Megjegyzések: Minden dolog helyreállítása - 9. fejezethez bővített jegyzet - Zsidókhoz írt levél - tükör Biblia

​Zsidók 9:9 Az akkori szent sátor mintája annak az addig tökéletlen rendszernek a hasonlatossága volt, amelyben a bemutatott ajándékok és áldozatok nem tudták teljesen megtisztítani az imádkozó lelkiismeretét.

 
“A korabeli szentély mintázata összefüggött a korábban tökéletlen rendszerrel, amelyben az ajándékok és áldozatok teljesen képtelenek voltak megtisztítani a hívő lelkiismeretét.”
Zsidók 9:10 Mindezen külsődleges rituálék vonatkoznak az ételre és italra, és a különféle ünnepi bemerítésekre és testi viselkedési, magatartási szabályokat kényszerítettek rájuk, amíg el nem jött a helyreállítás várható időpontja; az előre megjövendölt pillanat, amikor 1minden görbe egyenessé válik, és visszaállítják természetes és eredeti állapotába. (Ez a szó, az 1diotózis, csak ezen az egy helyen szerepel az Újszövetségben; ami elgörbült, az teljesen egyenessé válik kiegyenesedik, vissza lesz állítva a természetes és normális állapotába, azt, ami valamiképpen kilóg, vagy kilógott a sorból, mint a törött vagy torz végtagok.)
Zsidók 9:11 De most Krisztus egy tökéletes sátor főpapjaként jelent meg a nyilvánosság előtt. “De most Krisztus nyilvánosan megjelent a tökéletes hajlék Főpapjaként.” A jó dolog, amit előre megmondtak/megjósoltak, 1megérkezett. Ez az új sátor nem az árnyék típusú, ember alkotta sátor mása. Ez az igazi. (Az ige, γενομενων 1genomenōn, az aorista, múlt idejű szófaj, amely megszületett/megtörtént. Sajnos néhány későbbi másoló szándékosan kihagyta a γενομεμλμενωννων szót; csak a 10:1 ζεεν szót másolták. ἀγαθῶν, az áldások, amelyek hamarosan eljönnek.
Nyilvánvaló, hogy Isten eredeti lakóhelyének helyreállítása az emberi életben ismét megnyilvánul/felfedésre kerül. Lásd a dolgok helyreállítását ennek a fejezetnek a végén; valamint az Apostolok Cselekedetei 3 végén.)
Lásd Péter erőteljes bizonyságtételét az ApCsel 3:11-26-ban. Ez közvetlenül azután történt, hogy ő és társa, János meggyógyítottak egy nyomorék/sánta koldust a templomnál. [Csak néhány nappal pünkösd után.] Ne feledjük, nem azt mondták neki, hogy bocsánat uram, 50 nappal lemaradtál Jézusról. Nem egy láthatatlan Jézusra mutattak rá ennek az embernek, aki eltűnt az égben; bátran mondták neki: Uram, nézz ránk! Ami nekünk van, az a tiéd.
Amikor mindenki ámulva gyűlt össze e fantasztikus csoda láttán, amelyet két írástudatlan halász hajtott végre, Péter bátran szólt hozzájuk:
ApCsel 3:19 Legyen ez egyszer s mindenkorra  a végső 1ébresztő számodra. Nézzetek szembe a ténnyel, hogy bűneid és sebhelyeid/hegeid 2teljesen eltüntek/eltöröltettek, 3és térjetek vissza ahhoz, akitől eltávolodtál/elvándoroltál. Most találkozhatsz a 4teljes megfiatalodás/megújulás időszakaival az 5szemtől szemben, az Úr közvetlen/személyes ölelésében.
([1] A szó, 1metanoēsate, μετανοησατε - ébredjetek fel elmétekben - ez az aorisztikus aktív imperatívusz idő, ami azt jelenti, hogy legyetek túl rajta és végezzetek vele és zárjátok le.
[2] Ezután Péter a εξαλειφθηναιναι aorist passzív infinitívusz igeidőt használja, ami egyértelműen nem egy jövőbeli eseményre utal. Az Aorist Infinitive az ige által kifejezett cselekvést befejezett egységként mutatja be, amelynek van kezdete és vége. Az igéből, 2exaleiphō, három összetevővel, ek, ami ki, és az aleiphō, ami a-val, mint egyesítő részecskével, és liparos, zsírozni, foltot hagyni; a fájdalmas élmények hegei olyanok voltak, mint az emlékezetben/memóriában tárolt zsírfoltok.
[3] és térj vissza oda, ahonnan eltévedtél/elvándoroltál, 3epistrepsate szintén az Aorist Active Imperative időhatározó, mint az [1]-ben.
