1 Ha visszamennénk a kezdethez, ott találnánk a 2Szót (Szó, Logosz, Isten logikája, az isteni késztetés és vágy) amely már eleve 3jelen van ott; 4szemtől-szembe Istennel. A Szó az 3Én vagyok; benne visszangzik Isten 2ékes beszéde és benne is 4fejeződik be. A Szó (Ige) egyenrangú/egyenlő Istennel. (A kezdetben, 1arche, a sor, idő, hely, rangfokozat elején való lét. A Szó, 2logos, Istennel volt; itt és a második versben János a görög pros előjárószót használja, felé; szemtől-szembe. Három alkalommal használja János ebben a mondatban az 3eimi ige aktív, indikatív, tökéletlen alakját, vagyis aen (ἦν) lenni, [a kezdetben “volt” a Szó stb...] amely nem utal arra, hogy a kezdet az Istenért vagy a Logoszért lenne, hanem pusztán folyamatos létezést jelent, “Én vagyok”. Az egeneto ige teljesen mást jelent, “válik valamivé/valakivé”, János 1:14-ben bukkan fel a Logosz Inkarnációjának a kezdetét jelezve. A Szó testté “vált”. Nem a testet öltés jelenti Jézus eredetét. Lásd az éles megkülönböztetést János 8:58-ban, “mielőtt Ábrahám volt (született, genesthai a ginomaiból deriválva), én vagyok.” Az eimi szó, én vagyok; a lét esszenciája, mintegy időtlen létezésre utalva. Lásd a megjegyzéseimet 1 Péter 1:16-ról)
2 A kezdet az Istennel szemtől-szemben lévő Szót tükrözi. (Isten lényét semmi nem zavarja meg, ami a Szóban tanúsítható. “Ha engem láttál, az Apát láttad [János 14:9].A Szó kezdettől fogva van, még nem volt leirva vagy kimondva; egyszerűen csak szemtől-szemben volt az Istennel! A kezdet hirdeti a Szó sorsát, amely kivétel nélkül mindig Isten lénye és Istenben fejeződik be.) 3 A Logosz jelenti a forrást; minden belőle indul el. Ő marad a kizárólagos Szülő referenciájuk minden létezésére. A Szón kívül semmi sem eredeti! Isten Logikája határozza meg az egyetlen lehetséges helyét az emberiségnek, ahová az eredetüket visszavezethetik. (Minden általa lett; semmi sem lett nélküle, ami létrejött. KJV Lásd Kolossé 1:16) 4 Az ő élete az a fény amely meghatározza az életünket. (Az ő életén keresztül az emberiség felfedezi az élet világosságát.) 5 A sötétséget áthatolta és képtelen volt befogadni vagy elhomályosítani a fényt. (A sötétség az emberiség megváltott önazonosságáról és ártatlanságáról való tudatlanságát jelenti [Ézsaiás 9:2-4, Ézsaiás 60:1-3, Efézus 4:18, Kolossé 1:13-15].) 6. Azután volt ez a János nevű ember (Jézus unokatestvére), akit Isten bízott meg; 7. Az volt a küldetése, hogy az életük világosságára hívja fel a figyelmüket, hogy aminek tanúi voltak hitet ébresszen őbennük (ugyancsak arról, hogy az ő eredeti életük meg lett váltva) 8. Nem az volt a szolgálata, hogy elvonja a figyelmet a fényről mintha ő maga lenne a fény, hanem inkább hogy rámutasson a fény Forrására. 9. Egy új nap virradt az emberiségre. Az élet hiteles fénye amely megvilágosít mindenkit, akik a világban készen állnak a hajnalodásra! (Ez a nap jelentené az időszámításunk kezdetét és annak, hogy az emberiség történelme örökre Krisztus előtti és utáni időszakokra választódik. A testet öltés az Isten képét emberi formában tenné láthatóvá. Benne - aki a mi életünk tervrajza - több mint elegendő fény áll rendelkezésre arra, hogy minden emberben eloszlassa a sötétséget. Ő a valódi fényesség amely minden embert megvilágosít! [Kolossé 1:15; 2:9, 10; 2 Korintus 4:6]) 10 Bár senki sem vett tudomást róla, nem volt idegen a világnak; ő mindig ott volt és ő maga mindennek a szerzője. 