Zsidókhoz írt levél 11 - Tükör Biblia parafrázis fordítás

1. A meggyőzés megerősíti a magabiztos várakozást, és bebizonyítja, hogy a láthatatlan világ valóságosabb, mint a látható. “A hit szilárdnak tekinti azt, amit a remény jövőnek lát.” A hit bizonyosként ünnepli azt, amit a remény jövőként jelenít meg, amit a remény jövőként vizualizál. (Az árnyék már nem helyettesíti a lényeget/az anyagot. Jézus a remélt dolgok szubsztanciája, (amely minden változás ellenére megmarad ugyanannak), a próféták által megjövendölt minden dolog bizonyítéka. Krisztus felfedése/leleplezése az emberi életben teljessé teszi/teljesíti az emberiség minden várakozását/elvárását. Kolossé 1:27.)

 
2. Az előző nemzedék emberei megkapták a hitükben való reménység bizonyságát. A hit volt az, ami reménységüket kézzelfoghatóvá tette. (Csak a Messiás adhat tartalmat a messiási reménységnek. Semmilyen helyettesítő nem lesz elég.)
 
“A korábbi generációk emberei a hitükben kapták meg a reményük tanúbizonyságát. A hit volt az, ami kézzelfoghatóvá tette a reményüket.  Csak a Messiás tudja megerősíteni a messiási reményt. Nincs helyettesítő, ami elegendő lenne.”
 
3. Egyedül csak a hit magyarázza meg azt, ami természetes szemmel nem látható/nem nyilvánvaló; hogy a korokat tökéletesen keretezte Isten Igéje, “hogy az idők hogyan lettek tökéletesen megalkotva Isten szava által”. Most már megértjük, hogy minden látható a láthatatlanból ered. “Most már értjük, hogy minden láthatónak az eredete a láthatatlanban rejlik.”
 
4. A hit volt az, ami különbséget tett Ábel és Káin áldozata között, és megerősítette Ábel megigazultságát. Isten a megigazultságról inkább ajándékként, mintsem jutalomként/ellenszolgáltatásként tett tanúbizonyságot. Annak ellenére, hogy meggyilkolták, hite továbbra is a legfontosabb prófétai hang volt. (Lásd Zsidók 12:24.)
 
5. Énok hit által élvezte Isten kegyelmét, Ádám bukása ellenére; bebizonyította, hogy a hit legyőzi a halált. (Hiányzó teste Krisztus feltámadását prófétálta, jövendölte meg; a hit nem hal meg.)
 
6. A hitet nem helyettesítheti 1jutalom. A hit visszatérése minden más sikerélményt felülmúl. A hit tudja, hogy Isten létezik; azok, akik válaszolni szeretnének meghívására, hogy közelítsenek/közel kerüljenek hozzá, ismerjék fel hittel, hit által rájön, hogy Ő az élet legtökéletesebb ajándéka. (Ha Ő a kívánt személy, akkor semmilyen helyettesítő nem elegendő. Jézus Krisztus határozza meg Isten hitét; Ő Immánuel. Ő a lényege és bizonyítéka mindannak, amiben Isten hisz. Jézus az, amiben Isten hisz. A jutalomként fordított szó a 1misthapodotes. Ez a szó csak a Zsidólevélben használatos (hatszor), és két szó érdekes kombinációja, a misthoo, vagyis munkabér/juttatás és az apodidomi, ami annyit tesz: odaadni; a hit általi megigazultság ajándék és nem jutalom a törvény megtartásáért; a hit tetszik Istennek, nem pedig a jó vagy rossz viselkedés. Lásd Zsidók 10:35.)
 
7. Noé isteni utasítást/útmutatást kapott, hogy megmentse háza népét az ítélettől; a hit arra késztette, hogy azonnal megépítse a bárkát, jóval az esőzések előtt. Hite megmutatta a különbséget ítélet és az igazságosság/megigazultság között.
 