 [4] A αναψυξεως, 4anapsuxis ana felfelé, és ψύχω psuchō újra lélegezni; egy egyedülálló szó, amelyet csak egyszer használ Dr. Lukács, és amely azt jelenti, hogy lélegzethez jutni, lélegzetet venni; mennyei lélegzet fentről; lelki/spirituális megfiatalodás/felfrissülés/megújulás.
[5] Az ember Jézus, a Messiás arcot adott a láthatatlan Apának! A szó, πρόσωπον 5prosopon arckifejezés; arc. Jézus az Apa arca. Ha láttatok engem, akkor láttátok az Apát. Ez volt a célja, hogy minden emberi szívben visszhangozzék a megváltás az Abba visszhangja).
ApCsel 3:20 Jézus az egyetlen 1hiteles/igazi Krisztus, az, akiről a próféták mindvégig is beszéltek; Ő a népek vágya, az, akire 2vágyakoztatok; az egyetlen Messiás, akit el kellett küldeni hozzátok.
([1] A legjobb szövegek szerint προκεχειρισμένον, 1prokecheirismenon, vagyis a prófétai és hiteles, a nektek kézzel/gondosan kiválasztva. A kézzel kiválasztott, erőteljes, személyes hangot ad annak, hogy Jézus a megtestesülésében a személyre szabott, várt Messiás. Csak Lukács használja, ApCsel 22:14; ApCsel 26:16. Az ige eredetileg azt jelenti, hogy: kézbe venni. “Így hát, őt kifejezetten neked választották ki.” Így tehát kézbe vették/szabták őt. [Ez a Perfect Passive Participle, amely egy olyan állapotot ír le, amely létezik, valaminek az eredményeként, ami korábban történt, egy olyan állapotot ír le, amely egy korábban történt esemény következményeként létezik.].
[2] Aztán a szó αποστειλη 2aposteilē, ami az Aorist Active Subjunctive, ami egy kívánságot fejez ki, egyetlen egy eseményre vonatkozóan/egyetlen egy eseménnyel kapcsolatban. Az Aorist Active Subjunctive egy tiszta forma, amely egy másik meghatározott cselekvés eredményt jelöl, [a prófétai szó] eredményeként fog bekövetkezni. Lásd János 12:23, Jézus, aki azonnal megértette a pillanat prófétai jelentőségét, tudta, hogy Ő, a Messiás az, akire minden nemzet vágyik, és így válaszolt: Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön.
[Jézus a Szentírást tükörként tanulmányozta - tudta, hogy a könyvben rólam van írva.] Haggai 2:7 és a nemzetek/népek vágya eljön...).
ApCsel 3:21 Jézus az Isten beszélgetésének témája, a legkorábbi koroktól kezdve; a próféták ajkán keresztül, akik a Messiást hordozták szavaik méhében. Őt mindvégig a láthatatlan mennyei birodalomban kellett tartani egy ilyen időre, mint ez. Ő a minden dolgok 1visszaállítása/helyreállítása.
([1] A helyreállítás gondolata a messiási várakozás szerves része volt. Itt, egy nyomorék/bénult ember meggyógyításával összefüggésben Lukács feljegyzi Pétert, a ἀποκαταστάσεως 1apokatastaseos főnév használatával. Az ige, αποκαταστησει a természetes és eredeti állapotba való visszaállítása; mint orvosi szakkifejezés, az egészség teljes helyreállítását jelöli; egy kificamodott ízület helyreállítását, a helyére való visszahelyezését.
Lásd még a szinonimáját, a diotózist, amelyet a Zsidókhoz írt levél 9:10-ben használnak. Mindezek a külső szertartások, amelyek az ételre és italra vonatkoznak, valamint a különböző szertartásos keresztségek és a testi viselkedésre vonatkozó szabályok a helyreállítás várható idejéig voltak rájuk erőltetve; az előre megjövendölt pillanatig, amikor 1minden, ami görbe volt, egyenesbe kerül, és visszaáll a természetes és eredeti állapotába. (Ez a szó, 1diothosis, csak ezen az egy helyen fordul elő az Újszövetségben; ami görbe volt, az alaposan/teljesen egyenessé válik, visszaállítják a természetes és normális állapotába valamit, ami valamilyen módon kiállt vagy elszabadult, mint a törött vagy torz/deformált végtagok.
A hit látja meg először Őt, aztán minden test együtt látja meg! Ézsaiás 40:3-5.