11. Nem mintha idegen bolygóra érkezett volna; a sajátjaihoz jött, de az övéi nem 1ismerték őt fel. (A zsidóknak kellett volna először felismerniük! Jelenések 19:12. Továbbá Zsoltárok 24:1 “Az Úré a föld és annak a teljessége, a föld kereksége és annak lakói (Károli Gáspár). A 1paralambano szó a para szóból ered, egy olyan elöljárószó amely közvetlen közelséget jelez, egy hatások gömbjéből eredő dolgot , miközben sejteti, hogy a lakóhelyén (kiindulópontján) egység van jelen, amely a szerzőjétől és annak odaadójától rugaszkodott el, tőle ered, jelezvén a cselekvés kiindulópontját, a bensőséges kötődést; és lambano, felfogni, megérteni, azonosulni vele.) 12. Mindenki, aki felismeri a benne rejlő összetartozását, 6meggyőződésre jutott arról, hogy ő jelenti 2erdeti életüket és arról, hogy az ő neve határozza meg őket, Isten bizonyosságot 5ad nekik, hogy valóban az ő 4leszármazottjai és tőle 2születtek; ő szentesíti a fiúságuk jogszerűségét. (Gyakran ‘elvesz, elfogad’ - ként fordítják a 1lambano szót, amely valójában azt jelenti, hogy ‘kézhez venni, felfogni, megérteni, azonosulni vele’. Ez a szó azt érzékelteti, hogy bár ő a sajátjaihoz jött, vannak olyanok akik nem 1azonosulnak a saját, valódi benne kijelentett 2eredetükkel, és sok farizeushoz hasonlóan egy idegen apa, a hazugság apja [János 8: 44]. gyerekeiként viselkednek. Istennek sem az emberiséghez fűződő apai viszonya, sem pedig az ahhoz kapcsolódó tulajdonjoga nem fér kétséghez; a probléma az emberiség közömbös hozzáállása a valódi 2eredetükhöz. Az Evangélium ezt címzi meg kristálytisztán Jézus Krisztus személyében. Jézus azért jött, hogy az emberiséget újra bemutassa önmagának; az emberiség elfelejtette miféle embereknek lettek tervezve! [Jakab1:24, 5 Mózes 32:18, Zsoltárok 22:27]. 2Genesthai, a ginomai szóból eredő szó annyit tesz, mint létrehozni; válni valamivé/valakivé; János ezt az igét Aorist főnévi igenévvel illeti, amely azt sugallja, hogy az idő egy pontjához képest előbb fejeződött be egy cselekvés. A görög főnévi igeneveknek lehet jelen idejű és Aorist alakjuk.A két alak közötti kontraszt sokkal inkább van köze az aspektushoz, mint az időhöz. A jelen idejű főnévi igenév progresszív vagy tökéletlen aspektust hivatott kifejezni. Úgy ábrázolja az igével leírt cselekvést, mint amelyik éppen folyamatban van/történés alatt áll. Az Aorist főnévi igenév azonban nem hivatott előrehaladó aspektust kommunikálni. Úgy képezi le az ige által kommunikált cselekvést, mint egy olyan befejezett egység, amely valahol elkezdődik de vége is szakad. Ezt fontos megemliteni, ugyanis sok forditás úgy adja vissza ezt a verset, mintha azt érzékeltetné hogy nekünk kell először tennünk valamit valamit hogy Isten válaszként bennünket fiaivá tegyen, mintegy rábírni, hogy Isten cselekedjen! A mi megértésünk (lambano) valójában nem más csupán minthogy ráébredünk arra a tényre, hogy a teremtésünk a Logoszban már végbement [Lásd János 1:3] A Logosz a forrás. Minden őbelőle indul ki. Ő marad az exkluzív szülő-referenciájuk a születésüknek. Semmi sem eredeti a Szón kívül. Mi vagyunk az ő leszármazottjai [Lásd továbbá ApCsel 17:28]. “Jött, hogy értelmet adjon az ő, mint igaz megismeréséhez, és hogy felismerjük, hogy mi őbenne vagyunk, az igazban [1 János 5:20].) Exousia-t gyakran “erő”-ként fordítják, mint egy összetett szót, mintha az Isten gyermekeivé való 2váláshoz az “erő” oda lett volna adva; ek = mindig eredetet vagy forrást jelöl, + eimi = én vagyok; azaz, abból, aki vagyok. Ez adja a 3jogosultságunk és tekintélyünket a fiúságra; 4teknon = leszármazott, gyermek. Ő adott, 5didomi, amely ez esetben annyit tesz, minthogy odaadni valakinek azt, amely már eleve hozzájuk tartozik; azaz visszaadni. Visszaadni, azt már meglévő tényt, hogy ők az övéi, felülről születtek, és azt, hogy az őbelőle kiinduló 2kezdetünk és az őbenne való létezésük most megerősítésre kerül azzal, hogy tudomásul van veszik