1 Korinthus 13 - Tükör Biblia

​A szeretet az, hogy Te ki vagy!

13:1 A nyelveken szólás nem a lényeg; a szeretet az. Sem az angyali ékesszólás sem az emberi beszéd kíválósága az ami meggyőz; nem számít mennyire költői, prófétai vagy mennyire mély az, amit mondok (a beszédem); csengő rézcintányérok üres hangjára csökkent le (redukálódott) a beszédem, ha nem visszhangzik belőle a szeretet. (A görög szó az Isten szeretetére az 'agape', az 'agoo' szóból származik, ami 'úgy vezetni, ahogy a pásztor vezeti a bárányokat', és a 'pao', nyugalomba, megnyugvásra; "csendes vizekhez vezet engem" Zsoltár 23. A visszatükröződés vizeinél emlékezik a lelkem arra, hogy ki vagyok. Isten nyugodalma azon alapszik, hogy az Ő képe és hasonlatossága helyreállt bennünk (meg lett váltva). Jézus az emberiség Megváltója; megmentette Isten képét és hasonlatosságát az emberben.
13:2 Pontosan (részletesen) megjósolhatnám a jövőt és mindenkinek mondhatnám az ismeret beszédét. Csodálatos hitet birtokolhatnék, és bizonyíthatnám ezt azzal, hogy hegyeket mozgatnék! (De) Ettől semmivel sem leszek fontosabb, mint bárki más. A szeretet az, hogy te ki vagy! Nem az ajándékod vagy a tetteid határoznak meg Téged.
13:3 A szeretet nem egy nézőpont (vagy vélemény) megvédéséről szól; mégha kész is vagyok mindenemet odaadni (elajándékozni) amim van és mártír halált halni; a szeretetnek nem kell önmagát igazolnia (bizonyítania) magas szintű (legnagyobb) áhítattal (odaszánással) vagy önfeláldozással!
13:4 A szeretet óriási szenvedélye az élet ('bele van szerelmesedve az Életbe') és könyörtelenül türelmes mások támadásai (bántásai) és sértései esetén, és mindezt kedvesen teszi. A szeretet teljesen elégedett és nem küzd semmiért (nem küszködik, tudja, hogy mindene megvan). A szeret nem vágyik arra, hogy mások kisebbrendűnek érezzék magukat (mellette), és nincs szüksége arra, hogy a saját dicséretét hallgassa (hogy a saját dicséretét énekeljék, hogy őt dicsőítsék).
13:5 A szeretet (emlékezni arra, hogy ki vagyok) kiszámítható (a viselkedése) és nem viselkedik máshogy, mint ami a (szeretet) jelleméből következik. A szeretet nem ambiciózus (becsvágyó). A szeretet nem rosszindulatú (görög, paroxuno 'nincsenek éles élei') és nem húz hasznot más hibáiból.
13:6 A szeretet nem lát örömet az igazságtalanságban. A szeretetnek gyönyörűsége van mindenben amit az igazság ünnepel.
13:7 A szeretet egy erőd, ahol mindenki inkább védettnek érzi magát, mint védtelennek! A szeretet meggyőződése állandó. A szeretet hisz. A szeretet soha nem veszíti el a reményt és a nehézségekben (ellentmondásokban) mindig állandó marad.
13:8 A szeretet soha nem veszíti el a magasságát (az ő szintjét, nem veszít a magasságából)! (A görög, 'ekpipto' elveszíteni a magasságot, megállni a szárnyalásban) A próféciák befejeződnek (abbamaradnak, nem lesznek), (úgy, ahogy egy méhlepényt is eldobnak, amikor a gyerek megszületik.) A nyelvek (nyelveken szólás) szünetelnek (abbamaradnak), (a céljukban, hogy Isten nyugalmára mutassanak, agape) (lásd. 1 Kor. 13:1 magyarázatát, mivel maga a szeret, az agape 'nyugalomba vezetni' az ami bevitt Isten nyugodalmába- ford. megj.) Az ismeret után való tudakozódás értelmetlen (fölösleges, nem megfelelő) lesz, amikor megragadjuk (megértjük) a tökéletességet.
13:9 Az, amit prófétai betekintésekben (pillantásokban) megláttunk (észleltünk, megér-tettünk)
13:10 a tökéletességben fejeződött be (végződött)!
(Nézd meg a Zsidó levél 1:1 A régi időkben Isten a prófétai gondolat sok töredékeiben és be-tekintéseiben beszélt az atyáinknak.1:2 Most, az emberrel való beszélgetése végül egy fiúban csúcsosodott ki (tetőzött be). Ő a hivatalos örököse minden dolognak. Végül is Ő (Jézus) a korok (korszakok) szerzője. Jézus az, aki az Atya nyelvén volt egész idő alatt (mindig is Őróla akart beszélni)! (Az ember megváltott fiúi állapotáról való kinyilatkoztatás, ahogy megjelentetett (kijelentetett, felfedetett) Jézusban, ez Isten fokozatosan felerősödött (crescendo) beszélgetése az emberrel. A korokon keresztül álruhában suttogta az Ő nevét, hogy a legnagyobb meglepetésként legyen kijelentve, amikor az idő teljessége megjelenik. Isten pontos képe, az Ő hasonlósága, a hiteles örökkévaló gondolat hang lett és testté lett bennünk.)
13:11 Amikor csecsemő voltam (görög, 'nepios', bármilyen szóbeli parancs nélkül(i)) egy gyermek elméjével badarságokat (össze-vissza beszédet) beszéltem; az érvelésem tipikusan egy gyermek érvelése volt; hogy megváltozott mindez amikor felnőtt (ember) lettem! Soha többé nem vagyok gyermek!
13:12 Volt a bizonytalanságnak egy ideje (volt egy idő, amikor bizonytalankodtunk), (görög, 'arti' az 'airo'-ból származik, azt jelenti, hogy bent maradni a bizonytalanságban) amikor minden, amit láttunk, csupán visszatükröződött a prófétai beszédben (kijelentésben), mint egy rejtvényben; (de akkor (onnantól kezdve) mikor ember (felnőtt, férfi) lettem Krisztus kinyilatkoztatásában) szemtől szembe nézek; ímé meglátom, hogy Őbenne vagyok! Most úgy ismerhetek, ahogy engem is mindig ismertek! (Jer 1:5, Mielött az anyád méhében megformáltalak, én ismertelek téged!)
13:13 Most! (görög, 'nun', nem 'arti', mint a 12.-ik versben) A meggyőződés (hit) és minden kellemes várakozás (remény) beteljesedett az agape-ban (ahol a lelkem emlékszik arra, hogy ki vagyok én!) Az agape felülmúlhatatlan (páratlan) mindabban, amit a hit és remény mindig igaznak ismert (tudott) rólam! A szeretet határozza meg az örökkévaló pillanatomat (jelenemet)! (görög, 'meno', tovább jelen lenni, folytatni a jelenvalóságot.)