Zsidókhoz írt levél 10 - Tükör Biblia parafrázis fordítás

1. Mert a törvény, amelyet elénk tártak egy halvány árnyékot vetített nekünk/mutatott be nekünk, körvonalazva a Krisztus eljövetelében remélt/várható áldások ígéretét, és részletezve annak jövőbeni jelentőségét. A puszta vázlat azonban soha nem keverhető/téveszthető össze az általa ábrázolt tényleges tárggyal. Az évenkénti áldozati szertartások, mint a végső tárgy/cél árnyéka, mindig azt az érzést keltették a hívekben, hogy nem elegendőek illetve alkalmatlanok, és évről évre emlékeztették őket az emberiség bűnösségére.

 (Barnes megjegyzések a Zsidók 10:1-hez: Mert a törvénynek van árnyéka: Vagyis az egész mózesi rendszer árnyék volt; mert a Törvény szót gyakran így használják. Az árnyék szó itt valaminek egy durva körvonalára, egy egyszerű vázlatra utal, ahogy például egy ács egy darab krétával rajzol, vagy ahogy egy művész körvonalazza a készülő képet. 
Megrajzolja annak a tárgynak a vázlatát, vázlatot készít a tárgyról, arról amit le akar rajzolni, ami valamelyest hasonlít rá, de az nem az igazi pontos képe; mivel az még nem teljes.” A szavak megjelenítik a képet” A leképezett szavak egy befejezett festményre vagy szoborra utalnak, ahol minden részlet az eredeti pontos ábrázolása/tükrözése. A jó dolgok, amelyek itt várnak ránk az evangélium által az emberiségre áradó jövőbeli áldásokra utalnak. Azt képzeljük el, hogy az ószövetség alatti áldozatok  mögött egy tökéletlen ábrázolás állt, tökéletlenséget képviselt a rendszer; egy homályos körvonala a kegyelemről és azokról az áldásokról, amelyeket az Evangélium ad át vagy nyújt az embereknek. Ezek tipikus ábrázolások voltak; nem voltak olyanok, hogy azt lehetett róla állítani, hogy megfeleltek azoknak a dolgoknak, amelyet képviselniük kellet volna és, hogy tökéletessé tették azokat akik az áldozatokat ajánlották fel.
 
“Ezek tipikus ábrázolások voltak; nem voltak olyanok, amelyekről azt lehetett volna állítani, hogy megfelelnek maguknak a dolgoknak, amelyeket ábrázolniuk kellett, és tökéletessé teszik azokat, akik felajánlották őket.
Egy ilyen durva vázlat, egy ilyen puszta vázlat vagy tökéletlen rajz nem felelhet meg jobban a lélek megmentésének céljára, mint ahogyan egy építész által készített durva vázlat nem felel meg egy ház céljának, vagy ahogyan egy festő által rajzolt első vázlat nem felel meg egy tökéletes és kész portré céljának. Minden, amit bármelyikükkel el lehetett érni, az az volt, hogy valami távoli és homályos elképzelést közvetítsen arról, hogy milyen lehet a ház vagy a kép, és a mózesi törvény csak ennyit tett. Az evangélium többé már nem egy jövőbeli jóslat; ez egy mostani és releváns kinyilatkoztatás. Jó hírről beszélünk, és nem csak jóslatokról. A hír már megtörtént. A távolság vagy a késedelem minden definíciója eltöröltetett Krisztusban).
”
Az evangélium többé nem egy jövőbeli előrejelzés; ez az aktuális, mostani, mai kinyilatkoztatás. Jó hírekről beszélünk, nem pedig csak jó jövendölésekről. A hírek már megtörténtek. A távolság vagy késedelem minden meghatározása eltöröltetett/megszünt Krisztusban.)
 
2. Ha sikerült volna bemutatni azt a tökéletes áldozatot, amely képes sikeresen eltávolítani a bűntudat minden nyomát, akkor az áldozati rendszer minden bizonnyal megszűnt volna.
 
3. De ezeknek a szertartásos áldozatoknak az ismétlésével a bűnösség tudata inkább megerősödik, mintsem eltűnik/megszűnik.
 
4. A következtetés világos és egyértelmű: az állatáldozatoknak nem sikerült eltávolítani senkinek sem bűnösségét vagy bűntudatát.
 