azt. Meggyőződni = 6pisteo; az 7ő neve = onoma az emberiség családneve. [Lásd Eph 3:15]. “Az ő cselekedete volt, hogy a valódi önvalójukat, az Isten-gyermek létüket megélték./Neki köszönhetően történt meg az, hogy a valódi önmagukat megélték, azaz, hogy Isten gyermekei” (angol Message fordítás magyarra való átfordítása) 13 Ezek azok, akik felfedezik a természetes fogantatáson túlnyúló Istenből lévő születésüket! Itt nem a vérvonalunkról van szó, sem arról, hogy vajon kívánt vagy nem kívánt gyermekek lennénk-e - itt az Istentől való származásunkról (születésünkről) van szó. Mi vagyunk a valóra vált álma! Nem a szüleink találmánya vagyunk!. Valójában te vagy Isten valaha is létezett legnagyobb ötlete! (Lásd Jeremiah 1:5; 29:11 & John 3:2-7) 14. Hirtelen a láthatatlan, örök Szó 1látható formát ölt - a megtestesülés, egy hús és vér ember Személyében megmutatkozva, mint egy tükörben! Őbenne, és most bennünk is megerősítésre talált! Az Isten legpontosabb, kézzelfogható és örök gondolata emberi életben talál kifejeződésre! A Szó emberi lénnyé lett; mi vagyunk az ő lakcíme; bennünk lakik! Magával ragadja a tekintetünket! A dicsőség, melyet ott látunk nem egy vallásos közhely; ő a hiteles szülött Fiú. A dicsőségről (melyet Ádám szem elől tévesztett) most teljesen lehullt a lepel! Csak a kegyelem képes az igazságot egy ilyen teljes kontextusban közölni! (Őbenne felfedezzük, hogy mi nem a véletlen műveként vagy valami baleset folytán kerültünk de, vagy egy földi szülő vágya révén, és azt hogy csupán fizikai fogantatás termékei vagyunk; a létezésük Isten vágyának kifejeződése, hogy megmutassa önmagát a hústestben. Az ő örök, láthatatlan Szava, a Szellem-gondolata, 1testet öltött = giomai = mintegy megszületett, és 2theomai = nézni őt, felismerni. Láttuk az ő 4dicsőségét, 4doxa, a véleményének megmutatkozása); a dicsőségét, mint az eredeti, hiteles Atyától való származását, telve kegyelemmel és igazsággal” Ő az “egyszülött”, 3monogenes; csak az Apától született, nem pedig a hústestből; őbenne felismerjük, hogy honnan is származunk/honnan kezdődött az életünk, mint egy hiteles, eredeti öntőforma. A halottak közül is ő az elsőszülött, kihirdetve az új születésünket. Kolossé 1:18, 1Péter 1:3). Ő a teljességünk megtestesülése/megjelenése. És az ő teljességéből (-ből = ek)! Az ek elöljárószó minden esetben a forrására/a kiindulópontra mutat vissza. Kegyelem a kegyelemben tükröződik, 5garin anti garitos. Mert a törvény Mózesen keresztül adatott, a kegyelem és igazság Jézus Krisztus által. Ő aki az Apa kebelén van, az egyetlen eredeti, hiteles szülöttje az Apának; ő a mi útbaigazítónk, aki teljes pontossággal jelenti ki és tolmácsolja a bennünk lévő láthatatlan Istent. Érdekes, hogy a Megtestesülés kijelentése a 14-dik versben nem a 2-dik és a 3-dik versek után következik, hanem a 12-dik és a 13-dik után! 1 Mózes 1:26 ki lett váltva/meg lett váltva! Lásd 2Korinthus 3:17, 18.) 15. Bemerítő János felemelte a hangját és nyomatékosan bejelentette, hogy az ő szolgálata és prófétai üzenete teljes egészében Jézusról szól. Kihirdette, hogy Jézusnak - bár fiatalabb tőle, ugyanis 1tanúja volt az ő 2születésének - magasabb a fontossági rangja és fölötte áll Messiási küldetésben - mert az ő “vagyok”-ságában ő mindig kiemelkedő volt. (2A szemeim előtt 2született meg - láttam a születését, azaz fiatalabb nálam; 1emprosthen mou 2gegonen [a ginomai-ból] oti protos mou 3ean [eimi]- de ő már a 2születésem előtt 3volt - Később Jézus emlékeztet bennünket, hogy mielőtt Ábrahám született, [ginomai] én vagyok [eimi].) 