8. Ábrahám hittel ismerte el Isten 1hívását, amely megadta neki személyazonosságát/identitását és sorsát, mint örökségének bizonyítékát, miközben az ismeretlenbe utazott/indult. (Az 1kaleō szó azt jelenti, hogy hívni, név szerint azonosítani, vezetéknévre utalni. Ez az Eklézsia lényege - lásd a 10. versben található megjegyzésemet)
 
9. Semmi más, csak a hite bizonyult tartósnak/állandónak, mialatt Ábrahám, mint egy idegen, sátrakban lakott az ígéret földjén. Leszármazottjai, Izsák és Jákob csatlakoztak hozzá, mint vándorok; egyformán/ugyan úgy meg voltak győződve róla, hogy ugyanannak az ígéretnek az örökösei.
 
10. Hite látta a maradandó/állandó alapokkal rendelkező várost, amit Isten tervezett és épített. (A Máté 16:13-19-ben Jézus felteszi a legfontosabb kérdést a Bibliában: Kinek mondanak engem az emberek, hogy én az emberfia vagyok? Azután megkérdezte a követőit: Ti mit mondotok, ki vagyok? Az Eklézsia Kőszikla alapja, aminek Jézus az építésze és építőmestere, az Apu leleplezése. Az Emberfia. [Jelenések 1:13], az Isten fia. Áldott vagy Simon, Jónás fia. [Bár Jonah, Jónás a vezetékneve, azonossága] Nem a test/hús és vér, hanem az én Apám fedte fel/nyilatkoztatta ki ezt neked. Mondom neked, te egy kavics darabka vagy, a régi Szikla tömbből [petros], apád fia, a szikla darabkája [petra]. És ezen a kijelentésen, hogy az Emberfia az Isten Fia, fogom felépíteni az én Eklézsiámat és a Hadēs/Alvilág kapui sem fognak felülkerekedni rajta, győzni ellene. Az egyház szó fordítása ekklesia az ek, (eredet) és kaleō (nevezni) szóból a vezetéknévre utal; eredeti identitás. A Hadēs a ha, negatív részecskéből és az eidó-ból: látni. Egy fallal körülvett városban a kapuk jelentik a legfontosabb stratégiai pontot – ha felszabadítják a kapukat, a várost elfoglalják. Így az emberiség elfeledett identitásának bekötött szemmódja nem fog érvényesülni velünk szemben.
Továbbá, Zsidók 3:2: Jézus a tanúbizonysága Isten művének; Isten hitét mutatja be velünk kapcsolatban. Ő megmutatja Isten meggyőződését rólunk. Jézus az, amit Isten hisz rólunk. Mózesnél a prófétai modellt találjuk, amelyet az Isten szándékába vetett teljes hitével bizonyított, amelyet a sátorszentély építésével kapcsolatos aprólékos figyelemmel mutatott be. „Mózesben a prófétai modell található, amelyet Isten célja iránti teljes hite mutat be, a tabernákulum építése körüli aprólékos figyelem révén.” (Lásd Zsidók 8:5: A prófétai modell Isten aprólékos, részletekre való odafigyelését tükrözi, amikor életünk minden területéről van szó. Mi vagyunk az Ő sátorszentélye; mi vagyunk a címe a Földön.)
Zsidók 3:3. Az Ő hírneve mégis felülmúlja Mózes dicsőségét, mert az szerez nagyobb dicsőséget, aki megtervezi és felépíti a házat. (Zsidók 1:4; János 1:15)
Zsidók 3:4. Minden ház valaki tervének a megnyilvánulása. Minden ház valakinek a tervét/ötletét tükrözi; Isten a végső építésze és alkotója minden dolgoknak. (Övé a tervrajz.)
 
11. Sára hitének bizonysága/tanúsága éppen ilyen bámulatos: akkor fogant és szült egy gyermeket, amikor emberileg lehetetlen volt. Hitte, hogy Isten hűséges lesz az ígéretéhez, és 1hatalmat adott ennek a hitnek az élete felett. (A szó, 1hēgeomai, az agō megerősített formája, hivatalosan kinevezni tekintélyes pozícióba.)
 