5. Ezért amikor Jézus, a Messiás, mint minden típus és árnyék beteljesítője, megérkezik, a Zsoltárok 40:6-8-at idézi és ezt mondja: Istennek nincs öröme az áldozatokban és felajánlásokban/ajándékokban; de te elrendelted a megtestesülésemet. (Adam Clark írja az alábbi kommentárt: Testet alkottál nekem – Ennek és a két alábbi versnek az apostol általi idézése a Septuagintából származik, a szövegnek alig valami változtatásával: a héber nyelvben a szóbeli kifejezésben nagymértékben különböznek egymástól. A héber szövegben Dávid szavai a következők: oznayim caritha li, אזנים כרית לי, amit mi így fordítunk: Felnyitottad füleimet; de e levél írója idézi: soma [test] de katertiso moi; [amit a tükörben így fordítottam: Te rendelted el a megtestesülésemet.] Hogyan lehetséges, hogy a Septuaginta és az apostol a hébertől teljesen eltérő jelentést kapjon?
Dr. Kennicottnak van egy nagyon zseniális sejtése/találgatása itt: feltételezi, hogy a Septuaginta és az apostol a szavak jelentését úgy fejezik ki, ahogyan azok abban a példányban/másolatban szerepeltek, amelyből a görög fordítás [LXX - Septuaginta] készült; és hogy a jelenlegi héber szöveg el van rontva az aznayim, fül szóban, amelyet gondatlanságból gevah-nak vagyis testnek írtak...
Az első szótag אז, az, akkor, mindkettőben ugyanaz; az utóbbit pedig a נים nyim, amely azt az oznayim-hez csatlakoztatva könnyen összetéveszthető geviah-val, גּויּה testtel; a נ apáca betű nagyon hasonlít a ג gimel betűhöz; és י yod, mint ו vau; és ה mint végső ם mem; különösen, ha a sor, amelyre a betűket írták a kéziratban, történetesen feketébb volt, mint a közönséges, ami gyakran tévedésnek is volt köszönhető, akkor könnyen lehetett volna a mem alul vonásának tekinteni, ם és így keletkezett egy hibás olvasat; ehhez még hozzá kell tenni, hogy a כרית carah כּרה gyökere azt is jelenti, hogy előkészíteni, mint kinyitni, ásni stb.
Ebből a feltételezésből kiindulva a Septuaginta által lefordított ősi másolat, amelyet az apostol követett, a héber szöveget a következőképpen olvasta: az geviah charitha li; és ezért így írta a görög szöveget: soma de katertitsoo moi - Σωμα δε κατηρτισω μοι. Akkor egy testet készítettél nekem: így a régebbi héber szöveg, a Septuaginta változata és az Apostol megegyeznek abban, ami köztudottan vitathatatlan tény a keresztény hitben; nevezetesen, hogy Jézus Krisztus a megtestesült prófétai szó; Ő az Isten Báránya, aki elvette/eltüntette a világ bűnét.
Figyelemre méltó, hogy itt felsorolunk minden/összes olyan felajánlást/ajándékot és áldozatot, amelyet engesztelő vagy tisztító természetűnek tekintettek, és amelyeket a törvény értelmében felajánlottak, hogy megmutassák, hogy egyikük sem, de még az összes sem volt képes elvenni a bűnt; és hogy Krisztus hatalmas/lenyűgöző áldozata volt az egyedüli, amely képes volt rá. Adam Clarke)
 
“Figyelemre méltó, hogy itt felsorolásra kerül minden olyan áldozat és ajándék, amelyet a törvény alapján engesztelő vagy tisztító jellegűnek tekintettek, hogy megmutassák, hogy egyik sem, de még az összes sem volt képes elvenni a bűnt; és hogy egyedül Krisztus nagyszerű áldozata volt az, amely ezt megtehette. Adam Clarke”
 
6. Nem kérted az előírt ajándékokat és áldozatokat, beleértve az égő áldozatokat és bűnért való áldozatokat.
 
7. Azután azt mondta: Olvastam a könyvedben, amit írtál rólam; hát, itt vagyok, jöttem, hogy beteljesítsem a rendeltetésemet/sorsomat. (Zsoltárok 40:7, Lukács 4:17, Lukács 24:27, 44.)
 
8. Miután elmondta, amit a fenti idézetben tett, hogy az előírt felajánlások és áldozatok sem vágyát, sem örömét nem tükrözik, elítélte a törvény által fenntartott egész áldozati rendszert. (Ezek csak a bűntudat fenntartását szolgálták, és senkinek nem voltak megváltói hasznuk.)
 