16. A teljességünk 1forrása ő. Most mindenki felismerheti a teljességét, amint az őbenne is megbizonyíttatott. Ez a tükörben visszatükröződő kegyelem! (Kolossé 2:9-10-re emlékeztet Az Istenség teljessége Krisztusban megtestesülve tükrözi a saját teljességünket! Az ő teljességéből (1ek = ből) kaptunk mi mind! Az ek elöljárószó minden esetben a forrására/a kiindulópontra mutat vissza. Az ő teljessége forrása mindennek, amelyet a kegyelem a mi részünkként közöl. Kegyelem kegyelemben tükröződik - 2garin anti garitos. Az anti szó azt jelenti ,hogy ellen - tehát, tükröződik benne.) 17. A törvény Mózesen keresztül érkezett; a kegyelem és az igazság genezise (elindulása/kezdete/eredete) Jézus Krisztusban van. A háttérben lévő szigorú törvénnyel szemben, amelyben Mózes az emberiség elítélt állapotát jelképezi/képviseli, Jézus Krisztus a kegyelmet és igazságot leplezi le! (Mózes a cselekedet-alapú rendszert az egyén Isten előtt való megállás alapjaként képviseli; Jézus Krisztus a megtestesült kegyelem és igazság! Ő a mi tervezetünk élete emberi formában, mintegy tükörben.) 18. Isten mindeddig láthatatlan maradt; most a 1hiteles, testet öltött, szült Fiú, a tervezetünk eredeti lenyomata, aki Isten legbelsőbb lényét képviseli, a Fiú, aki az Apa keblében van, mutatja meg őt teljességében. Ő a 2hivatalos tekintély, aki képes Istent bejelenteni! Ő a mi útmutatónk, aki pontossággal hirdeti ki és tolmácsolja le a bennünk lakozó láthatatlan Istent. (Egyedül csak Istentől született, 1monogenes. Hivatalos vezető/útmutató, 2eksegesato, a forrást jelző “ek” elöljárószóból, és hegeomaiból = az “ago” megerősített formája, amely annyit tesz mint vezetni, ahogyan a juhpásztor vezeti az ő bárányait; a hegeomai jelentése tehát hivatalos kinevezés hatalmi pozícióba.) 19. A zsidók papoknak és lévitáknak küldöttségét küldték Jeruzsálemből azért, hogy Bemerítő Jánost kérdezgessék; amikor feltették neki a kérdést, hogy “Most akkor te ki vagy valójában?” így válaszolt nekik. 20. Határozottan világossá tette számukra, hogy nem összetévesztendő a Krisztussal. 21. Elképzelhető, hogy netán te lennél reinkarnálódott Illés? Amelyre igy válaszolt: “Nem, semmiképpen sem!” Akkor bizonyára te vagy az a Próféta, amely Mózes szerint el fog jönni? “Nem!” - így szólt, “Nem én vagyok.” [5 Mózes18:15; János 6:14; Apostolok cselekedetei 3:22] 22 Akkor tehát kicsoda vagy? Mit mondjunk a minket küldőnknek? Te mit mondanál magadról. 23. Én visszhangozom Ézsaiás prófétai hangját, sürgősséggel kiáltva a pusztaságban, “Azonnal! Egyengessétek el az Úr útját! A késés nélkül jelenik meg és már látókörön belül van!” 24. Ezek a papok és léviták, akiket János kérdésére küldtek, mind a farizeusi párt tagjai voltak. 25. "Tehát ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem az a Próféta, akkor mi a célja és jelentősége a bemerítésednek?” 26. János így válaszolt: “Én vízbe meritek; de aki itt áll köztetek még fel sem ismeritek!” 27. A bemerítésem utat készít annak, aki utánam jön; nem azért vagyok itt, hogy bármi módon levegyem róla a figyelmet, vagy hogy magamnak nevet szerezzek! Még rabszolgának sem vagyok alkalmas, aki megoldja a szandálját! 28. Ez a beszélgetés Betániában zajlott le, a Jordánon túl, ahol János bemerítette az embereket. 