Péter tisztán/világosan emlékszik az ő, Jakab és János találkozására az átváltoztatás hegyén Jézussal, amikor Mózes és Illés is megjelent. Ekkor egy hang szólt a felhőből: Ez az én Fiam, a megtestesült Logosz [eklegō] - hallgassátok Őt. Lukács 9:35.
Lásd Máté 17:9. És amikor lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: Senkinek se mondjátok el a látomást, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.
Máté 17:10 Ők pedig megkérdezték tőle: Akkor miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?
Máté 17:11 Ő pedig azt felelte: Eljön Illés, és eljön, hogy mindent helyreállítson; 
Máté 17:12 Én pedig mondom néktek, hogy Illés már eljött, és ők nem ismerték őt, hanem azt tették vele, a mit akartak. Így fog szenvedni az Emberfia is a kezük által.
Máté 17:13 Akkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. Lásd Lukács 3:3-6 a Tükörben]).
ApCsel 3:22 Nem azt mondta-e Mózes: Az Úr, a te Istened prófétát támaszt közületek, aki olyan lesz, mint én. Fordítsatok osztatlan figyelmet/figyelj minden részletre a vele folytatott beszélgetéseidben és a veletek  való bánásmódjára és arra ahogyan veletek foglalkozik. (A zsidók Mózest Krisztus előképének értelmezték/tekintették. János 1:21 Lehet, hogy te vagy a megtestesült/reinkarnált Illés? Mire ő így válaszolt: Nem, bizonyosan nem vagyok az. Akkor te biztosan A Próféta vagy, akiről Mózes azt mondta, hogy el fog jönni? Nem. Ő azt felelte: Nem én vagyok. [5Mózes 18:15; János 6:14; Apostolok Cselekedetei 3:22])
ApCsel 3:23 Micsoda ostobaság/butaság Jézust elutasítani. Nincs második Messiás a prófétai menüben. Tehát, ha már kihagytad, hogy Jézust Mózes szavához kösd, akkor az egész messiási várakozásod semmivé lett. “Tehát, ha már elmulasztottad összekapcsolni Jézust Mózes szavaival, akkor az egész messiási várakozásod semmivé lett/vált.”(Lit. - Ha figyelmen kívül hagyod, hogy ki Jézus, azzal, hogy nem hallgatod meg Mózest a 22. versben [aki nagyon is meghatározza a zsidó népet], teljesen semmissé válik a messiási várakozásod).
ApCsel 3:24 Sámueltől kezdve minden próféta beszélt és hirdette/bejelentette ezt a jelen időt. (1Sámuel 3:1 A fiú Sámuel pedig Éli alatt szolgált az Úrnak. Az Úr szava pedig ritka volt azokban a napokban, nem volt gyakori látomás.
Sámuel apja a râmâthayim tsôphı̂ym רָמָתַיִם צוֹפִים - A H7413 kettőséből és a H6822 aktív részes többes számából; az őrök kettős magassága. A jövőbe látás erőteljes prófétai képe).
ApCsel 3:25 Ti pedig a próféták fiai vagytok, és a szövetség, amelyet Isten a ti atyáitokkal kötött, akik Ábrahám arcán tükröződtek, amikor kijelentette: A te magodban 1megáldom a föld minden nemzetségét.
([1] ἐνευλογέω 1eneulogeō̄ csak itt és a Galata 3:8-ban használatos. Irodalmi, elmerülni a jól sikerült bejelentésben - az áldásban.
Galata 3:8 Az Írás prófétai módon előrejelzi, hogy a nem-zsidó népek tömegei fognak megigazulni hit által, és nem erkölcsi törvények betartása által. Az Evangélium eredete benne van Istennek Ábrahám számára adott kinyilatkoztatásában. Isten előre látta, hogy minden nemzet a hitnek ugyanabba az alapelvébe van belefoglalva, mint aminek Ábrahám az úttörője volt. „Benned a föld minden nemzete egyformán képviselteti magát a hit áldásában.” [Teremtés 22:17]
(Valóban megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a homokot a tengerparton. A magod elfoglalja ellenségeinek kapuját, [Ter 22:18] és a te magod által mondanak áldást önmagukra a föld minden nemzetségei. A hit szerinti megigazultság az evangélium kinyilatkoztatása. „Az igaz Isten hitéből él”. [Róma 1:17; Hab 2:4] A hit általi megigazulás határozza meg az életeteket!)
Továbbá Máté 26:28, mert ez az én vérem, amely kiöntetik a sokaságért, a bűnök bocsánatára - a vér, amely megerősíti a szövetséget. Lásd 1Péter 1:18,19).