9. Szintén, miután elmondta: Meg vagyok bízva, hogy teljesítsem a te akaratodat, bejelenti az első végleges lezárását, hogy bemutassa a másodikat. (A kegyelem helyettesíti a törvényt; az ártatlanság felülírja a bűntudatot.)
 
“Azzal is, hogy azt mondja: „Megbíztak, hogy teljesítsem a te akaratodat”, az első végleges lezárását jelenti be, hogy bevezethesse a másodikat. (A kegyelem a törvény helyébe lép; az ártatlanság a bűn-tudat helyébe lép.)”
 
10. Tehát ezzel a beteljesített akarattal Isten elméjében és elhatározásával az emberiséget egyetlen áldozat által azonnal megszenteltté nyilvánítja: Jézus Krisztus testének bemutatása által.
 
11. Minden pap folyamatosan ismétli ugyanazokat a napi szertartásokat és áldozásokat, tudva, hogy ezek mindig is képtelenek voltak a bűn eltörlésére/eltávolítására.
 
12. De most van egy kivételünk. Teljes ellentétben az előző papsággal, ez a pap egyetlen örökérvényű hatékonyságú áldozatot mutatott be a bűnökért. Hogy megünnepelje annak tökéletességét, amit egyetlen áldozatával elért, leült, mint Isten végrehajtó hatalma.
(Isten jobb keze [Zsidó 1:3]. Ő foglalja el az uralom legmagasabb székét, a legmagasabb dominancia helyét, hogy támogassa/megerősítse az emberiség ártatlanságát. Miután elvégezte a bűnök megtisztítását, leült. Miután megtisztította magát a bűnöktől, leült.)
 
13. Hatósági székhelye azon a 1teljesen megvalósult, prófétai elváráson alapul, hogy az emberi életet fenyegető minden ellentétes fenyegetés 2lábának nyughelye legyen. “Hatalmi székét a teljesen megvalósult, prófétai várakozásra alapozta, hogy minden, az emberi életet fenyegető ellenfélt lábainak pihenőhelyévé tette.” (Lásd Zsidók 1:13 Te vagy az én jobb kezem meghosszabbítása, végrehajtó hatalmam; foglald el a helyed, és légy tanúja, hogyan teszem ellenségeidet olyan hellyé, amelyen megpihenteted a lábad. [Máté 22:42-45]. A fejet támasztó és forgató nyak azt sugallja, hogy ezzel minden ellenséges befolyás gondolkodásmódját legyőzik. Ezt a cselekedetet szimbolikusan, mint jelképet hajtották végre, nemcsak a jelenlegi teljes győzelem, hanem az összes ellenfél feletti folytatott és fenntartott diadal jeleként is. A szó, εκδεχομενος 1ekdechomenos, [elfogadni a forrásból] jelen idejű melléknévi igenév szenvedő alakja. A melléknevek verbális melléknevek.
[A görög szóalakok közel harmada részes esetű szó.] A jelen idejű melléknévi igenév esetében ez azt jelenti, hogy a részes esetű igenév cselekvése egy időben megy végbe a mondat fő igéjének a cselekvésével, amely az előző vers igéje, ahol a mondat kezdődik, ἐκάθισεν ekathisen, aktív kijelentő módban: ő leült, miután egyetlen örökös hatású áldozatot ajánlott fel a bűnökért...
Ezután a τεθωσιν 2tethōsin szó: le kell uralni; a határozatlan szenvedő kötőmód - egy határozott eredmény, amely egy másik meghatározott cselekvés eredményeként fog megtörténni. Lásd 1 Korinthus 15:25 Uralma arra van hivatva, hogy minden ellenségeskedést és ellentmondást legyűrjön lábai alá. (Az Úr így szólt az én Uramhoz: Ülj az én jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává nem teszem. [Zsoltárok 110:1] Jézus az Urak Ura; az ő győzelmével az emberiség visszaállíttatott/visszanyerte az uralmát. Azt mondom, istenek vagytok, mind a Magasságos fiai vagytok [Zsolt 82:6 RSV] Lásd Jelenések 3:11.)
 