29. Másnap, János látta Jézust hozzámenni, és felkiáltott: “Nézzétek csak az Isten Bárányát!; ez az, aki 1felemeli a 2cosmosról a bűnt, miként a horgonyt a tenger fenekéről, hogy az emberiség szabadon vitorlázhasson!” (Ez példátlan, még soha nem hallott! Nem egy bosszúéhes istenről szól, aki áldozatot kívánna; ez a ti Édesapátok és Teremtőtök áldozatként kínálva önmagát. A mi bűneinkért bemutatott végső áldozat sose volna valami olyasmi, amelyet kiengesztelés céljából mi tettünk vagy hoztunk Isten elé; a megdöbbentő botránya a keresztnek jelenti a tényt, hogy az emberiség szembesül az ő Készítőjének bőkezű, zavarba ejtően nagyméretű szeretet-mennyiségével; az Édesapa, a Fiú és a Szellem a legnevetségesebb végletekig elmennének annak érdekben, hogy végre meggyőzzenek az irántunk viselt szívéről! Isten a legdurvább áldozati bárány nyelvezetét használja, hogy rábírjon bennünket a valódi értékünk felismerésére: “Nézzétek csak az Isten Bárányát, aki elveszi [airo - felemeli] a világ bűneit!” Ez teljességgel lefegyverezi a vallást! Most már semmire sem vagyunk képesek annak érdekében cselekedni, hogy meggyőzzünk Istent őszinte szándékainkról; Isten az, aki meggyőz bennünket örök szerelmi álmukról! Az αἴρων - 1airo szó, elsődleges ige; felemelni; közvetve annyit jelent, hogy felvenni vagy elvenni; kifejezetten úgy, mint ahogy a horgonyt felemelik, hogy felszabaduljon a hajó a mozgásra. Lásd János 12:32-t Amikor felemeltetek a földről, minden ítéletet magamhoz vonok! Szintén János 19:15 - Emeld fel! Emeld fel! Feszítsd meg!” A 2kosmos szó az Újszövetségben a teljes emberiség családjára utal, és azok társadalmi berendezkedéseire.) 30. Jézus az, amiről, akiről a szolgálatomban és a prófétai üzenetemben minden szól. Ő fiatalabb ugyan, mint én, de fontosságban feljebbvaló, hiszen ő mindig volt. (Lásd János 1:15) 31. Nem azért vagyok itt, hogy csupán emberi szemszögből, unokatestvéremként 1mutassam be őt; a vízbe való bemerítésemmel nyíltan hirdetem ki Izrael számára, hogy ő a Messiás akit a Próféták hirdettek! (1Nem ismerem őt; más szóval, a róla való ismeretem nem csak testi véleményre degradálandó - én is csak kijelentés alapján ismerem őt, a prófétai szó alapján. Habár János a saját természetfeletti születésének drámai kontextusán belül nőtt fel, nem állította, hogy az ő unokatestvéréről, Jézusról való ismerete valami olyasmi lett volna, amelyről emberi vélemény vagy instrukció alapján szerzett volna ismeretet . Lásd Lukács 1:5-80) 32. Ekkor János ezt a határozott kijelentést tette: “Csodálattal 1ámultam (és bámultam) és láttam a Szellemet leszállni a 2mennyeiekből és láttam azt 3galambként megnyugodni rajta, amely 4jóváhagyta az ő 5maradandó kenetét rajta, így egyesítve a mennyet a földdel a megtestesült Krisztusban”. (János a 1theaomai szót használja, amely annyit takar, mint figyelmesen nézni valamit, elmélkedni rajta, és ismeretet szerezni róla azáltal, hogy megfigyeli; ámulattal való bámulást próbál sejtetni Lásd 1János 4:13-14. Az “ek” elöljárószócska mindig forrást, vagy kiindulópontot (eredőt) jelent. A galamb szó, 3peristeran, a görögben nőnemű főnév. Az 4”epi” elöljárószó folyamatos befolyást, egymásra helyezést, irányítani valamit, azaz jóváhagynit sugall 5meno = folyamatosan jelenlenni, egy zökkenőmentes egységben, megmaradni/maradni. Nem mintha Jézus életéből eddig hiányzott volna a Szellem; ez a ráereszkedés egy profetikus pillanata volt, amelyben jóváhagyta a szolgálatát; egyesítve a mennyet és a földet a testet öltött Krisztusban.) 33. Nem pusztán azt vettem számításba, amit test szerinti tudtam Jézusról, mint unokatestvéremről, hanem aki a felhatalmazást adta, hogy vízbe merítsem az embereket, ő tudatta velem tisztán érthetően, hogy az akire látod a Szellemet leszállni és megnyugodni, ő 1merít bele a szent Szellembe. (János bemerítése a megtestesülést hirdeti; azonban viszont az csak kizárólagosan egy próféciai képét hivatott kommunikálni annak, amelyet a Jézus szellembe való bemerítése értelmez az emberiségnek az ő halálában történő együttes bennfoglalásáról és egybefoglaltatásáról, feltámadásáról és felemelkedéséről/mennybemeneteléről. A megtestesülésben a prófétai szó mutatkozik meg számunkra, amely során az emberi alak felvételével az emberiség történelme kerül beavatkozásra; ahol a láthatjuk istenség összeforrását az emberiséggel, hirdetvén a tényt, hogy semmi sem tartóztatja fel őt attól, hogy belelépjen a poklunkba és annak legmélyebb bugyraiba. A mi halálunk meghalásával Isten minden Ádám bukásától örökölt romboló gondolkozásmódnak és hiábavaló gyümölcsnek véget vet. Amiképpen a vízből feljött a bemerítés során, a feltámadásában mi is vele együtt hozattattunk fel az élet újságába! Hózseás 6:2; Efézus 2:5. 