12. A hit minden számításon felüli, megszámlálhatatlan mennyiségű utódot hozott a valóságba; egy olyan embertől, aki szinte már halott volt, többen születtek, mint a csillagok, és olyan megszámlálhatatlanok, mint a homokszemek a távoli tengerparton. (A föld legszélső részei, amelyeket a tenger partja határol, hit által ismerik meg a megigazultság áldását, amely Ábrahám áldása az egész világ számára. 1Péter 1:3.)
 
13. Ezek a hithősök valamennyien hitben haltak meg. Bár életükben nem voltak tanúi az ígéretnek, látták annak beteljesedését a jövőben és megragadták az ígéretet a hitük által. Megvoltak győződve annak a valóságáról; életmódjukkal azt bizonyították, hogy pusztán vándorok és zarándokok egy árnyékvilágban, amelynek a földrajza nem tudja korlátozni, sem meghatározni valódi örökségüket.
 
14. Hitükkel egyértelműen kinyilvánították, hogy a közvetlen látókörükön túl van egy hátország. (Az ígéret helye, ahol Isten és az emberiség újra eggyé válik.)
 
15. Nem bánták meg, hogy maguk mögött hagyták az országot. Hitük azon a ponton tartotta őket, ahonnan nincs visszatérés. (Ne engedd, hogy a múltadban vagy jelenedben lévő ellentmondások ismét referenciaként szolgáljanak. Jakab azt mondja, hogy az, aki visszatér egy régi gondolkodásmódba, azonnal elfelejti, hogy milyen ember /Jakab 1:24, 25/. A régi dolgok elmúltak [az Ő halálában]. Ide, minden újjá lett, és az Ő feltámadásában újjászülettünk. /2 Korinthus 5:14-17, 1 Péter 1:3/)
 
„Nem bánták meg az országot, amit maguk mögött hagytak. Nem bánták meg a hátrahagyott országot.  A hitük eljuttatta őket a visszafordíthatatlan pontra.  A hitük túl vitte őket azon a ponton, ahonnan már nincs visszaút. Ne engedd, hogy a múltbeli vagy jelenlegi ellentmondások újra a referencia pontoddá váljanak. Jakab azt mondja, hogy az a személy, aki visszatér egy régi gondolkodásmódhoz, azonnal elfelejti, hogy milyen ember is ő valójában.
Ne engedjétek, hogy a múltatokban vagy a jelenetekben lévő ellentmondások ismét hivatkozási alapotokká váljanak. Jakab azt mondja, hogy aki visszamegy a régi gondolkodásmódjába, az azonnal elfelejti, hogy milyen ember.”
 
16. A hitük egy nagyszerűbb valóságot látott a szellemi világban, mint amit a jelenlegi helyzetükben tapasztaltak; elérték az Isten által tervezett valódi szülővárosukat, ahol ő maga is büszke arra, hogy az az állandó lakcímük. (Az ígéret beteljesedése Krisztus. Ő a mi szülőföldünk és az örök városunk is.)
 
17. A hit kézzelfoghatóbb bizonyítékká vált az ígéret szempontjából, mint amit akár Izsák valaha is jelenthetett Ábrahám számára. Izsák, sem nem teljesítette, sem nem váltotta be az ígéretet. Amit hit által látott Ábrahám, az által volt inspirálva, és kész arra, hogy megtegye azt a képtelen dolgot; hogy feláldozza az egyetlen fiát, mert meg volt győződve arról, hogy Izsák halála sem teheti semmissé/érvényteleníteni azt az ígéretet, amelyet Isten tett neki. (Ha nem Izsák volt Ábrahám hitének alapja, akkor ki volt? Ábrahám Izsákon túl is látott. Jézus azt mondta: Ábrahám látta az én napomat. [János 8:56-58] Mielőtt Ábrahám volt, én vagyok.)
 