14. Azzal az egy tökéletes áldozattal örökre 1tökéletesen  2megszentelte a bűnös emberiséget. (A 2hagiazomenos szó azt jelenti, hogy megszentel, a jelen idejű igenév a főige cselekvésével egyidejűnek gondolt cselekvést ír le, tökéletesen; 1teteleioken múlt időben olyan cselekvést jelöl, amely a múltban befejeződött, de hatásai a jelenben folytatódnak. [Lásd Zsidók 2:11] Mert aki megszentel, annak és a megszentelteknek egy az eredete.)
“Egyetlen tökéletes áldozatával örökre tökéletesen megszentelte a bűnös emberiséget.”
 
15. Pontosan ez az, amit a Szent Szellem most megerősít bennünk, miután ezt már előre megjövendölte/megmondta a Szentírásban. (Jeremiás 31:33, 34.)
 
16. Ez az én szövetségem, amit azokban a napokban kötök veletek, mondja az Úr; nagy hasznotokra válok azzal, hogy a törvényemet a szívetekbe 1adom és belevésem azokat legbelsőbb gondolataitokba. (A 1didomi szó azt jelenti, hogy valakinek valamit előnyére adunk.)
 
17. Ez végleges: nincs feljegyzésem a bűneidről és vétkeidről. “Nincs nyilvántartásom a bűneidről és vétségeidről.” Nem tudom felidézni őket. (Semmi sincs Isten emberiségre való utalásában, ami őt a bűnre emlékezteti. Lásd Zsidók 8:12.)
 
18. A bűnöket olyan alaposan kezelték, hogy a jövőbeni áldozatok gondolata soha többé nem merült fel. ”A bűnökkel olyan alaposan elbántak, hogy a jövőbeli áldozatok gondolata soha többé nem merülhet fel.” Semmi, amit személyesen fel tudnánk áldozni, nem adhatna hozzá semmiféle erényt ártatlanságunkhoz.
 
19. Ezért atyámfiai, amit Jézus vére beszél, szégyen nélküli magabiztossággal pecsételi meg közvetlen hozzáférésünket a szent találkozás e végső helyéhez.
 
“Tehát, kedves család-társak, amit Jézus vére közvetít, az megpecsételi azonnali hozzáférésünket ehhez a végső szent találkozási helyhez, szégyenérzet nélkül, magabiztosan/bizalommal.”
 
20. Ez egy vadonatúj életmód hivatalos felavatása. “ Ez egy vadonatúj életforma hivatalos beiktatása. “ Jézus széttépett/szétszakadt teste feltárta/megnyitotta előttünk a függönyt. Saját testünk többé nem lehet érvényes ürügy/kifogás arra, hogy megszakítsuk/megakadályozzuk tervezésünk életének kifejezésre juttatását legbelső szentélyünkben.
 
21. Van egy Főpapunk a házban.
 
22. Szabadok vagyunk arra, hogy teljes magabiztossággal közeledjünk Istenhez, teljes meggyőződéssel a szívünkben, hogy soha többé semmi nem választhat el minket egymástól. Meg vagyunk hívva, hogy közeledjünk most. Teljesen/alaposan meg vagyunk tisztítva kívül és belül, a bűn foltjainak nyoma nélkül a lelkiismeretünkön vagy viselkedésünkön. A meghintett vér megtisztítja belső gondolatmintánkat, gondolkodásunkat; testünk is tiszta vízben fürdik. (1Korinthus 6:19: Nem veszed-e észre, hogy a tested a benned visszhangzó Isten Szellemének szent szentélye? Nem a tiéd az életed. 1Kor 6:20: Megvettek és megfizettek érted. Mindannyian az övéi vagytok. Éld az életed annak tudatában, hogy milyen pótolhatatlanul felbecsülhetetlen vagy. Isten lakik a bőrödben.)
 
23. A beszélgetésünk visszhangozza az Ő meggyőződését; hűsége alátámasztja ígéreteit. (Feddhetetlensége inspirálja megvallásunkat. Reménységünk megvallását tántoríthatatlanul/megfogyatkozás nélkül tartsuk meg, mert hűséges az, aki ígéretet tett.)
 
24. Gondoljunk azokra a kreatív módokra is, amelyekkel befolyásolhatjuk egymást, hogy ihletett kifejezést találjunk olyan tevékenységekben, amelyek mások javát szolgálják. A jó cselekedetek hangot és hangerőt/teret adnak Isten szeretetének. (Vegyük fontolóra, nézzük meg hogyan serkenthetjük fel, hogyan ösztönözhetjük egymást szeretetre és jó cselekedetekre. RSV.)
 
