában való megváltásunk nagyságáról. (4Mózes 13:33; Józsué 2:11)
 
3. A hit (és nem az akaraterő) felismeri, megvalósítja közvetlen hozzáférésünket Isten nyugalmához. Halld meg Isten 1kiáltásának visszhangját korokon át: Ó, bárcsak be tudnának lépni a nyugalmamba. Nyugalma a tökéletességet ünnepli. Munkája teljes és befejeződött; az emberiség 2bukása nem rontotta el a munkája tökéletességét.
([1] Sajnálatos módon a legtöbb fordításban az áll: Haragomban megesküdtem, hogy soha nem lépnek be a nyugalmamba. A harag szó az orgē, from ὀρέγομαι 1oregomai szóból ered: kinyújtóztatni magát annak érdekében, hogy megérintsen vagy megfogjon valamit, hogy utána nyúljon vagy megkívánjon/vágyakozzon valamiért.
A szöveg nem azt mondja, hogy soha nem lépnek be a nyugalmamba. Mind az itt idézett görög Septuaginta, mind a héber szöveg egyformán értelmezte. [Zsoltár 94:11 a Septuagintában, ami héberül a Zsoltárok 95:11]: Ó, bárcsak bemennének az én nyugalmamba. Görög ei és héber, אִם ִ im.
Lásd Zsidók 4:6: Világos akkor, hogy még mindig van lehetőség belépni abba a nyugalomba, amelyhez Izrael nem tudott hozzáférni a hitetlenségük miatt, annak ellenére, hogy ők voltak az elsők, hogy hallják Isten szándékának Jó Hírét, hogy az emberiséget ugyanabba a Sabatba állítsa vissza, amelyet Ádám és Izrael elveszített. (Mind Ádám, mind Izrael hazugságot hittek el magukról. [4Móz 13:33, Józsué 2:11])
Zsidók 4:7: Így most, sok évvel később konkrétan rámutat egy kiterjedt lehetőségre, amikor Dávid próféciájában kijelenti: Ma, ha a hangomat halljátok, ne tegyétek ezt érzéketlen szívvel.
Zsidók 4:8: Ha Józsué, aki Izrael új generációját kivezette a szüleik hitetlenségének pusztaságából, ha sikerült volna elvezetnie őket az Isten szándéka szerinti megálmodott nyugalomba, akkor Dávid sok év múlva már nem utalt volna egy újabb napra.
Először Ádám vallott kudarcot, hogy belépjen Isten befejezett munkájába, utána pedig Izrael hibázott, hogy nem lépett be a rabszolgaságból való teljes megváltásuk következményébe; és hitetlenségük következtében odavesztek/elpusztultak a pusztában. Most pedig ne hibázzunk, ne mulasszuk el ugyanilyen módon, meglátni a kereszt befejezett munkáját/művét. Isten azt akarja, hogy ugyanazt a tökéletességet lássuk, amit Ő látott, amikor először megalkotta az emberiséget az Ő képére és aztán újra, amit Fia tökéletes engedelmességében [szó szerint: meghallgatásában] látott.
Isten nem azért van nyugalomban, mert kimerült, hanem mert meg van elégedve azzal, amit lát és tud velünk kapcsolatban. Most meghívjuk sürgető meggyőzéssel/rábeszéléssel, hogy lépjen be abba, amit lát. Elohim nyugalma sosem volt veszélyben. Munkája befejeződött a világ alapjainak lerakásától.
[2] Az apo szó fordítása: eltávolodás, 2kataballō, levert, az emberiség bukása, néha fordítva: alapítás [lásd az Efézus 1:4-hez fűzött megjegyzéseket]
 
Ez az asszociáció a világ bukása előtti időszakra nyúlik vissza; szeretetük tudta, hogy feddhetetlen ártatlanságban ismét szemtől szembe fognak állítani minket maguk elé. Az esés következményei teljesen megszűntek. Az egész Bukás arról szólt, mint Elohim képmásának és hasonlatosságának hordozói, elménkben eltávolodtunk valódi identitásunktól. Éppen ahogy Éva, mindnyájan meg voltunk tévesztve, hogy elhiggyünk egy hazugságot önmagunkról, ami a nem-vagyok-fa gyümölcse. Mindnyájan, mint a bárányok, eltévedtünk. Ézsaiás 53:6.)
 
