A Zsidókhoz írt levélben említett két korszak - 9. fejezethez bővített jegyzet - Zsidókhoz írt levél - tükör Biblia

​Nyilvánvaló, hogy Jézus első és második megjelenése, amelyre a Zsidókhoz írt levélben újra és újra utalnak/hivatkoznak, a két különböző diszpenzációt, a régit és az újat tükrözi; a prófétai árnyékot a Szentírásban, és a megtestesült/inkarnált Krisztusban megnyilatkozó lényeget. “…a prófétai árnyékot a Szentírásban, és a lényeget, amelyet az inkarnált Krisztus fedett fel. A megtestesült Krisztusban tárult fel a valóság”

Zsidókhoz írt levél 9:11 De most Krisztus egy tökéletes sátor főpapjaként jelent meg a nyilvánosság előtt. “De most Krisztus nyilvánosan megjelent a tökéletes hajlék Főpapjaként.” A jó dolog, amit előre megmondtak/megjósoltak, 1megérkezett. Ez az új sátor nem az árnyék típusú, ember alkotta sátor mása. Ez az igazi.
Zsidók 6:17 Ugyanebben a kontextusban szembesülünk Isten azon vágyával, hogy a velünk, mint az ígéretének örököseivel való bánásmódban a végletekig elmenjen, és hogy kiiktasson/megszüntessen minden kételyt/kétséget/kételkedést vagy a vita lehetséges alapjait. Annak érdekében, hogy meggyőzzön minket elhatározásának változtathatatlanságáról és véglegességéről, esküre 1szorítkozott/korlátozta magát. Azt az ígéretet, ami örökségünknél fogva már hozzánk tartozik, most szintén eskü alatt 1erősítette meg.
([1] Az 1mesiteuō szót használják, ami közbeiktatott vagy közvetített. Hasonlítsd össze a mesites, mediátor szóval, ami a mesosból ered: közép, közepe, középpont. A megtestesülésben Isten a teremtménye közepébe helyezte magát. Lásd Galata 3:20: Ábrahámnál nem volt közvetítő; csak Isten volt. [A mózesi törvény a bukás, a bukott elme nyelve volt, ami közvetítőket követelt meg – a lévita papságot -, mert ez egy olyan elrendezés/megállapodás volt, amelyben az emberiségnek is és Istennek is része volt. Az emberiség része az volt, hogy engedelmeskedjen a parancsolatoknak és tartsa azokat be, Isten része pedig az, hogy áldjon. Istennek Ábrahámmal kötött szövetsége kegyelmi szövetség volt, mivel rámutatott az ember Jézus Krisztusra, akiben Isten maga teljesíti az emberiség részét és ezért nem kellett közvetítő önmagán kívül.
A megtestesült Jézus betölti mind a házassági ajánlatot, mind az én megteszem/fogadom részt is teljesíti . M. Perez]
Az Ige az ígéret; a megtestesülés/ az inkarnáció, a keresztre feszítés és feltámadás a bizonyíték. Meggyőzőbben kívánja megmutatni az ígéret örököseinek célja megváltoztathatatlan jellegét. RSV - The Revised Standard Version.
Az emberiséget nem a gonosztól/ördögtől kellet megváltani; egy tolvaj sosem válik tulajdonossá; Jézus sem ezt tette, amit Ő tett, nem változtatta meg az Apa véleményét rólunk. Az elménket kellett meggyőzni. A mi elménknek volt szüksége a meggyőzésre. Istent nem kellett megbékíteni a teremtményével; Isten Krisztusban volt, amikor megbékéltette önmagával a világot. 2Korinthus 5:18-20.)
Zsidókhoz írt levél 6:18 Tehát most két visszafordíthatatlan ténnyel van dolgunk, amelyek lehetetlenné teszik, hogy bárki is bebizonyítsa, hogy Isten tévedett; így a megváltott identitásunkra vonatkozó meggyőződésünk erőteljesen megerősödik. Mi már ebbe a sorsba menekültünk; reménységünk közvetlenül megragadhatóvá/elérhetővé vált.
(A megváltás ígéretét életben tartotta az egész Szentírás és ennek az ígéretnek a beteljesedése Jézusban. Lásd: János 8:13-18, János 8:17: Ez meg kell, hogy oldja a dolgot, mivel a törvényetekben meg van írva, hogy kettőnek a bizonysága igaz/megáll. [A kettőnek ez az egyesített tanúbizonysága csak azért, hogy megegyeztek, nem igaz, hacsak nem az külön-külön is. De, ha megegyeznek, a tanúságtétel a földre esik. 5Móz 17:6 és 5Móz 19:15. - Robertson. Ugyanígy Jelenések 10:6, Lásd az esküvel kapcsolatos megjegyzéseket a Jelenések 10 végén, valamint a jegyzeteket Jézus bizonyságtételéről a Jelenések 20 végén.])