25. Az Apához való szabad hozzáférésünk fényében nyújtsuk ki/terjesszük ki ezt az ölelést egymás felé. Összejöveteleink/találkozóink már nem a hagyományok ismétlése, hanem egy lényeges közösség, ahol emlékeztetjük egymást valódi identitásunkra. Tegyük ezt még sürgősebben most, hogy felvirradt a nap a megértésünkben. (A prófétai árnyékot felváltotta a napfény.)
 
26. Hogy ismerjük az igazságot, ahogyan most tudjuk, és továbbra is kitartunk a szándékos vétkezés mellett, az azt jelenti, hogy nyíltan elvetjük Isten Krisztusban való gondoskodását/gondviselését, nyíltan elvetjük Isten Krisztusban nyújtott kegyelmét. De a régi áldozati rendszerrel ellentétben az újban nem lehet további áldozatot felajánlani/bemutatni.
 
27. Ajándékának megvetése és elutasítása elkerülhetetlenül magával hozza a cselekedetek törvényének saját maga által kiváltott ítéletét; ez a pusztító ítélet életeket emészt fel, mint a tűzben a tarló. (Abszurd dolog tudni, hogy Jézus viselte az ítéletedet, és még mindig szívesebben viseled magad a törvény alatt maradva.)
 
“Az ő ajándékát megvetni és elutasítani elkerülhetetlenül a saját magunkra mért törvénybeli ítéletet vonja maga után; ez a pusztító ítélet úgy falja fel az életeket, mint a tarlót a tűz. (Tudni, hogy Jézus elhordozta a te ítéletedet, és mégis inkább magad akarod viselni azt, hogy a törvény alatt maradj, abszurd.”
 
28. Mózes törvénye szerint/alatt nem volt irgalom; két-három tanú halálra ítélhet egy gyanúsítottat. ([Lásd még Zsidók 6:6-17; Jakab 2:13] Az ítélet nem mutat irgalmat azoknak, akik nem irgalmasságban járnak, de [a szabadság törvénye/irgalom] nem fél az ítélettől. [Galata 5:22, 23] Nincs törvény a szeretet ellen. Lásd még 1 János 4:18.)
 
29. Mit gondoltok, mennyivel alaposabban megvizsgálják azt, aki lábbal tiporta Isten Fiát, és megveti a szövetség vérét azzal, hogy nyilvánosan megsérti a kegyelem Szellemét?. (Ha a törvényt részesítjük előnyben a kegyelem kinyilatkoztatásával szemben, akkor a törvény ítélete alá kerülünk, további áldozatok lehetősége nélkül. Nincs alternatív irgalom Istennek a Krisztusban adott kegyelmi ajándékán kívül.)
 
“A törvényt a kegyelem kinyilatkoztatása fölé helyezni visszavisz a törvény ítélete alá, anélkül, hogy további áldozat lehetősége lenne.”
 
30. Zsidókként ismerjük a Szentírást, amely azt mondja, hogy Isten az igazság kinyilatkoztatója, féltékeny, hogy helyreállítsa a béke rendjét. Ő népe döntőbírója. (5Mózes 32:36.)
 
“ Zsidókként ismerjük az Írást, amely azt mondja, hogy Isten a megigazulás kinyilatkoztatója, féltékeny és törekszik a béke rendjének helyreállítására. Ő népe bírája. (5Mózes 32:36.)”
 
31. Milyen ostoba dolog lenne szándékosan kerülni/elutasítani azokat a kezeket, amelyek üdvösségedért/megváltásotokért véreztek.
 
32. Emlékezzetek, milyen erősen megálltatok a fájdalmas ellentmondások ellenében azokban a napokban, amikor először megláttátok a világosságot.
 
“Emlékszel, mennyire határozottan kiálltál a fájdalmas ellentmondások ellen azokban a korai napokban, amikor először láttad meg a fényt.”
 
33. Mintha egy színházi színpadon lennétek, nyilvánosan kigúnyoltak és sanyargattak/szenvedtél a hited miatt, mind személyesen, mind másokkal együtt, akiket hasonlóan bántalmaztak.
 
34. Emlékeztetlek titeket arra az őszinte rokonszenvre/együttérzésre, amelyet akkor, a bebörtönzésem ideje alatt éreztetek irántam; hogy ti is örömmel fogadtátok személyes vagyonotok elrablását. Meg voltatok győződve arról, hogy a bennetek lévő kincs sokkal nagyobb és tartósabb/maradandóbb értékkel bír/értéket képvisel, mivel az a mennyei dimenzióban van biztonságban/biztosítva.
 