1Baptizo, tőalakja a bapto = belemerit, elárasztani) 34. Látván pontosan mindazok, amiket megmondtam nektek, teljes bizonyossággal hirdetem, hogy Jézus valóban az Isten Fia! 35. A rákövetkező napon János két tanítványával álldogált. 36. Miközben figyelmesen bámulta Jézust, ezt a bejelentést tette: “Nézzétek csak! Az Isten Báránya!” 37. Jánosnak ezen két tanítványa figyelmesen hallgatott és nyilvánvalóan érdekesnek találták a szavait, úgyhogy azon nyomban 1csatlakoztak Jézushoz az úton. (János az akaloutheo szóval él itt, amely az egység szórészeként plusz a keleuthos = út szóból áll össze, amely azt hivatott érzékeltetni, hogy “hozzáverődni valakihez egy közös úton, elkísérni.) 38. Jézus megfordult és a szemükbe nézett, majd megkérdezte: “Mi az amit kerestek?” Így feleltek: Rabbi, amely annyit jelent, hogy Tanárom, hol 1van a nyugvóhelyed/hol 1laksz? (János a 1meno szót többet használja az Újszövetségben, mint bárki más. Meno = folytatni egy zökkenőmentes egység állapotában, lakni/nyugodni. Ez a szó sokkal többre utal, mint csupán egy földrajzi hely vagy egy cím alapján behatárolható fizikai lakhely. Ez a szó valójában kulcsfontosságú jelentőséggel bír Jánosnak a megtestesülés felől való kijelentés értelmezésében/megértésében; mintegy a helyreállított helyünket (állapotunkat, tudatállapotunkat) jelöli, ahová helyeztettünk hogy ott legyünk, ahol ő van, az Édesapa keblén; ugyanakkor hogy megértsük, hogy amiképpen ő az Édesapában van, akképpen vagyunk mi is őbenne, és ő mibennünk! János 1:18 és János 14: 2,3,10 és 20. Továbbá lásd 1János 5:20 Ez vált számunkra összetéveszthetetlenül nyilvánvalóvá: az Isten Fiának eljövetele Isten küldetésének a sikeres bételjésítése! Ő a megtestesült Krisztus. A pillanat, amelyre a teljes Írás mutatott végre elérkezett! A Fiú jelen van! Őbenne Isten a legnagyobb ajándékot adta, azt az elmét, amellyel megismerhetjük őt, az igazat; és ugyanebben a tudatban megtaláljuk ott magunkat őbenne, az igazban! Az emberiség teljességgel bele lett helyezve és benne, az Ő Fiában, Jézus Krisztusban találtatik; ez azt jelenti, hogy amiképpen Jézus Fiúsága tény, úgy igaz ez ránk is. Ez az igaz Isten; ez a korszakok élete!) 39. Így felelt: “Gyertek velem és 1nézzétek meg” Eljöttek tehát, megnézték hol 2szállt meg, és végül ott 2maradtak vele a nap hátralevő részére. Késő délután volt már, amikor ez történt. (János az ὁράω szót használja itt - 1opsesthe, a horao szóból deriválva = ti magatok fogjátok meglátni (megérteni). Ismét a 2meno szóval illeti. Nem sokkal ezután Jézus a nyilvános és közfelháborodást keltő templomtisztogatása miatt valószinűleg hajléktalanná válhatott. Lásd Máté 8:20: “A rókáknak barlangjai és a madaraknak fészkei vannak..” Továbbá Máté 12:46: Miközben Jézus még beszédét intézte a néphez, az anyja, a fiú- és leánytestvérei kivül álltak, és kérték, hogy beszélni szeretnének vele.) 40. Az egyik a kettejük közül András, Simon Péter testvére volt. 41. Azonnal elment a tesvéréért, Simonért, hogy szóljon neki, hogy “Megtaláltuk a Messiást”, amely görögül annyit jelent, a “Krisztus”. (Akkoriban az arámi nyelv volt a köznyelv, és görög volt az akadémiai nyelv, amelyen az Újszövetség is íródott.) 