“ Tehát most két visszafordíthatatlan ténnyel állunk szemben, amelyek lehetetlenné teszik, hogy bárki megcáfolja/ bebizonyítsa, hogy Isten tévedett; így megerősítjük a megváltott identitásunkba vetett meggyőződésünket. Már elmenekültünk abba a sorsba.”
Zsidók 6:19 Szívünk és elménk biztos; biztonságosan le van horgonyozva Isten közvetlen jelenlétének legbelső udvaraiban; túl a (prófétai) fátylon.
Zsidók 6:20 Azáltal, hogy a mi érdekünkben járt, értünk ment oda, a mi nevünkben, Jézus feltört/felfedezett/előkészített egy helyet a számunkra és elhárított/eltávolított minden olyan akadályt, ami eltávolíthat vagy távol tarthat minket az ígérettől. ŐBenne mindörökre képviselve vagyunk; Ő lett a Főpapunk a Melkisédek rendje szerint. Ugyanazt a kiváltságos hozzáférést élvezzük, mint Ő.
(Azt mondta: Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Azon a napon többé nem fogtok kételkedni, hogy én és az Apa egyek vagyunk; Tudni fogjátok, hogy én az Apában vagyok és ti énbennem és én tibennetek. János 10:30, 14:3, 20.)
“Azzal, hogy Jézus a mi nevünkben odament, úttörő módon előkészített egy helyet számunkra, és eltávolított mindenféle akadályt, amely esetleg távol tartott volna minket az ígérettől.”
Zsidókhoz írt levél 8:7. Ha nem lett volna hiba az első felmentésben, miért vesződne/fáradozna azzal, hogy kicserélje egy másodikra.
“Ha az első rendelkezésben nem lett volna hiba, miért kellene azt egy másodikkal helyettesíteni/felváltani?”
Zsidók 9:1 Az első rendszer egy jellegzetes/specifikus istentiszteleti mintát követett, amelyet egy meghatározott és szent istentiszteleti helyen végeztek. (Amelynek részletei az új árnyékában beszéltek.)
Zsidók 9:2 Az első sátoros területet Szenthelynek nevezték; az egyetlen fény itt a 1gyertyatartóról/mécstartóról jött, amely megvilágította azt az asztalt, amelyen a 2látványkenyerek/áldozati kenyerek kerültek bemutatásra. [3Móz 24:5-9]
([1] A lámpatartó gyönyörűen kidolgozott, arany karos gyertyatartó (menóra) volt, amely bimbózó és virágzó mandulaágakat ábrázolt. Ne feledd, hogy ezt látta Jeremiás is a Jeremiás 1:12-ben, amikor Isten azt mondta: Felébredek a szavamra, hogy teljesítsem azt. Ugyanez a héber szó használatos itt: שׁקד shaqad; a mandulát éber fának hívták, mert az virágzott először, amíg a többi fa még téli álmát aludta.
[2] A héber לחם הפנים lechem haPānīm szó arckenyér, vagy a jelenlét kenyere. Ami Krisztusban történt velünk, az Isten örökkévaló szándéka szerint történik [Jelenlét kenyere, görögül πρόθεσις 1protézis, előre megtervezett/prófétai cél], amelyet minden prófétai útjelzőben/jelben és árnyékban megmutatott; a héber hagyományban a látványkenyér/bemutatókenyér az igazi mennyei/égből való kenyérre mutatott, a hiteles szóra, amely Isten - Jézus, a megtestesült/inkarnált szó - szájából fakadt, fenntartva formatervezésünk életét. A látványkenyér/bemutatókenyér a testben való élet mindennapi fenntartására mutatott/utalt, mint Isten végső sátorára/hajlékára, amely Jézus és a két emmausi tanítvány beszámolójában valósult meg; szívük lángolt a rezgéstől, a rezonanciától a hit miatt, miközben megnyitotta előttük az Írásokat, majd az asztal körül megnyílt a szemük, hogy felismerjék Őt, mint az Írás beteljesedését, az Ő igazi étkezését/ételét, amely megtestesült [Lukács 24:27-31]. Az ember nem csak kenyéren él, hanem Isten autentikus gondolatán, Isten eredeti szándékából, a szájából származó Igén, az Ő képmásának és hasonlatosságának megtestesüléséből, amely megnyilvánult és megváltatott az Ő emberi életében. Lásd a megjegyzésemet az 1 Korinthus 11:34-hez.
Zsidók 9:3 A második kárpit a belső sátorba vezetett, ami a Szentek Szentje néven ismert. “A második fátyol a legszentebb helynek nevezett belső sátorhoz vezetett.”
