Megjegyzések az első és a második halálról, 9. fejezethez bővített jegyzet - Zsidókhoz írt levél - tükör Biblia

​Zsidókhoz írt levél 9:27 Így tehát minden ember 1egyszeri találkozása a halállal tükröződik 2ezeknek az ítéleteknek a teljes következményében, amelyet Jézus most megszüntetett. (1hapax mint egyszeri; μετὰ meta a δὲ 1τουτο ezen κρίσις ítélettel. Lásd János 12:31. Most van e világ ítélete; ez az a pillanat, amikor a világrendszer uralkodója 1végérvényesen kiűzetik. [János itt kettős értelmű szót használ: ekballō eksō - teljesen kidobott. Tehát kiveszik az egyenletből. Lukács 10:18.] A kígyó feje hamarosan összetörik. 1Mózes 3:15; Kolossé 2:14,15. Továbbá János 16:11. Akkor a világ meg fog győződni arról, hogy az őket megillető ítélet beteljesedett, amikor e világrendszer uralkodója megítéltetett).

 
Jelenések 2:11 Most pedig figyeljetek a belső fületekkel. Halljátok megértéssel/ hallgasd meg értelemmel, amit a Szellem mond az eklézsiának: Az az egyén, akik 1folyton/folyamatosan látja a győzelmét/diadalát, az enyémben az én győzelmemben, az tükröződni fog benne, mert [velem(Jézussal) együtt ülünk a trónteremben], 2 biztosan nem fenyegeti semmilyen 3ellentmondás a valódi/igazi hasonlatosságukkal; nincs mitől félniük 4a második halálban. (A szó 1nikōn, a nikaō ige jelen idejű aktív részes névmási alakja, a folyamatos vagy megszokott győzelmet hangsúlyozza. Ezután a dupla tagadás, οὐ μὴ ἀδικηθη 2ou mē, valamint az ige, 3adikeō, ami azt jelenti, hogy igaztalan(igazságtalan; nincs szinkronban/összhangban a hasonlósággal  - a, negatív és dikeō, két fél, akik osztoznak a hasonlóságban - az adikēthē az Aorist Subjunctive, feltételes forma, ami egy határozott eredményt/kimenetelt jelent, ami egy másik kijelentett cselekvés eredményeként fog bekövetkezni. A prepozíció, ἐκ [4ek, többnyire a forrásra utal, de itt az ágensre vagy eszközre használják] τοῦ θανάτου τοῦ δευτέρου a második halál.
Tehát az előző vers [Jel 2,10] kontextusában: Nem kell félned semmitől, amit bármikor elszenvedhetsz, a Második halál nem azért van/nem arra szolgál, hogy elvonja/elterelje a figyelmet Jézus egyszeri és mindenkorra bekövetkezett/elvégzett haláláról, hanem hogy megerősítse azt. A tűz tavában a Halál és a Hadēs ki lesz törölve az emlékezetből, eltűnik az emlékezetünkből. “ Az első halál az a végleges halál, amelyet Jézus szenvedett el, és amely az emberiség globális halálát jelképezi.” Az első halál az egyszer és mindenkorra bekövetkezett halál, amelyet Jézus meghalt, és amely az emberiség globális halálát képviseli. Jézus halála kivette/eltüntette az emberiség Ádámban bekövetkezett halálát az egyenletből/a képből. A második halál gondolata/fogalma azzal a ténnyel függ össze, hogy egyesek számára még nem világosodott meg, még nem fedezte fel, hogy mindenki teljes mértékben/teljes körűen benne van, részt vett Jézus halálában - ezért válságra, akár a saját halálukra van szükség, hogy azonnal bekapcsolódjanak a tűz tavát képviselő szimbolikus megtisztulásba [a kételyeikből/kétségeikből, tudatlanságukból és hitetlenségükből], amelyet az égő kén tava képvisel, amely úgy tisztít, mint egy kemence, elválasztva az aranyat a salaktól - a salak = az elmebaj, az elmebajtól szabadít meg. Ez a kereszt sikerének végső ráébredése - annak felismerése, hogy Jézus halálában még maga a Halál és a Hadēs is meghalt. Ez valóban a Halál halála. Jelenések 20:14. Lásd a Jelenések 19. fejezet végén a Tűz taváról és a második halálról szóló jegyzeteimet.