42. Amikor bemutatta őt Jézusnak, az rászegezte a tekintetét és így szólt hozzá: te Simon vagy, a 1Jóna fia; 2Petrosként azaz Szikla Úrként leszel 3ismeretes. (A héber 1yona [Jóna] galambot jelent. 3Kaleo = vezetéknevet adni, név szerint azonosítani. Kéfás arámul a görög 2Petros = kő, kőtörmelék - letöredezett darabja egy régi kőtömbnek! Lásd Máté 16:13-18. Ez a beszélgetés gyönyörűen emlékeztet bennünket az Énekek Éneke 2:14-re: “Ó galambom [yona, Jóna], te aki a szikla hasadékaiban és a sziklaszirt repedésében vagy, hadd lássam az arcodat, hadd halljam a hangodat, mert a hangod édes, az arcod bájos. A sziklaszirt repedése a sziklai gerlicék lakhelye és lakcíme! Fészkük a madaraknak van!) 43. Másnap Jézus szándékosan távozott onnan és Galileába ment. Ott találkozott Fülöppel az út során és megkérte, hogy kísérje őt el. (Ismét a kolouthe szót használja János; mely az egység szórészeként plusz a keleuthos = út szóból áll össze, más szóval, “hozzáverődni valakihez egy közös úton, elkísérni.) 44. Fülöp Bethsaidából származott, amelyben András és Péter is laktak. 45. Fülöp azonnal elment, hogy megkeresse Nathanielt, majd közölte vele a hirt! Megtaláltuk azt, akiről Mózes a Tórában irt, és akit a Próféták harangoztak be amikor Jézusról [a Megváltóról] beszélt, József fiáról, Názáretből. (Lásd 5 Mózes 18:15 “Az ÚR a te Istened Prófétát támaszt nektek, hozzám hasonlót, közületek, a testvéreitek közül valót, őrá figyeljetek." 5 Mózes 18:18 (Új fordítású Biblia): “Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok.” . 1 Mózes 49:10 (Új fordítású Biblia): “Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló, akinek engednek a népek”. Ézsaiás 7:14 (Új fordítású Biblia): “Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuelnek nevezik el.” Továbbá Ézsaiás 53:1-12; Ézsaiás 9:6,7 (Új fordítású Biblia): “Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!” Dániel 9:24-27; Jeremiás 23:5-6. Továbbá lásd János 5:39-40 (Új fordítású Biblia): “Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” János 5:46-47 (Új fordítású Biblia): “Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?") 46. Erre Nátánael igy válaszolt: “Hogy illik Názáret bele Isten megígért jóságának képébe? Fülöp így szólt hozzá, “Gyere csak, és nézd meg magad”. (A τι ἀγαθὸν = “Mi jó?” kérdésével Nátánael az Szentírásokra utal, mint Jeremiás 33:14 és 15 (Új fordítású Biblia): “Eljön még az idő - így szól az ÚR -, amikor valóra váltom azt a jót, amit Izrael és Júda házáról ígértem. Azokban a napokban és abban az időben igazi sarjadékot sarjasztok Dávidnak, aki jog és igazság szerint jár el az országban.” Továbbá Mikeás 5:2 (Új fordítású Biblia): “Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba.” Nátánael kérdés látszólagosan arra utal, hogy szerinte nem Názáret, hanem Bethlehem lesz a Messiás születési helye.) 47. Ahogy Jézus látta Nátánaelt közeledni felé, a következő észrevételnek adott hangot: “Itt egy izraeli ember, akiben nincsen ravaszság”. (Figyeld meg Jézus bölcsességét: ahelyett, hogy az Írások körüli tani vitákba bocsátkozna Nátánaellel, jóváhagyja őt.) 48. Nátánael meglepődött. Honnan tudhatnád, hisz még sose találkoztunk?” Jézus így válaszolt: “Jóval azelőtt, hogy Fülöppel beszélgettél, láttalak a fügefa alatt”. 49: Nátánael felkiáltott: “Rabbi, te vagy az Isten Fia! Te vagy az Izrael királya!” 