Zsidók 9:4 Ebben volt az arany tömjénező oltár és a szövetség ládája. Az 1láda kívül és belül is teljesen arannyal volt borítva. Ebben őrizték az aranyedényt/aranykorsót, amelyben a pusztából származó csoda 2manna mintája volt, valamint Áron bimbózós botját [Mózes botja - de itt Áron botjaként említik -, amikor először találkoztak a fáraóval, Áron botja kígyóvá változott - a fáraó uralmának jelképe, és elnyelte az egyiptomi mágusok kígyós botjait], valamint a két vésett kőtáblát a szövetség tíz parancsolatával.  (Prófétai módon rámutatva a mi tervezésünk újraindított életére, ahol az agapē törvénye be van írva a belső tudatunkba. Az arany tűzrakó edény arra szolgált, hogy tüzet hordozzon, hogy az engesztelés napján [az eggyé válás napján] évente egyszer a végső istentiszteleti helyen tömjént égethessenek.  A szó, 1kibotos, a fadoboz, ugyanaz a szó, amelyet Noé bárkájára használtak; az emberiség megváltásának tartályára. 1Móz 6:14 A 2manna prófétai módon a mennyei igazi kenyeret ábrázolta, nem pedig azt a kenyeret, amelyet az emberiség munkája termel. János 4:35, 38. Noé נֹחַ pihenés. Noé נֹחַ pihenés. Noách נֹחַ kegyelmet talált חֵן az Úr szemében. Lásd 1Mózes 6:8, ugyanazok a betűk fordítva, mint egy tükörképben, חֵן chen, jelentése: kegyelem/kegyelem).
Zsidók 9:5 A Szövetség ládája felszínén felül lebegett a két Kerub, a dicsőség képmásai, akik az irgalmas székre/a kegyelem trónjára figyeltek, amely a ládát fedte, amelyre a Főpap évente egyszer vért hintett, hogy fedje be a nép bűneit. Minden részlet jelentős, de ebben az írásban nem lehet hosszasan tárgyalni. (A héber כּפר kopher szó jelentése befedni [konkrétan bitumennel], átvitt értelemben letakarni törvényes/jogi és egyenlő csere révén a korábban megbomlott egyensúly helyreállítása érdekében. A törvényi előírás az emberi hagyomány és mitológia szerint a szemet szemért stb. Jézus arra buzdítja követőit, hogy fordítsák oda a másik arcukat: Hallottátok, hogy azt mondták: Szemet szemért és fogat fogért. De én azt mondom nektek...
A Láda reprezentálta a kegyelem helyét, ahol az engesztelést történt. Az ártatlanságot olyan áron kellett elérni, amely megegyezik a különböző felek között megkötött béke pótlási/helyettesítési értékével. Lásd még az 1Móz 6:14-et, ahol ugyanez a szó Noé bárkájának szurokkal való bevonását jelöli. A kereszt, ahol Jézus, Isten Báránya az emberiség halálát halta meg, az engesztelés egyenletének a lényege/kulcsa.
Lásd az 1Péter 1:18,19-et, hogyan beszél Isten az ítélet törvényének legradikálisabb bűnbak nyelvén, és végső lezárást hoz egy halott és felesleges rendszerre. A Zsoltárok 40:6,7 világosan kimondja, világosan megfogalmazza, hogy Isten nem követel és nem kér áldozatokat vagy felajánlásokat. Jézus Isten Báránya. Győzelmesen ütközik a hiábavaló áldozati rendszerrel.)
Zsidók 9:6. Ennek az elrendezésnek/megállapodásnak a keretein belül a papok reggel és este is teljesítették a napi feladataikat. (A napi feladatok közé tartozott a ruhájuk és az előkészületek, mosakodások, az áldozati felajánlások, a világítás és a díszítés; aztán minden szombaton a régi látványkenyeret 12 friss kenyérrel helyettesítették, és a bűnáldozatok vérét az arany füstölőoltárra, a szentély függönye elé hintették.
Zsidók 9:7 Ez a rutin csak egyszer szakadt meg évente, amikor a Főpap egyedül lépett be a második sátorba, a legszentebb istentiszteleti helyre az áldozati vérrel a saját maga és a nép felgyülemlett/felhalmozott hibáiért/bűneiért.
Zsidók 9:8 A Szent Szellem már ebben az elrendezésben jelezte, hogy van egy még szentebb út az első sátoron túl, amit még meg kell nyitni, ami még megnyitásra vár. Amíg az első mintát még fenntartották, míg az első minta még érvényben volt, a valóságban/igazságban való beteljesülése/megvalósítása még nem kezdődhetett meg/el.
Zsidók 9:9 Az akkori szent sátor mintája annak az addig tökéletlen rendszernek a hasonlatossága volt, amelyben a bemutatott ajándékok és áldozatok nem tudták teljesen megtisztítani az imádkozó lelkiismeretét.