De itt, konkrétan Szmirna esetében az üldözésük intenzitását semlegesíti az a felismerés, hogy az aranyat soha nem fenyegeti tűz.
Emlékezzetek arra, hogy aki beszél, az az, aki azt mondta: Én vagyok az Élő; meghaltam, és most, íme, itt vagyok, élek az idők végezetéig, és nálam vannak a kulcsok, amelyekkel megszüntetem/kikapcsoltam a Hadēs és a halál kapuit. Jelenések 1:18. Továbbá Zsidókhoz írt levél 9:25-28.
Így, ezzel megtörte a feltételezett ítélet és a halál varázsát az ádámi faj felett. Jézus halálának következményeinek jelentőségét nem lehet eltúlozni. Hatása kiterjed az emberi történelem egész múltjára, jelenére és jövőjére.
Mint az emberi faj képviselőjeként Jézus Krisztus beteljesítette az emberiség sorsát a halál és az ítélet által. [1 Korinthus 15:3-5, Róma 4:25, ApCsel 17:30, 31.] Megjegyzés: Jézus nem azért jött, hogy elítélje a világot. Az Apa senkit sem ítél el, mert minden ítéletet átadott a Fiúnak, aki igazságosan ítélte meg a világot). 
János 12:31 Most van ennek a világnak az ítélete; ez az a pillanat, amikor a világrendszer uralkodója/fejedelme végérvényesen/végleg kiűzetik.
János 12:32 Amikor felemelkedem a földről, magamhoz vonzom/ki rántom az egész emberiséget és az ítélet minden meghatározását. (Fel lesz emelve egy keresztre, alászáll a mi poklunk mélyére, majd a Hóseás 6:2 prófétai igéje szerint két nap múlva az egész emberiség, amelyet Ő képvisel, együtt életre kel, és a harmadik napon együtt fog felemelkedni, a föld legalsó részeiből, és a legmagasabb mennyekbe felemelik. Efézus 4:8,9; lásd még Efézus 2:5,6 és Kolossé 3:1-3. A 'mindenkit’, mindent magában foglalja, az egész emberiséget és az ítélet minden meghatározását.
A mondat tárgya az előző vershez hasonlóan a világ ítélete - tehát az elsődleges gondolat itt az, hogy halálában Jézus magára vonja az egész/összes ítéletet. János 3:14; János 8:28; ApCsel 2:33. 1János 3:5 Saját szemünkkel láttuk, hogy a prófétai szó leleplezésében, amikor Isten Bárányaként a keresztre emeltetett, a mi bűnünket emelte fel, és megtörte annak uralmát és hatalmát felettünk. János 1:29 Íme, az Isten Báránya, aki elveszi [airō] a világ bűnét. A airō szó azt jelenti, hogy felemelni).
János 12:33 Ezt azért mondta, hogy rámutasson arra a módra, ahogyan meg fog halni.
2 Korinthus 5:14 Krisztus szeretete kényszerít bennünket, és visszhangzik/rezonál bennünk;  és csak egy következtetést hagy számunkra: amikor Jézus meghalt, minden egyes ember egyidejűleg meghalt. Isten logikája szerint egy halt meg mindenkiért, tehát mindenki meghalt.
Jelenések 20:14 Akkor a Halál és Hadēs a tűz tavába vetették. Ez a második halál.
Zsidókhoz írt levél 2:15 Mint egy emberi lény újrafogalmazta/újraértelmezi a halált, és megszabadította őket a haláltól való élethosszig tartó rettegéstől/félelemtől. (Véglegesen lezárta az ítélet gondolatát, amiről a cselekedetek rendszere szól. A gonosz nem halhatatlan, a szeretet az).
1 János 4:18 A félelem nem létezhet együtt ebben a szeretet birodalomban. A tökéletes szeretetegyesítés, amiről beszélünk, kiűzi a félelmet. A félelem ragaszkodik az ítélethez [ami elválasztást hoz], és azt úgy értelmezi, mint jogos büntetést [a karma egy formájaként értelmezi.] Ez a gyötrelmet visszhangozza, és csak olyan valakiben rögzül/vésődik be, aki még nem ismeri fel a szeretetük teljességét. [Az Apával, a Fiúval és a Szent Szellemmel, valamint egymással] (lásd Zsidókhoz írt levél 2:15.).