50. Jézus így szólt: “Tehát azért hiszel, mert azt mondtam, hogy láttalak a fügefa alatt ülni? Még semmit sem láttál!” (Lásd Lukács 24 végén a Nátánael-ről szóló jegyzetet. Ezzel Jézus nem azt értette, hogy ezek után még több csodát fog látni, hanem inkább azt, hogy a küldetése az volt, hogy újra bemutassa magunkat önmagunknak, hogy úgy ismerjük magunkat, mint ahogy mindig is ismerve voltunk! Elfelejtettük, hogy miféle emberek vagyunk! Már azelőtt ismert, hogy anyánk méhében megformált volna bennünket! Jakab 1:17, 18, 23-25. Jeremiás 1:5; 1 Korinthus 13:12) 51. Igazán mondom neked (egyes számban), amiért aki vagyok (létemnél fogva), bizony meglátjátok (többes számban - ti az emberiség - minden egyes család mennyen és földön) a mennyei szféra és a föld között zajló kommunikációt, amely szélesre ki lett 1tárva, és amint az Isten angyali pásztor-hírvivői felszállnak és leereszkednek a testet öltött emberfiára. A megtestesült által összeér a menny és föld! (Benne az elválasztottság és a távolság minden fogalma megszűnt! Ézsaiás 55:10, 11: “Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet (minden testet), termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.”A prófétai szó arra volt szánva, hogy testté váljon; az emberi élet minden zugát és hasadékát a testetöltés tölti meg! Az 1aneogata szó, amely Tökéletes Aktiv Részeshatározós Tárgyeset, Egyes Számú Hímnemű, Kettes Ragozási Forma; az a valaki, aki felfelé vezetett minket - az anoigo, ana, fölfelé és agoo = vezetni! Jézus emlékezteti Nátánaelt 1 Mózes 28:12-14-re (Új Forditású Biblia): “És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége.” Lásd Efézus 3:15 és Efézus 1:3: “Ünnepeljük Istent! Minden áldást ránk árasztott a mennyekből Krisztusban! Továbbá Efézus 4:8-10 (Új Fordítás): “Az Írás megerősíti, hogy trófeáiként vezetett minket a győzelmes mennyei bevonulásában/menetelésében; újra birtokba vette az ajándékot (hasonlatosságot) emberi formában. (Lásd Efézus 2:6 Bennünket is felemelt magával a felemelkedésével, hogy mi is egyaránt üdvözölve legyünk a mennyei világ tróntermében, ahol most vele együtt lettünk ültetve az ő tekintélyével. A héber szövegből idézve, Zsoltárok 68:18 így szól: lakachta mattanoth baadam, ajándékul emberi formát fogadtál el, Ádámban. [Azokat az ajándékokat, amelyeket nekünk osztott ki, bennünk kapta meg/fogadta el, az ő megtestesülésében és az ő megtestesülésénél fogva; Adam Clarke kommentárja]. Efézus 4:9: a tény, hogy felment megerősíti az ő győztes leszállását az emberi kétségbeesés legmélyebb bugyraiba. (Lásd János 3:13 Új Fordítás: “Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.” A teljes emberi faj fentről származik; mi anouthen, azaz fentről valók vagyunk [Lásd Jakab 1:17, 18]) Efézus 4:10 Ő most a legmélyebb régiók legmagasabb rendfokozatú tekintélyének birtokosa, ahova lehajolt, hogy a mennyek legmagasabb tekintélyébe mentsen meg bennünket, ezzel teljességgel betöltve az ő küldetését. (A bukott emberiség teljesen helyre lett állítva az eredeti tervezetük hiteles életének tekintélyébe. [Zsolt 139:7,8 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.!]) “Jézus egyesítette a mennyet és földet, az Isten életét és az emberi életet önmagában, pont úgy, ahogy el volt tervezve a korszakok ideje előtt.” - Baxter Kruger) << Előző fejezet Következő fejezet >> Megjegyzés: LEKTORÁLÁS ELŐTTI SZÖVEGVERZIÓ.
0 Comments
Leave a Reply. |
JÁNOS EVANGÉLUMA - TÜKÖR BIBLIAA magyar szöveg angol eredetije: János evangéliumának angolról magyarra fordítását végzi:
Gardalits Péter @ 2021-2022 A weblapot készíti, a tartalmat közzéteszi:
Fehér Vera Az itt közzétett fordítás még csak egy munkaközi anyag. Tehát könnyen előfordulhat, hogy egyes szövegrészek még revideálásra kerülnek. A célunk azonban, hogy az érdeklődők minél hamarabb ismerkedhessenek a tartalommal; ezért már a munkaközi fordítás-változatot is megosztjuk.
Arhívumkategóriák |