 
“A korabeli szentély mintázata összefüggött a korábban tökéletlen rendszerrel, amelyben az ajándékok és áldozatok teljesen képtelenek voltak megtisztítani a hívő lelkiismeretét.”
Zsidók 9:10 Mindezen külsődleges rituálék vonatkoznak az ételre és italra, és a különféle ünnepi bemerítésekre és testi viselkedési, magatartási szabályokat kényszerítettek rájuk, amíg el nem jött a helyreállítás várható időpontja; az előre megjövendölt pillanat, amikor 1minden görbe egyenessé válik, és visszaállítják természetes és eredeti állapotába. (Ez a szó, az 1diotózis, csak ezen az egy helyen szerepel az Újszövetségben; ami elgörbült, azt teljesen egyenessé válik kiegyenesedik, vissza lesz állítva a természetes és normális állapotába, azt, ami valamiképpen kilóg, vagy kilógott a sorból, mint a törött vagy torz végtagok.)
Zsidók 9:11 De most Krisztus egy tökéletes sátor főpapjaként jelent meg a nyilvánosság előtt. “De most Krisztus nyilvánosan megjelent a tökéletes hajlék Főpapjaként.” A jó dolog, amit előre megmondtak/megjósoltak, 1megérkezett. Ez az új sátor nem az árnyék típusú, ember alkotta sátor mása. Ez az igazi. (Az ige, γενομενων 1genomenōn, az aorista, múlt idejű szófaj, amely megszületett/megtörtént. Sajnos néhány későbbi másoló szándékosan kihagyta a γενομεμλμενωννων szót; csak a 10:1 ζεεν szót másolták. ἀγαθῶν, az áldások, amelyek hamarosan eljönnek.
Nyilvánvaló, hogy Isten eredeti lakóhelyének helyreállítása az emberi életben ismét megnyilvánul/felfedésre kerül, feltárul.
Zsidók 7:25 Rajta keresztül, általa az emberiség Istenhez való közeledése örökre biztosított; Ő továbbra is üdvösségük hiánytalan, teljes beteljesülését 1hirdeti/közli. (A szó, ἐντυγχάνω 1entugchanō az en, in és tugchanō szóból: célba találni, eltalálni a célt – mint ahogy gerelyt dobnak vagy nyilat lőnek ki. Hogy ilyen módon teljes egészében az egyént képviselje a személyében az ember megtestesült/inkarnált fiaként/Isten fiaként jelenítse meg…”egyén személyében a megtestesült emberfiát/isten fiát ábrázolni. Lásd Zsidók 12:24,25.
Zsidók 8:6 Jézus most már minden olyan ígéreteknek a beteljesülése, amelyekre a régi szokások/gyakorlatok csak rámutattak/utaltak; ahogy/amikor egy nyíl telibe találja a céltáblát. Az általa most alkalmazott felmentés messze jobb, mint a régi. Ő egy sokkal hatékonyabb szövetség döntőbírója; amelyet az emberiség számára sokkal nagyobb haszonnal járó bejelentés szentesít.
Zsidók 9:15 Jézus halála, mint az emberiség 1 képviselője, véget vetett a réginek, és bevezette az Újszövetséget. Ezzel megváltott minket az első szövetségben rögzített vétkektől, és örökösökként azonosított bennünket; alkalmassá tett bennünket arra, hogy részesüljünk mindannak teljes örökségéből, amit ő szerzett a nevünkben. (Az 1közvetítő, mesitēs fogalma ebben az analógiában nem egy közvetítő, mintha Jézusnak kellett volna megváltoztatnia az Atya véleményét rólunk; a mi elménket kellett volna meggyőzni. Jézus nem Istentől mentett meg minket; ő teljesen Isten és teljesen ember, és benne az emberiség a legteljesebben képviselteti magát. Lásd Galata 3:20; továbbá Zsidókhoz írt levél 6:16-20).
Zsidókhoz írt levél Így ebben az összefüggésben [mindenki halálával való találkozása] Jézus a végső áldozat. Amire az első, árnyék korszak csupán prófétai módon utalt/jelzett, azt Ő 1egyszer és mindenkorra beteljesítette, amikor 2áldozatul bemutatott, hogy 3magára vegye az egész 4emberiség bűneit. Most, hogy a bűn már nem szerepel a napirenden, 6másodszor is megjelenik, 5a halálból, hogy tisztán láthatóvá váljon abban, hogy mindenki 7teljes szívvel elfogadja Őt mint Megváltót.
Lásd a Zsidókhoz írt levél 9. fejezetét követő, e témákról szóló bővebb fejezeteimet az ISTENI ÖLELÉS  című könyvem 2020-as átdolgozásában [nyomtatásban vagy Kindle-ben].