4. A Szentírás feljegyzi, hogy a hetedik nap Isten tökéletes munkájának prófétai ünnepe. Amit Isten látott, megelégítette az ő vizsgálatát.
(Emlékeztek, mi történt a hetedik napon? Titeket ünnepellek. Még mindig ezt teszem. Íme, ez nagyon jó, és Isten megnyugodott/megpihent minden munkájától. [1Mózes 1:31, 2:2] Isten többet látott, mint tökéletes képmását Ádámban, ő a Bárányt is látta és az ő megváltásának tökéletes munkáját. A Bárányt, akit a világ megalapítása óta megöltek [Jelenések 13:8] Ami volt, az most van; ami lesz, már megtörtént. [Prédikátor 3:15] 2 Timóteus 1:9 szintén.)
 
5. A 95. Zsoltárban ugyanez a hetedik napi metafora ismétlődik: Ó, bárcsak belépnének a nyugalmamba.
 
6. Világos akkor, hogy még mindig van lehetőség belépni abba a nyugalomba, amelyhez Izrael nem tudott hozzáférni a hitetlenségük miatt, annak ellenére, hogy ők voltak az elsők, hogy hallják Isten szándékának Jó Hírét,(az Örömhírt ők hallották elsőnek), hogy az emberiséget ugyanabba a Sabatba/szombatba állítsa vissza, amelyet Ádám és Izrael elveszített. (Mind Ádám, mind Izrael hazugságot hittek el magukról. [4Móz 13:33, Józsué 2:11])
 
7. Így most, sok évvel később konkrétan rámutat egy kiterjedt/kibővített lehetőségre, amikor Dávid próféciájában kijelenti: Ma, ha a hangomat halljátok, ne tegyétek ezt érzéketlen/kemény szívvel. Legyen érzékeny hitetek.
 
8. Ha Józsué, aki Izrael új generációját kivezette a pusztaságból [ahol szüleik hitetlenségükből kifolyólag odavesztek], sikeresen bevezette volna őket az Isten szándéka szerinti nyugalomba, Dávid sok év múlva már nem utalt volna egy újabb napra. (Ez a pillanat továbbra is nyitott meghívó az emberiség számára, hogy lépjenek be a nyugalmukba: az a tervezésük élő alaprajza. Ez megerősíti, hogy Izrael története csupán árnyéka és prófétai formája volt annak az ígéretnek, aminek még be kellett teljesednie.)
 
9. A következtetés világos és egyértelmű: az eredeti nyugalom még mindig a helyén van, fennáll és érvényben van Isten népe számára. (Ezen a bolygón az emberek Isten tulajdonát képezik. Zsoltárok 24:1.) 
 
10. Isten nyugalma az ő befejezett munkáját ünnepli; bárki aki belép Isten nyugalmába, azonnal feladja abbeli erőfeszítéseit, hogy kijavítsa, amit Isten már befejezett és tökéletessé tett. (A törvény nyelve annyit tesz, hogy csináld; a kegyelem nyelve az, hogy készen van.)
 
11. Ezért legyünk készek 1gyorsak arra a megértésre és teljesen tegyük magunkévá ezt a nyugalmat, és ne essünk újra abba a csapdába, amely Izraelt 2hitetlenségében tőrbe csalta. (A spoude szóból a 1spoudatzo szót promptnak, azonnalinak, gyorsnak fordítottam, nem munkának; ez a szó is az angol speed (gyorsaság, sebesség) szóra emlékeztet; azonnal. A szó, 2apeitheia [apátia] a-ból negatív részecskeként, nem; és peithō, meggyőz; gyakran helytelenül: engedetlenség-nek fordítják .)
 