18. Ábrahám mégis tudta, hogy Isten azt mondta, hogy hitének vérvonala Izsákon keresztül vezet. “Ám Ábrahám tudta, hogy Isten azt mondta, hogy a hitének öröksége Izsákon keresztül fog nyomot hagyni.”
 
19. Hitből prófétai 1számítást végzett, amelyre a kapott ige alapján csak egy logikus következtetés vonható le: az, hogy Isten feltámasztja az ígéretet a halottak közül. (Ábrahám látomásában ez egy hasonlat volt, amely Krisztus halálának és feltámadásának példázatára mutatott. Számítás, logikus következtetés a 1logitzomai szóból, a logoszból; Isten hite Isten logikája.)
 
20. Ugyanezzel a hittel terjesztette ki Izsák az ígéret jövőjét abban az áldásban, amelyet fiaira, Ézsaura és Jákóbra mondott.
 
21. Jákob a halála előtti pillanataiban Ábrahámnak, mint a nemzetek atyjának Istene iránti imádatában, 1belefoglalta az ígéretbe József Egyiptomban született fiait. 1Mivel a két unokát József testvérei rangjára és jogára emelte, nekik adományozta az elsőszülöttek kétszeres részét, nem pedig Rúbennek. Ismét a hit meghaladja a természetest. Bár egyiptomi anyjuk volt, mégis egyenlő mértékben részesültek az ígéret szövetségének minden szellemi és világi áldásában).
 
22. József élete végén prófétai módon emlékeztette fiait a kivonulásra. Olyan szilárdan/határozottan hitte, hogy birtokba veszik az ígéret földjét, hogy megeskette őket: nem hagyhatják Egyiptomban a csontjait.
 
23. Hit által nem féltek Mózes szülei a király rendeletétől, hanem elrejtették őt a fáraó elől három hónapra, mert jövőt láttak a gyermekben.
 
24. A hit volt az, amely ráébresztette Mózest, hogy nem a fáraó lányának a fia.
 
25. Hitével inkább az Isten népének nyomorúságához/szenvedéséhez való csatlakozást részesítette előnyben, mintsem a fáraó házának mulandó kiváltságaihoz, amelyek nem képezték/alkották örökségének valódi 1részét. (A 1hamartia szó a ha szóból, ami negatívat jelent, és a meros szóból, ami formát vagy részt jelent: a részed nélkül, elmaradni a részedtől; gyakran bűnnek fordítják.)
 
26. Nem szégyellte, hogy Egyiptom kincseinek rovására a messiási ígérethez társítsák. Szándékosan tekintett el azoktól, a Krisztusban kapott jutalmának nagyobb gazdagsága felé. (A test jutalma nem hasonlítható a hit gazdagságához.)
 
27. A király dühe nem ijesztette meg, amikor elhagyta Egyiptomot; a hit, ami tartalmat adott a láthatatlannak, bátorrá tette. “a hit, amely a láthatatlant valósággá tette, bátorrá tette őt.”
 
28. Hite látta a húsvéti Bárányt/Páskabárányt és az ajtófélfákra hintett vért, mint a nép megváltását. A vért a nép megváltásaként látta.
 
29. Hit által keltek át a Vörös-tengeren száraz talajon, de az egyiptomiak megfulladtak, amikor követték őket.
 
30. Hit által dőltek össze Jerikó falai, amikor Izrael hétszer körbejárta a várost. (Nem a seregük erejével hódítottak.)
 
31. A prostituált Ráháb hite megmentette őt, annak ellenére, hogy a háza a falon épült. Amíg az összes többi ház összedőlt körülötte, az övé megmaradt. Üdvözölte a kémeket, és elismerte azt az Istent, aki kimentette őket Egyiptomból. [Józsué 2:11] Családja is egyenlő lehetőséget kapott arra, hogy hite által megmeneküljön. (Képzeljük el, hogy meglepődtek, figyelembe véve az életét és szégyenletes hírnevét.)
 