A következő versben Péter egyértelműen/világosan kijelenti/bejelenti azt a tényt, hogy feltámadása után Jézus most újra megjelent, és ebben a csodában tükröződik, amelyet hétköznapi emberek hajtottak végre, akik felismerték a megtestesült Krisztus lényegét az első eljövetelében. “Jézus a feltámadása után most ismét megjelent, tükrözve ezt a csodát, amelyet olyan hétköznapi emberek hajtottak végre, akik felismerték az inkarnált Krisztus lényegét az első eljövetelében.” Az egyetlen búzaszem, amely a földbe hullott és meghalt, nem maradt egyedül. Sok gyümölcsöt termett. [Emlékezzünk a Máté 17:9-re: És amikor lementek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: Senkinek se mondjátok el a látomást, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.]
ApCsel 3:26 Miután feltámasztotta 1gyermekét, Jézust a halálból, 2megbízta Őt mindenekelőtt, hogy megáldjon benneteket abban, hogy elfordít benneteket a 3ponēros [gonosz] rendszertől, a fárasztó munkától és bosszúságtól.
([1] Megjegyzés, NEM az ő szolgája egyes fordításokban - A szó, παῖς 1pais, fiú [G3816] - a LXX-ban a legtöbb helyen szerepel, ahol a héber szöveg inkább עֶבֶד,ebed, szolga. Lásd Ézsaiás 52:13 a Septuagintában, íme. Az én fiam tele lesz értelemmel/megértéssel; felemelkedik/felmagasztaltatik, és rendkívül nagy megbecsüléssel lesz kitüntetve/rendkívül nagy tiszteletben részesül. Ἰδοὺ Idou - Íme. [συνήσει suniesei a suniemi, érteni szóból; mint a két folyó összefolyása, összefolynak. A megtestesülés - a testté lett Ige - gondolatát is magában hordozza - A Szentírásban meg van írva rólam. [ὁ παῖς μου ho pais mou - az én fiam - kai hupsothesetai] felemelkedik [kai doxasthesetai sphorda,] és rendkívül nagy megbecsüléssel kitüntetett lesz. A maszoretikus szöveg ezer évvel később keletkezett, mint a görög Septuaginta - LXX.
[2] Ő 2küldte απεστειλεν - [megbízta] őt először hozzátok [zsidókhoz].
[3] A szó, 3ponēros, azt jelenti, hogy tele van munkával, nehézségekkel és bosszúságokkal; a jó és a munka ismeretének fájának gyümölcse ponēros. Ez a teljesítményen alapuló ítélettel zárul. Ami ellentéte az értéken alapuló jóváhagyó véleménynek.
Zsidók 9:16 Ahhoz, hogy a végrendelet hatályba lépjen, a végrendelkezőnek meg kell halnia.
Zsidók 9:17 A végrendelkező halála előtt a végrendelet csupán egy jövőbeli ígéret, amely azonnali hasznot nem hoz senkinek, amely senkinek sem nyújt azonnali előnyt.
Zsidók 9:27 Tehát minden ember 1egyszeri halállal való találkozása pontosan 2ennek az ítéletnek a teljes következményében tükröződik, amelyet Jézus most felszabadított/elengedett. (1hapax mint egyszeri-ben; μετὰ δὲ 1τουτο ezt a κρίσις ítéletet. Lásd János 12:31: Most van ennek a világnak az ítélete; ez az a pillanat, amikor a világrendszer uralkodója 1végérvényesen ki van vetve/űzve. [János itt egy kettős jelentésű szót használ, ekballō eksō – teljesen kidobva. Így kikerült/kiveszik az egyenletből. Lukács 10:18.] A kígyó fejét mindjárt összetörik. 1Mózes 3:15; Kolossé 2:14,15. Szintén János 16:11: Akkor a világ meg lesz győződve arról, hogy a nekik járó ítéletet akkor hajtották végre, amikor e világrendszer uralkodója felett ítélkeztek.)
Zsidókhoz írt levél: Így ebben az összefüggésben [mindenkinek a halállal való találkozása] Jézus a végső áldozat. Amit az első, az árnyék-felmentés pusztán prófétailag mutatott, 1egyszer s mindenkorra beteljesítette, amikor áldozatként 2jelent meg, hogy 3magára vegye az 4egész emberi faj bűneit. Most, amikor a bűn nincs többé a napirenden, 6másodszor jelenik meg, 5ebből a halálból, hogy jól látható legyen mindenki az ő Megváltójának 7teljes szívvel való ölelésében.
([1] A szó, itt απαξ 1hapax, ugyanazt az „egyszeri találkozást a halállal” tükrözi az előző versben, amely most Krisztusban fejeződött be.