35. Arra kérlek, hogy ne adjátok fel, ne mondj le a magabiztos beszélgetésedről. Az Isten Krisztusban elért eredményeiről való 1meggyőződés, újra definiálja a jutalom gondolatát/fogalmát, és megerősíti azt, amit a kegyelem feltár/felfedett/adott/kinyilatkoztatott. (Lásd Zsidók 11:6. Jézus Krisztus határozza meg Isten 1hitét; Ő Immánuel. Ő a lényege és bizonyítéka mindannak, amiben Isten hisz. “Ő az összes dolog lényege és bizonyítéka, amiben Isten hisz.” A jutalom szó fordítása a 2mishapodotes. Ezt a szót csak a Zsidókhoz írt levélben használják (6-szor), és két szó érdekes kombinációja, a misthoo, a bér és az ajándékozásra szánt apodidomi; az igazságosság a hit által ajándékként jelenik meg, nem pedig jutalomként a törvény betartásáért; a hit az, ami tetszik/kedves Istennek, nem a jó vagy rossz viselkedés. Csak szeress Isten közelségének tudatában és teljes meggyőzésében élni…”Csak szeresd az életet Isten közelségének tudatában és teljes meggyőződésében…Csak imádom, hogy tudatában vagyok és teljes meggyőződéssel élem meg Isten közelségét…Csak szeressünk Isten közelségének tudatában és teljes meggyőződésében élni.” Ő nincs messze mindannyiunktól, mondja Pál egy csapat bálványimádó görög filozófusnak. ApCsel 17:27, 28. Még a mi tudatlanságunkban vagy közömbösségünkben is - még az ellenségességünkben/haragunkban is sikeresen megbékéltette magával az emberi nemet Krisztusban. A megtestesülés azt ünnepli és hirdeti, hogy az Immanuel azt jelenti, hogy Isten nem akar nélkülünk létezni, lenni.️)
 
36. Legyetek türelmesek, miközben továbbra is visszhangozzátok Isten azon vágyának költészetét, hogy birtokoljátok az ígéretet. (A szó, 1poeima, azt jelenti, hogy az ígéretet költészetté kell tenni; a te tevékenységed az, hogy visszhangozd Isten ígéretét és vágyát. Az ígéret a hit ajándéka, nem pedig a viselkedés jutalma.)
 
37. Az idő jelentéktelenné válik, ha az ígéret megvalósul. “Az idő jelentéktelenné válik, amint az ígéret valóra válik.“ Emlékezzetek arra, hogyan jegyezték fel a Szentírásban közeli megjelenésének ígéretét. (Jézus érkezése az ígéret beteljesülése és a megigazulás hit által való megvalósítása, ahogy Habakuk megjövendölte. Habakuk 2:2-4. Ő az idők teljessége. Galata 4:4.)
 
38. Az Isten hite általi megigazulás határozza meg az életet; a cselekedetek törvényéhez való visszatérés elszomorítja Isten kegyelmi művét. (Ahelyett, hogy az átkot olvasná, amikor beüt a katasztrófa, Habakuk rájön, hogy az Ígéret túlhaladta a teljesítményt, mint az emberiség felmentésének alapját. Az 5Móz 28 többé nem lenne a helyes vagy helytelen viselkedés motivációja vagy mértéke. Bár a fügefa nem virágzik, és nem lesz gyümölcs a szőlőben, az olajbogyó termése elfogy, és a mezők nem adnak élelmet, a nyáj kivágattatott az akolból, és nincs csorda az istállókban, mégis örülni fogok az Úrban, örülni fogok szabadító Istenemnek. Isten, az Úr az én erősségem/erőm; olyanná teszi a lábaimat, mint a szarvasok lábait, magas helyeimen járat engem. Habakuk 2:4, 3:17-19 RSV.)
 
39. De mi nem vagyunk meghátráló fajták; olyan meggyőződésünk van, amely minden esély ellenére hisz. “De mi nem vagyunk a feladós fajta közül valók; van egy lélekbeli meggyőződésünk, amely minden nehézség ellenére hisz. De mi nem vagyunk a feladók közül valóak; olyan meggyőződésű lélekkel rendelkezünk, amely minden nehézség ellenére hisz.”