32. És így folytatódik a hithősök névsora. Nincs elég idő Gedeon és Bárák, Sámson és Jefte, Dávid, Sámuel és a próféták történetének elmesélésére.
 
33. Ők azok, akik hit által hódítottak meg birodalmakat. Ugyanabban a hitben valósították meg a megigazultságot, és így biztosították az ígéretet. Hitük által zárták be az oroszlánok száját. (Gedeon, akárcsak Ráháb, nem volt abban a helyzetben, hogy elismerést kapjon a teljesítményéért; a hit semmivé teszi a dicsekedést. Lásd Róma 3:27, Bír 6:11-16. Debóra hit által, nem pedig teljesítmény által mondta Báráknak, Abinoam fiának, hogy bár megszabadítja Izraelt, nem kapja meg a megtiszteltetést, mert egy nő teszi meg helyette. Lásd Bírák 4:21. A hit általi megigazulás elve szerint a test nem kap dicsőséget. Bárák azt jelenti, hogy imádni kell, Abinoam pedig azt, hogy apám öröme vagy kegyelme. Sámson hatalmas eredményeit az Úr Szellemének tulajdonították, aki megnyugodott rajta. Ismét csak nem volt alkalom a testben való dicsekedésre.)
 
34. Hitük hatalmas tüzeket oltott ki. Megmenekültek a heves harcok elől. Gyengeségük ellenére megerősödtek, felhatalmazták őket. Hősökké váltak a csatában, és ellenséges seregek menekültek előlük. (Jefte, akit saját testvérei kitagadtak, mert az anyja prostituált volt, Izrael seregének parancsnoka lett.)
 
35. Az asszonyok hit által kapták vissza gyermekeiket a halálból. Másokat súlyosan megkínoztak hitük miatt, ennek ellenére felajánlották nekik a szabadulást, ha megtagadják a véleményüket illetve a nézeteiket, de ezt az ajánlatot visszautasították, igaz a szabadulás elfogadása megmenthette volna az életüket, de hitük egy tiszteletreméltóbb és dicsőségesebb feltámadást látott.  (1Királyok 17:18-24, 2Királyok 4:32-34.)
 
36. Megint másokat kicsúfoltak és kigúnyoltak hitük miatt: megverték, megbilincselték/megkötözték és börtönbe zárták őket.
 
37. Míg egyeseket halálra köveztek, másokat [például Ézsaiás próféta] fafűrésszel szétfűrészeltek. Voltak még mások is, akiket megkísértett/csábított a kínzás alóli esetleges szabadulás ígérete, majd brutálisan lemészárolták őket karddal. Sokan vándorló menekültté váltak, akik semmi egyebet, mint csak birka- és kecskebőr ruhát viseltek. Mindenüket elvesztették, zaklatták és kínozták/gyötörték őket.
 
38. A világ nem ismerte fel az értéküket. Ezeket a hithősöket gyakran űzték el otthonaikból és kényszerítették őket, hogy a sivatagban vagy a hegyekben éljenek; mint az állatok, barlangokban és földi üregekben aludtak.
 
39. Az életük hitük trófeája volt, mint a reményük által elképzelt dolgok lényege, és olyan dolgok bizonyítéka, amelyeket természetes szemük soha nem látott.
 
 „Életük a hitük trófeái voltak, mint amit a reményük által megálmodtak/vizionáltak és olyan dolgok bizonyítéka, amelyeket természetes szemük soha nem látott.”
 
Trófea szinonimák: győzelmi jelvény, martalék, zsákmány, konc, préda, fogás, hadizsákmány, vadászzsákmány, diadalemlék, hadi martalék, vadászemlék, győzelmi emlék
emlék, skalp, emléktárgy
 
40. Isten látta a tökéletes képet bennünk; mi most befejezzük/kiegészítjük életünk történetét. (Mindaz, amit az árnyak előre megmutattak/jeleztek, most Krisztus által bennünk találta meg a lényegét.)