12. Isten üzenete, amelyet Krisztusban beszélt el nekünk, a legtöbb életet adó és legdinamikusabb befolyás/hatás bennünk, úgy vág, mint az orvos sebészkése, élesebb, mint a katona kardja, elhatol az emberi lelkiismeret legmélyebb pontjára, hogy megítélje a lelket és a szellemet; véget vet az érzékek birodalma uralkodásának és semlegesíti a hatását az emberi szellem fölött. Ilyen módon az ember szelleme felszabadul, hogy újra uralkodó befolyás legyen szívük gondolataiban és szándékaiban. Ennek az élő Logosz-Kardnak a vizsgálata leleplez minden lehetséges betegséget, felismeri a test legmélyebb titkait, ahol az ízület és a csontvelő találkozik.
(Abban a pillanatban, amikor abbahagyjuk/felhagyunk az önmagunk igazolására irányuló erőfeszítéseinkkel, engedve a kereszt sikerét hirdető üzenet sértetlenségének, Isten igéje működésbe lép/tettekre vált.
Amit Isten a fiúságban (a megtestesülésben) mondott nekünk, képét és hasonlatosságát sugározza megváltott ártatlanságunkban. [Zsidók 1:1-3] Ez az ige erőteljesen behatol és egész lényünkre hatással van; testünkre, lelkünkre és szellemünkre.
A Kard mindig visszamutatott az emberiség eredeti identitására. Az 1Mózes 3:24-ben a הפך hâpak szó egy primitív gyök; jelentése: megfordulni; értelemszerűen: változni, visszatérni, megtérni, visszafordulni. Ugyanezt a gondolatot a Septuaginta is közli a görög strephō szóval, amely a tropay alapjából megerősített; megfordulni vagy hátra menni: megtérít, megfordít, újra vissza, megfordulni. A Lukács 15-ben a tékozló fiú magába fordul – Platónt idézi Ackerman [Platón keresztyén eleme]: a megváltásunkról való gondolkodás olyan, mint az önmagunkhoz való eljutás, visszatérés. Lásd Megjegyzések a Jelenések 21 kapuinak pompájáról.)
 
13. A teljes ember alaposan ki van téve az ő fürkésző agape-pillantásának.
(A rólad való gondolkodás elragadtatással izgatja Teremtődet. Nincs benned semmi, amit ne tudna. Ismeri legmélyebb gondolataidat és megérti szíved titkos vágyait. Zsoltárok 139:2)
 
14. A megtestesülés, inkarnáció üzenetében Jézus, az Isten Fia, képviseli az emberiséget a szellemi hatalom legmagasabb helyén. Amit Isten szólt hozzánk őbenne, az az ő végső szava. Ez visszhangzik most a beszélgetésünkben.
 
15. Mint Főpap, teljes mértékben azonosul velünk törékeny/gyenge emberi életünk összefüggésében. Miután alapos vizsgálatnak vetették alá, bebizonyította, hogy az emberi test úr/uralkodik a bűn felett. Velünk való rokonszenvét, az irántunk érzett szimpátiáját nem úgy kell tekinteni, mint a hibás tervezésből fakadó, vagy mint a hibás tervezés következtében fellépő megmentő gyengeségnek, hanem inkább, mint az emberiség trófeáját. (Ő nem egy példa számunkra, hanem rólunk szól.)
 
16. Ezért bátran közelíthetünk a kegyelem hatalmas trónjához. Üdvözölve vagyunk ott az Ő ölelésében és azonnali hatállyal 1megerősít minket a nehéz időkben.
(A 1boētheia szó megerősítést jelent, konkrétan egy kötelet vagy láncot egy hajó viharban való rögzítésére, összekötésre. Emberként való megtestesülésében Jézus képvisel minket életünk minden részletének, szellemünknek, lelkünknek és testünknek a lehetséges legmélyebb szintjén. Ő győzelmesen nézett szembe minden támadással és vizsgálattal, amellyel mi valaha is találkozni fogunk.)