Francois du Toit bevezetője Pál apostol RÓmaiakhoz írt leveléhez - A LEVÉL LEGFONTOSABB GONDOLATAI6/17/2022
0 Comments
1.1 Pál, akit Jézus Krisztus 5szenvedélyesen eljegyzett magának, aki 1megtalálta magát Őbenne, hogy íly módon Őt 2képviselje. A 3küldetésem és az 4üzenetem az, hogy Isten jóságát hirdessem az emberiség felé.
(A 3küldetés, az üzenetem kiterjedése, horizontja, ameddig kiterjed, a 3horitso szó, ami azt jelenti, hogy kijelölt. Az 2apostelo szó jelentése, tőle való kiterjedés, egy képviselő; a 5duolos, azt jelenti rabszologa, a deo szócskából ered, ami összekötött vagy egybekötött, mint a férj és a feleség; a 1kletos a kaleo-ból származik, ami: elhívott, név szerint azonosítani, vezetéknevet adni; és az 4eu+angelion: jól sikerült bejelentés, jó hír, az Isten jóságának hivatalos bejelentése.) 2:1 Egy feltételezett ismeret arról, hogy mi jó és mi rossz, nem jogosít fel arra, hogy bárkit megítélj; különösen akkor, ha te pontosan ugyanazt teszed, amit másoknál észrevettél, hogy rosszul csinálnak. Gyakorlatilag önmagadat kárhoztatod. Senki sem bírája a másiknak.
3:1 Mindezek után megkérdezhetjük, hogy van-e még valami előnye zsidónak lenni? Van-e valami jelentősége a körülmetélkedésnek?
4:1 Ha példaként tekintünk atyánkra, Ábrahámra, és alaposan megvizsgáljuk az életét, mondanád-e azt, hogy személyes közreműködésével felfedezte az okát annak, hogy a testre alapozhatja a bizalmát?
(Mi tette képessé Ábrahámot arra, hogy a nemzetek sokaságának atyja legyen? Az egyetlen szerepe az volt, hogy rendíthetetlenül hitt Isten belé vetett hitében.) 5:1 A következtetés1 világos: kifogástalan ártatlanságunknak egyáltalán semmi köze ahhoz, amit mi magunk cselekedtünk, hogy felértékeljük magunkat. Ez, ami velünk történt, kizárólag amiatt van, amit a mi Urunk Jézus Krisztus tett. A hit, és nem a jutalom a megigazultság egyetlen érvényes alapja2. Most teljes mértékben részesüljünk2 abban a zavartalan egyesülésben, amit az Istennel való szemtől szembeni3 barátság4 jelent.
6:1 A kegyelmet nem lehet olcsó ürügyként értelmezni a bűnben maradásra. Egyesek számára ez úgy hangzik, mintha azt mondanánk: „Akkor vétkezzünk tovább, hogy bővelkedjen a kegyelem.”
(Az előző fejezetben Pál az evangélium lényegét fejtette ki, bepillantást adva Isten messzire elérő hitébe. Még ha fenn is áll a veszélye annak, hogy a törvényeskedő elme félreérti, nem tesz kompromisszumot az üzenetben.) 7:1 Azért írok nektek, mivel ismeritek a törvényt. Egyetértetek velem abban, hogy a törvények csak ebben az életben érvényesek?
8:1 Most tehát a döntő következtetés ez: Krisztusban minden ellenünk szóló elítélő bizonyíték megsemmisült.
(„Akik nem a test szerint járnak, hanem a szellem szerint.” Ez a mondat nem szerepelt az eredeti szövegben, hanem később a 4. versből másolták át. Az, aki ezt hozzáfűzte, valószínűleg úgy érezte, hogy Pál apostolnak az emberiség ártatlanságáról szóló kijelentésének tényét ismét az ember magatartásának kell alárendelni. A törvény hatálya alá tartozó vallás sokkal kényelmesebbnek érezte a személyes hozzájárulás feltételét, semmint azt a következtetést, amit a hit feltár. A „Krisztusban” kinyilatkoztatás a kulcsa annak, ahogyan Isten az emberiséggel bánik. Ez a Biblia PIN-kódja. [Lásd 1 Kor 1:30 és Ef 1:4]) 9:1 Amit most mondani fogok, az az én őszinte meggyőződésem. Minden kétséget kizáróan meg vagyok bizonyosodva a Krisztusban való elválaszthatatlan egyesülésünkről. Saját lelkiismeretem tesz erről tanúságot a Szent Szellem által.
10:1 Isten tudja, mennyire fáj a szívem mély és imádságos vágyakozással Izrael után, hogy felismerje üdvösségét.
11:1 Szeretném világossá tenni, hogy nem azt mondom, hogy Isten elutasította Izraelt, erről a saját életem is tanúskodik, és annyira zsidó vagyok, amennyire csak lehet. Visszavezethető vagyok Benjáminig és Ábrahámig.
12:1 Éljetek összhangban azzal, akik1 valójában vagytok, Isten szerető jósága által lelkesítve. Testvéreim2, az istentisztelet leggyakorlatiasabb kifejeződése az, hogy élő áldozatként szolgáltassátok3 ki neki testeteket. Ez jobban tetszik neki, mint bármilyen vallási szokás. Ő azt kívánja, hogy a személyetekben látható, egyedi kifejeződésre találjon.
13:1 A hatóságoknak teljes szívvel engedelmeskedjetek. Minden tekintélynek csak Istenben van jelentősége. Isten a rend Istene.
14:1 Szíves vendégszeretettel1 fogadjátok azokat, akik a hitükben még kezdők. Kerüljétek a vitás beszélgetéseket.
(proslambano1 valakit társául fogadni.) 15:1 Mi, akik erősek vagyunk a hitben, kötelesek vagyunk felemelni a gyengéket, az ő javukat keresni, nem pedig a sajátunkat.
Összesen 37 hívő neve előtt személyesen tisztelgünk ebben a következő, üdvözlő fejezetben. Hét házi gyülekezetet is külön megemlítenek, ötöt Rómában és kettőt Korinthusban. Mivel Pál korábban soha nem járt Rómában, ezek az emberek mind ismerősei, megtértek, fogolytársai vagy útitársai voltak, mielőtt Rómába költöztek volna. Mivel Priszka és Akvila eredetileg Rómából jöttek [ApCsel 18:2.26 és 1Kor 16:19], valószínűleg céltudatosan tértek vissza oda, hogy egy erős hívőcsapattal együtt indítsák el vagy erősítsék meg az eklézsiát. Stratégiájuk az volt, hogy több házi közösséget szórtak szét a városban. Ez tükröződik Pálnak a Korintusiakhoz írt levelében, ahol ezt írja: „Azt várjuk, hogy a hitetek növekedésével a mi terepünk is nagymértékben kibővül közöttetek, hogy az evangéliumot a rajtatok túli országokban is hirdethessük.” 2 Kor 10:15-16)
16:1 Szeretném bemutatni nektek Fébé nővérünket, aki a korintusi eklézsiát szolgálja, amely Kenkréa kikötőjében található. |
RÓmaiakhoz írt Levél -
|
RSS Feed