[2] A határozatlan szenvedő melléknévi igenév προσενεχθεις a 2prospherō szóból: amelyet felajánlásként mutattak be;
[3] ἀναφέρω 3anapherō, [A határozatlan főnévi igenév az ige által kifejezett cselekvést egy befejezett egységként írja le kezdettel és végekkel]: egyszer s mindenkorra hordozandó terhet venni magára!
[4] Az εἰς eis elöljárószó egy végső következtetésre mutat; azután τὸ πολλῶν 4to pollōn, a sok/számos, az emberiség tömege.
[5] Most, ebből a halálból, másodszor is megjelenik; az 5ek elöljárószó mindig forrást, kiindulópontot jelöl: ki.
[6] A feltámadás tehát a 6második megjelenés ebben a beszélgetésben. A szó, δεύτερος 6deuteros, a másik a kettő közül. Első megjelenése a születésében volt, amint a megtestesült Ige testté lett, és most, másodszor, feltámadásában, amely a mi testünkben a Szent Szellemben való jelenlétében lepleződött le! Lásd ApCsel 3 a Tükörtanulmány Bibliában.
[7] Őt teljes szívükből ölelve; a részes eset is a helyre mutat, így: τοις αὐτὸν ἀπεκδεχομένοις. 7apekdechomai, apo-ból, távol, [ami korábban meghatározta az egyiket] és ek, ki, forrás; és dechomai, kezébe venni, teljes szívvel elfogadni, teljesen átölelni. Feltámadásában újra megjelent a világ győztes Megváltójaként. A bűn már nincs napirenden; Isten Báránya elvette a világ bűneit. Jézus Krisztus halállal és ítélettel teljesítette be az emberiség rendeltetését/sorsát! [1Korinthus 15:3-5; Róma 4:25; ApCsel 17:30, 31; Róma 6:10.]
Sok Szentírást csak futurisztikus/jövőbeli értékkel fordítottak le és értelmeztek, és ennek következtében sokakat, mint például a zsidókat, semlegesítettek, hogy szorgalmasan várjanak a Messiás eljövetelére. A Messiás egyszer és mindenkorra Messiásként jött el. Jézus feltámadás után újra megjelent, és most az Ő feltámadási élete bennünk, mint teste második megjelenésének kiterjesztése; Isten a már megbékélt világhoz fordult, hogy megbékéljenek. [ApCsel 3:26, 2 Korinthus 5:19, 20] Az egyház továbbra is halogatta annak valóságát, amit Isten bevezetett Krisztusban. Már teljes mértékben képviselve vagyunk feddhetetlenségében. A hagyományos, második eljövetel doktrínája egyáltalán nem kontextusa ezeknek a fejezeteknek. [Lásd 1Péter 1:10-13] Az arámi szó, a maranatha, מרן אתא maran ata azt jelenti: Eljött a mi Urunk.
Lásd Galata 1:4. A kegyelem és a békesség abban a tényben gyökerezik, arra a tényre utal, hogy Jézus bűnbakként adta magát a bűneinkért, és kiragadott/kiszakított bennünket a jelenlegi vallásos korszak ránk törő 1gonoszságából. Apánk pontosan ezt tervezte az emberiség iránti szeretetében.
(A 1poneros szó azt jelenti, hogy tele van munkával, nehézségekkel és bosszúságokkal; a jó és a munka ’poneros’ tudás fájának gyümölcse. Ez a teljesítményen alapuló ítélettel zárul, ami ellentétes az értékalapú jóváhagyás nézőpontjával.)
Galata 1:5 Az Ő dicsőséges hírneve örökkévaló. Minden időt és korszakot átível. Ámenünkkel köszöntjük Őt.
(Semmi, amit a vallás közvetít, bármelyik korszakban vagy akármilyen kontextusban, nem érhet fel hozzá.)
Galata 1:6  Csodálkozom, hogy mennyire könnyen rá lehetett szedni benneteket, hogy lecseréljétek az evangéliumot egy átverésre. Az evangélium feltárja a Krisztusban megmentett, eredeti és sértetlen identitásotokat. Az átverés a kegyelem és a törvényeskedés összeházasításában rejlik. Ez a kevert lötty ’csináld magad’ üdvösségprogramot gerjeszt, ami a pusztulás fő receptje.
Galata 1:7 Nincs más evangélium, az ’evangélium’ címkéjű, úgynevezett keresztény termékek sokfélesége ellenére sem. Ha a törvény bármilyen kis nyoma megmarad, az nem jó hír, csupán vallásos emberek képzelgései, amik ellopnak Krisztus evangéliumából.
(Néhányan szeretik összezavarni a gondolataitokat az evangélium kicsavarásával, hogy azok igazodjanak az ő véleményükhöz.)